Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-29 / 220. szám

192 JKÍYÍRYIDÉK. 1926 szeptember 19, Az udvarias adótiszt. Olyan valamiről kell ma írnunk, ami eddig még nem igen fordult hazánk pénzügyi történetében : az adóközegek udvariasságáról. Bud János pénzügyminiszter ugyanis a fővárosba rendelte az összes pénz­ügyigazgatókat és hosszabb be­szédben instruálta őket az adóhiva­talok kötelességéről az adózó kör zönséggel szemben s amely beszéd­nek sarkalatos pontja az, hogy az Bdókozegék nem járnak el mindig a szükséges udvariassággal és kö­rültekintéssel. Utasította tehát a pénzügyminiszter a pénzügyigazga­tóságokat hogy szigorúan ellenőriz­zék a pénzügyi közegek munkás­ságát és főként arra ügyeljenek hogy azok a közönséggel szemben nemcsak néha, hanem mindig előzé­kenyen és udvariasan bánjanak. Azt is mondta a pénzügyminiszter, hogy a pénzügyi adminisztráció a legnagyobb egészében hivatása ma­gaslatán áll s bár ezt a megáriapi-> tást az udvariasságra való felhí­vással nemigen tudjuk összeegyez, tetni, mégis megnyugodva vesz­szük tudomásul, hogv az udvarias 'adótiszt ezután hivatalosan is belép az adózók é Ietébe. őszintén meg kell mondanunk, hogy bizony erre az udvariasságra a pénzügyi közegek részéről nálunk Magyarországon nagy szükség van. Tudja ezt most már a pénzügymi­niszter is, aki miután sokáig ku­tatott a »konkrét« panaszok után, most végre szigorú utasításában el­rendelte az udvariasság hivatalos használatát. Példákat talán nem is kell felhoznunk, mert minálunk az adókozeg már ugy ér a köztudat­ban, mint a gyermekeknél a »mu~ mus«, akitől félni kelf. Vagy ki ne rettegne attól pilanatfól, ami­kor házának küszöbét átlépi a^ha* tósági végrehajtó ? Avagy ki várna örömmel, szívrepesve, esetleg csak barátsággal is, hogy a forgalmi ado ellenőr megkezdje nála a vizsgá­latot ? Hol van egyetlen ember is az országban, aki szívesen megy e» az adóhivatalba, még akkor is, ha nem hivatalos Idézésre kett ott meg­jelennie ? Attól tartunk, hogj ezekre a kérdésekre nem akad je­lentkező s igy tehát megerősítve látjuk azon féltevésünket, hogy nálunk a pénzügyi és adóhivatalok személyzetükkel együtt nem a leg­nagyobb szimpátiának örvendenek. Sőt, sem ilyen szimpátiának sem örvendenek, hanem ellenkezőleg, borsódzik a hátunk, ha árra gon­dolunk, hogy meg kell jelennünk az adóhivatalban, vagy esetleg on­nan jön ki hozzánk valaki látoga­tóba. Ez a hit már kiirthatatlanul be ; lénkgyökeresedett és ezért nem mi (adóalanyok vagyunk a hibásak, ha­nem az a rendszer, amely tradi­ionálfci jogait vélte feltalálni abban, ha az adózó felekkel szemben az udvariasság ellenkezőjére helyezke­dett. Sajnos, hogy ez már hosszú idők óta igy van Magyarországon s ezért fokozottan tudunk most Örülni annak a rendelkezésnek, amely ezt az állapotot az adózók javára meg akarja változtatni. Le­hetséges, "hogy sikerülni is fo?, lehetséges az is, hogy az adózók felfogása is megváltozik ennek fo­lyamán az adóhivatallal szemben és megtörténhetik, hogy néhány esztendő múlva mindenki kénytelen lesz tudomásul venni, hogy Ma­gyarországon udvariasak az adó­hivatal" közegei. £s abban a pilla^ natban, amint ez az általános óhaí valósággá válik, az ország népe örömmel fog fölsóhajtani. Megtör­tént az, amit örökre lehetetlennek gondolt mindenki. Pedig, ha jól megnézzük ezt a kérdést, azonnal rá feli jönnünk, hogy