Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 273-297. szám)

1926-12-25 / 293. szám

JSfiriKVIDÉK 1926. december 25 Jósa András orgonája. Az a nagyfokú érdeklődés, mely a cimben foglalt ereklye iránt meg­nyilvánult, késztet arra, hogy el­mondjak egyetmást létrejöttéről, múltban betöltött szerepéről és — ami magától értetődik — készítőjé­ről, Jósa Andrásról. Nagykál lóban már a 70-es évek legelején olyan keresett orvos volt Jósa András, hogy idejének men­tül gazdaságosabb kihasználása vé­gett fogadónapokat kellett tarta­nia. Más napokon a vármegyét járta keresztül-kasul a jóhirnév­nek örvendő orvos. Tudott dolog az is, hogy mint a vármegyei kór­ház igazgató-főorvosa, mennyire igénybe vették idejét a kórház fel­vett és bejáró betegei. Ilyen nagy, elfoglaltsága mellett nyughatatlan, tétlenséget nem ismerő természeté­ből kifolyólag sok, másféle mun­kát is végzett, amiről rendelője ta­núskodott legjobban, hol a gyalu­és esztergapadtól kezdve a górcsőig annyi sok különböző szerszám Volt I látható, hogy inkább látszott aszta- ' losmühelynek, mint orvosi rende­lőnek. Érdekes és jellemző, hogy ezermesterkedései nagyszáma ép­pen a 70-es évekre esik, amikor orvosi működésének is a virág­korát élte. Bajos volna elsorolni, mi mindent csinált ez idő alatt. Csak a legjellemzőbbeket kikapva egész könyvre valót verselt meg tréfásan Hvezda Károly gyógy­szerész, mit Forberger Vilmos rajz­tanár illusztrált, hogy névnapjá­ra kedveskedjenek vele. Ebben a Garasos kis tükör cimü, könyvben is szerepel az orgona ezzel a hu­moros felirattal: «Jósa doktor unal­mában orgonasipokat csinál». Jósa Andrásnak kiváló zeneér­zéke volt. Hallása olyan, hogy a legnagyobb zenekarban is észre­vette, ha valamelyik zenész hi- [ bázott. Alig volt nap, hogy kedves [ kisbőgőjén el ne játszott volna né­hány magyar nótát. Zongorázni is gyakran szokott, bár furulyázni legjobban szeretett. Mikor az orgona eszméje meg­fogamzott agyában, akkor még ke­vés orgona volt a vármegyében. A megye székhelyén, Kallóban is orgona nélkül énekeltek a hiv^i-r. Lehet, hogy éppen ez a körülmény adta a gondolatot e zeneszerszám elkészítéséhez, melynek alkotó ré­szeit külföldről hozatott szakköny­vekből tanulmányozta és ismer e meg. A hozzávalo különböző fajta fákat helyből és a fővárosból vása­rolta, mig a sípokhoz való reso­náns fákat, valamint a billentyűk­höz szükséges puszpáng és maha­góni fákat Bécsből szerezte be. Az orgonát a sipok készítésével kezdte 1872. tavaszán. Az nap, mikor az első síp készen lett, egy fiatal mesterlegény jelentkezett má­la megvizsgálás céljából, ki Kassá­ról jött, hol tüdővészes betegnek találták az orvosok. A sápadt, so­vány asztaloslegény Seszták György volt, kit mikor megvizsgálj, és megvigasztalt, hogy nincs tüdő­baja, csak pihenésre van szüksége, marasztalt magánál az éppen ké­szülő orgona elkészítéséhez segít­ségnek. örömest maradt az, bízva abban, hogy egészsége a legjobb kezekben van Jósa Andráséban. Igy került Jósáékhoz Gyuri, ahogy ezentúl szólították és maradt hét évig, mig az orgona elkészült, mely idő alatt a fiatalembernek nemcsak egészsége állott helyre, de egy kis jövedelemre is szert tett a -tömege­sen tóduló betegeknek a sorrend fenntartása céljából osztogatott szá­mozott cédulácskák honorálásából A hét esztendő sok időnek lát­szik az orgona elkészítéséhez, bá r­ha meggondoljuk, hogy most a mu­Négy levél. Irta: T. Stima Ilona. Hámorossy Belluska levele Szabó Iduskához. Édes Iduskám! Régen nem ír­tam, de hidd el, oly eseménytelenül teltek a napok- Alig vártam, hogy végre Hársligetre jöjjünk. Hiszen maga az utazás is kellemes szokott lenni, bár ilyen melegben, mint ez a mostani, csöppet sem szórakoztató-. Az emberek nem néznek egymásra, homlokukat tö­rülgetik, behunyják a szemüket s az állomásokon sört, vagy szóda­vizet isznak­Hársliget, ez aztán más- Itt szellő van, fák vaninak, strand van és minden szép- És nagyon, na­gyon