Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-07 / 77. szám

JVtílffIDÉK 1926. április 7. Poincare ur címére. Kétségtelen, hog^ a frankügy a világ közvéleményeben erős vissz­hangot keltett- A bűncselekményt ugy, mint nálunk a társadalom Ítélete mindenfelől a legsúlyosabb kárhoztatással sujtia. Legérzéke­nyebben természetesen Franciaor­szágban érintette a politikai és a gazdasági köröket a botrány, mint­hogy a pénzhamisítás ennek az államnak gazdasági érdekei ellen irányult. A magyar kormány eré­lyes lépései kezdettől fogva meg­nyugtatóig hatottak ott, ahol kellő tárgyilagossággal diszting­válni tudnak és akarnak egy állam, illetve egy ország felelős tényezői és a bűncselekmény el­követői között. A rágalomhadjárat amelyet ellenségeink és az állam és társadalom ellen bünt elkövetett forradalmi szökevények folytattak épp azt tűzte ki célul, hogy össze­vegyitse a kormányt a büntevők­'kel s ezáltal az egész nemzet presz­tízsét csorbítsa. Ma már tul va­gyunk ennek a nemtelen akna­munkának próbálkozásain s az eu­rópai hatalmak és a világ publi­kuma tudja nemcsak az események fázisaiból, hanem a magyar nem­zetgyűlés által kiküldött parlamenti vizsgálóbizottság jelentéséből és a nemzetgyűlés többségének határo­zatából is, hogy Magyarország kormányát mulasztás a frankbot­ránnyal kapcsolatban nem terheli, mert mindent megtett a bün kide­rítésére s a bűnösöknek a törvé­nyes Ítélkezés e'.é állítására. A füg­getlen magyar bíróság a legrövi­debb időn belül főtárgyaláson fog Ítélkezni a vizsgálati fogságban le­vő értelmi szerző és tettestásak fe­lett s ezzel Franciaországnak meg­adatik a legfőbb elégtétel, ame­lyet ebből a bűnesetből kifolyó- i lag magának vindikálhat. Tisztá­ban vagyunk azzal, hogy a francia­társadalmat valóban idegesiti és foglalkoztatja a frankhamisítás és így'nem ütközünk me^ túlságosan I hogyha" francia részről egyes nyi- j latkozatok és újságcikkek talán éle­sebben tükrözik vissza a haragot és ellenszenvet, jnint ahogy azt más bűnesetben, gazdasági vonatkozá­saiban kevésbé súlyos elbírálás alá eső bűncselekményeknél tapasztal­nék. De Poinkarenak, a francia köztársaság volt elnökének egy leveléből, melyet az egyik fővá­rosi reggeli lap most publikál, még a többi véleménynél is izzóbb s a háborús idők gyűlöletére emlé­keztető támadást észlelünk- Poin­caré yr bár — mint ő mondja, — nem az egész magyar népet teszi felelőssé, mégis nem hajlandó el­ismerni azt a találó megállapítást, hogy a trianoni béke demorali­zált Magyarországon bizonyos lel­kületeket s kergetett efféle meg­gondolatlan bűncselekmények elő­készítésébe. A pár soros levéllel az uszitó francia politikának ez az immár történelmileg szomorú ne­vezetességű vezető elméje siet Ma­gyarországot a világháborúért újra felelőssé tenni s a béke szörnyszüleményét, mint a magyar háborurészességnek a termeszetes következményét próbálja feltüntet- • ni. Ez a törekvése azonban meddő, mert Poincaréval szemben nemcsak a tnagyar nemzeti közfelfogás, ha­nem az igazi békére törekvő általá­lános európai eszmeáramlat, nem is szólva más földrészek objektíven Ítélni tudó közvéleményéről, reg megállapította az elfogultságot. S Poincare ur szerint békés érzel­meinknek az lesz a fokmérője, mi­nél' inkább hajlunk a békediktá­tumok elismerése felé. s csak ez a fordulat expiálhatja a frankhami­sítás szégyenéből Magyarországra háramlott megitélést. A magyar nemzetnek nincs szüksége arra, hogy megbecsülését ilyen áron sze­rezze vissza, még Poincaré úrtól sem, még kevésbé a többi nemzet­től. Mi meg fogjuk büntetni bű­nöseinket és hóbortosainkat, nem közösítjük magunkat bűntettükkel, energikusan tiltakozunk az ellen, hogy az ő bűnükből ellenünk ér­vet kovácsoljanak s háborús fele­lősségünket, melyet az elfogulatlan történelem már tisztázott, ily módon igyekezzenek felújítani. (A 1 Nyíregyházái is megkezdik a Dick-féie scarlat ellenes védőoltásokat. Dr. Mikecz Miklós