Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 273-297. szám)

1926-12-08 / 279. szám

JNÍYÍRYIDÉK. 1926 december 8 Jósa András orgonája méltó helyére jntott. Nyíregyháza, dec. 7. (A Nyir­vidék tudósítójától.) Kodály Zoltán nagykállói tanul­mányútja alkalmával megírtuk, hogy a nagynevű tüdős a többek között megtekintette azt a rend­kívüli értéket képviselő orgonát, amelyet annak idején a nagy Jósa András maga tervezett és csodá­latos szorgalommal hosszú éve­ken át el is készített. Az orgonát, amint megírtuk, Jósa András Seszták Györgynek, hűséges famu­lusának adta, aki mindezideig nagy kegyelettel, a boldog múltra való büszke emlékezéssel őrizte. A tökéletes hangszer egy izben már az Ur tiszteletét is szolgálta, az egyik szabolcsi község temp lomában játszoltak rajta. Seszták Györgynél számos érdeklődő járt, hogy Jósa András rendkívüli ér téket reprezentáló örökét színről szinre lassa és többen tekintélyes összeget ajánlottak fel Seszták­nak, hogy megszerezhessék az értékes emléktárgyat. Seszták el­lenállt a kísértésnek és semmi pénzért nem vált meg attól a hangszertől, amelynek készítésé­nél éveken át jelen volt a nagy mester mellett. Jól tudta, hogy ez az orgona méltó helyén csak a Szabolcsi Józsa Muzeumban lesz. Mikecz István alispán, amint tudomást szerzett róla, hogy Sesz­ták a muzeutnnak esetleg haj landó volna átengedni Jósa And­rás orgonáját, nyomban meg­szerezte az értékes emléktárgyat a muzeum számára. Az orgonát a napokban szállították be Nyír­egyházára és helyezték el a Jósa András nevét hirdető termekben. Az orgona komplikált szerkezetét három napon át állította össze Seszták György. Már eddig is többen nézték meg a ritka múze­umi tárgyat, amellyel ismét meg­szaporodott a Jósa Andrásra vonatkozó emléktárgyak száma Nyíregyháza és Hodász között egy ittas embert halálra gázolt a vonat. Elaludt a sínen s nem vette észre a vonat közeledését. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) — { Nyirmedgyes / és Hodász között az elmúlt éjjel végzetes szerencsét­lenség történt. A vonat elütötte Gergely Sándor nyircsaholyi lakost aki nyomban meghalt. A nyomozás megállapította, hogy Gergely Sán­dor a késő esti órákban indult el Nyirmedgyes állomásról Hodász felé. A vasúti töltésen haladt és minthogy nagyon ittas volt, ledőlt a töltésre. Ott feküdt közvetlenül a sin mellett, a fejét jobb kezével feltámasztotta. Ebben az állapot­ban nem vette észre, hogy Hodász felől szerelvény közeledik és a mozdonyvezető sem látta meg az éj sötétjében a sinek mellett fek­vő alakot. A lokomotív bal duga­tyujának cilindere elütötte Gergely Sándort. A halálos ütés lapockájá­nál érte s a sintől egy' lépés tá­volságra a földhöz csapta. Ott ta­lálták meg vérbefagyva, holtan a Hodászra induló emberek. A holt­testet felboncolták és a boncolás megállapította, hogy ittas állapot­ban történt a szerencsétlenség. Varga Ilona iparművésznő, a debreceni Pálffy­nővérek, a Tanítóképző Vörös Kereszt Egye­sületének sátra, a Gharitás kézimnnkái, a sárospataki kerámiai gyár s a nyíregyházi asszonyok Mikulás-sátra fényes sikert arattak a Misszió vásárján. Emlékeim... reményeim... i. Irta Margőcsy Emil a felsőkereskedelmi isk- igazgatója. Husz esztendeje annak, hogy mint fiatal kezdő tanár 1906. nya­rán első külföldi tanulmányutamat megtettem. Súlyos nehéz idő mult el azóta, de az emlékek s a benyo­mások, amiket akkor szereztem, ma is frissek- S oly jól esett most j husz év után ismét meglátni az ' akkor látottakat. Sok-sok minden j megváltozott, kereskedelmi szakok- ; tatásunknak egész más képe van j itthon is, külföldön is s hogy más- j nak láttam, hogy most más impresz i sziókat gyűjtöttem, annak oka ta- í Ián abban is van, hogy én magam [ is megváltoztam, husz kemény év tapasztalata áll hátam megett az el­ső külföldi utam óta­Kereskedelmi szakoktatásunk ak­kor a huszadik század első éveiben indult el diadalmas útjára, mely fénypontját az 1Q13- évi nemzetközi nemzetközi Keresk- Szakoktatásügyi Kongresszus idején érte el. — Dr. Schack Béla, ez a kiváló apostol nem hiába fáradozott, lankadatlan munkálkodásának már látszanak gyümölcsei. Kezdik megbecsülni az eddig lenézett kereskedelmi isko­lákat, s kezdik értékelni a felső ker. isk. tanárokat, kiknek képesítése a század elején még kevesebb volt Nyíregyháza, december 7- — A Nyirvidék tudósítójától­A Korona nagytermében a taní­tóképző intézet ifjúságának pom­pás zenekara szól, magyar nóták vérpezsdítő dallama száll a sokaság felett. Ma van a Misszió Társulat évenként szokásos Mikulás vásárja, amely most is fényes sikerrel vég­ződött. A nagy terem állandóan telve volt sétálókkal, akik gyö­nyörködve nézegették az Ízléses sát­rak szép tárgyait. Ezek a tárgyak estére mind elkeltek, senkisem jött el a vásárból üres kézzel- Le­hetetlen is volt ellentállni a sátrak hívogatásának, minden olyan szép, olyan olcsó volt, a Missziós asszo­nyok lebilincselően kedves vásár­ra hívása olyan ellenállhatatlanul hatott, hogy a Misszió vásár na­gyon jó sikerű igazi vásár volt­A sátrak központjában a Charitas sátra áll- Gyönyörű női kézimunkák vannak itt, hihetetlenül olcsó áron veszik a szebbnél-szebb batiszt zsebkendőt, hímzett azsurozott, a középiskolai tanárokénál. — A Keresk- Tanárképző ebben az idő­ben bocsátja ki az első tanáro­kat, akik már a messzebb menő kívánalmakat is ki tudják elégíteni­Tanfolyamok, külföldi- és belföldi kirándulások, tanulmányutak rende zésével emelik a régi tanári gárda nívóját is- S folyt mindenütt a szakadatlan épitő munka. A külföldi kereskedelmi szakok' tatás nagyobb múltra tekinthet visz sza, mint a miénk- Ez természetes is, hisz a kereskedelem fejlettsége megköveteli a szakoktatás^ fejlődé­sét is- Husz évvel ezelőtt bámulatba ejtett, amit ott láttam- Akkor meg­fordultam Ausztrián és Svájcon kí­vül Német-, Francia- es Olaszor­szágban- Sőt Monakóban is tanul­mányoztam az iskolaügyet. S ma Ausztriában fájó szivvel állapítot­tam meg, hogy ők is teljesen ugy pinylik a vesztett háború káros következményeit, mint mi- Sőt sok tekintetben mintha mi már előbb­re lennénk, mintha a mi ker. szak­oktatásunk terén megindult volna a romok eltakarítása után az épitő munka­Ahol csak megfordultam Ausztriá ban, a keresk- szakoktatás berkei­ben csak lehangolíságot láttam, szomorúan mutatják nem fejlődő szertáraikat, könyvtáraikat. Nincs pénzük ujabb beszerzésekre, ezért gyűjteményeik nem modernek, az ujabb idők találmányainak, felfe­dezéseinek alig látjuk nyomát. — Ott tartanak ők, ahol mi voltunk aplikált kedves holmit. — Itt dr. Szitha Sándorné fogadja a vásárló- 1 kat. — Ő és Nagy Kálmánné ! az egész Misszió-vásár lel­ke, az ő fáradhatatlan rendezői mun kájának eredménye a vásár fényes sikere. A Leányclub sátrában jó könyveket vehetünk­Fogynak is egyre-másra a szép meséskönyvek, a humoros és mu­lattató olvasmányok, amelyeket Ébner Ilonnka, Holló Izabella, Schulz Lili kínálgatnak a vevőknek lekötelező kedvességgel. Varga Ilona debreceni iparművésznő sátra állandó érdeklődés és vétel­kedv központja. Nem is csodáljuk. Lehetetlen elmenni a sátor mellett anélkül, hogy hosszasabban ,ne időznénk itt az igazi artisztikum világában. Finom müvü, választé­kos ízléssel, magyaros formakész­séggel előállított iparművészeti tár­gyak: bőrtárcák, könyvjelző sza­lagok, sejyemkendők, sálak, dobo­zok beszélnek a művésznő előkelő művészetéről. Mindenki vesz vala­mit ebből a nemesen tiszta művé­szetet nyújtó sátorból, mindenki feljegyzi Varga Ilona debreceni cí­met. A tanítóképző Ifjúsági Vereskereszt Egylete ebben a vásárban mutatkozik be először. Az alig néhány héttel ez­előtt alakult Egyesület ízléses, praktikus, magyaros játéktárgyak­kal, tálcákal, dobozokkal vesz részt a vásáron. Különösen nagy kelen­dősége van a tanítóképzősök által készített nyíregyházi talyigának, amelyek rövidesen mind