Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-03 / 123. szám

'JfitMTBÉR Appotiyi. Nyolcvan esztendő hosszú idő. Kevés embernek juttat a sors kegye ennyit s azok a kevesek is, akik megérik ezt a patriarka ko^t, ritkán dicsekedhetnek azzal, hogy hosszú életüket ugy töltötték el, mint Apponyi Albert gróf, akinek ünnepléséré sietett egész Magyarország apraja-nagyja. Példátlanul hosszú közéleti páíya áll mögötte s ezt a péidátianul hosszú pályát, példátlan tisztasággal futotta be. A politika nem a finyáskodás mestersége s aki a közélet porondján küzd, arra bizony sokszór ráfreccsen a sár, sokszor eléri a rágalom rosszakarata. Apponyi pályája ebből a szempontból szinte csodálatosnak mond ható. Közel 60 esztendőt eltölteni egy egész ország szeme előtt s ezt végigcsinálni az erkölcsi tisztaságnak azokkal a ragyogó ékességeivel, amelyek Apponyi egyéniségét disziiik, nem mindennapi dolog. De ez nem a véletlen miive. Hogy Apponyi azzá lehetett, aminek ma ünnepeljük őt, gbben elsősorban neki van része. Nem a véletlen tette őt Magyarország és az egész világ egyik legnagyobb államférfiujává, hanem azok a belső erények, amelyeket születésekor a sors kegyes nemtőitől kapott ajándékba és szorgalommal kifejleszteni sohasem késlekedett. Apponviban egyszerre található meg a költő képzelő ereje, a politikus éleslátása és a becsületesség hérosszá. A mai ztirös világban mikor egyik napról a másikra sén_ kik merülnek fei a jelentéktelenség ködéből s tűnnek el legtöbbnyire káros, rövid közszereplés után, jól esjk Apponyi tiszteletreméltó nagy alakjára feltekinteni, amely az állandóságot ,a becsületesség mindenen érvényesülő erejét, fi tehetség és géniusz diadalát jelképezi. Szükségünk van ilyen példaképre, szükségünk van az erkölcsi émefkedettségnek arra a ragyogására, mellyel Apponyi Albert alakja ékesíti hazánk közelmúltjának történetét. Sok évet ért meg, sok embert ismert és sok változást tanasztalt addig, amig elérte 80-ig életévét. Már ifjú volt, mikor az 1867-es kiegyezéssel Magyarország újjászületett s hajlott korú férfi, mikor megérte Magyarország szerencsétlen tönkretételét a trianoni béke által, amely ellen sorompóba vitte ragyogó ékesszólását. A kor és az események nem tudták őt megtörni, mert felemelte a hit, a magyar nemzet elpusztíthatatlan jövőjébe vetett bizodalom, amelyet egész hosszú életén keresztül legféltettebb, legtitkosabb kincseként rejtegetett a lelkében. Az egész világ felfigyejf erre a születésnapra, mert az Apponyiéhoz hasonló nagy életek nem szorítkozhatnak egy nemzet szűk kereteire, hanem például állnak minden nép és minden ország fiai előtt- Errői tanúskodik az a számos cikk, amikben a külföld lapjai ünneplik és méltatják egyéniségét s erről tanúskodik az a nagyszerű elismerés, amellyel a világ egyik legnagyobb és legatalmasabb állama az Unió sjetett Apponyi lábai e.fé rakni tiszteletének koszorúját. Az az üdvözlő irat, amelyet Amerikából kapóit, olyan nevékkel ékes, amelyek világviszonylatban is elsőranguak. S *ezek a férfiak most irásba adják, hogy Apponyit nagy és fen költ egyéniségnek tisztelik ,akinek életét utánozni mindenki számára dicsőség volna, de mindenki számara nehéz feladat. Mert Apponyi a maga egyéniségének díszeivel az élet egy szép példázata arról; hogy a jóság, becsületesség, erkölcsi emelkedettség mindennél jobban megbecsülendő erények ebben az erényekben