Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-30 / 247. szám

1926. október 30. jnTyíryidék. a Nyiregyházi diákok a szerencsi cukorgyárba®. Nyíregyháza. (A Nyirvidék tu­dósítójától.) Esős, hideg októberi reggel, Sze­rencs felé induló vonat egyik ko­csijában tanárok, diákok helyezked­nek el. Csakhamar nótaszó hangzik fel, a diákok jókedvének nem árt a csúf idő. Előkerülnek a hegedűk is, szói a nóta, sir, kacag a hur. A nyiregyházi állami tanítóképző intézet indul Szerencsre, a hires szerencsi cukorgyár megtekintésére. A szerencsi állomáson az utasokra is ráárad a jókedv, a diákok zene­kara ott is rázendít a nótára. A Sárospatakról érkező vonatot vár­ják, jönnek a pataki tanitónöven­dékek is, a kirándulás együttes lesz. Nemsokára befut a pataki vonat, a nyíregyháziak zenekara a Rákó­czi-indulót játsza, sorfalat állva köszöntik a nyíregyháziak a pa­taki testvéreket. Nemsokára megindul a kirándu­lók csapata a mozgalmas, eleven kis város főutcáján. A nyíregyhá­ziak a gör. kat., a patakiak a ref. iskolában találnak barátságos szál­lást, ahonnan a cukorgyár megte­kintésére indulnak. A hatalmas, modern gyártelep megtekintésében mint általában a kirándulás ;ehe­tővétételében Fedák Miklós szeren, esi gör. kat. esperes szívesen áll a tanulni, látni vágyó tanitóifjuság segítségére s a kirándulás figye­lemreméltó pedagógiai eredmé­nyeit elsősorban neki köszönik a diákok. A Magyar Cukoripar R.-T. óri­ási telepen az igazgatóság által ki­jelölt előzékeny és figyeimes mér­nökök fogadják a ket csoportra oszló diáksereget. Előbb a gyár­telep sínekkel behálózott, csator­nákkal átszelt térségein a cukorrépa hegyeket nézik a kirándulók, akik csodálattal szemlélik, hogy indul meg a cukorrépa a gyár belsejébe a| viziutakon, amelyek szállítják is, mossák is a drága cukoranyagot. A gyárban teremről ,teremre, eme­leírői emeletre jár a kirándulók csapata. Látják, hogyan mossák a répát a hatalmas hengerekben, ame­lyekből az elevátor íkerekek a zúzó­gépekbe szállítják a répafejeket. A zuzóbói kikerülő répaszeleteket mozgó ércszallagsín viszi a főző­üztökhöz, ahonnan a présbe kerül­nek. A kirándulók ezután végig kisérték a vegyi eljárás utján a szirupfőzés és finomítás egyes fá­zisait, egész addig, amíg .a hófehér cukorlapokat kockákra vágó, majd a kockákat ládákba és csomagokba helyező gépek működését nem lát­hatták. Mindenüt' szorgalmas, gyorskezü munkások, akik a nagy hőségben kitartással végzik a mun­kát. Mindenütt rend, ragyogó tisz­taság. A cukorgyár megtekintése után a tanártestület tagjai a szerencsi csokoládégyárban győződtek meg a modern technika és kémia csodála­tos eredményeiről. Látták, miként lesz a pörkölőből kerülő kakaó­babból az izes szerencsi csokoládé, miként alakulnak ki a ragyogó gé­pek, a hófehér munkaöltönyben szorgoskodó leányok munkájának eredményeként a csokoládétáblács­kák, a karácsonyi cukorkák, Ez a Jézuska, meg a Mikulás gyára, mondotta a kirándulótársasággal tartó kisfiucska. Igaza volt, a sze­rencsi csokoládégyárban már a Jé­zuskának dolgoznak. A cukor és a csokoládégyár meg­tekintése után jóizü ebéd, majd a délutáni órákban a történelmi ne­vezetességű szerencsi templom meg­tekintése következett. Itt Horváthy László, a szerencsi állami elemi iskola agilis és kiváló igazgatója volt a kirándulók szíves készséggel fáradozó kalauza. Néki köszönik a kirándulók azt a felejthetetlen, mély impressziót, amelyet a szeren­csi Árpád-hegyről való letekintés nyujl. Az egész Hegyalja ott van a megindult lélekkel állók előtt. A délutáni órákban a nyíregyháziak a patakiakkal a futballpályán mér­ték össze erejüket, majd a gör. kat. iskola egyik termében fel­hangzott a zenekar csárdása, a fia­talság táncra perdült és a tanulsá­gos napot, szívderítő, jókedvű tánccal fejezte be. Jsc^ie Coogan 'egujabb szerepében. — Messziről jöttem, hazafelé igyekszeam a Tiszántúlra, tiz évig voltam távol Európától s most nem tudom mi itthon a kötelességem. Ezekkel a szavakkal állított be a városházára az elmúlt napok­ban egy feketeszakállas, exotikus külsejű, idegen. S már veszi is elő zsebeiből az összegyűrt okmányokat, aVnelye­ken egész bélyegzőgyüjtemény van az ázsiai nagyhatalmasságok jelvé­nyeivel: az orosz sassal, a kinai sárkánnyal, a sziámi fehér elefánt­APOLLO Pénteken, csak 1 napig! Általános közkívánatra! ROD LA ROQUE vilagfítmje l JP^,.<nü elet "ft^Éf^cpízleni Regényes történet 10 feivonásban. Rendezte: Cecil B. De Miile. És a pazar kisérő burleszk® Szombaton Vasárnap BUCK JONNES ez évad legújabb attrakciója JÜlL cowbof királf Romantikus történet 6 felv. Színhely: Bécs, Newyork, Boston, Chirowa.' Hűség prébája Egy gazdag fiu és egy szegény leány regénye 6 felv. _ SIRLE I flBASSON a főszerepben. Előadások kezdete: 5, 7 és 9 órakor. tal a török félholddal stb­Az ember a saját fülének sem akarj ahinni t hogy ez az egzotikus idegen magyarul beszél, a saját szemeinek se, hogy a neve Takács Árpád s a foglalkozása magyar néptanító­Hogy került akkor Ázsia rejtel­mes vidékeire? Mint póttartalékos vonult be 1914-ben, hamarosan hadifogság­ba esett s 1916-ban már az egyik turkesztáni fogolytáborban volt. Az életrevaló magyar elhatározta, hogy megszökik. Mint tanító, nagy­szerűen értett a Slöyd-munkához­Gyermekjátékokat, apró dísztárgya­kat faragcsált, melyeket elég jó pénzen eladott a ben szülött lakos­ságnak. Apránkint hamisítatlan paraszt öltözéket szerzett be. Amikor min­den együtt volt, angolosan távozott a táborból s n^ohamedán vallású tatárokból álló bucsucsoporthoz szegődött- Ha azok a homlokukat a földhöz verték, ő is azt csinálta ta térdeltek, ő is térdelt, csak éppen nem beszélt egy szót sem velük, teljesen érthető okokból- — Tudniillik egy- betűt sem értett ta­tárul s igy siket némának tette ma­gát. Nem gyanakodtak rá, sőt szán­ták is, mert gyöngeelméjünek tar­MtáW s a keleti ember szerint az őrült — szent­Amikor a búcsúsok a Turkesztán belsejében eloszloltak, ő makacsul egyikükhöz csatlakozott. Az öreg tatár nem kergette el, jó lélekkel volt hozzá s a tiszántúli tanítót a pásztorai közé osztotta be. Takács Árpád rendületlenül a siketnéjma tatárt játszotta, de figyelt minden szóra s hamarosan sikerült a napi használati szavakat elsajátítania. ­Ekkor innen is tovább állt- — Ui nyelvtudományával sikerült el­jutnia a kinai 'határig. Itt előbb egy mongol főúr szolgálatába ke­rült, szintén mint pásztor. Ta­tárnak tartották itt is. Igy jutott el mindig beljebb és beljebb­Semmitől sem riadt vissza a de­rék tanító- Megtudta, hogy a kí­naiak a szökevény hadifoglyokat bizonyos helyekre internálják s munkára osztják be. A legelső ki­nai hatóságnál jelentkezett tehát mint magyar hadifogoly seklkfor ke­rült írásaira a kinai sárkányos bé­lyegző- Cse-Fu faluba internálták s egy ültetvényeshez került mun­kásnak. Egy teljes évig volt itt, mig a nehéz kinai nyelvbe és bo­nyolult kinai szokásba valahogy be­leszokott. Ekkor ismét vándorbotot vett a kezébe, de nem mint hadifogoly, hanem mint tatár-kinai munkás. Igy a tökéletlen nyéfvtudása sem tűnt fel. Az egyik járási' székhe­lyen csakugyan talált egy kereske­delmi karavánt, mely Sziámba in­dult. Hozzájuk szegődött mint haj­csár s kimondhatatlan szenvedése­ken ment át, mig a célba ért. — Innen azonban a karavántól nem mert elválni, hanem visszatért vele Kínába, mert Sziám szintén ha­diállapotban volt a Központi ha­talmakkal. Amikor kipihente magát, egy Ti­betbe induló karavánhoz szegő­dött, amely tevét szállított a láma­istáknak. Takácsnak ezer szeren­cséje volt, hogy áz első alkalom­mal mohamedán tatárok közé ke­rült. Teljesen ismerte a mohame­Még csak kétszer láthatja a nagysikerű Vasárnap, október 31-én délután Akácfauirágof Csókos ass2ong szombaton—vasárnap Koronkay Rózsi és Szigethy Annus felléptével Hétfőn, november* hó 1-én iV^imnm Ivíelánts Médis Koronkay, m ms^^n.f Gr isi: Szigethy Annus. Egy magyar tanító 1916-ban mdnit el Szibéri­ától s 10 é?ig gyalogolt eioüto földrészeken keresztül mlg feazaérí.

Next

/
Thumbnails
Contents