Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-14 / 60. szám

.NYÍRVIDÉK i 9'? 6. március íl A közegészségügy fontossága. Irta : Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter. Örvendetes jelenség, hogy a mo­dern állam és társadalom folyton fokozódó érdeklődést kezd mutatni a közegészségügyi problémák iránt. Örvendetes, mert ez a jelenség a szociális gondolkozás elmélyülésé­re efiged következtetni. Hoi kezdődik a szociális gondol­kozás ? Ott, hol az ember a saját egyéni érdekén tul más érdeket is elismer és érvényesülni enged. Ez azonban a szociális gondolkozás­nak legkezdetlegesebb formája is alapeleme annak a nagy természeti törvénynek, hogy az ember társas lény, s hogy tehát egyéni és közös­ségi céljait csak a társulás és együtt­működés utján tudja megvalósí­tani. A fejlődésnek óriási utat kel­lett megtennie, amig elérkezett az állam és társadalom modern szer­vezetéig, a «szabad polgár a szabad államban» fogalmáig. E ponton ismét felteszem a kér­dést, hol kezdődik az igazi szociá­lis gondolkozás ? Az antik államhatalom, mint ré­mületes erő jelentkezett a saját alat­valója előtt. Erő, amely ellentmon­dást és beleszólást nem tűrő mó­don nehezedett rá mindenkire, s amelyelőtt sem vér, sem arany, sem élet, sem vagyon nem volt biz­tonságban. Ez a komor viszony ál­lam es alttvaló között idők folya­mán enyhült s a modern államban kiegyenlítődött ugyan, de nyomai még ma is megvannak, különösen az egyszerű nép lelkében, amely az állam hatalomból csak a kényszerítő erőt, a terheket látja és érzi, az ál­lamtól eredő rendkívül nagy javakat azonban, aminő például az élet- és vagyonbiztonság, a jogszolgáltatás és védelem, nem értékeli kellőképen. A szociális gondolkozás ott kez­dődik, _ahol a polgár megérti, hogy az államok szerint tagolt emberi társadalomnak vannak nagy közös érdekei, céljai, amelyek jnem min­dig azonosak az egyén érdekeivel és céljaival, de fundamentumai a nagy közösség jobblétének és bol­dogulásának s ennélfogva azt is megérti, hogy gyönyörű hivatás neki a saját egyéni érdekköréből kiemelkedve hathatósan támogatni : az államot és társadalmat a közjó I megalapozásában és fejlesztésében. ' Az állam a polgárok jogrendi | szervezete. Amig tehát a polgár­ság az államon keresztül éli ki a maga törvényhozó és törvényvég­rehajtó életét, ugyanaz a polgárság mint társadalom éh nemzeti, gazda­sági, kulturális és erkölcsi életét. Ne higyje senki, hogy az állam függet­lenítheti magát a társadalomtól, el­lenkezőleg, éppen a társadalomtól )és a társadalomból 'kell kiindulniok az állam felé mindama hatásoknak, amelyek az állam szociális politi­káját irányítják, mert jegyezzük azt meg, hogy csak az az állam folytat­hat erős szociálpolitikát, amelynek társadalmában eleven erőként jele'n­kezik a szociális gosdolkozás. A szociálpolitikának legjelentő­sebb része az egészségügyi politika. Mi ez ? — kérdezik talán sokan olvasóim közfii. Hiszen élet, egész­ség és betegség mindenkinek leg­egyénibb, legszemélyesebb értéke, vagy nyavalyája ! Hogyan lehet ebből közügyet csinálni ? A kérdésre kérdéssel válaszolok. Magánérdek-e, vagy közérdek az, hogy a nemzet életfája egészséges vagy férges ? Magánérdek-e, hogy az életünk fáján fakadó bimbók virágokká fejlődnak-e, vagy száz közül husz lehervad, mert akkora a csecsemőhalandóság Magyar­országon ? Magánérdek-e az, hogy egyik leggazdagabb megyénkben a háromnál több gyerekes családok száma — az utolsó tíz év folya­mán - 62 százalékról 35-re hanyat­lott s ugyanott az egy gyerekes csa­ládok száma a duplájára emelke­dett ? Magánérdekbe a tiidővész szörnyű pusztítása és a nemi beteg­ség alattomos romboló réme ? Ugy-e, hogy ez mind qem '4 magánérdek ? Ez mind a mi nem­zeti életünk legégetőbb kérdése, mert ha élni akarunk a Duna és Tisza közén, ha hivatást érzünk magunkban, ha ugy tudjuk és liisz­szük, hogy a történelem