Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-08 / 203. szám

2 JNÍYÍKVIDEK. 1926. szeptember 8. Dj élet íeié. Komoly szavam volna a gondolkodó magyarokhoz, főként a kiknek fejére és szivére .különféle vezetés van bizva. A haza feltámasztása érdekében, amelyért folyton hangzik a hazafias szent vágy dallama, földtől az égig. Legnemesebb értelemben veit higany-természetű nevelésügyi miniszterünk, legközelebb a tihanyi élettani intézet felavatása alkalmá

1vaf tartót t megnyitó beszédében következő kijelentést tette: «Közür íünk a legtöbben még a természetrajzi oktatásnak azt a sivár emlékét hoztuk el az iskolából, hogy rendszereztük a növényeket és állatokat és megtanultuk azok botanikai és zoológiai nevét, ámí a iegtöbbször lelketlen sematizálássá fajult. Hol van a biologiai oktatás ma a korábbi sematikus eljárástól, amely növényben 6s állatban egyaránt az életnek mélységes rejtélyeit, jelenségeit és törvényeit kutatja? Az emberi tudás egyetlen szakán sincs tehát akkora szükség a tanár ismereténefc feífrissitésére és szakmájában való továbbképzésére, mint éppen a természettudományok terén. A tihanyi intézetnek ekként az a hivatása* hogy a természet szépségét és hatalmát, a nemzeti újjáépítés szolgálatába állítsa. De még becsesebb tényezője lehet nemzeti feltámadásunknak azzal, ha merít számunkra a természet hatalmából, a természet erőiből stb- stb. No már most! erre a mé!y és magas látókörű kijelentésre hívom én fel a gondolkodó magyarok' — főként alsóbb és felsőbbfoku embernevelők komoly figyelmét. Az emberi életnek egy uj rendje van keletkezőben, az embernevelésnek egy uj alapja, iránya, mely az ágyuk és pokolgépek, gázak pusztító hatalma helyett, az emberré alakulás alkotó hatalmát s ennek boldogító eredményét állítja látó lelkünk elé- Szabolcs megyének annyi iskolája, tanítója, tanára sokirányú nevelőintézete áll, élés működik, hogy — tekintve a rércr séges költséggel, fáradsággal arányban egyáltalán nem álló egyéni, társadalmi és nemzeti igaz életértékeket — lehetetlen, hogy legalább gondolkodásra ne sarkalná a komQjyabb lelkületü és sz'ivü magyarokat. Tehát — a Biológia. Vagyis:: az egyetemes nagy élet megálla;pitott rendje, eszközei és célja. Csak itt is, ami kis földgolyóbisunk életkeretében! Kiindulva a Balaton körül és Balatonban nyüzsgő életáramlat számanélküli életalakulataibóí s ezeken keresztül az ember életszervezetének legcsodásabb alakulására fgjlesztő, vagy akadályozó eszközeire. Mert hiszen emberi életünkre nézve, mégis csak maga az emberi élet a legelső probléma. S ha mindig tele van a testünk, fclkünk jajjal, bajjal,, örökös panaszszal, keresnünk* iliőama menybéli, vagy pokolbéli műhelyt, hol készülnek, honnan indulnak az életet fejlesztő, vagy akadályozó erők és hatalmak! Szóval — a Biológia. Az emberré nevelés alapja s erről a társadalmi elhelyezkedés egyedül biztos utmutatója — és ebben az elhelyezkedésben életértékek termelése, u£y az egyen, mint a köz érdekében és hasznára. Ennek az ui életnek alapkövét látja a'mi nevelésügyi miniszterünk a tihanyi élettani állomás alapkövének tétételében. ő már látja a müveit nemzetek nagytávlatú nevelőivel, hogy nemcsak természetrajzi oktatásunk növény- és állattani .ismereteink fajultak merő lelketlen sematizálássá' szin- és alak szerinti osztályozássá, hanem ami az.emberré fejlőd" hetés legátkosabb akadálya: az ember egyéni és társadalmi elhelyezkedése is, még mindig ilyen merő sematikus osztályozás. S e téren még nagyobb fájdalommal kiálthatna fel á látó miniszter ur lelke: «hol van az a biológiai oktatás ma, anely nemcsak nö

