Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-13 / 82. szám

JVYÍKSTDÉK 72 1926. április 10. Ki a napvilágra! Gömbös Gyula, az egyik poli­tikaipártnakvezére elégedetlenkedő nyilatkozattal lepte meg az úgy­nevezett titkos társaságok ellen hozandó rendszabályok eszméjével kapcsolatban a nyilvánosságot. A fajvédő pártelnök irányzatát tisz­teletreméltó nemzeti céljaiért s keresztény világnézetéért soha senki mégcsak elitélő kritikával sem il­leti ebben az országban, mert hi­szen, ha az egyes pártok program­iának érvényrejuttatása tekinteté­ben nem is helyesli a társadalom­nak ez, vagy amaz a rétege a" mó­dokat és eszközöket, bizonyára osztatlan elismerést hiv ki a keresz­tény erkölcsi világrend és a nem­zeti eszmék erőteljes szolgálata ér­dekében indított minden mozga­lom. A fajvédő pártelnök semmi olyan jelenséget nem tapasztalhatott mely olyan különös kijelentés szá­mára alapot nyújtott volna, mint amilyen az a hangzatos fenyege­tőzés, "hogy a / fajvédőket a kor­mány a katakombákba való elzár­kózásra kényszeríti. Legelsősorban is feltűnő és szembeötlő az a foga ­lomzavar, amelyben a nyilatkozó pártvezér van. Pártja országosan megalakult és szervezkedett párt, melyet gyülekezési jogában, poli­tikai akcióiban,'parlamenti szerep­lésében mi sem korlátozza. Mint ilyen nem minősítheti magát tit­kos társaságnak, hacsak a cégtábla mögött egy rejtett alakulás is nem fiuzódik meg. Amaz nyilvánosan üzi a politikát, sajnos nem egyszer tulhevülékeny ifjúi túlzásaival s igen kevés államférfiúi bölcsesség­ről tanúskodó igyekezetével tag­jainak, emez, melynek létérői egy­általában nem tudunk s melyet hinni sem akarunk, földalatti poli­tikát folytatna, melynek céljai nem birják el a napfényt. A sötétben bujkáló szándékokat, legyenek azok akár a baloldali, akár a jobboldali irányzatokéi, a magyar társadalom, melynek alapvető jelleme nyilt és egyenes, mélyen elitélt módszereit megveti, eszközeit, mint törvénnyel és joggal szembenállókat érvénye­sülni nem hagyhatja. A politikai titkos társaságok destruálják a polgárosult állam szabadságjogait s mint erőszakos akadályai a sza­bad demokratikus fejlődésnek, kár­hoztatandók. Az érzékenykedő faj­védőirányzat rossz szolgálatot tesz önmagának, araidon a napfényre iönni nem merészkedő titkos ala­kulások állítólag működő erőfor­rásait olyanokként állítja a köz­vélemény elé, mint amelyekből a magyar nemzeti ügy s keresztény erkölcs rendjének gyógyító hátal­ma buzogna. Gömbösék fedésé­vel ellentétben Bethlen István gróf kormányzatának épp az a célja, hogy végre napfényre csalogassa mindazokat a törekvéseket, ame­lyek e nemzet politikai életében érvényesülni óhajtanak. A kata­kombarendszer aláaknázza a nem­zeti életbiztonságot, aláaknázza a • a tisztes nacionalizmus harcterét, mely beomlik abban a pillanatban, amint alatta törvénynek, rendnek engeddelmeskedni nem akaró csel­szövények bújnak meg, hogy féti­seiket imádják. Ki a napfényre, ki a nemzet szine elé, ott vállalja mindenki a felelősséget tetteiért, a ki igényt tart az ország sorsának intézésére. De ha azok, akiknek okuk van félni az igazság levegőjé­től, a mindenre világot derítő Köz­életi nyilvánosság itélő hatalmától, visszahúzódnának a katakombákba, hogy ott tovább konspiráljanaK, gondoskodni kell velük szemben a nemzet becsülete és jövője érdeké­ben a kormányzatnak arról, Jiogy ezek a búvóhelyek és barlanglyu­kak, a politikai katakombák nyílá­sai betömessenek. A íyiregyházi törvényszék teljes ölésben emlékezett meg II. Rákóczi Ferene fejedelemről. Sarvay János dr. emléke a teljes ülében. - Aktuális ügyeket tárgyalt a bírák és ügyészek összesége. Nyíregyháza, április 12- — (A «Nyirvidék» tudósítójától.) A nyíregyházai kir. törvényszék a nyíregyházai kir. járásbíróság és kir. ügyészség tagjaival kiegészítve, Zelenka Lajos dr. kir. törvényszéki elnök kir. kúriai bíró elnöklete alatt teljes ülést tartott, melyen az emii­tett testületeknek csaknem vala­mennyi tagja megjelent. A teljes ülés megnyitása előtt Zelenka Lajos dr. lendületes sza­vakkal emlékezett meg arról a tör­ténelmi dátumról, melyet a nemzet a közel napokban ünnepelt : II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem s egyben Magyarország vezénylő fejedelme születése 250 éves évfor­dulója alkalmából. Fölelevenítette a fejedelem emlékét, aki tetterejét és családi boldogságát, egymifliókét­százezer holdas vagyonát, szabad­ságát, majd életét is a Haza oltá­rán áldozta fel, nemzete, hona ér­dekében, jogai megvedelmezésében s az általa felismert igazság kere­sésében. f.ppen ezért korát messze meg­haladó időkre eszményi mintaképe marad a magyarnak ugy egyéni­ségének ritka kiválóságát, mint közéleti működését illetőleg. Földi maradványai bujdosó tár­saival együtt ott nyugosznak a hoz­zánk közel és ez idő szerint mégis oly messze levő kassai dómnak a nemzet kegyeletéből emelt sírbolt­jában. Égő, tüzes magyar lelke azonban itt él közöttünk s bennünk munkálva várja hivőleg és hivó­lag a magyar feltámadást, amely­nek mielőbbi bekövetkezése Isten kegyelmén kivül csupán rajtunk, magatartásunkon, összefogó, áldo­zatoktól vissza nem riadó működé­sűnkön és törhetlen akarásunkon múlik. A teljes ülés folyamán a kir. törvényszék elnöke fájó érzéssel , mutatott rá a fájdalmas veszte­ségre, mely a nyíregyházi kir. tör­vényszéket közelébb Sarvay János dr. nyugalmazott kir. kúriai biró­nak elhunytával érte, kiben biró­társai, a mellette felnövekedett fiatal jogásznemzedék s a jogke­reső közönség a széleskörű tudás­sal, nagy emberismerettel, példát­adó kötelességtudással /endelkező humánus, puritán magyar birót tisztelte és becsülte s akiben kar­társai és fiatal pályatársai megértő, őszinte, egyeneslelkü, jóakaró ba­rátjukat vesztették ef. Elnök indítványára emlékét a teljes ülés jegyzőkönyvében meg­örökítették. A folyó ügyek során UtCráthy Dezső dr., az újonnan kinevezett mátészalkai kir. járásbiró tette le a hivatali esküt, kit az eskütétel után a kir. törvényszék elnöke me­leg elismerő és buzditó szavak kíséretében üdvözölt. Ezen ülés keretében Zelenka Lajos dr. kir. törvényszéki elnök utalással az ügyvédi kamara leg­utóbbi közgyűlésén az ügyvédi díj­szabás tételeinek nem egyöntetű alkalmazását .illetően felhozottakra felhívta a birák figyelmét, hogy a szabad mérlegelés elvének sé­relme nélkül, de a legnagyobb megértéssel és méltányossággá) kezeljék ezt a kérdést, nehogy az eleddig csak általánosságban moz­gó panaszok konkrét alakot öltve, ezzel a biróf és ügyvédi kar között az igazságszolgáltatás érdekében megkívánt jóviszony megzavarása következzék be. A teljes ülés berekesztése után Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület nyíregyházi osztályának gyűlését tartották meg, melyen be­hatóan foglalkoztak a birói és ügyészi státust a szanálással kap­csolatban ért sérelmekkel. ^ Utalás történt arra a sérelemre is, amely a közelebbi lakbérmeg­állapitások során érte a polgári közalkalmazottakat, a kir. törvény­szék elnöke pedig rámutatott arra, hogy a városoknak lakbérosztá­lyokba sorozása idején Nyíregy­háza, mint az olcsó megélhetések városa, IV. osztályba soroztatott s bár Nyíregyházán megélni, a la­kás és élelmezési viszonyok mai állása mellett nemhogy olcsón nem lehet, de drágán is nehéz, minden előfeltétele megvolna annak, hogy e város kedvezőbb lakbérosztályba soroztassék. Idevonatkozólag indít­ványra, a megfelelő mozgalom megindítására a KANSz. illetékes szerveit is fel fogják kérni. Jelentés a Kovács István-bajtársegye­sület 1926. évi óda­pályázatáról. A Kovács István-baj társegyesü­letet ez évben is a legnemesebb szándék vezette a szokásos ódapá­pályázat meghirdetésében, amely­nek célja ugyanaz, mint az egye­sületé, nevezetesen Kovács István emlékének ébrentartása utján a hazafias erények dicsőítése s a bajtársi érzelem ápolása. Napjaink sivár közömbösségében maga ez a gondolat is hazafias cselekedetté magasztosul, s nem őt terheli a felelősség, ha jóakaratú törekvése nem dicsekedhetik a teljes siker dicsőségével. Husz pályázónak huszonkét köl­teménye számbelileg kielégítő ered­mény lenne, ha megfelelő minőség­gel párosulna. Azt reméltük, hogy .a 100 pengő összegű szép pálya­,dij nagyobb Íróinkat is megszóla­lásra birja; annál sajnosabb az az első benyomásunk, hogy a pályá­zat szinte