Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-18 / 63. szám

JíYüanDÉK 1926. március 18. njWOB'kVMMIHIHMUlZC, Pártoljuk a hazai ipart I Sok pénzt takarít meg, ha DáDIC10VA­szüks é£ letét ná,a m XlttXIlDll I A fedezi. Állandóan raktáron tartok női, férfi és gyeimek­harisnyát D. M. C. és más hasonló Irancia gyártmányú am ágból, rendkí­vül előnyös árban. Első Nyiregyliázl Harisnyakötöde WOHL ÁRMIN. Bethlen-u. 5. 12 0i­5 A nyíregyházi tűzoltó­ság szabadságfimiepe. Aki egyszer jelen volt a nyíregy­házi tűzoltók intim összejövetelén, akinek szivére áradt a férfiasságnak, önzetlenségnek, a közért való áldo­zatkészségnek az a szelleme, amely Nyíregyháza derék tűzoltói karában él, mindig vissza-vissza vágyik kö­zéjük,.hogy tanuljon és tudjon hin­jni a testvériség eszméjében, a szoli­daritásban és ami ezeken az eré­nyeken épül : a magyar jövendőben. Ennek a szebb magyar jövendőnek a hite ragyogta be a tűzoltóság már­cius 15-én este, a tűzoltói lakta­nya nagytermében rendezett sza­badságlakomáját, amelyen megje lentek : Rimaszombdthy Géza ny. min. tanácsos, pénzűgyigazga tó, az Önkéntes Tűzoltó Egyesület dísz­elnöke. Vitéz Mikó Bertalan várme­gyei tüzrendészeti felügyelő, Murá­nyi László dr. alelnök, Nagymáthé András dr. ügyész, Kovács Pál tit­kár. Balogh István államrendőrségi felügyelő, dr. Orosz István kapitány és többen a régi tűzoltó gárda tag­ijai és a város gazda, ipari és keres­kedő társadalma köréből. A vendé­geket Antal János, a tűzoltóság ki­váló parancsnoka és a tisztikar fo­gadta élükön Kazár Ferenc aipa­rancsnokkal és Rajtik Miklós városi tanácsnok, szakaszparancsnokkal. A szabadság-lakomán dr. Murányi László ügyvéd, alelnök mondott a jelenvolt tüzoltóegyesületi tagokat mélységesen megható beszédet már-, cius 15-e jelentőségéről. Március 15-e, — mondotta — a magyar géniusz legcsodálatosabb alkotása, Hunnia leggyönyörűbb gyermeke, akinek számára azonban a megváltók sorsa jutott, akit a bécsi pribékek megöltek. Március 15-tí a hallottak ünnepét juttatja (eszünkbe, de a feltámadás hite erő­sebb az elmúlásra való gondolásnál Maeterlinck mondotta, hogy az emlékezés örök életet, halhatatlan­ságot ad. Krisztus feltámadásakor angyalok gördítették el a sziklasír kövét. Álpróféták hirdették a márciusi eszmék feltámadását, de mi tudjuk, hogy ez a feltámadás akkor jön el, ha előbb a márciusi eszmék meg­valósítása elé tornyosuló köveket elhengerítjük. Rimaszombathy Géza volt pa­rancsnok az idealizmusért való ön­zetlen harcra gyújtó beszéde után Antal János parancsnok rámutatott hogy van egy tüz, a hazafiság lán­goló tüze, amelyet a tűzoltóság is eleszt. Nagyhatású beszédet mon­dott Orosz István dr. rendőrkapi­tány, aki az elszakított országrészek magyarjaira irányította a figyelmet és az irredentizmus tüzét lobban­totta a szivekben. Kazár Ferenc al­parancsnok mondott még hatásos beszédet. Lovas Kovács János egy­egy szép hazafias dal előadásával fo kozta a lelkes hangulatot. Felsir­ttak a bus dalok is, mint a szabadd ságot vágyó kurucok tárogatói, de felcsendült a régi tűzoltó-nóta is,\ amelynek szövege még Sztarek pa­rancsnoksága alatt készült s amelyet még az egykori Piringer-féle nyom dában nyomtattak ki. Karban éne­kelte a fiatalság a tűzoltók dalát: Rezes sisakunkra a nap is félve néz Vélünk szembeszállni ist enugyse ne­[héz, Mert hogyha kell, egyért százan [sik^a szállunk E világon senkitől sem retirálunk A társaság a kitűnő lakoma után amely Varga őrmester művészetét dicsérte, még soká együtt maradt lelkes, hazafias hangulatban. A szabadságlakoma előtt dr. Nagymáthé András ügyész ismer­tette a sakkverseny eredményét és méltatta a tüzoltoság bajtársi sze­retetének és együttérzésének jelen­tőségét. Az I. dijat Kmotrik Gyula, a II.