ma annyira szűkölködő világban. Örüljünk, hogy Apponyi a miénk s a Mindenhatót, hogy életének példázatával rnég sokáig mutassa az utat a magyar nemzedékek előtt. U16CÖRISZ JÓZS6FH6Z. ősz táltosa bús, vézna seregünknek, Kinek a lelke ifjú és tüzes, Ki hirdeted, hogy ,,Lesz még egyszer ünnep . S élted példázza: „Higyj, remélj, szeress /" Kérő szózat száll Hozzád minclenünnet: Taníts a jóra, szépre és vezess ! Te érzed e nép nagy tragédiáját, Hogy milliók a Kálváriát járják. Szivedben egy nemzet fájdalma sajdul, Lelkedben egy nemzet reménye él, Igés, szent szavad, mint harang ha kondul, Hivők szivének legmélyére ér; Próféciád utat mutat a bajbul, S ez ut oly tiszta, istenes, fehér, Melyen haladva válunk emberekké „És élni fog-t*nemzet mindörökké" ! ősz táltosunk uj honszerzésünk utján, A harci had szent áldozásra vár, Imádkozz s jósold, — Hadúrtól megtudván Hogy miénk lesz mégegyszer a — Határ!! (...Egy hü fiad, egy induló tanítvány Emléketörző hő szivébe zár, S ha ifjú álmai beteljesednek : Szolgálni fog imádott nemzetednek.) SZABOLCSY LAJOS „Ne legyen más különbség magyar és magyar között, mint az, bogy melyik a jobb" Krómy Károly háromezer levente előtt modotf sagyhatásu beszédet. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) — A hősök emlékére szentelt vasárnap reggelén a Buza-térre háromezer levente vonult feí, hogy innen induljanak a hősök temetőjében rendezett, impozáns ünnepre. A leventéknek a hősök iránt tartozó kötelességtudásról dr. Krómy Károly tartott tntalmas ,gvujtó hatású beszédet. Ez volt az első alkalom, amikor Nyíregyháza város és a környéki tanyák leventéinek összessége előtt felhangzott a vezéri szó. a testnevelésügy bajnokának iránytadó szava. Krómy Károly, akinek beszédét méiy megilletődéssel hallgatták, a következőket mondotta : Hiszek egy istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában ! Amen! Leventék ! Ifjú Testvéreim ! Összegyültünk, hogy gyászoljunk emlékezzünk... Mélyen megilletődi ve készülünk ki a temetőbe leróni a magyar fiúi, testvéri kegyelet adóját... Szemünkben könnyek, szivünkben mélységes fájdalom ... Könnyek gyűlnek a szemünkbe és szivünkbe markol a fájdalom, mert ki ne könnyezne, kinek ne fájna a lelke, ha az ifjú életük hajnalán avagy férfikoruk delén sirbaomlott száz- és százezer magyar testvérre emlékezik és ha arra gondol, hogy ez a felmérhetetlenül nagy áldozat, ez a rettentő élet-vetés nem 'érlelt a jövőt éltető kalászokat nemzeti létünknek ? !... ( Nagy a mi gyászunk... Gyászoljuk, siratjuk a holtakat... Gyászoljuk, siratjuk az élőket... Gyászoljuk, siratjuk a Kárpátok bérceit, a mélyükből feltörő forrásokat, a közöttük elfutó patakokat, folyókat, az ormaikat koszorúzó lombokat, a Felvidéket, Erdélyt, a csikországi fenyveseket, a gyergyói havasokat a Bácskát, a Bánságot, a Nyugati végeket, a velük együtt elszakított rajtuk sínylődő, szenvedő rabmagyar testvéreinket... A hősök sírjára virágokat ültetünk, koszorúkat helyezünk, keserű könnyeket hullatunk.... és fájdalmas sóhajokat küldünk az elrabolt virányok tél... Dte a hősök sírjára helyezett virágokkal, koszorúkkal, az azokra hullatott keserű könnyekkel, az elszaki tott területek és testvérek felé küldött sóhajokkal még korántsem róttuk le azt a nagy és szent adósságot még nem tettünk eleget azoknak a kötelességeknek, melyekkel hőseink emlékének és feláldozott