egészen helyiérdekű ma­radt, s ha tapasztaltunk is tisztes törekvést, nem éreztük az igazi nagy tehetség magasröptű szárnya­lását. Önként merül fel itt az a gon­dolat, hogy talán célszerűbb lenne megbízás utján jutnia az egyesület­nek igazán értékes munkához, amely maradandó hatást keltene az ünneplő közönség lelkében. — Misfelől azonban nem hagyható fi­gyelmen kivül az a tény, hogy a verseny erőkifejtésre buzdit, s ha csak egy lélekben is sikerül a lap­pangó szikrát lángra lobbantania, közérdekű szolgálatával elisme­résre tarthat számot. Ami az egyes pályamüveket illeti az Egy hősért (3. sz.), és Az eszme mártírja (19. sz.J versek bi­zony csak értéktelen kísérletek a rátermettségnek minden jele nélkül, ugy, hogy szerzőjük vállalkozását legfeljebb a jószándék mentheti. Ugyancsak gyenge a Hős mártir (1. sz.J cimii is, ez a minden köl­tőiség nélkül való naiv áradozása egy különben emberséges magyar­nak, aki a szerkesztés, előadás és helyesírás követelményeivel egyál­talaban nem törődik. Valamivel jobbak ezeknél, de még mindig távol állanak attól, hogy figyelmet keltsenek, a követ­kező munkák : A magyar ember tragédiája (4. sz.) distichonokba szedett zavaros gondolatokat tartalmaz Kisfaludy K. Mohácsának kései koros után­zataként. Hagyján, ha legalább simán gördülnének a versek ! De bizony csak döcögnek, mert Író­juknak sem szóbőség, sem verselő készség nem áll rendelkezésére. A 10. számmal jelzett három vers (Pihenj, Kovács bajtárs — Hősök sírja vagy szobra előtt (!) Melyik értékesebb ?) ugy tartalom mint kidolgozás szempontjából sok kívánnivalót hagy maga után. A második és harmadik mond ugyan valamit, mikor arra figyelmeztet, hogy a hősök nyugalmát nem sza­bad megzavarni" a jelen bánatával, meg hogy szép hazánkban egyaránt drágák a hegyek és a völgyek; de figyelmen kivül hagyják a kitűzött tételt. A tárgyhoz az első szól — igazán gyengén. A szerző meg­vételre ajánlja verseit, mi nem ajánlhatjuk a vételt. £lní akarunk ' cimet visel a 12. sz. vers, amelynek nagyobbik fe­le, mint bevezetés, a magyar szent­egyház rombadőltéről szól, másik féle az élni akaró ifjúságtól várja annak megmentését. Az egyébként hálás -téma azonban elvész a szó­áradatban, melyet a gyenge dik­ció, még gyengébb verselés nem tud emelkedetté tenni. A 14. sz. pályamű cime : El­jöttünk tehozzád . A vértanuk hant jának megihlető erejét zengi a ma­gasabb szárnyalásra képtelen köl­temény. Lehet erő az egyszerűség­ben is" ,de a próza nem költemény,' s jaj annak a költeménynek, amely nagyobbára csak próza. Verselő készsége nagyobb, mint akárhány társáé, de irni nem tud. Különös hatású vers a 15. sz. »ludd csak álmodató A »csupa bá­nat, csupa keserüség« tehetetlen só­hajtásával kiván csendes álmot és pihenést a hős mártirnak, s min­den erejét egy átokstrófába önti anélkül azonban, hogy ezzel mé­lyebb meghatottságot vagy lelke­sebb nekilendülést tudna kiválta­ni lelkünkből. Igy aztán inkább altatódal, mint buzditó óda a köl­temény. Öt páljamunkában felcsillan va­lami értek, amit nem akarunk fi­gyelmen kivül hagyni. A Hősi halott sírjánál (2. sz.) címűnek például jó az alapgon­dolata, hogy a hazugságok és egyéb gonoszságok gyalázatában csák halott ezerek élén viaskodó halott vezéreink segíthetnek raj­tunk ; de a gondolat nem találja meg a világos kifejezés, ,könnyed előadás művészi eszközét s igy nem tud eléggé érvényesülni. For­makészsége nem tart lépést helyes mondanivalóival. »A zord idők reménygalambjah (6• sz.) cimii munka a szerzője ha­zánk és vértanunk sorsát jános je­lenéseiből vett képekkel és kifeje­zésekkel igyekszik érzékelhetővé tenni s költeményeinek vége nem egyéb, mint a Szózat első két vers­szakának paraphrázisa A munka igy nagyon mesterkéltnek tetszik, sha egyébéi t nem, a képek kifejtésének kedvéért annyira áradozóvá lesz, hogy- elvész á részletekben s nem tehet egységes ,fölemelő s egy­ben megnyugtató hatást. Verselesi technikája sem kifogástalan, sigy bár némileg kiemelkedik -gyengébb társai közül, jutalomra sem ajánl­ható. Ugyanez volt a megállapítá­sunk a mult évi pályázaton is erről a munkáról, amelyet akkor is.

Next

/
Thumbnails
Contents