vénybe«i és állatban, hanem főként bennünk emberekben, éfettani alapon ke. resné az életnek mélységes rejtélyeit, jelenségeit és törvényeit! ?» Aztán ig^ állapítaná meg az emberré nevelés módszerét, eszközeit és célját! Igaz, már az is jelentős leíőhaíadás, nfojgy az úgynevezett humán gimnázium (ugyan miben humán? éspiiben gimnázium?) természetellenes egyeduralmát némileg áttörte s tovább tagolni vágyik; de ez még messze van & biológiai nevelésfoíyamattól, a fejlődés isteni törvényének keresésétől. Mert a Biológia az életfejlődés tudománya. S az életfejlődés minden vonalon egyéni. Ezt az élet Ura, a maga bölcsessége szerint igy állapította meg s e - törvényen az e mbernek semmiféle bölcsessége, Vierkötter a német úszóbajnok, aki a nagy tengeri csatornát 12 óra 35 perc alatt úszta át s ezzel új rekordot állított fel vagy politikája és mesterkedése, a legislegszentebb akaratból és célokból sem változtathat. Hiába sematizál, osztályoz, ranglétráz: — a hajtóerő bennünk vagyon s a kormányzó soffőrt ott kell elhelyezni. Fiatal pap koromban, egyházlátogatást végeztünk b. e. Lukács Űdön nyíregyházi lelkész-esperessel s ebédre Gál Elek Balkányban lakó uri családhoz voltunk hivatalosak. Az ebéd vége pompás gyümölcs volt s köztük két kisebbszerü alma. Gál Elek nemcsak mint a szabolcsmegyei függetlenségi párt elnöke volt kiváló magyar hazafi, hanem jó gazda és passzionátus kertész. Felmutatva a két kis almát, fájó szívvel jelen tette, hogy ez a faj almája kipusztul, mert mostani szerzemény öreg fáján ter_ mett s minden ügyeskedése dacára sem képes egy oltógalyacskát rajta nevelni, pedig ennél jobb £lmát sohasem ízlelt. Egyiket az Esperesnek, másikat nekem adta s igazán kedves csemegének taíáltuk. Olvastam kertészeti könyvben, hogy magról is lehet nemesíteni' olyformán, hogy a magoncot több tavaszon átültetjük, gyökerét visszavágva. Próbakép hazahoztam hát a négy almamagot, azonnal félben elvetettem virágcserépbe s tavaszra kelve a kikelt 4 palántát egy tömegben a cserépből áthelyezteti szabad földbe." Négy évi' átültetés után, kellő gondozás mellett gyümölcsözésre fejlődött a 4 csemete. S,. itt láttam az élettani fejlődés «mélységes rejtélyét, jelenségét és íörvényét». Négyféle almafa állott előttem, nemcsak külső alakra, hanem gyümölcsei alakja, szine, ize szerint is. Kettő ma is megvan. Egyik hatalmas, szivos, gyönyörű alakú, szinü, ízes gyümölcsű, a másik bizony már csenevész. , íme a Biológia egy rejtélye, amely minden élő alákon ismétlődik, az élő sejttől fel az emberig. Mert az élet nagy törvénye: — a sokféleség. Induljon bár ugyanazon viszonyok között, akár annak az egy almának magjánál, akár az állatéletben is egy anyának sejtjeiből, ikerállatok vagy ikergyermekek megindulásánál: — az egyedek, előbb vagy később, elkülöLiszt Ferenc (A nagy zenesze* ző halálának nPgyvenedis evfoida ojnra.) Most negyven éve, hogy Liszt Ferenc Bayreuth-ban lányának, Wagner Cosima asszonynak karjai . között meghalt. Halálának évfordulójáról hasábos cikkekben emlékeznek meg a francia, német és angoi lapok zenei szakirói- Mert Liszt Ferenc művészi egyénisége pár év óta renaissance-át éli a zeneértők méltánylásában. Jó ideig csak a romantikus előadóművészt, a zongorajáték ntigy klasszikusát látták benne, áki ezt a hangszer^ zenekarrá varázsolta át és a zongorajátszás művészetét tefjesen ui alapokra fektette, tudták, hogy Liszt volt a legnagyobb zongoraelőadó; tudták róla, hogy Bach, Beetho'ven. Mozart és Haydn kongeniáüs' értelmezője, aki kivételesen színes és tartafmas egyénisé>gét és káprázatos technikai készségét mindig alá tudta rendelni az előadott mü szellemének- Tudták azt is, hogy ez a csodálatos technikai készség végtelenül kiszélesítette a zongorajátszás határait és megadta