-at Nácsik Sámuel szakaszpa­rancsnok, a III. dijat Paizs Lajos, tűzoltó nyerte. Márciusi ének. A város közönségének március 15-iki ün­nepén előadta: Zsukotinszky Rudolf. Szakadjon fel szivünk minden kesergése; Sikqltson a bánat, zengjen a tavasz... Törje szét szavunk ez átkos némaságot! Mánk a bánatfelhő egyre csak havaz. Ez a március még nem, magyar március! Sajognak a vérző, tátogó sebek... Hulló vérünk hullik... kacagva, vihogva Lakmároznak rajta „idegen ebek!" Márciusi szellő leng a levegőben; Megremeg a lelkünk, kebelünk dagad... Szent szabadság álma, égretörve, fennen Szebb jövőnk útjára visz, sodor, ragad. Szörnyű volt a csaoás, a megaláztatás! Ámde hitünk szilárd.. régi, ősi juss­Feltámadásunkban rendületlen hiszünk! Váltsd valóra álmunk áldott március! Nem jó az elmúltra visszaemlékezni! Minden idegszálunk reszket és remeg... Harsogjatok fel már, zúgva, dörömbölve Március méhéből születő szelek! Kárpátokvidékén nem leng magyar zászló, Erdélyben bilincset hordoz a magyar... Zokog a Felvidék, a Bánát, a Bácska; .. Sikolts még fel egyszer magyar zivatar! Fakadjon a lélek zengő virágzásba! Szent haragunk egyszer uj utat talál... Eldugott reményünk sírjából feltámad, S dicsőült lesz minden hősies halál! Uj magyar hadsereg fergetegként támad, Nagy-Magyarországért reszket majd a [vágy... S lázban ég a Nyírség, az Alföld, [Dunántul, S megindul a Tisza... meg a Hortobágy! Vigyázzatok! Egysztr, feltámad az Élet, És az igazságnak szava messze zeng... S akkor, észrevétlen föl sarj ad a földből Stáz magyar erő, száz új regement! Értsétek meg tehát március zengését, Nagy-Magyarország még egysztr fél­fragyog; Megaláztatásunk szörnyű mámorában: „Égbezengő, örök március vagyok! 1 1 RADVÁNYI SÁNDOR Párisi levél. m careme. Páris, 1926. március 11. (A «Nyirvidék» párisi munkatár­sától.) Ismét egy nap, amikor a jó párisiak jelmezbe öltöznek, ál­arcot tesznek fel és a szürke hét­köznapból kiszabadulva igyekez­nek elfeledni a franc esését, az emelkedő árakat, Genfet és min­dent, ami aktuális. Az üzletek túl­nyomó része zárva van, ember em­ber hátán tolong a boulevardokon és gyerekes kíváncsisággal lesik, Vájjon jön-e már a menet, az újon­nan választott királynők felvonu­lása. Sokkal izgatottabbak, minthogy ha M. Doumergue jönne, mert hi­szen a köztársaság elnöke csak olyan polgárember, mint ők, most azonban felségeket várnak. Pedig hát a várakozás izgalmában na­gyobb része van a kíváncsiságnak, mint a tradíciók iránt való lelke­sedésnek. De már jön is a menet! Kerék­páros rendőrök előzik meg és nagy buzgalommal, kevés udvariassággal szorítják vissza a tömeget a jár­dákra. A felvonulás élén a köztársasági gárda egy lovasszakasza léptet, díszben természetesen, hiszen ün-» nep van és a közönség parádéra vágyik. Utánuk mindjárt trombi­tások és dobosok jönnek és ék­telen lármával igyekeznek pótolni, a gyér éljenzést. Jó dolguk van, ők legalább kimelegednek a nagy erőlködésben, nem ugy, mint az p néhány apródruhás diák, aki a fel­ségek fogatai előtt kénytelen tánc­lépésben masírozni, mert vékony a jelmez és hideg van. Hanem ezekről a fogatokról is kár volna meg nem emlékezni. Pá­ris városának valamennyi ütött-ko­pott bárkáját előszedték erre a nagy alkalomra és e ki nem tisztí­tott, de művirággal feldíszített úgy­nevezett hintók mindegyikében ül egy királynő a maga udvarhölgyei­vel és csókot hint hűséges népé­nek. Pedig igazán nem érdemlik meg e kitüntetést a szemlélők! Legfeljebb egy-egy idegen emeli meg a kalapját, nagy ritkán látni egy zsebkendőlobogtatást, az él­jenzés pedig egyenesen ritkaság. Szegény királynők, hát érdemes ezért kivágott ruhában három óra hosszat temetési tempóban kocsi­kázni? De hát ma a «circenses» van a soron, a nép mulatni akar! A királynők után ismét egy gár­distaszakasz lovagol, mögöttük pe­dig tolong a diákok jelmezes tö­mege, néhány feldíszített szekérrel.' A menet végén feltűnik az anti­fascista diákok kék papirkötényes, fapuskás csoportja között egy pa­pírmasé Ipvasszobor a vesszőnya­láb közé tett bárddal. Némileg ak­tuális, az erős fascista szervezkedés következtében. Legjobban azonban azon a diá­kon nevet a közönség, aki Dioge­nesnek öltözve lámpával a kezében jár csoportról-csoportra és min­denütt busán, lemondóan rázza a fejét. Talán a régi, békebeli jó kedvet, hangulatot keresi? Későn estig a fényesen kivilágí­tott boulevardokon tolongott a tar­ka, jelmezés tömeg, mig a király­nők