Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-08 / 203. szám

1926. szeptember 8, JnlYÍRYIDÉK. 7 nülnek. Az élet nem tűri az egyformaságot. Ezt ugyan régebben" is látták, tudták, sőt hasznát is vették, a növény- és állatnemesités terén; azonban az emberi élet társadalmi elhelyezkedésére nézve, főkép a nevelésnél, teljesen figyelmen kivül hagyták. A világháború vérözönéből, mintha egy második Noé-bárkája, ui életet hozna. Andrássy Kálmán. ^lillllllillllllllllllIIIIIIIIHIIIilllilllilllillUiUiHllllllllK BÚTOR szükségletét megbízhatóan és olcsón GRiick Jenő bútoráruházában, Vay Ádámutca 8. szerezheti be. Nagy választék Pontos kiszolgálás. Alapítva 1903. Telefon: 234 3391-2 | Már az öreg emberek is öngyilkossággal menekülnek az élet súlyos gondjaitól. Nyírbátorban egy hatvanhét éves ember fűzfára akasztotta fel magát. Nyíregyháza. (A »Nyirvidék« tudósitójátóf.) Újházi János nyírbátori béresgazda az e.'dőben a Rosnyáros nevű részen lévő erdőház közelében egy fűzfán akasztott embert találtOda sietett, hogy ha lehet, megmentse. Leoldotta a kötelet és a földre fektette a még mozgó testet. Késő volt, az öngyilkos néhány perc múlva kiszenvedett. A nyomozás megállapította, hogy az életunt Papp Miklós, 67 éves nyirgebei határbeli, Tóza-tanyai lakosMunkaképtelen, szegény földmives munkás, aki nem volt képes kenyeret keresni, nem tudta elviselni azt Az autóvezető tanfolyam résztvevői nemsokára leteszik a vizsgálatot. Szeptember 15-én uj tanfolyam kezdődik. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) A Paksy Géza nyugalmazott tengerész százados vezetése afatt működő autóvezető tanfolyam a befejezéshez közeledik s annalc résztvevői a közeli napokban vizsgálatot tesznek a debreceni kerületi rendőrfőkapitányság vizsgáztató-bizottságánál. Miután a tanfolyam iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult. _ meg sok olyan egyén részéről, aki arra nem iratkozott be, Paksy százados elhatározta, hogy kellő számú jelentkezés esetén szeptember 15—én uj tanfolyamot nyit. Jelentkezni a Mayer Testvérek ékszerészüzletében lehet, ahol bővebb felvilágosítás nyerhető. (*) intézeti leánykabátok és ruhák a f

egolcsóbb árban Rothschild, nál, Takarékpalota. 3x a nyomort, amelybe ő és családja jutottak. A földműves munkásnak nincs aggkori biztosítása, ha erőtlen kezéből kiesik a szerszám, ha nincsenek mellette támogató fiatalok, tehetetlenül roskad össze és marcangoló, sorvasztó életgondok áldozata lesz. Papp Miklós már közel járt a hetvenhez és nem volt ereje be várni az utolsó éveket. Felesége zo kogva mondotta er a csendőröknek, hogy teljesen elszegényedett, le. rongyolódott munkaképtelen embe' rek. ö szívósabb, ő még viselte a napok, évek iszonyú terhét, a férfi megroskadt, nem bírta tovább. Nyíregyházán is visszhangot keltett Hegedős Lóránt könyve. „A Halhatatlanok Útja". Uj szinü erek ömlenek egy idő óta a magyar irodalom folyójába, uj hang zendül a fővárosi lapok hasábjairól a magyar sors nagy kérdéseiről. Az irodalom uj erei Hegedűs Lóránt villanásszerü, kinyilatkoztatás-erejű írásai. Most erőien sodró, csillogó vizű folyóként egész könyvet adó tanulmánysorral jelent meg a könyvpiacon. A Halhatatlanok utja a könyv cime és Hegedűsnek ez a könyve ma a halódásszerü jelenben fényes égi jel a magyar égbolton. A könyv ma már Nyíregyházán is kapható mindenük és akik oívasták hálával em'Iitjk! az irót, kiadót azért az életenergiáért, amely Hegedűs könyvéből testünkbe, lelkünkbe árad. A könyv jelentőségére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a magyar újságírás vezéri büszkesége, Rákosi Jenő a következőkben méltatja Hegedűs könyvét: »Hegedüs Lóránt ennek a kornak egyik legkiválóbb, ha nem legnagyobb — lírikusa. Hogy dalait, ódáit, rapszódiáit nem strófákban és nem rimelve mondja, az nem fosetja meg lelki diszpozíciójának lényegétől. Ez pedig a lira. Mondom ezt most a Singer és Wolfnerék kiadásában A Halhatatlanok Utja cimen megjelent kötete olvasása után és tartalma alapján. Minden darabja e könyvnek egy-egy lírai költemény, mégpedig a legjavából. Nem érzékeny, vagy éppen érzelgős lantpengetés., hanem reális, konkrét tartalmú, az élettel ofy közvetlenül érintkező dal, mint amilyen a népdal. Látni, hogy a lelkéből ömlik ki. A kohók kemencéjéből tódul igy ki az olvasztott érc a formába. Dal Jókairól, Dal Petőfiről, Szonett Madáchról, Öda Shakespeare-ről, Énekek éneke Tisza Istvánról és Zsoltár Krisztusról. Megirotr könyvek tudása lebeg dolgozatai felett. Egy próbált élet tapasztalataínak frappáns tanulságai fonják be gondolko zását. A humor ugy- szállong sorai közt, mint a Szentjános bogár" az erdő fái közt; a szatíra, mint a darázs a gyümölcs körül; a tréfa, mint a tarka lepke a kertben vagy a réten. £s valamennyit ideális láncba fűzi gondolkozásának eredetisége, egyéni volta. Minden, amit valaha olvasott, hallott, tanult, vagy látott, mint szolgálattevő személyLátjuk később, mikor a jövő chevaher et troubadour-nak, atíiin

1 Berlioz nevezte Lisztet, korán elhunyt apja halála órájában azt mondja: «Aggödom érted a nők miatt, mert megzavarják majd életedet és uralkodni fognak rajtad.» És nyomon követjük őt a nők között, akikről a Faust-szimfoniában gyönyörűen énekli meg az «e\vig weibliche» dicséretét s akiknek szerelmére a legnagyobb gyöngédséggel emlékszik vissza később, a papi öltözetben is. Ez a nyíltszívű lovag valami .égő erő visszfényét látta a szerelemben, és soha, vitólag sem bánta meg sok és sokféle szerelmeinek eg\%ét sem. Stendhal, ha "később él, kevés érdekesebb tárgyat találhatott volna magának, mint a Liszt szerelmi életének analizálását. Guv de Pourtafés finom tollal rajzolja meg a nagy zeneszerző életében legfontosabb szerepet játszó női a'akok arcképeit, akik «számosabban voltak, mint a gráciák, kevésbbé számosan, mint a múzsák és olyan 'különböző természetűek voltak, az igazi szertttől a bachansokig.» Két rendkívüli nő profilba emelkedik különösen ki ebből a sorozatból, mert mind a kettő mélyebb nyomot hagy Liszt életében és művészi teremtő munkásságában. Az egyik az "ünnepelt párisi asszony, Marié de Ffávigny, d' Agoult grófné, aki Liszt lányának, Cosimának, Wagner Richárd" feleségének anyja lesz s akivel a nagy művész Párisból menekülve Genfben felepedik le. A másik Sayn Wittgenstein hercegnő, Liszt öregedő éveinek hü kísérője, valódi szent, aki Liszt halála után még befejezi a katholikus egyházról szóló gondolatainak huszonnegyedik kötetét s azután csendben követi a halálba öreg trubadurját. D'AgouU grófné, aki Danid Stern álnév alátt kor rában híres regényirónő, elválásuk után Nelida cimü regényében festi le viszonyukat nem a leghizelgőbb színben Lisztre ríézve. A genfi visszavonultság nem elégíti ki egyiküket sem". A fiatal, tetterős művész visszakívánja Párist; folytonos, kénvszeru együttléte szerelmesével tűrhetetlenné teszi előtte e helyzetét. Szeretne szabadulni s amikor Marié d' Agoult elhidegülő lovagjával szemben Dante és Beatrice szerefmére hivatkozik, Liszf azt válaszolja neki, hogy a Beatricék tizennyolc éves korukban maghalnak. A viszony megszakad és Liszt Visszakerül "Párísba, ahol dicsősége évről-évre, sőt napról-napra nő- Heine írja róla, hogy »ha a Liszt játéka áftal nyújtott lelki táplálékban részesülünk, a zongora eítünik szemeink elől és a Zene maga nyifvánuj meg előttünk tiszta nagyságában.® Fölváltva Párisban, Weimarban, Budapesten és Rómában él, amíg végleg vissszavonul Rómába, hogy a papi ruhát öltse magára. ,Itt a világ legszebb lakásában, a Villa d' Este gazdag magányában írja nagy zenemüveit es hallgatja a szökőkutak örök csobogását, melyet zeneileg is megörökít. Innen indul el utolsó európai látogatására is Párison át, 'ahol a Szent Erzsébet legendáját és Esztergomi miséiét adják elő Bayreuthba, ahol Wagner Tristán és Isofde-ját akarja meghallgatni. Útközben meghűl. Egy ifjú párraf utazik, akiknek melegük van, kinyitják az ablakot és neki nincs szive betétetni. Talán ifjúkori utazásaira gondolt, mikor neki is melege volt. Bayreuthba érkezve már sulvosan beteg, de mégis elmegy a Tristan első előadására. Másnap már önkívületi állapotban van, súlyos tüdőgyullatdásának lázálmaibán lebegik "körül zenei vízióinak képei. Itt hal meg , a XIX. század nagy teremtő emberei között is a legnagyobb, akihez i Vörösmarty ódájában a magyarság hódoló lelke szállt és akihez ma ^ egy rab nemzet sírja a hajdaninagy 1 sag eiégiáját. i zet áll íróasztala körül, hogy rendelkezzék vele. Telve van adomázó jókedvvel. De nem a mások adoImáit, a »No még egyet nevessünk«(féle könyvek gyűjteményét melegíti fel. Ö a saját adomáival fűszerezi Írását. Mert amin mi is és ezrek velünk mindennap keresztülmegyünk anélkül, hogy látnánk vagy észrevennénk valamit: az ő különös szemében minden kicsiségből valami egész alakul, aminek olyan drága és megkapó tartalma van, min

r egy ezópusi mesének. Csak éppen a )>ho müthosz!egoi« nincs hozzáírva. Akár egy európai nevű nagysággal, akár egy angol ladyvaf, akár egy székely góbéval akad szóba, minden virágról hoz magával mézet mint a kis méh és egy csöpp méz, egy parányi fulánk vagy egy a napsugárban aranyos táncot járó porszem: semmi sem oly pici, oly jelentéktelen, oly parányi, hogy az ő kezében nagy hatások eszköze, nagy problémák argumentuma, finom párbajokban szikrázó kardok pengéje ne tudjon Tenni. Annyi a költészet, és annyi a józanság Hegedűs Lóránt Írásaiban hogy nem csodálom, ha az emberek nem tudják mit csináljanak vele. hová sorozzák be, a könyves polcukon hová kell állítani. Bizonyos hogy valaminek született, s bár sokát próbált, nekem ugy tetszik, éppen azt nem próbálta, aminek született. Mintha most kezdené csak éppen azt próbálni. Sajnos, egy nagy mulasztás terhe nyomja ezt a •próbát. Fiataí, bohó, könnyelmű életét elszalasztotta. Korán ment az egyszer-egy, a Tartozik és Követet birodalmába s azt az időt, amely, friinden bolondságra s vakmerőségre feljogosítja az embert, a kérlelhetetlen és rideg számok birodalmában élte le, ahelyett, hogy rimet kovácsolt és kaland után szaladgált volna. Most tör ki bslőle eredeti rendeltetése, mint egy sokáig lefojtva volt vulkán. Megkérdezem: nem egy nagy költői lendület, nem egy csodatevésre képes imagináció, nem egy termékeny poétái lelemény dolgozott-e benne, mikor pénzügyminiszter voR ? Es nem éppen arra volt-e akkor is, nem erre lenne-e ma is szükségünk, pénzügyminiszterre, aki nemcsak azt tudja, amit minden pincér tud, kétszer kettő négy; hanem azt is, amire néha égető szükség van, hogy egyszer egy nem mindig egy. Mert lehet az ember derék és becsületes, sőt tehetséges államférfiú, politikus, még művész is, de mesterember nemkülönben alapos képzettség mellett. De ihlet, képzelet, poétái lendület nélkül naqy nem lehet senki semmiben. Sajnos a nagyok sikere egy feltételt követel. Megérteni ritkán s csak nehezen lehet őket; de hinnünk kell nekik, hogy nagyot cselekedhessenek. Igaz, hogy megeshetik, bukunk is nagyot velők. De legalább repülünk felségesén és Httunk emberben naoyol. Nagyszerűen repült Hegedűs Lóránt a "magasságok felé, amié hittünk neki Armkor pedig pyáván megijedtünk és nem fi szivünkre, hanem a zsebünkre tettük kezünket, akkó" a sas lenihant. Most pedig szárnyal újra, s én gyönyörrel nézem Röptét. Nem mintha néha azt nem gondolnám, hogy ezt vagy azt én jobban tudnám. De a zseniális embernek éppen az az ő elbűvölő tulajdonsága hogy tévedni is nagyszerűen tud és mikor hibázik, akkor is szebb, mint mi vagyunk, amikor igazunk van«. A könyv 45000 koronáért kapható.