Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-08 / 203. szám

1926. szeptember 8, JnlYÍRYIDÉK. 7 nülnek. Az élet nem tűri az egy­formaságot. Ezt ugyan régebben" is látták, tudták, sőt hasznát is vet­ték, a növény- és állatnemesités terén; azonban az emberi élet tár­sadalmi elhelyezkedésére nézve, fő­kép a nevelésnél, teljesen figyel­men kivül hagyták. A világháború vérözönéből, mint­ha egy második Noé-bárkája, ui életet hozna. Andrássy Kálmán. ^lillllllillllllllllllIIIIIIIIHIIIilllilllilllillUiUiHllllllllK BÚTOR szükségletét megbízhatóan és olcsón GRiick Jenő bútoráruházában, Vay Ádám­utca 8. szerezheti be. Nagy választék Pontos kiszolgálás. Alapítva 1903. Telefon: 234 3391-2 | Már az öreg emberek is öngyilkossággal menekülnek az élet súlyos gondjaitól. Nyírbátorban egy hatvanhét éves ember fűzfára akasztotta fel magát. Nyíregyháza. (A »Nyirvidék« tu­dósitójátóf.) Újházi János nyírbátori béres­gazda az e.'dőben a Rosnyáros ne­vű részen lévő erdőház közelében egy fűzfán akasztott embert talált­Oda sietett, hogy ha lehet, meg­mentse. Leoldotta a kötelet és a földre fektette a még mozgó testet. Késő volt, az öngyilkos néhány perc múlva kiszenvedett. A nyo­mozás megállapította, hogy az életunt Papp Miklós, 67 éves nyir­gebei határbeli, Tóza-tanyai lakos­Munkaképtelen, szegény földmives munkás, aki nem volt képes kenye­ret keresni, nem tudta elviselni azt Az autóvezető tanfolyam résztvevői nemsokára leteszik a vizsgálatot. Szeptember 15-én uj tanfolyam kezdődik. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) A Paksy Géza nyugalmazott ten­gerész százados vezetése afatt mű­ködő autóvezető tanfolyam a be­fejezéshez közeledik s annalc részt­vevői a közeli napokban vizsgá­latot tesznek a debreceni kerületi rendőrfőkapitányság vizsgáztató-bi­zottságánál. Miután a tanfolyam iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult. _ meg sok olyan egyén részéről, aki arra nem iratkozott be, Paksy százados elhatározta, hogy kellő számú je­lentkezés esetén szeptember 15—én uj tanfolyamot nyit. Jelentkezni a Mayer Testvérek ékszerészüzletében lehet, ahol bővebb felvilágosítás nyerhető. (*) intézeti leánykabátok és ru­hák a f egolcsóbb árban Rothschild, nál, Takarékpalota. 3x a nyomort, amelybe ő és családja jutottak. A földműves munkásnak nincs aggkori biztosítása, ha erőtlen ke­zéből kiesik a szerszám, ha nincse­nek mellette támogató fiatalok, te­hetetlenül roskad össze és marcan­goló, sorvasztó életgondok áldoza­ta lesz. Papp Miklós már közel járt a hetvenhez és nem volt ereje be várni az utolsó éveket. Felesége zo kogva mondotta er a csendőröknek, hogy teljesen elszegényedett, le. rongyolódott munkaképtelen embe' rek. ö szívósabb, ő még viselte a napok, évek iszonyú terhét, a férfi megroskadt, nem bírta tovább. Nyíregyházán is visszhangot keltett Hegedős Lóránt könyve. „A Halhatatlanok Útja". Uj szinü erek ömlenek egy idő óta a magyar irodalom folyójába, uj hang zendül a fővárosi lapok ha­sábjairól a magyar sors nagy kér­déseiről. Az irodalom uj erei Hege­dűs Lóránt villanásszerü, kinyilat­koztatás-erejű írásai. Most erőien sodró, csillogó vizű folyóként egész könyvet adó tanulmánysorral je­lent meg a könyvpiacon. A Halha­tatlanok utja a könyv cime és He­gedűsnek ez a könyve ma a haló­dásszerü jelenben fényes égi jel a magyar égbolton. A könyv ma már Nyíregyházán is kapható mindenük és akik oívasták hálával em'Iitjk! az irót, kiadót azért az életener­giáért, amely Hegedűs könyvéből testünkbe, lelkünkbe árad. A könyv jelentőségére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a ma­gyar újságírás vezéri büszkesége, Rákosi Jenő a következőkben mél­tatja Hegedűs könyvét: »Hegedüs Lóránt ennek a kornak egyik legkiválóbb, ha nem legna­gyobb — lírikusa. Hogy dalait, ódáit, rapszódiáit nem strófákban és nem rimelve mondja, az nem fosetja meg lelki diszpozíciójának lényegétől. Ez pedig a lira. Mon­dom ezt most a Singer és Wolfne­rék kiadásában A Halhatatlanok Utja cimen megjelent kötete olvasá­sa után és tartalma alapján. Min­den darabja e könyvnek egy-egy lí­rai költemény, mégpedig a leg­javából. Nem érzékeny, vagy éppen érzelgős lantpengetés., hanem reá­lis, konkrét tartalmú, az élettel ofy közvetlenül érintkező dal, mint amilyen a népdal. Látni, hogy a lelkéből ömlik ki. A kohók kemencéjéből tódul igy ki az ol­vasztott érc a formába. Dal Jókai­ról, Dal Petőfiről, Szonett Madách­ról, Öda Shakespeare-ről, Énekek éneke Tisza Istvánról és Zsoltár Krisztusról. Megirotr könyvek tu­dása lebeg dolgozatai felett. Egy próbált élet tapasztalataínak frap­páns tanulságai fonják be gondolko zását. A humor ugy- szállong sorai közt, mint a Szentjános bogár" az erdő fái közt; a szatíra, mint a da­rázs a gyümölcs körül; a tréfa, mint a tarka lepke a kertben vagy a réten. £s valamennyit ideális lánc­ba fűzi gondolkozásának eredetisé­ge, egyéni volta. Minden, amit va­laha olvasott, hallott, tanult, vagy látott, mint szolgálattevő személy­Látjuk később, mikor a jövő che­vaher et troubadour-nak, atíiin 1 Berlioz nevezte Lisztet, korán el­hunyt apja halála órájában azt mondja: «Aggödom érted a nők miatt, mert megzavarják majd éle­tedet és uralkodni fognak raj­tad.» És nyomon követjük őt a nők között, akikről a Faust-szim­foniában gyönyörűen énekli meg az «e\vig weibliche» dicséretét s akiknek szerelmére a legnagyobb gyöngédséggel emlékszik vissza ké­sőbb, a papi öltözetben is. Ez a nyíltszívű lovag valami .égő erő visszfényét látta a szerelemben, és soha, vitólag sem bánta meg sok és sokféle szerelmeinek eg\%ét sem. Stendhal, ha "később él, ke­vés érdekesebb tárgyat találhatott volna magának, mint a Liszt sze­relmi életének analizálását. Guv de Pourtafés finom tollal rajzolja meg a nagy zeneszerző életében legfon­tosabb szerepet játszó női a'a­kok arcképeit, akik «számosabban voltak, mint a gráciák, kevésbbé számosan, mint a múzsák és olyan 'különböző természetűek voltak, az igazi szertttől a bachansokig.» Két rendkívüli nő profilba emel­kedik különösen ki ebből a soro­zatból, mert mind a kettő mélyebb nyomot hagy Liszt életében és mű­vészi teremtő munkásságában. Az egyik az "ünnepelt párisi asszony, Marié de Ffávigny, d' Agoult gróf­né, aki Liszt lányának, Cosimának, Wagner Richárd" feleségének anyja lesz s akivel a nagy művész Pá­risból menekülve Genfben fele­pedik le. A másik Sayn Wittgen­stein hercegnő, Liszt öregedő évei­nek hü kísérője, valódi szent, aki Liszt halála után még befejezi a katholikus egyházról szóló gondo­latainak huszonnegyedik kötetét s azután csendben követi a halálba öreg trubadurját. D'AgouU grófné, aki Danid Stern álnév alátt kor rában híres regényirónő, elválá­suk után Nelida cimü regényében festi le viszonyukat nem a leg­hizelgőbb színben Lisztre ríézve. A genfi visszavonultság nem elé­gíti ki egyiküket sem". A fiatal, tett­erős művész visszakívánja Párist; folytonos, kénvszeru együttléte sze­relmesével tűrhetetlenné teszi előt­te e helyzetét. Szeretne szaba­dulni s amikor Marié d' Agoult elhidegülő lovagjával szemben Dante és Beatrice szerefmére hi­vatkozik, Liszf azt válaszolja neki, hogy a Beatricék tizennyolc éves korukban maghalnak. A viszony megszakad és Liszt Visszakerül "Párísba, ahol dicső­sége évről-évre, sőt napról-napra nő- Heine írja róla, hogy »ha a Liszt játéka áftal nyújtott lelki táplálékban részesülünk, a zon­gora eítünik szemeink elől és a Zene maga nyifvánuj meg előt­tünk tiszta nagyságában.