Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-13 / 107. szám

2 JÍYÍR7IDÉE 1928. május 13. Az újélet megdicsőülésének ünnepén. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában !» Mikor majd ez a szent dal az irás betűiből és a dallam örvénylő összhangjából bevonul a magyar szivekbe, egyakaratu hazafias mun kás erőként, akkor kezd majd esi rába indulni az az örökkévalóságba törekvő nagy érzés, mely áldozó csütörtök napján a búcsúzó tanít ványok szivét-lelkét egy uj feltámadás tavasza felé indította. Áldozócsütörtök ennek az apotheózisnak az emlékünnepe. Mar a régi pogány bölcsek, vallásalapítók, művészek, írásban is kepben a maguk elképzelése szerint, mindig azt az életmintát keresték, rajzolták. alakították, istenítettek, melynek ösztönös vágya lelkükben élt, az emberi nagyság lehetőségének utján, fel az istenek magassagába. Ennek az elképzelésnek ad szárnyat hazánk egyik költője e pár sorban: «Ki akként él, hogy éltét Túléli, mit mivei. Annak sirszobra díszlik A hir repkényiveb És a másik: «Hiába tombolsz rettenetes halál, Kik érdemökkel nyertek örök nevet, Kik nem csak ónhasznokért éltek: Büszke hatalmad alá nem esnek.* Az ilyen elképzelések és szép frázisokban hangzó rímek azonban csupán szines köntöse egy vágyó sóhajnak, de nem valóság. Holott az emberi élet nagyon is valóság és csak a valóságban találhat megnyugovást. E valóság meglátására emel fel az áfdozócsü törtök apotheózisa, emberi életünk megdicsőülése, annak az Egyetlennek mintaéletében, ki örök hatással Bibliánkban él, munkál s felki és testi képességei szerint jply tökéletes magyarázója a titokzatos magasság uj életébe jutás és juthatás lehetőségének, hogy különösen ma, a szinte csodás lehetőségek idejében, testi érzékeink állanak mintegy'hitelesítő tanukkén . Persze, ezek a testi érzékszervek is alá vannak vetve a megfelelő müvelés által fejleszthető kiképzésnek. Mert szinte elképzelhetlen távolság van egy durva látású, hallású, tapintatu stb. embertől a teljesen kiképzett lelki, erőkig. így aztán nincs rajta megütközni való, ha egyik ember semmit se lát, hali, érez ott, hol ;B másik a legfelségesebb érzéklésekben gyönyörködik és lelkesiif. így aztán, az egyik ember a legszentebb ünnepben sem lát mást, mint egy veresbetüs napot, mely zenés sörözéssel kinálkozik, mig a másiknak lelke mintegy szárnyra kél s látja a láthatatlant s ujult erőre kap. Például: mily közönyös a legtöbb ember a tavaszi Természet ujjásziilő hatalma előtt! Egy terebélyes vadgesztenyefa még csak rügyfakadásban volt, meztelen ágakkal s 10 nap múlva teljes lomb- és virágdíszben pompázott. Honnan? Minő életfolyamattar' jöttek ez újszülött alakok, színek, illatok? Hol van a Szövőszék

1 Szövőszéken a vén Időnek Készülnek az esztendő-vásznak A készek mennek, újak főnek, Újabb tizek és újabb százak. Színek szaladnak száz fonállal, Szálak vetődnek tarka képbe, 5 a vén Idő, az öreg asszony Szövi sorsvásznát évről-évre, Tarka, szines, derűs szövetjét Nagy szüleinknek szánt a-szőtte. Forgatjuk, turkáljuk a termést, Ó jaj! Nincs már egy szép, közötte / Ujak volnánk, bohók, vidámak, S komor, sötét halotti szinek Esnek csak ki a szövőszékből, Csak szomoritnak, keseritnek , . . Friss lel künkön öreg ruhával Hogy menjünk, jaj, tavaszi napra ? Ó tékozló, csúf vén Idő, Hogy minden kincsét másnak adta! Gyermekielkek öreg ruhában Kedv nélkül, búsan járnak-kelnek, Tizennyolc-húsz év s észrevétlen Öreggé válik mind a gyermek! . . . Szövőszékén a vén Időnek Készülnek az esztendő-vásznak, Nem jók azok magyar örömnek, Csupán, csupán a magyar gyásznak! Agyagfalvi Hegyi István. * Szerzőnek: „A véres kardot körülhordozom" most megjelent verseskötetéből Mester, ki összeválogatta, levegőből, földből, vizbői, napsugárból, a megfelelő parányokat s oda helyezte az ágak ölébe? Aztán a levelekben főzőkonyhát, a virágokban az élet folytatásának csirasejtjeit, a színekben és illatokban szint emen'nyegzőbe vezető utat készített! Vájjon nem megujulást, örökkévaló életet prédikáló apostol-e minden útszéli dudva is, azok számára, kik látni és hallani óhajtanak?! Vájjon nem a mennyből alászállás és mennybe emelkedést alászállás és mennybe emelkedés daal zendül-e most, sikon, völgyön és bércen át? Vagy a legújabb Rádió, a mindenütt jelenvalóság kitárt ajtaja! Fülemhez illesztem a a kagylót s amiket tőlem száz