igazságos Istenének még tervei vannak ve­lünk, akkor vigyáznunk kell a magyar anyák méhére, a kicsi böl­csőkre, a gyermekek fejlődésére, a férfi erejére, mert minden sziilő­fcnya a nemzetnek szül, minden böl­cső a nemzeté, minden munkáskéz fa magyar jövőt kalapálja s minden íkicsi koporsó a nemzet vesztesége ! Valaki, nagy magyar tudós, azt mondta ezelőtt harminc esztendő­vel, 'hogy a magyar közegészség­ügy lényegében kórházügy. Akkor igaza volt, mert nem vol­tak kórházaink. Most nem volna igaza, ha ugyan­azt mondaná, mert a közegészség­ügy gondozása már tulment azon fnogy csak a betegekről gondoskod­junk. Ez már megtörtént. Az uj fej­lődési fokozat szinte beláthatatlan teret nyit előttünk a munkára, mi­kor azt a jelmondatot irjuk zász­lónkra, hogy a közegészségügy az egészségesek ügye, a nemzet egész­ségének ügye. Tudom, hogy ilyen súlyos gazdasági viszonyok között nem szabad túlsókat követelnem, ám mért volna lehetetlen azt kíván­nom, hojgy a városok társadalma és hatósága gondoskodjék vízvezeték­ről, csatornázásról, fürdőkről, út­burkolásokról ? Miért volna lehetet­len azt kérnem a falvak értelmisé­gétői és hatóságaitól, hogy vesse­nek egy pillantást szegény elha­gyod népünk egészségügyére, a szellőzetlen szobákra, a tenyérnyi [ablakokra s kéményteíen tűzhelyek­re, a kutak mellé helyezett trágya­dombokra, a gödrökben poshadó pocsolyákra ? Es ha e pillantás megrémítette őket, vegyék kezükbe falujuk egészségügyét és a lelemé­nyesség ezer eszközeivel 'igyekez­zenek segíteni. Tanács, rábeszélés, példaadás, meggyőzés nem marad­hat hatástalan, csak szeretet és csüggedetlen jóakarat legyen a rugója. Köszönöm a magyar társada­lomnak azt az értékes támogatást, amit eddig is nyújtott nekünk köz­egészségügyi törekvéseinkben. De vigasztaló muzsika lesz a mi sza­vunk a messze magyar síkokon, vagy hegyek alján nehéz viszonyok között hősiesen dolgozó, magyar or­vo'sok fülében is, akik megértik azt, hogy a társadalom és a Mprmány részérői törhetetlen erős ak*at hul­lámai áradnak feléjük, megkönnyí­teni és továbbépíteni az ő munkáju­kat, a leggyönyörűbb zene pedig az egészségesen született magyar gyermekek százezreinek csillingelő kacagása lesz, a bajtól megóvott magyar férfikarok munkájának rit­musa s az egészséges magyar vér rohanó vidám áramlása a nemzet testében. • Ez a magyar közegészségügy cél­ja, ennek a muzsikának akarok én karmestere lenni a világ legkivá­lóbb orvosi testülete, a magyar or­vosi kar élén s ennek végigjátszá­sához kérem a magyar társadalom megértő támogatását továbbra is. Vidékiek! i szereti a magyar zenét? Az őseredetü hortobágyi pásztói nótákat éneklik va­sárnap délután 5 órakor a „Korona" nagytermében. Belépődíj 30, 20 10 ezer korona. ••''iiiJiiiiiiiiiiiiiiuiiiiininiiiiiiiniiiiiinüüinüiiiiir' Az 1848. márc. 15-i fővárosi események hatása Nyiregy házán. Irta : Gál István. Március idusának tüzlángja Nyír­egyházán is gyújtott. Benczúr Mik­lós, a nemesek főjegyzője, Kralo­vánszky Móric, Szénfy Gusztáv, Mesko Pál, Tregjár Pál, Gyürky Sándor, Vidliczkay József és Bla­liunka József aláírásával ily szö­vegű felhívás került a nyíregyházi polgárok elé március 20-án. Nagyérdemű Közönség ! Az európai legújabb események megtették hatásukat. Az Isten em­berében az ész a felvilágosodás fó­liára hágott s a nemzetek rendelte­tésük helyéhez, a dicsőség üdvé­hez, az általános szabadsághoz emelkednek. A nagy Isten szereti nemzetünket, mert mig az olasz, francia, avagy lengyel százezer em­ber életromjain tűzheti ki csak a győzelem zászlaját, a magyar nem­zet emberáldozat nélkül vivta ki a . szivvágyait. A szabadság sugarai dicsőségesen támadtak a magyar nemzet fölé, mint a tavaszi napnak teljes pompája. A legújabban érke­zett hírlapokban azt olvastuk : A főrendi tábla minden változtatás nélkül elfogadta az alsó táblának politikai teendőink iránti feliratát, s