Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-17 / 62. szám

Nyíregyháza, 1926, március 17. * Szerda XLY1I, évfolyam. 62. szám. Előfizetés) árak helyben és vidéken: Egy hóra 30000 K. Negyedévre 90000 K. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény. Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZAM. Telefon szám 138. Postacheque 29550, Kéziratokat nem adunk vissza. Ünnep ntán. Lezajlottak a márciusi ünnepségek s utána nem célszerűtlen dolog egy kis szemlét tartani. Szó sincsen róla : a polgárság és az egyes társadalmi egyesületek által évente rendezni szokott ünnepélyek most is a megszokott keretek között, lelkes hangulatban és erőt-fokozó tanítások és tanulságok között zajlottak le. Különös jelentőséget találok abban, hogy a polgárság délutáni nagy ünnepén a nagy számban összesereglett közönség türel- , mesen és megadással tartott ki a té- j lies havazásban az Isten szabad | ege alatt, ezzel is demonstrálva ai első márciusi ünnep külsőségei iránt táplált kegyelete mellett, a mely tudvalevőleg szintén szakadó esőben zajlott le a Muzeum lépcsőzete előtt. Hanem ami valóban elszomorító és lehangoló a tegnapi ünnepségek külsőségei tekintetében : — azt nem lehet minden szó és megjegyzés nélkül hagyni. Nem láttuk a város külső képén, hogy ünnepe van a magyarnak. A házak zászló-disz nélkül hétköznapoztak. Imitt-amott lengetett a szél egy