elkelnek. Mikorára Rakovszky kegyelmes ur vásárolna belőlük, mind elfogyott. Az értékes slöjdtárgyak Horváth János oktató művészi értékét hirde­-tik­A sárospataki kerámia gyönyörű tárgyait is a tanítóképző sátra árusítja- Lukács Bélánéigaz­gatóné, Téger Béláné, Ehrlich An­talné árusítják a finom ízlésű és olcs ókerámiai tárgyakat, amelyek­ből estére már alig marad valami­A sárospatakiak egy csapásra meg­hódítottak Nyíregyházát és a vásár utat nyitott az irántuk való, bizo" nyára fokozódó és állandó érdek­lődésnek. Fantasztikus és ele­gáns krampuszok fogadnak a Mikulás-sátorban, ahol estig minden krampusz, minden vattababa el kél- Nem csoda. — A nyiregyházi asszonyok szorgalmát, invcencióját, ízlését hirdették ezek a Mikulás-napi és karácsonyi tár­gyak- Oltványi Ödönné fogadja a vásárló közönséget, amely valóság­gal elkapkodja a sok veres frak­kos krampuszt és sikkes vattaba­bát. sj , A debreceni Pálffy-nővérek iparművészeti tárgyakat árusító sát­ra a műértő közönség állandó ér­deklődését érdemli ki a vásáron. Ihletett szépségű tárgyak, a magyar művészi erőforrások gazdagságát hirdető nemesen tiszta stilusu ipar­művészeti remekek kötik le a vá­sárlók figyelmét. A debreceni Pállfy-család művészi sokoldalúsá­ga nem ismeretlen Nyíregyházán, ahol Pálffy tanár képkiállitásán is­pár^ évvel ezelőtt, midőn minden kérésre, minden törekvésre csak egy felelet volt: ez nem lehet a mai nehéz viszonyok között. A bé­csi keresk. akadémia igazgatójának Barta Rudolfnak sehogysem ment fejébe, midőn elmondnottam, hogy uj iskolai épületet szeretnénk emelni, s szinte lehetetlennek tartot­ta, hogy nekünk, szegény magya­roknak már volna pénzünk az épí­tésre. Hasonlóan jártam a bécsi világ­kereskedelmi főiskolában is. Ott is tele voltak panasszal- A háború után válságba került az egész intéz­mény, a tanárok inagy része szét­széledt, egy része máshol helye­ződött el, más része az elszakított területen kapott állást. Súlyos nehéz esztendők következtek az intézetre, volt idő, amidőn alig volt tanára s hallgatója s csak egy-két eszten­deje, hogy ismét megindulhatott a munka, de a régi nívót még nem tudták visszaszerezni. Igen érdekesen jártunk a bécsi keresk- akadémia Lichtbildersamm­lungjában. Egy külön terem van erre a célra, igen praktikus szekré­nyekkel, évek óta a jelentés a gyűjteményről »Es hat sich nichts verándert.« Előzékenyenn megmu­tatták, hogy a világ minden részé­ről vannak itt felvételek, diapoziti­vák, amelyeket tanítás közben be­mutatnak, levetítenek- S tényleg a legsötétebb Afrika és Ausztrália képviselve volt itt, de nagy lett a zavar, midőn én kértem, hogy mutassák be a magyarországi felvé­teleket. Vezetőnk váltig állította, hogy van doboz országunk felírásá­val is igy kell lenni képeknek is­Hosszú keresés után megtaláljuk a dobozt, boldogan mutatja veze­Itőnk s csak akkor nyúlik hossszura az arca, midőn a dobozban egyet­len egy képet sem találtunk- — Talán-talán mi is hibásak vagyunk abban, hogy ez a furcsa eset meg­történt. A szomorú képek után vessünk egy rövid pillantást a boldog, bé­kéb en élő Svájcra. — Csodálatos szép dolgokat láttam, a két évti­zed nem mult el nyomtalanul- Vi­rágzóbb s fejlettebb a ker- szakok­tatás, mint régen volt. Gyűjtemé­nyeink frissek, ujak- Az épületek barátságosak, derültek. Kis létszá­mú osztályokban folyik a munka, a nyelvi órák még kisebb csoportok­ban modern felszerelésekkel, jól fi­zetett boldog tanárokkal. S igy kel­lett, hogy az ausztria, nyomasztó állapotok után a kívánatos, derült svájci viszonyokkal ismerkedjem meg. Igy volt ez jó, mert igy azzal a boldogító érzéssel jöhettem haza, hogy nemcsak nálunk vannak rossz visszonyok, máshol is van baj, máshol is van vissszafejlődés s vi­szont a kedvező svájci tapasztalatok megmutatták a jövőt, hogy érde­mes dolgozni, érdemes tűrni, szenvedni- Ez adja meg a hitet a magyar feltámadásban is­(Folytatjuk.) , i

Next

/
Thumbnails
Contents