e szerint a törvénvhozó testület egyetértőleg a népnek, a nyolc szá­zadon át elnyomott népnek üdve fölött kimondá óhajtott kegyes Íté­letét. Az ide fektetett hirlapi fél ivbői kitűnik, hogy az ott elősorolt 12 pont a helytartótanács által is el lőn fogadva s Budapest, az or­szág szive, örömittasan ülte meg a nagyszerű ünnepet. De a sziv lüktetései minden erekbe elhatnak s Nyíregyháza városának polgárai­ban is csak oly nemes vér buzog, mint budapesti polgártársainkban s a nagy öröm az ország szivéből is ide hatott mi hozzánk s a nagy­szerű napot, március hó 15-ét meg nem ünnepelnünk polgári bün lenne. Mihez képest nevünk alá­írásával kérjük a ns. város közön­ségét polgári bizodalommal, hogy egy ünnepély rendezésére s ha nem is az egesz város, de legalább a középületek kivilágítására készüle­íteket s intézkedéseket megtenni szí­ves legyen. Egyszersmind arra kér­Jjük a ns. város közönségét, hogy a holnapi napon tartandó megyei köz­gyűlésre egy kérelmet beadni mél­tóztassék, miszerint tekintve a leg­újabb eseményeket, a megye rendjei engedjék meg, hogy minden közsé­gek kikiildendő képviselőik által a megye dolgaiba s- tanácskozásaiba így mellékesen "a bekövetkezendő tisztujitásba is befolyhassanak, mert a nép egyetértése most elmuí­hatatlanui szükséges. A felhívás nem maradt eredmény nélkül. S amikor a kaján sors még sem tűrte, hogy á nemzet a vére ontása nélkül jusson a jogaihoz s a felbujtott nemzetiségek ellen fegy­vert kellett fogni, Nyíregyháza pol­gársága is felajánlotta a véradót, jó­val többet, mint amennyire köte­lezve lett. Gróf Degenfeld Imre főispán Nagykállóból 1848 szept. 17-én a következő kiálltványt intézte a nyír­egyházi polgárokhoz : Polgárok! Tudva van előttetek, hogy a haza, mely csak most nyert szabadságával felvirulandó vala, veszélyben van. Tudva van, hogy szomszéd, eddig vélünk barátságban s egy korona alatt élt horvátok és szerbek a magyar nép ellen rosszlelkii elle­neink által felbujtatva, amott a Dunánál és Drávánál háborút foly­tatnak, szabadságunkat elrabolva, a magyar, népet jobbágyokká és rab­szolgává lealázni igyekeznek. Hogy ezen alávaló szándékunkban elle­neink ne boldoguljanak, fegyverr kell .ragadni s oltalmazni magun­kat s szeretett hazánkat, sereget keli gyűjtenünk s felállítanunk, hogy rettentsük elleneinket. Ezen célból rendelte miniszterelnök ur, bogy addig is, mig a katonaállitási tör­vények őfelsége koronás királyunk áltai szentesittetnek, toborzással ál­lítsunk sereget, mely a már felál­lított honvéd seregek pótlására s szaporítására szolgáljon, azzal ru­íházatára s igazgatására hasonló le­gyen. Ezen toborzás előmozdítá­sára az elöljárók minden befolyá­sokat községeiknek is érdekében használják fef, mennyiben ezen to­borzással illetőségeiknek kiállításá­val ósszeirottai-kat a kényszeritett katonáskodástói felmentendik. Ily körülmények közt kételkednem nem lehet, miként Zabolcsnak polgárai átallátván a haza veszélyes állását, valamint azt is, hogy ha erősen fel­kelve megoltalmazzuk azt, ennek minden fia s a hon felvirágzik, mint egy sem a föld kerekségén E felhívó szóra az öregek gyerme­keiket, az ifjak pedig egymást vetél­kedve fogják nógatni, hogy mago­Ikat a honvédő bajnokainak felajánl­ják, melyet ha megtesznek áldja meg őket a magyarok istene. E kiáltványt Böszörményi 'László «parancsnoki segéd» áttette Nyír­egyháza tanácsához, hivatalosan 'fel­szólítva azt a «rendelt köznninkál­kodásra.» ^ A toborzás megindult és sok nyír­egyházi szülött ontotta vérét az ország külörfböző részében folyt csatákban a magyarságért, amelyért ugy látszik — időtlen időkig kell könnvei s vérrel adóznunk. R HUNGÁRIA gyógyforrás szénsavval telíitett ásványvize HARMATVIZ Forgalomba hozza Budapest székes­főváros ásványtlzeme. — Főlerekat Nyíregyházán: Bessenyei-tér 3 szám. (Glück Ignác udvar.) Telefon > 378.

Next

/
Thumbnails
Contents