a Champs Elysées egyik erő­kelő helyiségében a tiszteletökre rendezett négyszáz teritékes ban­ketten vettek részt, amely banketten a kormány képviselője elnökölt, régi szokás szerint. Azt mondani sem kell, hogy a bankett után tánc következett, amelyen azonban a fel­ségek nem sokáig vettek részt, mert fél egykor már az Operában tar­tott jelmezbálon jelentek meg, ahol előkelő közönség ovációi közt ünne­pélyesen megkoronázták Páris ki­rálynőjét. Reggel pedig mire kilencet üt az óra, uralkodásának első napján Ö Felsége, Páris királynője csön­des rezignációva! ül majd le Író­gépe mellé és kopogtatja tovább az unalmas üzleti leveleket. Szegény királynő! K. D. Óriási hegység közeledik a tenger alatt Franciaország felé. Nyíregyháza, március 17. A francia tudományos köröket erősen foglalkoztatja az a bor­deauxi jelentés, amely szerint a gascognei tengeri öbölben, a víz alatt óriási hegység ván­dorol a francia partok felé. Tavaly nyáron az egyik posta­gőzös tisztje a parttól mintegy 100 mértföldnyire feltűnő hullám­áramlást észlelt észak felé. Az áramlásnak nem tudott más ma­gyarázatot adni, mint azt, hogy zátony nyúlik el a tenger szine alatt. A tengerészeti térkép azon­ban ezen a helyen közei ötezer méteres mélységet jelzett. A had­nagy méréseket eszközölt és legna­gyobb megdöbbenésére az óíom­golyó már 35 méternél talajt jelzett. Több, mint 50 mértföldnyi területet mért igy fel és mindenhol a térkép több ezer méteres mélységjelzése helyén 35—100 méteres mélységet talált. Ez annyit jelent, hogy a mérések helyén több, mint 50 mértföldes távolságban a tenger szine alatt egy óriási "hegység keletkezett, amely "Európa legnagyobb hegy­ségénél, a Mont Blancnál is nagyobb és amelyről eddig semmit sem tudtak a hajósok. A dolog mind rejtelmesebb lesz, mert a napokban érkezett jelenté­sek szerint egy másik hajó kapi­tánya, akit a vihar téritett ki ere­deti útjából, a gascognei öbölben, a parttói 80 mértföldnyire leeresz­tette mérőónját és a suly ponto­san 81 métert jelzett azon a he­lyen, ahol a térkép szerint 5381 méteres mélységnek kellett volna lennie. A kapitány szintén felmérte a környéket és mindenhol 60—100 métert talált több ezer méteres mélység helyett. Ezek a dolgok mutatják, hogy valóban vándorol egy óriási hegy­ség a tenger alatt Franciaország fele és a hegység fél év alatt 20 mért­földet tett meg. Egy szép napon felbukkanhat majd a gascognei öbölben és ui föld születik a világ tudósainak legnagyobb meglepetésére. A párisi nép egyelőre tréfának veszi a dolgot, de már az erősen nacionalista kispolgár politikusok arról beszélgetnek, hogy az anya­országhoz csatolják-e az uj földet i; v agy gyarmatot rendezzenek be rajta. Nyíregyháza r. t. város adóhivata­látót. FELHÍVÁS az alkalmazottak kereseti adójának befizetése tárgyában. A Nagyméltóságú M. Kir. Pénz­ügyminiszter ur 1925. évi 300. szá­mú rendeletének 36. §-a szerint »az alkalmazottak kereseti adóját az adóköteles jövedelemből szavatos­ság mellett a munkaadó vonja le és szolgáltatja be a város pénztárában Megállapítást nyert, hogy a mun­kaadók egy része ezen fizetési köte­lezettségének nem tesz eleget. Ezeket a mulasztó munkaadókat nyomatékosan felhívja a Városi adór hivatal, hogy ugy a hátralékban lé­vő, mint az esedekes — alkalmazot­tak utáni — kereseti adót folyó hó 30-ig haladéktalanul annál is inkább fiaessék be a városi adóhivatal pénz­tárába, mert ellenesetben ellenük a legszigorúbb végrehajtási eljárás lesz folyamatba téve, amely eljárást súlyos költségeket von maga után. A felesleges költségek elkerülése és igy a munkaadó saját jól felfo­gott anyagi érdeke is azt követeli, hogy ezen »Felhivás« megjelenését követő napokon a mulasztó munka­adó a szükséges 2 példányú illet­ményjegyzékkel és az adófizetési ívvel jelenjen meg a városi adóhiva­tal 39. számú szobájában, ahol ezt számfejtik és ezután a munkaadó a számfejtett összeget befizeti az adó­pénztárba. Az illetményjegyzékek szabálysze­rűen kiállitandók. Nyíregyháza, 1926. március 17. 1347-4 Városi adóhivatal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents