Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-09 / 254. szám

JSÍYÍRYIDÉK. 1926. november 9 A nemzeti akarat felségjoga. A miniszterelnök hatalmas politikai beszédéből, melyet a felsőházi javaslat vitájában az alkotmányos jogfejlődés védelmére elmondott, a nemzeti akarat szuverenitásának csodálatos fénye és tisztelete áradt ki. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi idők folyamán nehéz köddel ülte meg az országot a jogfolytonosságnak egy különleges definíciója, melyet az u. n. legitimisták alakítottak maguknak, hogy általa az örökletes monarchia elvét s ebből levezetve a megszakítás nélküli uralkodói folyamatosságot népszerűsítsék, az önrendelkező nemzeti felségjoggal szemben. A magyar, függetlenségre vágyó közszellem, a történet ezer esztendejé bpi tanulságként kikívánkozó szuverenitási jogbirtoklás tudta és a megrázkódtatások után magához térő közjogi tisztánlátás szinte szomjazva vágyakozott egy ilyen világos, egyenes, őszinte, s a legkényesebb személyi és tárgyi vonatkozások elől meg nem hátráló nagy elme okmagyarázatára és útmutatására. Az az (érzésünk, hogy nemcsiak Bethllen' István gróf magyar miniszterelnök jutott el ezzel a szónoki értelemben is remekműnek és közjogászi megérzésben csillogó tehetségűnek bizonyult beszédével politikai pályafutásának zenitjére, hanem eljutott a történelmi igazságával életét fönntartó és biztosítani kivánó magyar nemzet is akaratjogának kétségbevonhatatlan kinyilvánításához, amelyet hol ködös theoriák, hol különleges világnézetek és pártelvek próbáltak elhomályosítani, vagy vitathatóvá fenni. A miniszterelnök szavaiból a közjogi tudással gazdag gyakorlati providencia és helyes alkotmányértelmezés hangzik ki, hogy a biztonság érzetévei töltse el magyar társadalmunkat s tisztább légkört teremtsen politikai közéletünkben is az eddiginél. Nem volt vitás soha, hogy a királyi hatalom gyökere a nemzet. D

e az utóbbi idők félreértéseket szülő egyoldalú közjogi magyarázataival szemben végre kellett, időszerű volt, szinte államérdek és alkotmányos szükség kifejteni az 1920. évi I. t.-c.-nekmint a nemzetgyűlés felségjogát megállapító alkotmányi altörvénynek tartalmát, abbóf azt, amit önmagának fenntartott, azt is, amit az ideiglenes államfőre ruházott, szóval "a nemzetgyűlés által birtokolt felségjog egészét, hogy megvi agittassék és támad hatatlanul kiemeltessék az a tény és az a jog, hogy a legszélsőbb népakarat megnyilvánulásával a nemzeti jogfolytonosság fenntartása érdekében létrejött nemzetgyűlés együttesen zárja magába fi nemzet és király hatalmát, tehát a törvényalkotás jogát és feladatait. Ennek a nemzieti legfőbb akaratnak történelmi eredetű és tételes jog egészéből építi kötelességszerűen a mostani törvényhozás a visszaállítandó országgyűlés két házát s ha elkövetkezik ideje, a szünetelő királyi hatalom életreke!tését. A nemzeti szuverenitásnak ez a diadalmas, tekintélyben és kétségbevon hatatlanságában megmutatott lényege oívan mély 'nemzeti és történelmi forrásból fakasztott, tiszta közjogi meghatározást nyert Bethlen István gróf miniszterelnök érteímet-kibontó és összefoglaló definíciójában, hogy az egész ország minden felfogása s a nemzet valamennyi tagja megtalálhatja benn^ az újjászületésre egyesítő kötelességnek parancsát s azt a történeti ihletet is, ami bátorságot ad, hogy méltóvá tegye korunkat a