életüknek tartozunk. A könnyek felszáradnak, a virágok .koszorúk elhervadnak, a sóhajok elszálíanak s csak korán elmúló megnyilatkozásai a fiúi és testvéri kegyeletnek, holott hőseink nagy lelkei ércnél is maradandóbb emléket érdemelnek és követelnek tőlünk. Igen ! Halljátok és értsétek meg : követelnek ! Azt követelik, hogy életünk méltó legyen az ő halálukhoz 1 Azt követelik, hogy ne csak itt és né csak az ünneplés óráiban, hanem a hétköznapokon, ezek munkájában is szüntelenül gondoljunk Reájuk és éljünk, dolgozzunk azzai a mindent legyőző kötelességtudással, amellyel ők meghaltak, megdicsőültek ! Azt követelik : értsük meg, becsüljük meg egymást ! Ne bántsa a ÍM6. junius 5. magyar a magyart, d- segítse, istápolja ! Azt követelik : törekedjünk a legnemesebb egyenlőségre, arr./, hogy mindenki egyedül tehetségig munkája, szorgalmi. kitartásához képest boldoguljon! Ne legyen más különbség magya

r és magyar között, mint az, hogy melyik jobb és igyekezzünk mindannyian 0 legkülönbek• d legjobbak l-nni! Azt követelik: szerezzük vissza a szentséges háromszínű zászló becsületét, tűzzük ki azt az elszakított részeklen ! De ezt követeli tőlünk élniakarásunk is! Mert ha zászlónk becsületét vissza nem szerezzük, ha* minden munkánkkal, minden erőnkkel erre nem törekszünk — mentivé*, tétlenül elveszünk. Hiszen magatok is látjátok ' ,hogy amit elraboltak tőlünk ellenségeink : erdőinkben a fát, bányáinkban a szenet, a vasat és mindent, mindent, ami nélkül nem élhetünk, már-már alig tudjuk megfizetni nékik. Látjátok, hogy bármily istentől-áídoti is ez a főid. alig lesz képes annyit megteremni, amennyiből a tisztességes testi ruházatot megszerezhetjük. Értsétek meg, hogy a nap-nap után szomorúan, sőt kétségbeejtően tapasztalható tönkrejutások és minden ezernyi nyomorúságunk, amit általában gazdasági válságnak nevezünk, legelső sorban Trianonból, megcsonkitottságunkból erednek ! Értsük meg. tanuljunk m

eg tehát és ne feledjük soha, hogy ti tüzet eszményünk ,becsületünk egy a mindennapi kenyerünkkel ! Vissza kell tehát szereznünk az elrabolt országrészeket és szabaddá k '11 tenn rabtestvéreinkel. ha magunk is élni akarunk ! Leventék ! Ifjú Testvéreim ! Eöld mívesek, kézművesek és szellemi munkásoknak készülök ! Mindenki gyászol ma itten Apát, testvért, rokont. Ebben egyek vagyunk. Egyesit bennünket a mélységes fájdalom nagy és szent érzés

6... És amikép"n~ megdicsőült hőseink, akiknek emlékét ünnepelni itten összegyűl lünk: eggyek lettek a halálban, amiképen hu itt egyek vagyunk a gyászban és az emlékezésben : legyünk "trvek a munkában. a köt lességteljesiétsben és ha ezt megtesszük. akkor egy k leszünk a dicső. a boldog feltámadásban í... A temetőbe készülünk... pedig temetőben vagyunk itt is, meri Gyász-Magyarország minden helye, minden zuga egy temető... De KeHt Moznó Junius hó 2-án és 3-án, szerdán és csütörtökön 7a 9 órakor kezdi az előadását. Műsor A legmulatságosabb katonai bohózat! „A főhadnagy úr a feleségem" testvérfíimje jjj Aregiment gyöngye' egy szegény bundás vidám kalandjai mundérban és szárazon 8 felvonásban. Főszerepben: Reinhold Schünzel. Kisérő miisor: Holdkóros Teli Vilmos ésSicc, Sicc! Állandó derű! Állandó kacagás! Szerdán katonaze kiséret! Kedvezőtlen idő esetén az előadás a Diadaiban íartatiis meg 7 és 9-kor. diadal Ultaa^ó I Szerdán délután 5 órai kezdettel a Kert Mozgó műsora.