vármegyei főorvos és Dr. Konthy Gyula városi tisztifőorvos jelentést tettek a polgármesternek a Dick-féle oltások tanulmányozásáról. eredmény minden esetben a leg­biztatóbb volt, mindenütt elrendel­ték a kötelező védőoltást is. Ná­lunk a főváros gyermekklinikáin kívül már több vidéki városban is megejtették ezeket a Dick-féle ol­tásokat s ez eredmény mindenütt kiváló volt. Nyíregyháza város ta­nácsa is foglalkozott ezzel a nagy­jelentőségű kérdéssel s megbízta a város tiszti főorvosát, dr. Konthy Gyulát, hogy dr. Mikecz Miklós vármegyei főorvossal együtt vé­gezzenek tanulmányt az egyik bu_ dapesti klinikán s ennek megtör­ténte után tegyen jelentést a város tanácsa előtt azokról a szükséges Nyíregyháza, április 6. Nyírvidék tudósítójától.) A gyermekbetegségnek egyik leg­súlyosabb és legveszedelmesebbje volt mindeddig a scarlat, mely évenként rendkívül sok áldozatot követelt. Valóságos forradalmat jelentett tehát az orvostudomány körében, amikor hire jött annak, hogy egy amerikai orvospár, Dick doktor és neje oly szérumot talál­tak fel, amely immúnissá teszi a gyermekeket e legveszedelmesebb ellenségükkel szemben. A tudós orvospárról elnevezett Dick-féle szérumokkal való oltást világszerte megkezdték s mikor az intézkedésekről, meiyek szüksége­sek ahhoz, hogy Nyíregyháza gyermekeit is immúnissá tehessék e nagy gyermekbetegséggel szem­ben. Dr. Konthy Gyula eleget tett megbízatásának s dr. Mikecz Mik­lós tiszti főorvossal együtt tanul­mányt végzett a Stefánia gyermek­kórházban s az erről szóló jelen­tést már be is terjesztette ,dr. Bencs Kálmán polgármesterhez, meg­jelentést — tekintettel annak nagy érdekű voltára — egész terjedelmé­ben az alábbiakban közöljük: Méltóságos Polgármester Ur! A Dick-féle oltások tanulmányo­zására Budapesten a Stefánia Gyermekkórházban megjelentem s tapasztalataimat a következőkben adom elő: Ezen Dick és neje amerikai or­vosok által feltalált, a legveszedel­mesebb és legnagyobb áldozatokat kivánó scarlat, vörheny betegséget van hivatva meggátolni. Körülbelül 3 éve, hogy ezzel az anyaggal az egész világ érdeklődő tudósai foglalkoznak. . Nálunk a Stefánia gyermekkór­ház foglalkozik vele és 2 évi ta­pasztalás után most bocsátotta ki ezt a szérumot s tette közkinccsé, mint a scarlat ellen active immuni­záló anyagot, ame',y hivatásának, a hozzá fűzött várakozásoknak meg­felel . Az anyagot a «Pylánxia» szérum termelő társaság gyártja. Mielőtt forgalomba bocsájtaná a gyermek­kórházzal felülvizsgáltatja s csakis ennek az intézetnek az engedélyé­vel hozhatja forgalomba az oltó anyagot. Az oltáshoz 3 anyag szükséges: 1 anyag, afnely próba oltás arra, hogy fogékony-e az illető a scar­lat', vörveny iránt, 1 anyag, amely ellenőrzi ezt a próbaoltást és vé­gül 1 anyag, ameílyel immunizá­lunk. Ennek megfelelően az oltás is több részletből'áll. A próbaoltás­ból, amelyeknél az egyik karba toxint a másik karba ellenőrző anyagot fecskendezünk. Az ellenőr­Az első kisdedóvó intézet Szabolcsmegyében. Irta: Gál István. I. Nyíregyháza városa a privi'é­gium elnyerése után lankadatlan kitartással igyekezett a várost to­vább fejleszteni. Feltűnő, egyben jellemző, hogy a »parasztváros«, fő­leg a népoktatás általánosítását és fejlesztését tette főgondjává. Ha erről esett szó, nem riadt vissza semmi áldozattól. Ezt a nemes igyekezetet elismerte és honorálta a vármegye is, minek beszédes bi­zonysága, hogy amikor arról volt szó, hol állittassék fel a-vármegyé­ben az első kisdedóvó intézet a vármegye Nyíregyházát találta erre legméltobbnak s legalkalmasabbnak F, valásztás fontosságát emeli az a körülmény ,hogy a 'megye szék­helye tudvalevőleg nem Nyíregy­háza, hanem Nagykálló volt. 1842. január 27-én Szabolcsvár­megye alispánja, Elek Mihály, a következő emelkedett hangú értesí­tést küldte a város tanácsához : — Szabad és privilégiált Tanács ! Nem lehet nem polgári örömmel eltelni, midőn e korszaknak a haza