ennek a problémának egy pillanatig sem lett volna szabad lehetetlennek látszani. Akkor, ami­kor az ország népe az amúgy is áfdatlan viszonyok hatása alatt gör­nyed és véres verejtékkei kell meg­dolgoznia minden olyan fillérért, amit az adók végtelen sorába ke\l befizetnie, talán a legelemibb do­log, amit viszonzásul kaphat ezért az áldozatért, — az udvariasság. Az a tény, hogy a pénzét sietve a^óba. vivő közönséggel közhivatali stílus­ban beszélnek, nem emeli az adó­zók áfdozatkészségét, sőt kötelesség­érzetét sem, csak növeli az elkesere­dését. Aki pedig teljesíti a köteles­ségét, annak dicséret jár, vagy elis­merés, de fegalább is — udvarias­ság. Az olasz-román barátsági szerződés aláírása. — A kép az aláíró Avaresca 1, ábrázolja ; tőle balra Mussolini áll. Nyíregyháziak a sárospataki kerámiai Találkozás a hírneves Ullrich-mesterrel, Bálint József festő művésszel, a sárospataki kaolinbányák felfedezőjével, Kókai Kun Dániellel. Nyíregyháza, szeptember 28- A , Nyirvidék tudósítójától. f Az elébb még mély megilletődés­sel Sárospatak egykori világhírű tanárának, a neveléstörténetben ui fejezetet nyitó Coméniusnak világ­hírű könyvét, az Orbis Pictust tar­tottam kezemben a pataki áll- taní­tóképző gazdag könyvtárában, most áhítattal hallgatom annak a csodá­latos hangversenyharmoniumnak já tékát, amely a tanítóképző féltveőr­zött tulajdona s amelyen most Ko­vács Dezső igazgató, a kiváló zene­komponista játszik lelket megejtő szépséges melódiákat. Egy gazdag hangulatu, sokáig élő impressziók­kal ajándékozó vasártiapot töltöt­tünk a hires kollégium városában Patakon, amelynek Képét annyi sza­bolcsi sziv őrzi szentség gyanánt. A nyíregyházi kiránduíótársaság, amelyet a pataki áll- tanítóképző intézet tanári kara fogadott és ka­lauzolt, meghatottan járt az ősök nevét zendítő házsorok között, aho' regéket mondanak a kövek i» an­nak, aki hallja a történelem szelle­mének suttogását, érti a multak sza­vát. A yárkastéfyszerüen gazdag architektúrájú tanitóképzőintéze ti palota, a benne virágzó félszázados intézet megtekintése után egy olyan emberrel találkoztunk, aki a nyír­egyháziakat közelebbről érdekli, a poétaszivü, tudós nemes kókai Kun Dániellel. Hallotta, hogy nyír­egyháziak vannak itt, minden iránt meleg érdeklődéssel viseltető ki­rándulók s már itt van közöttünk. Kovács igazgató színes hangszere­lésü játéka elhallgat és mig ekhó­ja sokáig visszazeng bennünk, hall­gatjuk Kun Dani bácsi, bizony sok­szor könnybeáradó elbeszélését, amelyet minduntalan egy-egy ver­sének bemutatásával" szakit meg. — Mert Kun Dániel népszerű poétája Pataknak és az a hosszú verse­zet is, amelyet most Bléncssy Já­nos, a kitűnő pataki professzor fel­olvas, felöleli Windischgraetz her­ceg magasztalásával kapcsolatban Patak minden társadafmi és köz­életi problémáját. A pataki kaolin bányák Bennünket mégis az érdekel kü­lönösen, amit Kun Dániel bá­tyánk a sárospataki kaolin bányák­ról, erről a még alig ismert, kiszá­míthatatlan értéket képviselő ter­mészeti kincsről beszél. Ezeket a bányákat, amelyekből most egy részvénytársaság bányássza a leg­nemesebb kerámiai anyagot adó kaolint, amelyet többek között a pécsi Zsolnay müvek is felhasz­nálnak világhírű márkájú porcellán­juk készítésénél, csaknem három évtizeddef ezelőtt Kun Dániel fe­dezte fel. Sárospatakon évszázadok­kai ezelőtt országosan ismert