Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 172-196. szám)
1926-08-15 / 184. szám
J^YÍRfflDÉK 10 1926. augusztus 15. Késsel és revolverre! a kézben ... ütilevél Mexikóból. Milánó, (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Egy olasz újságíró nemrégiben MexiKóban járt és érdekes impreszsziókat jegyzett fel útjáról. — Nem lehet a mexikói viszonyokat európai szemszögből nézni, — mondja az újságíró — hiszen itt a személyes eszmecseréket pisztolyjlyal és késsel a kézben szokták elintézni. Ide fantázia kell, igazi mexikói fantázia és romantika. — Itt mindenki exaltált. Ennek elsősorban a lapok az okai. Itt dühöng a legvadabb bulvárlapok egészen szokatlan stílusa. Az öszszes gyilkosságokat és gaztetteket a legnagyobb részletességgel tálalják olvasóik elé. »Vörös sajtónak« hívják ezt az intézményt Mexikóban Egy alkalommal például, mikor az Egyesült Államok Yukatan államában egy lepraeset fordult elő, a körülötte lévő összes államokat lepragyanusaknak bélyegezte meg a sajtó és ezt felhasználta a legféktelenebb izgatásra az Egyesült Államok ellen. Általában itt mindenki mindig izgalomban van. Pedig a környezet nem ilyen, a' környezet gyönyörű. Mindig tavasz van es idillikusak a kertek és a parkok. Öriási, exotikus fák állanak a város közepén a parkokban, apró terrakotta szobrok vannak a iák alatt. Ez itt az örök szépség és az örök tavasz hazája. Kreolok, fehérek, indiánok ülnek itt békés egyetértésben a padokonParadicsom. Aztán megint a rendőri krónikákat olvassa az ember és szinte nem hiszi, hogy ezek a paradicsomi 1 parkok és ezek a bestiális gyilkosságok egyazon városban vannak. A kormányban megvan a legnagyobb jóindulat, a kormány véget akar vetni az anarchiának és a romantikának, de nem ált módjában. Persze ebben a romantikálban sok a pózolás is. Gyakran előfordul például, hogy két személyes ellenfél, akik megesküdtek, g hogyha az utcán találkoznak, szitává lövik egymást: ma ezen az utcán Jeszek, ne gyere arra, mert kény te fen volnék merényletet elkövetni el fened. De legtöbbször nem ilyen kedélyesek az emberek. Különösen ha forradalom van. Hetenként legalább egyszer »gueriIIerok« száguldjákbe lovakon a várost. Az ifyeen guerillerok személyéhez gyakran egész legendák fűződnek. Hősiességükről haláltmegvetésükről még évtizedek múlva is- beszélnek. Egy alkalommal a kormánycsapatok agyonlőttek egy ilyen martalóc vezért és utána a kormány képviselője — részvétlátoagtást tett az özvegynélCsodálatos ország... Ez év novemberében lesz a nyíregyházi városi szegényház fennállásának 25 éves évfordulója. Akik kivénültek az életből. — Mivel foglalkoznak az öregek? — A legöregebb szegényházi lakos 97 éves. — Vasárnapi ima. - A szegényház 25 éves évfordQlója. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) — Haragos felhők gyülekeznek az augusztusi égbolton, hűvös, őszies szél csapja arcunkba a párás leve-? igőt s mégis mire kiérünk a Rákóczi-ut legvégén épült városi szegényházba, fáradtan, jzzadságcseppeket törlünk íe a homlokunkról. Hatafmas tégla és rácskeritéssel övezett, lombos fákkal tele ültetett kertgazdaság közepén álltnak a városi szegényház modern pa viIonjai, hová ráncos arcú, hajlott ihátu öreg emberek vonultak 'vissza egy-egy hosszú, küzdelmes élet, ezer gondját, robotját, megtépázott' semmivé lett álomvilágát hagyva a hátuk megett. Mesélő csend fogad bennünket, a rendkívül barátságos, nyári szinpompát öltött tágas udvaron. Igen, mesélő csend Mert a virágillatos levegő mintha tele volna sok-sok messze siető élet visszatérő örökké itt gubbasz1 tó emlékeivel, mely az ifjúság, a fiatalság szépségét, tarka virágait őrzi, lehorgasztott ősz fejek, meg békült bólongató megnyugvása felett. Barzó István, a szegényház ősz gondnoka siet elébünk és lekötelező szívességgel válaszol kérdéseinkre. , Akik kivénültek az életből. Egyhangú, változatlan itt az élet — mondja Barzó István. Csend és nyugalom. Az örök békesség előcsarnoka