Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-22 / 90. szám

Nyíregyháza, 1926. április 22. * Csütörtök XLV1L évfolyam. 90. szám. Elöfiretésl trák helyben és vldeken: Egy hóra 30000 K. Negyedévre 90000 K. Köztisztviselőknek és Unitóknak 20°/e engedmény. Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő: Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelőt szerkesztő : VERT8E K.ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefon szám 139. Postacheque 296601 Kéziratokat nem adunk vissza. A nemzetgyűlés mai ülése. Budapest, április 21. (A MTI. rádió jelentése.) A nemzetgyűlés mai ülését há­romnegyed 11 órakor nyitja meg Zsitvay Tibor elnök. Az ülés meg­nyitása után azonnal Bethlen mi­niszterelnök emelkedik szólásra, aki Pallavicini őrgróf tegnapi beszédére válaszol. — Bethlen: Pallavicini' — kez­di a miniszterelnök — belekeverte beszédébe a titkos társaságok ügyét a frankügybe és kitért a régi vádra. Beszélt a belügyminiszter szerepé­ről és többek között azt mondotta, hogy hogyan volt lehetséges az, hogy a kormány Nádossyt bizta meg a frankügy kivizsgálására, aki­ről pedig tudták azt, hogy a szo­kolhamisitásban szerepet játszott. A A miniszterelnök kijelenti, hogy nem Nádossyt bízták meg a frank­ügy kivizsgálására, mert abban a pillanatban, amikor tudomásuvá vált, hogy Nádossy is részes a frankhamisításban, a belügymi­niszter szabadságoltatta, ugy hogy Nádossy a vizsgálatban nem vett részt. Különben az sincs tisztázva és nincs bebizonyítva, hogy Ná­dossy a. szokolhamisitásban játszott e szerepet vagy sem. Az sem felel meg a ténynek, hogy a cseh kor­mány régen emelt volna egy ilyen vádat Nádossy ellen. A tény az, hogy csak Benes legutóbbi parla­menti beszéde után értesült a ma­gyar kormány arról, hogy a cseh kormány a maga részéről ilyen vá­dat táplált. Az a vád, hogy a bel­ügyminiszter könnyelműen járt volna el, nem felel meg a tény­nek. Be kell számolni azzal a vád­dal is, hogy miért nem egyezett bele a kormány a sajtóperbe. — A vádlott szempontjából nagyon fon­tos, hogy tudott-e a kormány erről a dologról vagy sem s részt vett-e­a bűncselekményben vagy nem. A kormány nem hagyja ezt a kér­dést mellékvágányra terelni. Ebben az ügyben mindent meg kell, hogy tegyen. — Rothenstein Mór: De nem tesz. — Barabás Samu: Várja meg nyugodtan. (Pikler valamit közbeszól.) Berky Gyula: Majd Pikler lesz a tárgyalásvezető. — Berky: Egy bíróban jobban megbízunk, mint az önök egész pártjában. — Bethlen miniszterelnök: Az a kívánság, hogy ez a kérdés ne bí­rósági főtárgyaláson, hanem sajtó­perben tisztáztassék. A kérdésnek mellékvágányra terelése volna a bírósági főtárgyalás. Nagy öröm­mel üdvözölte a miniszterelnök Pal­lavicini azon kijelentését, hogy majd megnevezi a tanukat, akiket hallani Tognak. — Bethlen miniszterelnök: Hogy Pallavicini vádjainak alaptalanságát s a kifejtett tényállás megcáfolását nem a saját tanúival, hanem a Pal­• lavicini által bejelentett tanukkal fogja kimutatni. A Pallavicini által bejelentett tanuk már részben meg is cáfolták Pallavicini állításait, részben pedig valótlanoknak mon­dották azokat. Szükségét látja ezért annak, hogy Pallavicininek a bi­róság előtt tett vallomását itt fel-' olvassa. A szociálisták állandó közbeszó­lásokkal zavarják a miniszterelnö­köt beszédében, mire — Berky közbeszól: Nagy de­mokraták lettek az őrgróffal szem­ben. — ^odmaniczky: Pikler is őrgróf szeretne lenni. — Bethlen: Pallavicini György őrgróf 1926. évi április 9-»kén tett vallomást a bíróság előtt. Ebben a vallomásában