® Fölvált­va Párisban, Weimarban, Buda­pesten és Rómában él, amíg vég­leg vissszavonul Rómába, hogy a papi ruhát öltse magára. ,Itt a világ legszebb lakásában, a Villa d' Este gazdag magányában írja nagy ze­nemüveit es hallgatja a szökő­kutak örök csobogását, melyet ze­neileg is megörökít. Innen indul el utolsó európai látogatására is Pá­rison át, 'ahol a Szent Erzsébet legendáját és Esztergomi miséiét adják elő Bayreuthba, ahol Wag­ner Tristán és Isofde-ját akarja meghallgatni. Útközben meghűl. Egy ifjú párraf utazik, akiknek me­legük van, kinyitják az ablakot és neki nincs szive betétetni. Ta­lán ifjúkori utazásaira gondolt, mi­kor neki is melege volt. Bayreuth­ba érkezve már sulvosan beteg, de mégis elmegy a Tristan első elő­adására. Másnap már önkívületi ál­lapotban van, súlyos tüdőgyullat­dásának lázálmaibán lebegik "körül zenei vízióinak képei. Itt hal meg , a XIX. század nagy teremtő embe­rei között is a legnagyobb, akihez i Vörösmarty ódájában a magyarság hódoló lelke szállt és akihez ma ^ egy rab nemzet sírja a hajdaninagy 1 sag eiégiáját. i zet áll íróasztala körül, hogy ren­delkezzék vele. Telve van adomázó jókedvvel. De nem a mások ado­Imáit, a »No még egyet nevessünk«­(féle könyvek gyűjteményét melegíti fel. Ö a saját adomáival fűszerezi Írását. Mert amin mi is és ezrek velünk mindennap keresztülme­gyünk anélkül, hogy látnánk vagy észrevennénk valamit: az ő különös szemében minden kicsiségből vala­mi egész alakul, aminek olyan drá­ga és megkapó tartalma van, min r egy ezópusi mesének. Csak éppen a )>ho müthosz!egoi« nincs hozzáír­va. Akár egy európai nevű nagyság­gal, akár egy angol ladyvaf, akár egy székely góbéval akad szóba, minden virágról hoz magával mézet mint a kis méh és egy csöpp méz, egy parányi fulánk vagy egy a napsugárban aranyos táncot járó porszem: semmi sem oly pici, oly jelentéktelen, oly parányi, hogy az ő kezében nagy hatások eszköze, nagy problémák argumentuma, fi­nom párbajokban szikrázó kardok pengéje ne tudjon Tenni. Annyi a költészet, és annyi a józanság Hegedűs Lóránt Írásaiban hogy nem csodálom, ha az emberek nem tudják mit csináljanak vele. hová sorozzák be, a könyves polcu­kon hová kell állítani. Bizonyos hogy valaminek született, s bár sokát próbált, nekem ugy tetszik, éppen azt nem próbálta, aminek született. Mintha most kezdené csak éppen azt próbálni. Sajnos, egy nagy mulasztás terhe nyomja ezt a •próbát. Fiataí, bohó, könnyelmű életét elszalasztotta. Korán ment az egyszer-egy, a Tartozik és Követet birodalmába s azt az időt, amely, friinden bolondságra s vakmerőség­re feljogosítja az embert, a kérlel­hetetlen és rideg számok birodalmá­ban élte le, ahelyett, hogy rimet kovácsolt és kaland után szaladgált volna. Most tör ki bslőle eredeti rendeltetése, mint egy sokáig le­fojtva volt vulkán. Megkérdezem: nem egy nagy költői lendület, nem egy csodatevésre képes ima­gináció, nem egy termékeny poétái lelemény dolgozott-e benne, mi­kor pénzügyminiszter voR ? Es nem éppen arra volt-e akkor is, nem erre lenne-e ma is szükségünk, pénzügyminiszterre, aki nemcsak azt tudja, amit minden pincér tud, kétszer kettő négy; hanem azt is, amire néha égető szükség van, hogy egyszer egy nem mindig egy. Mert lehet az ember derék és be­csületes, sőt tehetséges államfér­fiú, politikus, még művész is, de mesterember nemkülönben alapos képzettség mellett. De ihlet, kép­zelet, poétái lendület nélkül naqy nem lehet senki semmiben. Sajnos a nagyok sikere egy feltételt köve­tel. Megérteni ritkán s csak nehe­zen lehet őket; de hinnünk kell nekik, hogy nagyot cselekedhesse­nek. Igaz, hogy megeshetik, bu­kunk is nagyot velők. De legalább repülünk felségesén és Httunk em­berben naoyol. Nagyszerűen repült Hegedűs Lóránt a "magasságok fe­lé, amié hittünk neki Armkor pe­dig pyáván megijedtünk és nem fi szivünkre, hanem a zsebünkre tettük kezünket, akkó" a sas leni­hant. Most pedig szárnyal újra, s én gyönyörrel nézem Röptét. Nem mintha néha azt nem gondolnám, hogy ezt vagy azt én jobban tud­nám. De a zseniális embernek ép­pen az az ő elbűvölő tulajdonsága hogy tévedni is nagyszerűen tud és mikor hibázik, akkor is szebb, mint mi vagyunk, amikor igazunk van«. A könyv 45000 koronáért kap­ható.

Next

/
Thumbnails
Contents