fa­zekas mesterség virágzott. A fa­zekasok a pataki hegyek alján ta­lálták a jóféfe agyagot, amelyből mázas edényeket formáftak. — A hegyekből akkor egészen az Aldu­náig szállított hires malomkövet bányászták és a hegy gyomrából minduntalan kifehérlő nemes kao­lint a nép csak fehér festéknek hivta, nem is sejtvén, hogy micso­da aranyakat érő kincs a hegyek sötétjéből elővillanó fehér anyag. Mikszáth Kálmán: A királyné szok­nyája cimü e.'beszélése jut eszem­be, mikor hallom, miként járt Kun Dani bácsi a Tatrangi Dánielek inspirációjával ősei szőlőjében, kutatva a fehér aranyat, a kaolint, amelyet az ő feltalálasa nyomán . vettek használatba. Ullrich mester gyárában Kun Dániel, akinek a felesége Nyiregyháza egykori képviselőjének a felejthetetlen Vidlíczkayn-k uno­kája volt, elmondotta, hogy Nyír­egyházának sok jeles iparosa jött át Sárospatakra a Zsofnay testvé­rek mellett sok külföldi szakember által is értékelt pataki kaolinért. Az egyik Zaiácz innen nősült, a Lórenczek egyike is itt bányászta a mesterségének kitűnő nevet biz­tosító porcellánanyagot. Fokozódott érdeklődésünk és kíváncsiságunk, mikor meghallottuk^, hogy Patakon az idén tavasszal kis emberek pén­zébői a kaolin feldolgozására gyár épült, amelynek élén a világhírű herendi porcellángyár vezetőjének fia, a fővárosi hires Fischer-féle porcé lián és majolika-müvek volt művezető igazgatója, Ullrich Ká­roly mester áll. A kerámiai üzem a kaolinanyagból a meisseni por­ceíllánnai versenyző, iparművészeti értékű edényeket és finomult ízlés­sel megformált olyan diszmüveket készít, amelyeket ímmár a külföld is szeretettei keres és olyan eredeti és becses magyar márkának tekint, mint a matyóhimzést és más egyéb magyar szellemet tükröző speciali­tásokat. Nekünk, nyíregyháziaknak is van kerámiai üzemünk, nagy érdeklődéssel kerestük hát fel Ull­rich mester gyárát, amely a pataki áflomás közvetlen közelében van. Rövidesen ott álltunk a keremiai üzem kemencéi, kaolin halmai, csengő porcellánjai között, ame­lyeknek nemes artisztikuma a szi­vünkre áradt. A hófehér, csontfény­szerü felületű, művészi ornamenti­káju tárgyakat meglepődve, majd gyönyörűséggel néztük. A kecses magyar kulacsok fényes fehér falá­ról biborrózsák színe tüzesedik.— Virágos korsók, kosarak findzsák, a virágszirmok vonalnyelvén beszélő gyönyörű vázák és a dísztárgyak ezerféle változata, porceílán játék­tárgyak, edények sokfélesége mu­tatta, hogy itt Nyíregyházával szem ben, a Tisza másik partja mentén egy magyar Meíssen keletkezett, amely rövidesen meg fogja hódí­tani tárgyainak nemes anyagával, előkelő ízlésével az európai piacot. Ullrich Károly mestert és fiát if(. Ullrich Károlyt a kerámia te­lep gallériáján találtuk. Fehér bög­réket festettek. Ecsetjük szinte va­rázslatos könnyűséggel úgyszólván rálehelte a tárgyakra a zöldleveles rózsás ékítményt. A virágos, ma­gyaros diszek mellett a modern iparművészet ornamentikája is kép­viselve van ezeken a szépséges tár­gyakon, amelyeknek ékítményeit egy Münchenben (árt kitűnő festő­művész, Bálint József tervezi. A raktári teremben százakra menő gyönyörű porcellántárgy várja az exportálást. Ezeket a válogatottan szép tárgyakat a hamburgi piacren Szerdától—vasárnapig Szeptember 29-tőí—október 3-ig Legparádésabb operett! Legparádésabb előadás! Legszenzációsabb kiállításban! ZSIKUS F

Next

/
Thumbnails
Contents