ez, ahoí még egyszer összegyüTnek az éfet hányt-veteít, szegény robotosai, hogy még egyszer, mielőtt az örök pihenés kii-, szöbére lépnek, visszaálmodják azt, ami az életükben szép volt, tavasz volt... Van is mit ezeknek visz-' szaálmodniok ! — szólunk közbe — Igaz. Legnagyobbrészt koldus napszámosai voltak az életnekföldmunkások, favágók, elöregedett cselédek, elszegényedett iparosok, akiknek nem sok derű, kevés illúzió varázsolt napfényt és örömöt az életükbe. Sokat közülük a nélkülözésből a tengődésből mented ki a szegényház, s igy valóságos megváltást jeíentett számukraÉrdeklődünk a szegényház* viszonyai felőf. A létszám jelenleg 62 férfi és nő vegyesen. 23 közöttük teljesen munkaképtelen, akik külön betegpavilfonban vannak elhelyezve s gondos kezelés alatt állnak. A többi 39 közül, 25 férfi és 14 nőMivel foglalkoznak az öregek. Az egészségesek és fentjárók mindannyija keres magának időtöltésből valami könnyű foglalkozástEgy részük a szegényház kis kertgazdaságát műveli, mások tollat fosztanak, az erősebbek fát végnak vagy a konyhában segédkeznek és egyéb ház-körüli munkát végeznek el. Négyen a városi közkertek őrzését látják el. A napi programm a következőképpen van beosztva : Hat órakor fölkelés. 7 órakor reggeli, 8—11-ig munkaidő. Félkettőkor ebéd. 3—6 óráig munkaidő. Hét órakor vacsora. Ezután, aki akar lefeküdhet. Nagyobb részük azonban késő estig a kertben sétál, vagy a kerti padokon ülve elbeszélget. A kert és a tolfosztás jövedjeTmébőf egyharmad rész az övék. Valamikor, béke idején alig tett ki ez néhány fillért, most 25—30 ezer koronára is felrúg. Ebből fedezik az öregek egyetlen vásárlásra szoruló szükségletüket: a pipát, dohányt és a gyufát. Minden egyéb szükségletüket ez a nemes emberbaráti intézmény nyújtja. Az étkezésre terelődik a szó. — A kosztjuk jobb nem is lehetne — mondja Biarzó István — kivétel nélkül mindennap hus. Hetenként kétszer gulyás, a többi napon husieves. Este friss főzelék, kenyérrel. Mindannyian a legnagyobb mértékben megelégedettek. A legö rcgebb szegényházi lakos 97 éves. A rendkívül kedves és barátságos Barzó .István végig kalauzol a virágágyakkal tarkított udvaron; Ijíztán benézünk a férfi, majd a női paviHonba. Mindenütt példás rend ragyogó tisztaság. Az öregek asztal körül ülnek és tollat fosztanak. Riadían tekintenek az idegenre, aki megzavarja békés nyugalmukat. Halkan beszélgetnek, majd összesúgnak. Pajkosan, mosolyogva, mint pici gyermekek; megvénült, görnyedt és halkszavu gyermekei a tovarohanó életnek. A legöregebb közöttük Lipták Györgyné 97 éves, §uták Sámuelné 88 éves, Spisák Pál 83 éves. De atöbbiek is tul haladtak már a hatvanon. — Az egyik ho? zánk szalad és szinte könyörögve kér. — »Tessék fölkeresni a rokonaimat, hogy hozzanak dohányt meg gyufát. Semmi egyebem nem hiányzik. — De ní tessék elfefejteni.« "Megnyugtatom* hogy megteszem, de ó még egy': néhányszor utánam szól bizalmatlankodva. Minden látogatót megkér erre a szívességre. A 83 éves Mohács, a magyar nemzet tragédiájának városa. A trianoni kataklisma összeomlott magyar világának mostani esztendejében egy város körvonalai rajzolódnak a ma magyarjának szemei el. Mohács városa ez, lenn a Duna partján, egy félkör alakú, szelíd dombokkal határolt kis róna: a mohácsi síkság középpontján, amely éppen ebben az esztendőben és augusztus havában üli a mohácsi vész 400-ik évfordulójának emlékezetét. Nincs sok oly»zomoru lap a magyarság történetében, mint amelyekre Mohács neve van feljegyezve, s nem csoda, ha az egész nemzet lelkében felsír és felzokog & fájdalom es-'/n.z /ország (mindien részéből a zarándokok végtelen sora indul meg, hogy lerója kegyelete adóját azok iránt, akik a mohácsi sikon igyekeztek gátat vetni a keletről jövő és a nyugatot el.pusztítással fenyegető viharnak!. Egyetemes nagy nemzeti megmozdulás ez, j? minden társadalmi osztály kiveszt részét belőle azon a zarándoklaton, amely augusztus 20-tól szeptember 8-ig tart. Mohács nevét a 400 évvel .ezelőtt lejátszódott nagy nemzett tragédia vetette fel es jegyezte kitörölhetetlenül az 3rökke élő városok és falvak nevei közé. Élete tele van hatalmas fellángtolásokkal ! és fellendülésekkel, hogy azután üszkös romokká váljék mindaz, mit j generációk építettek. A magyar nemzet képe Mohács élete. Egyszerű halásztanyából — amelyet minden valószínűség szerint a bevándorló magyarok ütnek fef, — az első nyom, mely arra mutat, hogv már faluvá sarjadt az élet benne, 1070-ből származik, de ezt a felpezsdülő életet már .megfojtja a tatárjárás. A pécsi püspök pusztaságot kap ismét, de rövid idő multán az Anjouk korában már város, amely bizonyos szabadalmat' élvez. A Jagellók alatt II. Lajos uralkodásának első esztendejében a fenyegető török vész miatt már megerősített hely, melynek külön vára van rendes helyőrséggel. A mohácsi véres tragédia 1526ban tőle délre 4—5 km.-nyire játszódott le, a magyar tábor pedig Mohács környékén feküdt. A magyar hadsereg 30.000 főből állott s vezére ^omoryPál kalocsai'érsek volt. A török hadsereg — az ífjabbkori történetírók megállapítása szerint 70—80 ezer főből, II. Szulejmán szultán vezetése alatt állott. A magyar hadsereg támadott,| a török hadsereg túlsúlya azonban összetörte a vitézül küzdő magyar sereget. Az egykori feljegyzések szerint a csata színhelyén 7 főpap, 28 világi zászIÓ9 ur, 500 főnemes, 300 pécsi egyetemi hallgató és 20.000 magyar vitéz áldoztafel életét. A magyar király II. Lajos is életét vesztette. Elolttestét október 16-án találták meg Mária királynő által felkutatására kiküldött udvaroncok, a Csele patak partján. A véres háború Mohácsot ismét elseperte a föld színéről. Alig gyógyultak be sebei, 1541-ben a török végleg elfoglalta. Ez időben lakosainak" száma körülbelül 1200 —1500 lélek lehetett. 1886-ig vojt török kézen. Radanai Mátyás szalavim kapitány, később pécsi püspök foglalja el és gyújtja föl ismét. Utánna 1627-bén augusztus 12-én Lotharingiai Károly veze'tése alatt a magyar és német csapatok a mohácsi sikon újból megverik a törököt s ezzel az egésiz Dunántul felszabadul. A hosszú szenvedések után ismét fejlődésnek indul. 1840-ben már újból város, 1876-ban viszszafejlődik nagyközséggé, 1924-ben azonban ismét rendezett tanácsú várossá alakul át. Mohácsnak a török hódoltság kezdetén mintegy 360 lakóháza volt, lakosainak száma a török hódoltság végeztével alig haladta meg a 150-et. Ma lakosainak száma a 15-600 és 31.066 hold dus televény földje van. Azelőtt alig volt ipara, kereskedelme, ma már lakosainak csak 56 százaléka földmives, s van selyemgyára, bőrgyára, szeszfőzdéje, szappangyára, vasgyára, kender és lenfeldolgozó telepe. Szegény jobbágyokból a lakosság jómódúvá fett, házainak száma: 3187- Abartok megoszlás rendkívül egészséges, mert ennek a nagy határnak egyharmad része kisbirtok. Lakossága dolgfos, vállalkozó szellemű, a tradíciókhoz és a múlthoz szívósan ragaszkodik. Ez magyarázza még azt, hogy etnográfiái szempontból is Magyarország egyik legérdekesebb vidéke. A lakosság színdús viselete már évszázadok óta változatlan, legfeljebb szinpompája lett ragyogóbb- A szigeten a magyarság is őrzi régi viseletétA környékbeli svábság visejete szintén megmaradt olyannak, amilyen volt akkor, midőn a török hódoltság után ide bevándorolt. Mióta várossá lett, rohamos fejlődésnek indult s ma már mohácsi vész 400-ik évfordulójának esztendejében, ha a magyarság életerejét és munkavágyát, élniakarását akarjuk látni, s mai eseítségünkben keressük a lehetőségeket az uj élet megalapozásához, akkor zarándokoljunk ezek alatt a szent napok alatt Mohácsra, amelyről Kisfaludy Károly azt énekelte, hogy a magyar nemzet nagylétének temetője volt s azzaf a meggyőződéssel fogunk távozni, ho<*y ha egy város a nagy mohácsi tragédia után ilyen életerőtől duzzadr még 400 év után is, akkor a tria nonf katasztrófa után is lesz a magyarnemzetnek feltámadása. vitéz dr. Horváth K.