nemzeti élet hivatásának betöltésére ! SílSfí Tollas kalapok — a legújabb londoni női divat: a londoni hölgyek exotikus madarak tollait viselik a sapkáikon. A Bessenyei Kör „Magyar est"-je. A közönség viharos lelkesedéssel ünnepelte Kodály Zoltán zeneszerzőt és Basilides Mária operaénekesnőt. (A »Nyirvidék« tudósítójától. Ritkán láttunk a »Korona« nagytermében olyan hatalmas tömegű, fényes közönséget, mint szombaton este- Ez az impozáns érdeklődés letagadhatatlan bizonyítéka a nemzeti gondolat újjászületésének. — j>Magyar est«, ez a jelszó néhány évvel ezelőtt még nagyon rossz reklám lett volna s ime ma zsúfolt házat jelentő ige, amelynek hívó szavára megmozdulnak a tömegek, hogy meghallgassák a magyar zene apostoli ihlettel megáldott tudós kutatójának prédikációját — Mert valósággat szent beszéd volt az nemzeti muzsikánk múltjáról, jelenéről és jövőjéről szent beszéd a magyar kulturáról, amely a magai elnyomottságában is érdemes arra, "hogy felkarolják, foglalkozzanak vele. Szinte ugyanezeket mondja a szegény magyar kulturáról K}ebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter az egyik fővárosi lap vasárnapi számába irott vezércikkével, amelyben »Az örök Koppány« címmel azokról beszéf, akik Magyarországon minden időben megakadályozni igyekeztek azt, hogy itt kulturális téren valóban átfogó intézkedések történhessenek.« Ezek a Koppányok voltak azok, takik a magyar zene elsatnyulásánák (okozói s ezfek a ma élő Koppányok azok, akik még ma is ragaszkodnak ahoz az állásponthoz, amely a magyar zene végleges pusztulását jelentette volna, ha két magyar tudós nem tűzi ki élete céljául a magyar őszene sajátságainak felkutatását . Kodály Zoltán zeneszerző, az Országos Zeneművészeti Főiskola tanára volt a Bessenyei-est előadója. Elmondotta, hogy a magyar kisváros szülötte s fiatalabb éveiben a magyar zenével való kapcsolódást a szokásos cigánymelletti duhajkodásban 'találta meg ő is, amely duhajkodásban az alkohol volt a főalkotóelem. Azután eljött a komoly tanulmányok ideje, a zeneakadémián tanulta a zeneszerzést né| met nyelvű professzoroktól, akik | mindenféle stílusban való kompoJ nálásra megtanították, csak épen a magyar stílusban való zeneköilésre nem. Miután nem lehetett reményük arra, hogy ezektől valaha is megtanuljanak magyarul komponálni, áttanulmányoztak minden irást, ami csak a régi magyar zenére vonatkozott. A holt irás azonban hétpecsétes titokként őrizte azt, amire kíváncsiak voltak. A'? a 100— 200 magyar dal, amelynél egy cigányprímás sem tud többet, számításba nem jöhetett, mert ezek közül legfeljebb tiz van olyan, amelyik régebbi eredetű, a többiek már mind műdalok s valamennyien egy kaptafára készültek. A magyar zene hasonlított egy kimerült bányához, amelyben nepies érc helyett már csak kavics terem. Az a német kispolgári szentimentalizmus, amely lassankint belopózott az egyes műdalok révén a magyar lélekbe, csak rontott a magyar zene helyzetén. Hol van hát az a (kőszikla, amely re rá lehetne építeni a jövő ma. gyar zenét? — kérdezték kétségbeesve önmaguktól a magyar őszene kutatói. Gondoltak a székely népballadákra is, de ezeknek " olyan »iskolaszaguk« volt. Azután tovább töprengtek. Vájjon hol lehet ezeknek a balladáknak a melódiájuk? S mint egy villanás, -ugy szaladt át agyukon a gondolat: — Ugyanott, ahol a szöveg termett. Neki fogtak a kutatásnak. Kodály Zoltán és Bartók Béfa. Faluról-falura mentek, elvegyültek a nép mulatságaiba. Csűrökben, istállókban hallgatták a székely dalokat. Egy úrinő meg is kérdezte Kodálytól, hogy hogyan bírja ki azt a rettenetes szagot, " amely ilyen helyeken lenni szokott? Kodály megfelelt: — Amikor egy-egy dalt találok, Arábia minden illatát érzem s nem veszem észre, hogy istállóban vagyok. Mennyivel szebb muzsika ez, mint az a zenei pornográfia, amelyet előkelő családoknál olyan drága zongorán játszanak, aminek az arából egy szerény kis házat lehetne venni! Szerencse — mondja Kodály — hogy kutatásaimban egy útra kerültem Bartókkal, mert egyedül öszszeroppantam volna. De a kutatásnak meg lett az eredménye: — Ugy jártunk — mondotta — mint a bibliai pásztor, aki apja szamarait kereste s helyettük egy királyságot talált. Az a döbbenetes hang ,amely ezekből a régi dalokból kiárad, meglepő- Nem ismerünk eleinte a magyar jelliegzetességekre. Ugy érezzük magunkat, mintha ősapáink nehéz fegyvereit emelgetnénk. Nem birunk velük. Nem tudunk mihez kezdeni velük. Támadásoknak is ki voltak téve. Szinte hihetetlen lenne, hanem támadták volna meg őket, az önzetlen, fáradhatatlan kutatókat. Azzal vádolták meg mindkettejüket, hogy oláh melódiákat csempésztek a magyar zenébe- Pedig Bartók épen ezen kutatások alapján külön könyvet irt az oláh zenéről, s ebből a könyvből tanulják most az oláhok nemzeti muzsikájukat. Beszélt a magyar falu és város viszonyáról, mint kulturfokróí. A magyar paraszt idegenkedik a várostól, nem ugy mint a francia, vagy olasz, am'elyné| a város a falu kultúrájának betetőzését jelenti. — Majd ha a magyar falu és város találkozik egymással, akkor élünk majd igazi kulturéletet- Majd egy hatalmas borospincéhez hasonlította a magyar zenét, amelyben a Székely dal a 100 éves tokaji, amely bői azonban bármennyit iszunk, sohasem fogy ki. A magyar katonára — fejezte be előadását Kodály Zoltán — nem ismert rá az édesanyja sem,^ amikor visszatért az orosz fogságbólA magyar dal valóságos babiloni fogságban volt eddig, ne aggasszon bennünket az, hogy eleinte nem ismerünk rá, majd hozzászokik a fülünk és megszeretjük. A "közönség viharos tapssal honorálta Kodály nagyszerű előadását, amelyet Basilides Mária operaénekesnő fellépése követett. A kiváló művésznő 11 székel

y dalt adott e!ő~"Kodály gyűjteményébőlA dalok egytől-egyig óriási hatást keltettek, különösen a pergőbb ritmusu »Kit kéne elvenni?«, a »Kitrákotty mese«, amelynek utolérhetetlen hangutánzó instrumentálása tetszett nagyon s az »Asszony, asszony...«, amelyet meg is kellett isméteíniök. Basilides Máriát ugyanis maga a szerző kisérte zongorán. A szombati est felejthetetlen marad mindazok előtt, akiknek érz.ékük van a magyar zene kulturája iránt. A Bessenyei Kör vezetősége is nagy és elismerésreméltó kulturmissziót teljesített, amikor lehetővé tette ennek az estnek _ a megtartását. Reméljük, hogy minden évben részesei lehetünk egy ilyen »Magyar est« gyönyörű élve" zetének. A díszes közönség körében ott láttuk dr. Kállay Miklós főispánt feleségével, dr- Bencs Káímán mkir. kormányfőtanácsos polgármestert feleségével, Szohor Pál főjegyzőt és helybeli hivatalok vezetőit. Kedden, november 9-én: Szókimondó asszonyság. Szerdán, november 10 én: Antónia. Fedák Sári vendégjátéka Jegyek még kaphatók! Csütörtökön, nov. 11-én: Teljesen uj betanulással!