kijeienti, hogy so­hasem mondotta azt, hogy a frank­hamisítás bűnügyében a kormány vagy a miniszterelnök részes len­ne, vagy arról tudtak volna, vagy közvetlenül befolytak volna abba, err ea megállapítására csak követ­keztetés után jutott. (Nagy zaj a jobboldalon: Eliez mit szól a baloldal?), — Bethlen miniszterelnök: Foly­tatja Pallavicini vallomásának fel­olvasását. A vallomás szerint Pal­lavicini 1921-ben beszélt Windisch­graetz-cel, aki elmondotta, hogy ő és Mészáros Gyula szokolokat ha­misítottak s ez a kormány tudtával történt, de Windischgraetz nem nevezte meg névszerint azokat a minisztereket, akik a szokoThami­siátsról tudtak. Ekkor jutott arra a meggyőződésre, hogy titkos társa­ságok állanak a szokolhamisitás mö gött s a frankhamisítás mögött is. Ezeknek a titkos társulatoknak ép­ugy tagja a miniszterelnök, mint Sztrache, Töreky és Baross. — Hogy most is tagjai ezeknek a tit­kos társaságoknak, azt nem tudja. A miniszterelnök itt megszakítja a vallomás felolvasását és a követ­kező reflexiókat fűzi hozzá. Palla­vicini azt mondja általánosságban, hogy a kormány tudott a szokol­hamisitásról, mivel azonban nem nevez meg senkit sem, mondja meg legalább azt, hogy melyik kor­mányt érti, mert hiszen 1921-ben tudvalevőleg két kormány is volt, a Teleky kormány s utána az ő vezetése alatt álló kormány. Azt azonban máris a legkategórikusab­ban kijelenti, hogy a szokolhami­sitásról akkor szerzett tudomást, amikor Mészáros Gyulát Bécsben letartóztatták. — Barabás Samu: A brigantik vádolnád igy. — Bethlen: A titkostársasági tag­ságikkal kapcsolatos vádjait a kö­vetkezőkkel cáfolja meg. Felolvas­sa Töreky Géza levelét, mely a következőket tartalmazza. Tudomásomra jutott az, hogy Pallavicini vallomásában olyan ki­jelentést tett, hogy én is tagja va­gyok bizonyos titkos társaságoknak, ezzel szemben kijelentem, hogy so­ha titkos társaságnak tagja nem voltam. 1919-ben tagja lettem az Egyesült Keresztény Gazdasági Pártnak, a Közalkalmazottak Nem­zeti Szövetségének és 1924-ben a Fiumei LigánaK. Ezekről azonban tudom, hogy működésük célja a legnemesebb s nem titkos társu­latok. Tagságon kívül azonban sem­miféle szerepet itt sem vállaltam, egyedül csak az Országos Birói és Ügyészi Egyesületnek vagyok igaz­gatósági tagja. A levél felolvasása után nagy zai támad. A jobboldal gúnyosan ki­áltja a baloldal felé: Pallavicini te­hát ismét rágalmazott! — Bethlen: Aki birói esküt tett, ezen esküje következtében bizonyos praesumptiokat élvez arra vonat­kozólag, hogy igazat mond s mind­addig, mig az be nem igazolódik, hogy valótlant mondott, ez a praesumptio fenn is marad. (A mi­niszterelnök érvelését a baloldal nagy zajjal fogadba. 1) — Bethlen: Ha ez a praesumptio nem lenne, akkor minden tolvaj azt mondhatná, hogy az őt elfogó rendőr követte el a toivajlást. Aki vádol tehát, annak kötelessége az, hogy bizonyítson, amig ezt m eg nem teszi, addig annak kénytef&n jgazat adni, aki a praesumtiot éf­vezi. Ezután felolvassa a miniszterel­nök Sztrache Gusztáv ielevét- — Sztrache ebben a levélben kije­lenti, hogy az Országos Birói "és Ügyészi Egyesületet kivéve egyet­lenegy társadalmi egyesületnek sem tagja, mert csak igy véli birói füg­getlenségét megóvni, melyre fe­lelősségteljes állásában szüksége van. Ennyi alapja van tehát Pallavi­cini vádjainak. Ugylátszik, hogy egyeseknek az a céljuk, hogy a külföld előtt (Közbeszólások: Be­nes és társai) a magyar közélet egyes faktorait diszkreditálni kell. A titkos társaságok kérdésére át­térve kijelenti a miniszterelnök, hogy