a lehetőségét annak, hogy a Bach-zene főleg architektonikus szépségeinek megfelelő előadási modor kiegészitődjék a Mozart és Beethoven zenemüveihez szükséges és a zongorahangok érzéki szépségű színezését is föltételező előadási modorral. > Mindehhez még hozzávették azt, i hogy Liszt Ferenc a csillogó, de ; nem túlságosan elmélyített ma- ' gyar rapszódiák szerzője s ezze> meg is rajzolták azt a szegényes arcképet, mely távolról sem meríti ki az igazi Liszt egyéniségét. ""Kivételes előadómüvészete és ellenállhatatlan nagyvilági sikerei évtizedekig meghamisították az utó- ; kor szemében ennek a magy mü" • vészi egyéniségnek a profilját s csak nemrég helyezte vissza az őt méltán megillető" helyre a tizenkí- . lencedik század zenei értékeit revi- j zió alá vevő ujabb zenetörténeti ' irodalom- És ma, negyven évvel j a halála után liszt művészi alak- j ja megint él előttünk, inkább él, mint valaha. Ma már tudják róla, hogy nemcsak a zongora Paganinije és több, külsőségével csillogó zenemű szerzője, hanem a tizenkilencedik század egyik úttörő, nagy zeneszerzője is volt, aki nélkül a modern zené fejlődése el sem képzelhető- Mert ő volt az, aki a mjodern zene számára megújította a szimfonikus formákat, de nemcsak ezeket a formákat, ha-nem sok tekinteteben a zenei elbeszélő és drámai nyelv legbensőbb lényegét is. Két évtizeddel Wagner előtt ő teremti meg a «Leitmotiv»-ot, a zenei vezérszólamot^ ezzef megvetve a programizene alapjait és megteremtve a leli e tőségét a monumentális wagneri és Wagner utáni zene felépülésének. A modern zene elképzelhetetlen volna e nélkül- A régi zárt, vérszegény zenei formák helyébe ez hozza' meg a zenei beszéd folyamatosságát és ez teszi lehetővé Wagnernek, hogy a zenei dráma Shakespeare-jévé váljék. Wagner ezzel tisztában volt, s bár nem volt szokása elismerni mások érdemeit, a tetralógia előadása utáni ünnepi vacsorán Liszt felé mutatva a következőket mondta: «Ime, itt ül az, &ki nélkül talán soha egyetlen hangjegyét entnek a zenének nem hallották volna, az én legkedvesebb barátom, Liszt Ferenc)). Liszt azonban ezt a nagy érdemét, melynek bizonyára szintén tudatában volt, szinte emberfeletti szerénységgel, sohasem hangsúlyozta s a zene történelem' méltató munkája csak most ássa ki mindezt a feledés és észrenenr vevés homályából«Liszt, aki németül beszélt, franciául irt, ga agyarul érzett s mi rí igazi európai komponált, az utolsó igazi európai egyéniség, akinek tehetségét még az egyetemesség jellemzi*, — irja róla egyik életrajzírója. Ez a megállapítás talán a legjobban határozza meg a Liszt Ferenc ma már különösnek látszó egyéniségét ,s azokat a perspektívákat, melyeket az európai zenének nyitott a Krisztus-orátóriurn, az Esztergomi-mise, a Faust- és a Danie-szimfóniák szerzője. A Liszt harmóniái revelációk voltak az utána következő zenei generáció előtt, Berliozt, Wagnert, Cesar Franckot es az oroszokat is beleértve. Igazi "teremtő szellem volt, ez a nagy magyar zseni nemcsak a maga, hanem Európa egész ujabb zenei fejlődése számára és nem tévednek azok, akik most, halálának negyvenedik évfordulója alkalmából a Liszt Fetenc prométeuszi szellemében a modern zene tizenkilencedik századbeli megalapítóját ünneplik. A Liszttel foglalkozó ujabb zenetörténeti irodalomban a francia Guy de Pourtalés gyönyörűen megirt Liszt életrajzából emelkedik kJ a legtisztább körvonalakkal a nagy magyar zeneszerző nemes alakjaFigyelemmel kisérhetjük benne ézt a gyönyörűen magasba lendülő életpályát kezdettől fogva, miko' Beetho'ven a Hűmmel H- moll koncertjét játszó csodagyereket háromszor a magasba emeli és homlokon csókolja, a lángész örökké égő sztigmáját nyomva ezzef rá.