szép. Lehet, nem is lennék igy elragadtatva, ha nem volna társam ebben a gyönyörködésben. A napokban ismerkedtünk meg Ha­jós László festőművésszel, aki azóta minden szabad idejét velem tölti. Most ugy érzem, hogy én is az ő szemével látok, az ő szivé­vel érzek s az ő lelke ragyog ben­nem is- A szava halk és édesen fo­lyó, elárasztja és betölti életemet. Nem szóltam erről eddig senki­nek, te vagy Iduskám az első, akinek el merem mondani- Arra is gondolok néha, hogy az én egy­szerű kis lényem nem kötheti le egy ilyen nagy művész érzésvilágát, de hátha éppen ez az egyszerűség kell Neki, az egyszerűség mellett érzi jobban, hogy Ő emberebb Em­ber, mint más­Ne gondolj azért semmit. Nem vagyok elbizakodva s egészen teg­napig nem mertem arra gon­dolni, hogy Ő is szerethet engem­Tegnap azonban, mikor kijöttünk a cukrászdából, sétálni mentünk s anyámék messze mögöttünk ma­radtak- László megfogta a keze­met, a másik kezével megsimogatta és igy szólt mélyen a szemembe nézve: i J — Édes kicsi leány, kis ártatlan Belluska! Ha mindég ez a szép kis fehér keze remegne a kezem­ben, nem követnék el annyi bo­londságot. Hallod ezt, hallod Iduska: ha mindég vele lennék- Hidd el, Iduskám, láng csapott az arcom­ba és oly örömérzés vett rajtam erőt, hogy alig bírtam lélekzetet venni­Iduskám, látod: Ö szeret en­gem­Ma várom őt s gondolom, töb­bet is fog mondani önmagáról s érzéseiről- Négy órára ígérkezett s már fél öt, de még nincs itt­Megvallom, részben azért is kapod ezt a hosszú levelet, mert igy le­vélírással hamarabb eltelik a vá­rakozás ideje. Tudod kedves, a művészek nem pontos emberek, zeumba szállításkor három napi? tartott a szétszedhető zeneszér­seám összeállítása, nem nagyon csodálkozhatunk az évek számán. A sok sip előállítása, a billentyűk kifaragása, azok komplikált szer­kezete annyira babra munka, hoay egyheti működésnek alig volt lát­ható eredménye. Aztán nem is min­dig csinálhatták, csak mikor Jósa dcktor ráért. Gyuri, a segitőxárs nem ismervén a hangszer szerke­zetét, csak olyan munkát végzett, amihez rajzot és utasítást kapott. A gondolatai és érzései első hevé­ben cselekvő Jósa András, ki sokba kezd és keveset fejez be, hogy mennyi odaadással dolgozott e hangszeren, mi sem bizonyi :ja jobban, minthogy annyi éven át sem lankadt szorgalma, hanem be­fejezésig, teljes elkészülésig csi­nálta, bár hivatása egészen más­fele foglalkoztatta elméjét, fog­lalta le idejét. A tökéletes hang­szer oromdiszén ez a felirat olvas­ható: dr. Jósa András Nagykálló­ban, 1879. Hátuljára — ami csak szétszedett állapotában látható — a segítőtárs ezt irta: Seszták György segítségével. Hogy mennyibe került az orgo­na, némi fogalmat nyerhetünk ab­ból is, hogy a billentyűkhöz szük­séges puszpángfa kilója 100 frt volt. A külföldről hozatott sok szerszám, a finomabbnál finomabb reszelők stb. nem csekély összeget emésztettek fel. A négy oktávu és két változatú orgona a rendelőben állott, me­lyen a változatosság kedvéért né­hány percnyi szabad idejében orgo­názott Jósa doktor. De nemcsak ilyen futó pillanatok vezették e hangszerhez, hanem gyakran az esti órák meghitt csendjében elhang­zott azon Istent dicsérő egyházi ének; (a hazafias dalok közül pe­dig a kuruckor termékeiből valók, melyek e fuvó hangszer sípjaiból olyan bánatosan, majd reményked­nem is csodálom, ha késik­Most veszem észre, hogy mi­lyen önző vagyok, csak magam­ról írok, egyre csak magamról nagy boldogságommal eltelve. Hogy vagy kicsi Iduskám? Fog­lalkozol-e néha az én otthon ha­gyott kis lovagommal, a legjobb cserkészszel, a kis nyolcadikos Gaál Palival- Sajnálom szegénykét, mert nagyon kedves volt és sokszor azt hittem, hogy ő az igazi- Most ér­zem igazán, hogy milyen fiatal hozzám, milyen naiv s hogy tu­lajdonképen egyebet nem jelentett nekem, csupán jó táncosom, hű­séges kis lovagom volt. írjál sokat magadról, Iduskám, a következő levelemben én is be­számolok a további fejlemények­ről- Ne