Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-16 / 235. szám

1926. október 16. jsTyíryidék. tonának és egy mélyen kulturált, művészi inspirációju léleknek mindenkit elragadó és elbűvölő megnyilatkozása volt ez a példátlanul álló szép emlékbeszéd, amelynek szines és plasztikus mondatai, viszsza-vissza dobbanó megállapításainak ritmusa olyan volt,.hogy méltán elmondhatjuk róla: lelkünk lelkével véltük hallani. A hős tábornok beszéde a következő volt: Egy emlékünnepet ünnepelünk ma itt. A volt 14-ik huszárezred hősi halottainak emlékünnepét. — Visszaszálíunk a múltba, ellátogatunk a harcok mezejére, hogy megemlékezzünk azokról, akik megtették kötelességüket a hazáért. Amidőn a haza még ép és egészséges volt. és az évszázados bástyák megdönthetetlen ormain emelkedett magasra a mi régi dicsőségünk és hírnevünk, midőn a napsugaras fényben, mefy körülöttünk elárasztotta a világot, még büszkén lengtek zászlóink — de egy orv végzet szöges ostorcsapásai vérbeboritva testünket, ember-ember ellen megindult azon az uton. amelynek messze távlatában az élő szuronyerdők tömege hemzsegett, a kardok villogtak : a kürtök harsogtak : az utolsó ima elhangzott és a honfiúi becsület sorbaállitotta az ő legjobb fiait : akkor e íaktanyából is elindult egy ezred, egy biszke magyar lovasezred, hogy megtegye kötelességét a Királyért és Hazáért. Szép kötelesség. Szép élet, melyre ily kötelesség háramlott. De legszebb élet, mefy e kötelesség teljesítésében aláhanyatlott. A hősi halottak kultusza és az evvel kapcsofatos ezredemléknapok megünneplése évszázados hagyomány. Ha végiglapozzuk az ezredek evkönyveit, ugy az első ily emléknap pal már 1619-ben találkozunk. Egy különös melegség árasztja el szivünket, mify magasztos ez, mily szép ! A háborút rendszerint csak borzalmairól ismerjük, holott a bo!

1" zalmak utána vették kezdetüket. — Immár egy évtizede efmult, hogp megindult a népek ama nagy mérkőzése, mefy a történelem lapjain egy uj korszak kezdetét jelöli. A 14-ik huszárezred szerepe a világhá borúban mint minden más ezredé, a különböző harcszintereken sokoldalú. Nem lehet szó itt arról, hogy az eseményeket részletezzük, ha gondolatunk a hősi emlékek sokaságának valamely sasfészkében meg is pihen, sem arról, hogy elkülönítve egymástól vezér és katona szerepeljen, hiszen egyformák voltak ők dicsőségben és szenvedésben. 1914. augusztus havának első felében 11 lovas hadosztály megin dult a mérhetetlen orosz birodalom belseje felé.. A kocka eldőlt- * 1914. augusztus 23-án a 14-ik huszárezred elnyeri a tűzkeresztséget és kiállja az első tüzpróbát abban a nagy lángtengerben, mely végigperzseli a nagy birodalom határait. E napon az ezred megvívja i első nagy küzdelmét. A bucsacsi lovasroham jneginduf. Tüz és vér | boritja a Zlota-Lippa sikjait. Ádáz | harc, kemény tusa ember-embeí i ellen, ki miter ? Bajtársak ! Ti tud- ; játok, hogy mi a tüz és vér ! És ; mire a nap' lehanyatfik, sokan örökre lehunyták szemüket, kik megtet- ' ték kötelességüket a hazáért. Áldozzunk az elesett hősök emléUj nagyhatalmak. Tuney, a győzelmes boxbajnok hazaérkezve elvonul a tiszteletére kirendelt díszszázad előtt. kének. Legyen