azok eredete az 1919 évbe nyúlik vissza, amikor a bolseviz­mus idején a polgári társadalom tagjai másként, mint titokban még érintkezni sem tudtak. A bolseviz­mus után, amikor még a labilis rendben nem lehetett a közhatalom elég erős, ezek a társadalmi ala­kulatok fennmaradtak. Az Egyesült Keresztény Ligának tagja voltam én is, nem is tagadom, nincs mit titkolnom rajta s legfeljebb azok­nak lehet ez ellen kifogásuk, cicik­nek nem kell a keresztény társa­dalom. A bolsevizmus után részt vettem a Liga ülésein, amikor azon­ban miniszterelnökké lettem, csak egy izben jelentem meg a Liga ülésén, amikor bejelentettem, hogy állásomból kifolyólag a Liga tagjai sorából ki kell lépnem. Ennek a Ligának, vagy más tár­sadalmi egyesületnek sem kértem a támogatását sohasem, ha mégis támogattak, ugy azt hálásan fogad­tam, de politikámat nem irányítot­tam senkinek a kívánsága szerint. Palavicini még a bíróság előtt sem tudta magát megtartani attól hogy politikát ne vigyen be a val' lomásába. Palavicininek azon állítását, Viogy T 922-ben Mészáros Gyulá­val együtt foglalkozott volna a frankhamisítás gondolatával, a kö­vetkezőkkel cáfolja meg. 1922-ben az általános választások alkalmá' val Mészáros Andrássy <5yuia"kas­télyában lakott s mint a legitimista párt jelöltje a dolog természeté­nél fogva a legélesebb harcban ál­lott a kormány jelöltjével szem­ben. Legikailag is lehetetlen elkép' zelni azt, tfogy a legitimista párt embere kérlelhetetlen harcot folytasson a kormány ellen s ugyanakkor leüljön a kormány ve­zetőjével frankot hamisítani. Ezután Pallavicininek azt a val­lomását cáfolja meg, melyben azl állította, hogy azon a vacsorán, melyet Windischgraetz adott, 1925. december 31-én, értesült arról, hogy Windischgraetz titkárát le­tartóztatták. Vallomása szerint ek­kor megkérdezte Windischgraetztől, hogy ebből nem lesz valami baj? — mire Windischgraetz félrehívta és azt mondotta, hogy benne van a2 ügyben a kormány is, arról Beth­len tudott, de nem helyeselte. A való az, hogy amikor a miniszter­elnök erről tudomást szerzett, uta­sította Nádosyt s Windischgraetz Nádosytól szerezte azt az értesü­lést, hogy a miniszterelnök már tud a dologról, amelyet Pallavi­cini egész más formában állit ba A miniszterelnök azután Palla­vicini vallomásának azon részével foglalkozik, amelyet Mikes püs­pök kihallgatásával és Zadravetz azon nyilatkozatával kapcsolatban tett, hogy István gazda tud a do­logról. Mikes püspök azt vallotta, hogy mint nehéz helyzetben levő pap­társát, felkereste Zadravetzet vi gasztalás céljából. Zadravetz el­mondotta, hogy nem is sejtette, hogy Windischgraetz frankot akar hamisítani, irredenta mozgalomról volt tudomása s erről van István gazdának tudomása. Hogy azonban ezt a frankhamisításra értette vol­na, az nem áll. Soha senkinek sem mondotta azt, hogy a kormány, vagy annak egy tagja is tud a frankhamisításról. De felhozza Pallavicini állításai­nak valótlanságára azt is, hogy ma­ga Nádossy és a többi vádlott sem állította sohasem azt, hogy a kor­mánynak a frankhamisításról tudo­mása lett volna. Már pedig ha ugy volna, felhasználták volna ezt a tényt védelmükre, hiszen ezáltal a reájuk váró büntetés mértéke sok­kal kisebb lenne s a felelősség sú­lya is csikkenne. Pallavicini végül azt is vallotta, hogy Windischgraetz herceg letar­tóztatása után felkereste annak fele­ségét s vele beszélgetve a herceg felesége kijelentette, hogy a kor­Folytatása a negyedik "oldalon. Egyes szám ára 2000 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents