Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-07 / 150. szám

' fi J^ y iit^iA-V wi aMHrtWti"­jJÍYÖQriDEK 1926. julius 7. Mezőgazdaságunk védelme. Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár egyike a legaktívabb po­litikusoknak. Nemcsak resszortmun­kája, hanem a pártéletben folyta­tott tevékenysége is megérdemelt népszerűséget szerez nevének. A magyar vidék, amerre a Nagyatádi szellemében az ő célkitűzéseit hí­ven követő' tábornalí ez a tetterő­vel és hazafias kitartással dolgozd vezető katonája megfordul, minde­nütt felfigyel szavaira. Mert min­denkor értékes megállapításokat #1 és a mezőgazdaság feladatáról, ál­lapotáról "és jövőjéről nemcsakj? tudományos teóriák ismereteben, ha­nem a gyakorlati élet követelmé­nyeivel is számolva ad diagnózist egy le ikes orvos lelkiismeretességé­vel. ö ismeri a bajok eredetét, vé­gig kisérte utján a betegség minden fázisát és felismerte annak a gyógy­szernek fontosságát, melyet mint földmives állam kormánya, Beth­len István kabinetjének gazdaság­politikája az arra hivatott szakér­tők és gyakorlati gazdák közös •megállapodásából feltalált és elő­készített az általános termésgon­dok gyógyítására a kiviteli felesleg számára teremtett külföldi piacok­kal. Mert igaz az, hogy a mezőgaz­dasági termésfelesleg exportjától' függ a földmivefő nép léte s vele együtt Magyarország jóléte. Az osz­trák kereskedelmi szerződés é[etbe­v léptetése közvetlen küszöbön áll s ezáltal meg fog indulni a javulás, amelynek utján a falu népe vagyoni fellendülése fokozatosan fog elkö­vetkezni. Ami az ország gazdasági közállapotainak és általában a ter­melésnek, az ettől elválaszthatatla­nul iparnak és kereskedelemnek, te­rén még kóros maradvány van, ami aggodalom, gond és panasz még foglalkoztatja a lelkeket, az mind; azokra az időkre vezethető vissza, amikor a politika és orszagrombo­lás forradalmi mérgével megfertőz­ték a társadalmat s a bolsevizmus gyalázatába döntötték a magyar né­pet. Természetes, hogy annak az időnek pusztításait kiheverni egy­szerre nem lehetett. Azoknak utó­hatásai kétségtelenül még ma is érezhetők és ' éppen ezért nyitott szemmel kell látnia a gazda- és földmives 'társadalomnak, hogy azok az elemek, amelyek egyszer már romlásba vitték és tönk szélére juttatták a hazát, többé nem szere­pelhetnek sem a tisztuftabb nemzeti élet törvényhozási fórumán, sem pedig a nép irányításának tetszetős álarcában. A baloldali ellenzék for­radalmi szellemi légköre tefve ma is fertőző baktériumokkal és Schandl államtitkár a voTt kisgaz­daminiszternek, sokorópátkai Szabó Istvánnak képviselői beszámo'óján, igen helyesen erre mutatott rá, ami­dőn óva intette a falu népét és polgárságát, hogy még egyszer fef­iiljön félrevezető jelszavaknak és ekverő törekvéseknek, amelyekkel megbontani szeretnék az egységes párt sorait. A kisgazdák változatfa­nul támaszai les oszlopai az or­szág kibontakozási politikájának és hü munkatársai Bethlen István grófnak. De meg is becsüli a kor-; mány a nemzeti egységbe olvadt egykor ikisgazdapártnak ezt a ha­zafias, becsületes, fegyelmezett ma­gatartását, Megbecsüli azáltal, hogy. a nép érdekeit őszintén képviseli s még a pillanatnyi népszerűséget is gyakran kockára teszi azzal, hogy az általános gazdasági helyzet sok' szétágazó kívánalmainak közepette mindig legelsősorban a mezőgazda-^ ság védelmét tartja szem előtt, ezt mozdítván elő ujabb százmilliárdos közmunkákkal, a közutak fellen­dülő kiépítésével s az adómérséklé­sek fokozatos bevezetésével. Le­gyen nyugodt a magyar gazdatársa-1 dalom afelől is, hogy a cseh tiltó-) vámokkal kiprovokált vámháboru­ban állni fogja kormányunk a har* cot és megvédelmezi a ..magyar ter­més- és állatfelesleget, minden el­lenséges megtámadtafástól. Vasárnap délelőtt volt a vármegyei tűzoltó­szövetség által rendezett tanfolyam záróvizsgája. (A Nyirvidék tudósítójától.) — Szabó lesvármegye alispánja felhí­vást intézett a vármegye községei­hez, hogy a vármegyei tűzoltószö­vetség áltaí időszakonként rendezni szokott tanfolyamokra küldjék ki az önkéntes tüzoltó-egyesületek egyes tagjait, hogy a községi tüz­redészet állandó fejlesztése s szak­képzett egyéneknek e nemzetgaz­dasági szempontból oly nagy fon­tosságú ügyben való kiképzése biz­tosítva legyen. A legutóbb ren-i dezett egy hetes tanfolyam záró­vizsgálatát vasárnap tartották meg a tűzoltó-laktanya udvarán és nagy­termében. A tanfolyamon a következő köz­ségekből vett részt egy-egy hall­gató: Nyirgelse, Vaja, Tiszaladány, Nyiracsad, Oros, Rakamaz, Öfe­hértó, Nyiradony, Kemecse, Paszab Nagylónya, Demecser, Büdszent­mihály, Nyírbátor (két hallgató),. Tiszadada, Kótaj, Tiszabercel, Nyír­bogát, Tiszalök, Báj, Tímár, Mán­dok, Tornyospálca és Nvirbogdány. A hallgatók elméleti és gyakor­lati kiképzésben részesültek s egy héten át jóformán szakadatlan mun­kában voltak. Az elméleti rész a tűzoltás különféle fajaira, a sze­jrekre s azok ismeretére, egyes tör­vényes rendelkezésekre, a tűzoltás közben keletkezhető sérülésekre s azok kezelésére, a mentésre s más ezekkel a kérdésekkel összefüggő dolgokra terjedt ki. Az elméleti ok­tatást minden nap a gyakorlati ki­vitel.. illetve elképzelt - tüz_ oltása követte. Az elméleti és gyakorlati pktatás nagy munkáját Nagy Elek műszaki tanácsos, Komár 0my Ká­roly villamossági igazgató, ar. Va­lent Mihály városi tisztiorvos, to­vábbá a nyíregyházi önkéntes Tűz­oltó Egyesület tisztikara, Antal Jái nos parancsnok, Kazdr Ferenc al­parancsnok, Erdey Sándor sza­kaszparancsnok, Rajtik Miklós tit­kár, Bajdik András szolgálatveze­tő, Var Sa Sándor őrmester és To­masovszky József őrparancsnok vé­gezték. A tanfolyam teljesen kielégítő eredménnyel járt, amit a vasárnap délelőtt megtartott vizsga eredme­nye is igazolt. A vizsgálaton a vármegyei tűzoltó-szövetség részé­ről jelen voltak Rlmaszombathy Gé­za ügyvezető elnök, vitéz Mikó Ber­talan vármegyei tüzrendészeti fel­ügyelő és dr. Bakó Pál vármegyei tüzrendészeti; előadó. A "^izsgíát ezenkívül igen sok érdeklődő is végignézte. A vizsga első részét a laktanya udvarán végrehajtott iskola és gyorsszerelések, elgondolt tűz ese­tén való eljárás, a IVmadásnak le­folytatása, mentési munkálatok ké­pezték. A tüz mérvét, a tüz terje­désének irányát, a rendelkezésre álló vízmennyiséget különféle zászlók jelképezték s megállapítható volt, hogy a parancsnokok által ilyen zászlójeíben kifejezésre juttatott e} gondolását a tanfolyam résztvevő' helyesen fogták fel s ennek meg­felelően oldották meg feladatai­kat is. A támadást a tanfolyamon részt­vevők közül Ulrik Vilmos mán­doki szakaszparancsnok, Szécsi Fe­renc tiszalöki segédjegyző, Vincze Béla nyirbogdányi tanító irányítót ták. A szabadban végrehajtott gyakor­latok és támadások bemutatása után az elméleti ismeretekből tettek vizs­gát a hallgatók hasonló eredmény­nyel. A vármegyei tüzoító-szövétség a tanfolyamon résztvevőknek a tan­folyam elvégzéséről látogatási bi­zonyítványt adott ki. Bokaformáló gummiharisnya, párisi modell Borbély Korzó lllatszertárában Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-ntca 2. szám. mindennemű bútorokban kárpitOB és butoráru csarnokában, amely minden vételkény^ zer nélkül megtekinthető. Legolcsóbb napi árak! Nyíregyháza, Kállói-utca 4. Telefon: 319. Innen és túl a Krivánon... Irta: Porkoláb István. Néha, mikor a felhők elhamvaz­zák előlem a napot s rám mered az ősz szürke, hideg szeme, lelkem elszáll gyönyörű vidékekre, ahol valóságban is jártam valamikor, de ahova most nem mehetek. Má­ról-holnapra támadt s egyszer, ta­lán nemsokára, így" eltűnő silány nációk katona szuronyai zárják el a határt s ezzel együtt mindent, ami, aki magyar; ám a lelkeket nem tudják kizárni. Innét oda — onnét ide szállnak. ...jártam az öreg, a nagy Kriván alatt innét és tul; beszéltem igazi zólyomi tótokkal, akik olyan szála­sak és hidegek, mint a fenyők és a hegyek, amelyek között élnek, ők büszkén vallották magukat kriváni tótoknak és jó magyaroknak (nem paradoxon!) s a többi tótot kéz­legyintéssel intézték ef. Soraikból rekrutálódtak a 25-ös losonci gya­logezred katonái, akik dicsőseget szereztek a magyar zászlónak. A Bzova és Losoncz folyó völ­gyén éjjel hozott át a vonat- Tél volt. Egyedül ültem a kupéban, nem világított más, csak a kor­mos-lila villanyégő és kívülről sá­padtan nézett be a tele-hold. Két oldalt erdő hullámos hegyek tör­tek közel ezer méter magasságba', oldalaikon komor fenyők álltak feszesen, amelyeknek haragoszöld­jét zúzmara girland, hermelin-hó palást enyhítette. A fenyők: mindmegannyi 'karácsonyfa, az ég csillaggyertyácskáival diszitve. A völgyben téli álmot alvó falvak, mint lezárt méhkasok szenderegtek: Fürész, Vámosfalva, Lónyabánya Podrecsány. Jártam tavasszal az Ipolyon, ezer meter magasan a tenger színe fe­lett. Kísérőm, egy szótalan mlákai tót, a búzatermő síkságot kereste tekintetével és mikor képzeleté­ben megtalálta, a hevesi róna irá­nyába mutatott: — Uram, oda nézzen! Arra te­rem a mi kenyerünk is... Olyan szeretettel mondta ezt, ahogyan csak a szülőföldjéről be­szél az ember. Az itt még szalag keskeny Ipoly folyócskával együtt indultam lefelé Málnapatakig s tovább Pol­tárig. Ezen a tájon Nógrád Gö­mörrel ölelkező s a szomszédos fal vak: Pongyelok, Farkaszsidány, Osgyán már a természet paradi­csomkertjében, Gömörben vannak. Vakmerőség volna megkísérelni a vidék szépségeinek leírását, ami­kor itt a legnagyobb festőművész és a legnagyobb költő a Termé­szet fest utánozhatatlan szépségű képeket az Isten nagyságáról és dalol fenséges himnuszokat az Al­kotóról. Nem győz látni a szem, mert bármerre néz szivárványos panoráma tárul eléje; gyógyító magasságokba, szelíd mélységekbe lát s az agy nem szédül, mint a Kárpátokon, a Beszkideken, a Ha­vasokon, ahol a Végtelen még kin­zóbban lesz érthetetlen a szemlélő előtt. , ,-' A nép jó, szelíd, emberséges­Szereti az Istent, akinek szépséges arcát ezerféle alakban látja minden percben maga előtt és szereti a földet, amelyen a tűzhelye mele­gít. A «pán» előtt leemeli nagyka­rimájú kalapját a férfi, tisztelettu­dóan köszön az asszony s a kurta vígan ós, pruszlikos, lenszőke leá­nyok üdvözlése kedves, amint szó­ra feslik kicsattanni készülő ajkuk. Olyan üdék, frissek, mosolygósak mintha minden órában együtt fü­rödnének a pisztrángokkal." A p. i.-L korcsmában etetett a kocsis. Engem a korcsmáros em­bereit meg. Egy jó arcú magyar. — Honnét szakadt ide a tótok közé? — kérdeztem tőle. — Itt születtem én uram és min­den rokonságom. * — Mégis milyen [ól beszél ma­gyarul! A legtermészetesebb hangon mondta: — Hát iszen magyarok vagyunk! Csak a nyelvünk tót... Körülnéztem az ivóban: olyan volt, mint a többi. Szürke és pisz­kos barna. A mennyezetről dró­ton lógó petróleum lámpa, a .fa­lon rámában regálé-engedélyek szeszről, trafikról s két füstős kép­Az egyik Kossuthot ábrázolta, a másikon Petőfi búcsúzott a szü­lői háztól. Hosszasan néztem a ké­peket. A korcsmáros megjegyezte: — Régiek, ócskák.... — Mégis jó látni. Amig ezeket a képeket látom, addig tudom, hogy magyar földön járok, akár­milyen nyelven beszéljenek. Kü­lönben azért néztem közelebbről mert azt hittem, az egyik Hur báné... A korcsmáros nagyott nézett: — Ki az kérem ? Mondtam : — Egy állítólagos szlovák nemzeti hős volt 48-ban. — Annak a képét itt nem tűr­nénk meg — felelte majdnem ha­ragosan emberem s büszkén ismé­telte, amit már kijelentett: — Csak a nyelvünk tóit/ a szivünk ma­gyar. Itt Hurbán képének nincs helye. De ha feltenné is valaki, tudom istenem leverné a nagytisz­teletü ur, vagy a tanító ur....

Next

/
Thumbnails
Contents