késs, de siess, mert kí­váncsi vagyok, hogy Veled tör­tént-e azóta valami­Hársliget, 1925- junius 9­Csókol szeretettel Bellusod. Szabó Iduska levele Tarnay Klári­hoz­Szeretett jó Klárikám! Kaptál-e j levelet Bellától? Én ma reggel kap­tam tőle egy levelet. Hogy dicsek- j szik! Valami művész van ott és az­zal van tele az egész levele. Ne­kem nagy a gyanúm, hogy az egész művész história kitalált dolog, hogyne, mikor olyan ostoba, hogy ve szállottak ki. Ha nem nyúltak is hozzá több időn keresztül, karácsony estéjén ríiinden évben megszólaltatták. Mert a karácsonyfát az orvosi ren­delőben állították fel az orgona élőtt. Nem szabad volt ide a szen­télybe ünnephetében bemenni a gyerekeknek. Ekkor készítette Jósa András gyerekeinek, később uno­káinak a játékokat (vonat, színház stb.). Csak mikor a szent estén felgyuladtak a feldíszített és aján­dékokkal megrakott karácsonyfa gyertyái, a csengettyű szóra nyílt meg az ajtó és az orgona az an­gyali üdvözletet zengte. Felemelő hangjánál a szeretet lángjait kö­rülálló család apraja, nagyja lebo­rulva mondott hálát az Üdvözítő­nek. Jósa Andrásnak ez az alkotása Nagykálló társadalmi életében is szerepet játszott. Köztudomásu, hogy Jósa András műkedvelői társulatot alakított alapszabályok­ban lefektetett szigorú paragrafu­sok szerint működő tagokból, kik valamennyien a műveltség terjesz­tése és előmozdítása, a magyar nyelv müvelése, hazafias irány ápo­lása és közcélú jótékony intézmé­nyek gyámolitására egyesültek, nem pedig egyéni hiúság kielégí­tésére. E társulat évtizedes eiedmé­nyes munkásságát más alkalommal már említettem. Előadásaikat a vármegyeház nagytermében tartot­ták. Ilyenkor szétszedték és átszál­lították az orgonát, melynek hang­ja nagyban fokozta a darab éne­keit, az előadás sikerét. Jósa And­rás ma már nem élő kortársaitól jegyeztem fel azt a halálukig fe­lejthetetlen jelenetet, mikor a Há­romszéki lányok cimü darabban a tűzvész sújtotta háromszékiek ap­raja, nagyja megmaradt kis batyu­jokkal útra kelni szándékozván, nem tudják elhagyni otthonukat. A leégett házak romjai előtt letér­depelve éneklik: Gaál Paliról azt hiszi, hogy az olyan Pali, hogy éppen ő bele sze­relmes! Bellának elég, ha egy fiu szépen néz rá, táncol vele s akkor már odáig van. Pedig, ha ,tudná, hogy Gaál belém s csakis belém szerelmes már két év óta- Még hatodista ko­rában megmondta, hogy neki nem tetszenek a sötét bőrű, fekete hajú nők, már pedig Bella igazán az­Még azt irja a többek között, hogy a «müvész» megcsókolta a «fehér» kezét- Ugy nevettem, mi­kor ezt olvastam! Miféle fogalmai lehetnek a művész urnák a fehér kézről, ha a Belláét is annak lát­ta? Pedig egy «müvész»-nek ér­teni kell a kezek színéhez és for­májához. A Bella keze nem is for­más, nem is fehér- i > De, hogy magamról is irjak, az idő jól telik, Gaál Pali minden­nap jön a tenniszpályára, együtt megyünk a strandra s végül ná­lunk uzsonnázik- Én zongorázni szoktam, ő énekel, mert igen kel­lemes hangja van. Azóta vagyok igazán nyugodt, mióta Bella oda van, mert Palinak mégis csak kel­lett Bellával is foglalkozni s ném lehetett ugy mindég velem, mint most- Belláról az a Pali vélemé­nye, hogy nem szép, inkább érzé­keny és finom, akivel el lehet fog­lalkozni. ^Megmondtam Palinak, > hogy mit irt Bella- Nagyon sért­hette a hiúságát, lángvörös lett a fiíMPlf ninPQ Q7ÍÍlíQPf1P arr a' h° g y £y° mo r* é s bélbántalmai miatt állandóan szenvedjen, amikor köz­UIIIIGI\ lllllüd dúuildcyc tudomásu, hogy a világhírű és mindenki által legelsőnek elismert IGMÁNDI keserűvíz azonnal megszünteti a rendszerint fenti bajokból eredő -fejfájást, csökkenti a vérnyomást az agyban és meg­gátolja az érelmeszesedést. Emésztési zavaroknál éhgyomorra már fél pohár langyos IGMÁNDI keserűvíz degendő. Kapható kis 6t nagy üvegben. Szétkflldési hely: Igmándi keserűvíz forrásváHalat Komárom . Árjegyzék ismételadóknak kívánatra bérmentve

Next

/
Thumbnails
Contents