szavunk az igazság szava, mely őket a hősök templomába emeli és tanítsuk meg gyermekeinket imádkozni, hogy a hazáért minden áldozatot meg kell hozni és hogy szép a halál a hazáért. A nap "felkelt. Hányadszor? kérdeztük önmagunktól, de erre feleletet adni nem tudtunk. Mi csak mentünk. Végtelen utakon, előre, vissza, éjjel, nappal, esőben-szélben —mi csak mentünk. Folyt a munka, a robot, folyt a tüz, a vér, — mi csák mentünk. Égő falvakon, romhalmazokon keresztül, erdőkön, hegyeken, vizeken át — hová? Meddig tart ez? A lélekzet elállt, a nap leszállt, hányadszor —- kérdeztük önmagunktól — de erre felefetet adni nem tudtunk. Mi csak mentünk. Mint méhek zsongása a kaptár körül, ez az orosz golyók finom éles süvitése. Hegyescsaba felől lámád az orosz. A hegyek lankásán, az erdők tisztásán kicsavart fatörzsek tövében, rendszeres időközökben egy csattanó tüzes lángcsóva. A gránát. A levegő oly különös, mintha szitán át néznénk az őszi alkonyt. A földön elterülő alakok között ólomszöcskék pattognak — a golyók. Előttünk egy gépfegyver kattog- Mind tüzesebb lesz a harci hév. És mire leszáh az est, ismét sokan örökre lehunyták szemüket, akik megtették kötelességüket a hazáért. Áldott legyen emlékük. Az éj leszállt. A fehér havas dermesztő, januári éj. Fent vagyunk a Kárpátokban, valahol egy kupon. Körülöttünk az őserdők halotti csendje. Felettünk már csak a hold. A teli ezüstös, ragyogó hold és mi némán kuporgunk a csonttáfagyott földbe vájt gödrök mélyén. Előttünk a hó ezüstös mellvédje. Köszöntelek benneteket bajtársak, kik megosztottátok velünk a Hercuvata .keserveit, mint mi megosztottuk veletek a bajtársi szívet. És midőn odafent a végtelen magányban még egyszer megosztot. tuk egymás között a tüz melegét, már sokan voltak "köztetek, kiket a halál fagyos csontujja magához intett. És megindul a tánc. Bugó ördögök kavarják a levegőt, ólomda" rabok őrült kavargása. A kup sistereg. Az _erdők, bércek, völgyek visszhangja mintha egy pokoli had hahotája volna. Háromszor indul a tánc és midőn harmadszor körülölel bennünket, sokáig tart, de azután vége. Egy ezertorku vad üvöltés tölti be a levegőt — az oroszok az árkokban vannak. Áldott legyen emlékük, kik a Kárpátok bércein alusszák örök álmukat, valahol a .Hercuvata-sirok mélyéin. A Cid harsonáit hallom. Hallom Jericho trombitáinak harsogását. Hallom a történelem minden érccsengésü szavát. És hallom a szavak szavát: Gorlice. Erők torlódnak. Energiák feszülnek. Ui akaratok előre törnek és minden csak egy célt szolgál: »Előre!« Látom a harcosok áradatát, látom a tűzgépek óriásait v Játom a levegő szörnyeit és minden minden csak egy célt szolgál: »Előre|« Élő sziklafalakat látok, a sziklafalak megindulnak, — egy apokalyptikus vízió! A sziklafalak előre mozognak és velük az egész vonalon minden Galícia síkjain a határon át meszsze

v. messze be az ellenség testébe és hiába döngeti az ellenség hatalmas kapuit, itt-ott megnyílik egy rés, hogy annál jobban záruljon. És újra beáll a téf. fis újra kitavaszodik. A fák rügyeznek. Volhynia erdei a tavasz ezerszínű köntösében pompáznak. És újra megin dul a harcosok áradata, újra megszó lalnak a tűzgépek óriásai és újra fellángol az egész vonalon az emberek véres harca. Köszöntelek benneteket bajtársak, kik őrt állottatok a Stochod partjain — dicső emlékek Helenin, Toboly és CzworotkiEgy üzenet jött- Egy űzenét jött Erdélyből és mire a nap ötödször fölkelt, az Olt partjain állunk. Köszöntelek benneteket Ti kálbori hősök! Itt-ott fellángol a harc, mig végre megszólalnak a szebeni íágyuk. S mire a fák lehullatják sárga lombjukat, ismét a Kárpátok hágóin állunk. Ojtoz- Egy hosszú ut, egy keskeny völgy, az ut mentén egy darabka föld — a temető- Itt pihennek a mi hőseink. Ojtozban nagy sürgés-forgás van. Az Esztenán serényen folyik a munka. Talán itt telelünk? Nem! A tél mást rejteget számunkra. És eljőve a békesség ünnepe, eljőve szent Karácsony. És ismét megszólalnak az ágyuk. A puskák ropognak. Hó lepte fenyvesek mélyéből a magasba lép egy hősi kis sereg, Ezerháromszáznégy- a mienk. Sok hősi vér árán az is marad. És előre tör a hősi had. Mélységes szakadékok felett, ólomfelhők alatt,, előre tör a csodás kis had — Monté Chinusu, Culmea Tepei De la FunduU Arsitei — de mire odaérünk, ismét sokan örökre lehunyták szemüket, akik megtették kötelességüket a hazáért. Áldott legyen emlékük! Itália véráztatta földje köszöntelek! Ciprusaiddal, .márványoszlopaiddal és minden búval, 'bánattal együtt, mely virágos rónáidat elöntötte. Köszöntelek szikláiddal s a magyar vitézséggel együtt, mely keményebb volt szikláidnál és keményebb, semhogy akaratod megdönthette. Görz, Udine, Codroipo, Flumignano és a Piavén át a De Ka szigetére megyünk. Éjjel, mert itt nappal menetelni nem Tehet. A Casa di Muronái megindul a felváltás. Éjjeí, mert itt nappal váltani nem lehet. És megkezdődik a munka. Éjjeí, mert itt nappal dolgozni nem lehet. Ami éjjel felépül, az nappal rombadől. £s ismét megszólalnak a tűzgépek óriásai. A tenger felől a lövedékek mint óriási ércharangok zugnak, és nehéz páíyájukon bukdácsolva búgnak. szemben a piros sávos gránátok csattanása, közben az aknavetők súlyos tenyércsapása. Vér tapad minden talpaíattnyi földhöz. Bressanin ez ! Bressanin ez ! És mire a nap felkel, ismét sokan örökre lehunyták szemüket, kik megtették kötelességüket a hazáért. Áldott Iqgyen emlékük ! Mélyen Tisztelt Ünneplő !Közönség ! Im elkísértük hőseinket azokon az utakon, melyeket a sors számukra kijelölt es melyeken sokan azok között, kik ma "itt vagyunk, velük együtt haladtak. Midőn mi ma Itt összegyültünk, tettük ezt azért, mert ugy érezzük, hogy tartozunk valamivef azoknak, akiket a Halál nagy birodalma a harctéren örökbe fogadott. Tettük ezt azért, mert midőn ők elindultak a nagy ismeretlen céi felé, érőben egészségben, viruló ifjúságban, örömben, napfényben nem tudtunk, de nem is akartunk nekik örökre bucsut inteni. És most ugy érezzük, hogy valamivel tartozunk. A háború utáni idők képlete még nincs megoldva és tele van ismeretlenekkel. Csak az az egy bizonyos, hogy ők lerótták tartozásukat a Hazáért. A mienk — a mi tartozásunk niég nyitva áll. Ti néma nősök! Emléketek dicsfénye tündöklően ragyog felénk. Gondolatunk im Hozzátok száll: Még egyszer Veletek előre menni, a bérceken fent Veletek együtt lenni és soha többé le nem .jönni!