és, ezer kilométerre gondol, érez, hangoztat valaki, ugyanakkor mindezek az én lelkemen át is életrekelnek, hatnak s úgyszólván az egyetemes' életáram központjában érzem magamat. Eddig is így volt. Az erők. melyeknek hatását most érzem, eddig is megvoltak, működtek a végtelenség körforgásában, csak én éltem mintegy külön életet, mint egy kitaszított árva meteorkő. Most már én is része vagyok, benne érzem magamat. S mi lesz még ezután? Az áldozócsütörtök történetében olvassuk, hogy a tanítványok elámulva néztek a távozó Mester ködbevesző alakja után. Mi is és egész fajtánk, még mindig ilyen bámuló tömeg a nagyélet ködbevesző jelenségei között, — holott lelkűnkön üí a sötét köd, — az ágyuk, büzbombák fojtogató köde, eltakarva, szétrombolva azt az istenien szép belső és külső világot, melynek felmutatására, feltárására jött és élt a Jézus, fis ha azt az életet, amit átélt, a maga reális valóságában felismertük, nem dogmákból, melyek Jézusnak is keresztfát faragtak és ácsolnak még ma is, gyilkos bálvánnyá tor- _ málva azt a gyöngéd, ápoló, terem- i tő szeretetet, melyről egy pár szóval az élet legszebb jellemzése igy hangzik; «a názáreti Jézus szerte járt, mindenfele jót tevén» — ha a tiszta — való életét nézzük, azt látjuk, hogy abban nem volt diszharmónia soha: hogy születésétől végesvégig, érzésben, gondolatban, tettben, oly tiszta, egyszerű gyakorlati, áldó hatású életet élt, amint a. fő életművész mühelyébőf indulhat és folyhat a reprezentatív emberi lélet itt s az életfejlődés nagy törvénye szerint halad tovább, a megdicsőülés uj életfofyamába. Mint ahogy az életfejlesztő eső és harmat született tisztaságában aláhuh s uj erőre segítvén á lankadó életet, megtisztulva árad szét és fel a tiszta magasba. Egy erő, egy gondviselés hozza, viszi, rendezi egyiket is, másikat is s a kiművelt lélek látása előtt egyik olyan természetes, törvényszerű, mint a másik. Sőt a hatás is egyforma. Egy csendes, tiszta májusi eső, egy nyugodt, tiszta emberélet: egy uton haladó istenáldás, életadó, örömszerző. Egy jeges zivatar, egy/ durva, nyersösztönös emberélet: egyforma romboló átok s nyomában siralom !... Ilyen gondolatokra vezet, ilyen érzéseket ápol, erősít, az áldozócsütörtök szent apotheózisa, ha megfelelő talajra, lelkekre talál. De ez is egy mag, mustármag, lelki életcsira s talaj nélkül nem fejlik kalászba, gyümölcsbe, mint az egyiptomi sírokba rejteti gabona. Igv, ha csak daloljuk a hitet, a feltámadást: — legszebb dalunk is elhangzik, mint egy temetési ének a dísz-sírhelyek felett! Eszmények nélkül állat az ember, — leggonoszabb állat. Ús egészen természetes, hogy mindig a földre néz, ott kutat s az anyag rabságában vergődik teste-telke." Áldozócsütörtökön égi dallam zendül, melyre az egy mennyei atyának egytestvér gyermekei boldogan felfigyelnek. András&y Kálmán. A főhercegi pár fényképet ajándékozott Bencs Kálmán polgármesternek. Anna főhercegasszony levele. Nyíregyháza, május 13- - (A Nyirvidék tudósítójától. ) József Ferenc királyi herceg és Anna főhercegasszony nyíregyházi látogatása mindig kedves emlékként él a nyíregyháziak szivében, de a főhercegi pár is szívélyesen gondol vissza Nyíregyházára, a leánycserkészek szépséges ünnepére. Anna kir. főhercegasszony, a leánycserkészek fővédőasszonya a következő levelet intézte dr. Bencs Kálmán kir. kormányfőtanácsos, polgármesterhez: Polgármester Ur! A nyíregyházi leánycserkészek meglátogatása alkalmával igaz örömmel tapasztaltam, hogy PoL gármester ur mily nagy megértéssel és szeretettel karolta fel a leánycserkészek ügyét. - Ezért őszinte köszönetet mondok Polgármester urnák és kérem, hogy a leánycserkészek hazafias és szép munkáját továbbra is oiy lelkesen támogatni szíveskedjék. Budapest, 1926. április 26. Anna főhercegnő s. k. A főhercegi pár a levél mellett megküldte dr. Bencs Kálmán polgármesternek azt a gyönyörű fényképet is, amely József Ferenc főherceget és Anna főhercegasszonyt ábrázolja. A kitűnő felvéteft, amely a fővárosban Rozgony imester műtermében készült a főherceg és a főhercegasszony névaláírásával látta el. HENNY PORTÉN ASSZONYFALÓ Bettauer r egény Szombattól — Apollóban |iMától pünkösdig csodaszép női szalnakalapok kaphatók női szalma- és nemez kalapgyí nyíregyházi főraktárában Luther-ulca 4, (Ungár Lipót cég mellett.) mzem ezer karonás árkán a debreceni