jobblétére intézett buzgó törekvé­seit tapasztaljuk — hintetnek ha­zánknak pallérozottabb részeibe bő­kezőleg a magvak, melyek a nem­zeti jobblét majdani virágával ke­csegtetnek. Megyénkbe is leperdült egy ilyen mag, a kisdedóvás mag­va', s ez a legbecsesebb, mert a kisdedóvásnál húzódik ki a neve­lés fonala a gömbö'yből ,s a ne­velés alapja minden egyedek jól­létének s af jóllét egyik virága a hazának, midőn ellenkezőleg a ne­veletlenség csak az emberiséget alacsonyító vadság és sötétség cin­kosa. E magvat tehát megyénk ' keble tárába zárva első feladatai közé sorolta, hogy csírázásra hoz­hassa, s e kívánattól lelkesítve, csak oly helyen kívánja elültetni azt, hol annak becse ösmértetve, az elvakulás veszedelmének kitéve nem j lenne, s igy Nyíregyháza kezeibe ! rendelte azt által adatni akkor, mi­dőn a szabolcsmegyei első kisded­óvó intézet helyéül ezen várost tüdzötte ki. Én vagyok az a szerencsés, ki­nek ama megtiszteltetés juta, hogy elnöke lehessek azon küldöttség­nek, mely ezen intézet felállítása módjáról szükséges javallat adása megbízatott, s én értesíthetem hi­vatalosan a város tanácsát a me­gyének erántai ezen figyelméről s legjobb hiedelméről is. Hiszem, hogy midőn ezt tettem, kedves ér­zést gerjesztek kebelébe, de ko­ránjtsem ezen érzéstőli felbuzdukás után, hanem a városnak, a minden jónak és erkölcsinek meleg ápolásá­ról ösméretes morális erejétől vá­rom azt, hogy ezen intézet létesí­tésének előmozdítására mit állása áldozni megenged, azzal elmarad­ni annál kevésbbé fog, mivel aján­lata alkalmasint alapja lesz a kül­döttség javallatának s igy az in­tézetnek is. Biztosan teszem tehát hozzá felszólításomat, mely mel­lett azt kérem, hogy az intézet jóté­konyságát a város közönségével tu­datni és felállítására szükséges ada­kozást eszközölni, s a sikerről en­gemet ,a maga idejében értesíteni sziveskedjen. Többire minden ille­delemmel maradván a fentcimezett tanácsnak Pazonyban januárius 27-én, 1842. kész szolgája Elek Mihály alispán. A város tanácsa és közönsége ér­tékelni tudta e kitüntető megkü­lönböztetést és arra méltónak is mutatkozott. A nála megszokott céltudatossággal és kitartással (munkált a lelkesen felkarolt ügyön. Mindenekelőtt a szükséges tőkét kellett előteremteni. E célból tu­dós Nagy Sámuel tanitó terveze­tet dolgozott ki, mely annyira meg­nyerte a kisdedóvó intézet Igtesité-' sere alakult választmány tetszését, hogy a levéltárban való megőrzésre méltatta. E tervezet szerint min­déit fundussal biró házaspár fizes­sen hetenkint egy garast; zsellér és szolga havonkint egy garast ; »a haladó szellem sürgetését értő nő és férjfi nemes lelkek« rendez­zenek a király születése napján sorsjátékkal összekötött táncvigal­mat, a helybeli műkedvelők pedig szini előadásokat az óvoda javára; minden tisztviselő fizessen a »tal­láriumábók minden tiz forint utál egy krajcárt, a helybeli virágzó cú­gos társaság fizessen minden kö­télalja után egy garast; a szőlő­és kerti insperátorok fizessenek minden félnyilas után egy kraj­cárt; minden nemes céhbeli mes­ter adjon négy, legény egy és inas félkrajcárt; ezekből összegyűlne 7875 vfrt, amely összeg elegendő lenne az óvoda felépítésére. A tőke gyarapítására pedig a kö­vetkező tervet ajánlja a tudós tanító minden gyermek születésekor fi­zessenek a keresztszülők egy-egy garast, »mivelhogy a bőkezűség ily alkalommal természetes«; minden öt évet túlhaladó halottól fizessenek* öt garast; minden vőlegény- és menyasszony adjon öt-öt garast; minden iskolába járó gyermek után fizessen a szülő egv garast; min­den mesterinas beíráskor adjon 10 garast, felszabaduláskor ugyanany­nyit; minden mesterlegény ván­dorlókönyvének átvételekór adjon tiz garast, céhbe léptekor egy frtot; minden óvodába járó gyermek ad­jon hetenkint egy krajcárt ; min­den száz frtot megütő örökség után fizessenek az osztályos atyafiak „A kél csavargó az Apollóba i

Next

/
Thumbnails
Contents