_

€gy nagyobb középületen és magánházon egy-egy árva trikolort. Ami pedig ennél is fádalmasabb : — az emberek maguk is nagyon hét köznapiasan jöttek-mentek dolgaik után. Még a nagy Kossuth-téri ünnep alatt is bántó volt a szekerek taligák, autók, kocsik ide-oda robogása. Azon a másfélezer főbői álló ünnepi közönségen kivül, akik lelkük hevületét vitték az ünnepre — szinte lenéző és lekicsinylő közömbösséggel rohantak a rajtuk kivül állók mindennapi dolgaik után, mintha nekik ehhez a nemzetiszínű demonstrációhoz semmi, de ,semmi közük nem lenne. Polgárok, akik enélkül a március 15-ike nélkül ma se volnának polgárok, akik emberi méltóságuk intézményes és törvényes elismerését köszönhetik e napnak, közömbös és bántó nemtörődömséggel isszák feketéjüket az ünnepség színhelyére nyiló kávéházi ablakok megett, — kocsisok, taligások, stráfosok, akiknek nagyapái e napon emelkedtek ki az elnyomott jobbágyi sorból a szabad polgárok sorai közé; tüntető semmibevevéssel, sőt talán fitymálással és ellenszenvesen hajkurászszák jármüveiket zörögve, nyikorogva a tér kövezetén, hogy azoknak az ünnepét is megrontsák és megháborítsák, akik még nem felejtették el, hogy mit köszönhetnek e napnak. Amint az iparosifjuság ünnepi szónoka jól megjegyezte, megszakítás nélkül folyt a munka az ipari telepeken is, csattogott a pöröly, a kalapács és munkában voltak az ösz szes dolgozó szerszámok, mert a munkaadó iparosok nem tudnak e napon ünnepi munkaszünetet parancsolni, amikor az ő ünnepüket kellene ünnepelni, — de bezzeg megadják magukat a vörös május munkaszünetének ! Bizony elszomorító jelenségek ezek és fájdalmasan kérdezzük, hogy a polgári eszme születésének 78-ik évfordulójára se erősödött meg ebben az országban a polgári öntudat, a polgári eszme annyira, hogy önkéntes elhatározásból, sza* bad meggyőződésből tudna önmagának pár órai magába-szállást és' önmaga-megbecsülését jelentő ünnepet szentelni ? ! Törvény és piros betűs kalendárium kell hozza 1 ! ?? Hetven-nyolcvan kilométerre innen keletre és északra — bezzeg {ünnepelnének e napon önként! Szabadon ! ! Lelkesen ! ! Sirva és örömmámorban úszva ! ! ! Ha szabad volna ! 1 De hejh ! Ottan a magyarnak még kisírnia se szabad magát 1 ! i «!gf Szóló. ' Havas esőben is lelkes szívvel, impozáns keretek között ünnepelte Nyíregyháza közönsége március 15-ét. Nyíregyháza, március 16. (A »Nyirvidek« tudósítójától.) Olyan ez a március 15-e, mint I a hetvennyolc előtti, amikor már- j ciusi hó ezüstözte a »Közvélemény asztala« ifjú Íróinak hajfürtjeit. Havas eső esik, csipős szél csap az emberek arcálja. A hideg, havas idő azonban kudarcot vall, mint hetvennyolc esztendő előtt a bécsi kamarilla csontkamrájából fuvó, velőkig ható szél, amelyről Kossuth mondott örök időkre megbélyegző ítéletet. Nyíregyháza közönsége hatalmas tömegben vonul fe/a Kossuthtérre, hogy meghallgassa a márciusi ünnep szónokait. Délután 4órakor már ott áll a nagy közönség a Kossuth apánk szobra előtt, a melyen a tanítóképzősök nemzeti szinü szallagos koszorúja is március idusáról beszél. Felvonulnak a hadsereg délceg tisztjei és csapatai, a tűzoltóság, a cserkészek, iskolák, egyesületek. A városháza erkélyét drapéria, címerek, zászlók díszítik és innen az erkélyről valóban felemelő érzést kelt, ha a közönség hatalmas tablóját nézzük. A lelkes felvonulás, a riasztóan rut idővel szemben való kitartás annak a lobogó lelkesedésnek az igazolása, amelyet március 15-ének még ma is megvalósításra váró nagy szociális és nemzeti eszméi keltenek. Az ünnepséget a katonazenekar nyitja meg Kiss János parancsnok vezetésével, a Himnusz szárnyat adó imájával. Utá nadr. Vietórisz István városi tiszti főügyész mondja el nagyhatást keltő megnyitóbeszédét, amelyben szivbemarkoló erővel vázolja a| március 15-ike óta napjainkig lezajló eseményeket. A nemzet becsületének külső és belső megtámadói ellen kifejezésre juttatott ítélete erős visszhangot keltett a lelkekben. A tiszti főügyész lelkesítő beszéde a következő volt. Dr. Vietórisz István megnyitóbeszéde Polgártársaim ! Önök, akik Nyíregyháza város tanácsának hivó szavára ma összegyűltek, hogy szivük legjavával, izzó lelkesedessel, lángoló hazaszeretettel gyújtsanak ismét áldozati tüzet azon az oltáron, amelyet a fenséges márciusi eszméknek, a szabadság, az egyenlőség, a testvériség szent eszmeinek, emlékezetére lemelt a hazafiúi kegyelet, önök bizonyára mindnyájan mélyen átérzik azt, hogy megcsonkított hazánk és nemzetünk a mai időkben olyan válságos napokat él, amilyenek a mi megpróbáltatásokban, kálvária-járásokban oly igen gazdag ezerévei történelmünkben sem igen fordultak elő. A tatárjárás felégette az ország nagy részét, de elvonult, s utána ismét megmaradt, talpra állt, erősödőtt_ az egységes magyar nemzet. Mohács után három részre szakadt az ország; de a részekben is egységes maradt az ősi alkotmány, ennek egysége felszabadította, s az 1848-as törvényhozásában eszményi magaslatra emelte, szabadságharcában azelőtt soha nem látott erőkifejtésre képesítette a magyart. S bá|r a szabadságharcban a nyers erő tömege kerekedett felül, az eszme élt, lerázta a nemzet nyakáról a reá rakott jármot, s az ezt követő ötven esztendőben az állami, gazdasági és társadalmi élet minden vonatkozásában hatalmas lendülettel kapcsolta be nemzetünket a nyugati civilizációba. Az ötven év alatt gyűjtött anyagi és főképen erkölcsi tőke képesítette a magyart ismét arra, hogy az ötven hónapos világégésben ugy állta meg helyét, hogy barátai hűséges kitartását csodálták, ellenségei hatalmas ökölcsapásait rettegték. Az egész világnak kellett összefogni, hogy a világháborút elveszítsük. S meg az egész világ szövetkezése sem lett volna elegendő, ha a hosszú háború sok-sok szenvedése nyomorúsága, s ezt felhasználva, lelketlen bujtogatok alattomos aknamunkája ki nem oltja a harcolók hitét, el nem veti a fásult közöny magvait, meg nem bontja a fe? gyeimet, ki nem veri a katonák kezéből a fegyvert. És jöttek a felfordulások — és jött az úgynevezett béke. Megcsonkították, feldarabolták gyönyörűséges szép hazánk területét, elszakították, idegen pribékek igája alá hajtották testvéreink millióit, — s a nagy vérvesztéstől még mindig elkábultan fetrengő csonknak most már egyedüli, de mindennél drágább kincsét : a nemzet becsületét akarják elrabolni. Látjátok ezt, magyar testvéreim ? Bizonyára jól látjátok — és forr bennetek is a vér és megfogamzik a ti lelketekben is az elszántság, hogy ezt a becsületrablási kísérletet akár belső, akár külső ellenségeinknek a torkára forrasszuk ! Azok a szent márciusi eszmék,' amelyeknek emlékét ma ünnepéTjük legyenek sötét, háborgó jelenünkben a világit fáklyáink, a Mózes előtt haladó tüzoszlopunk 1 Azok mutassák meg nekünk az utat, amelyen haladnunk kell, hogy a nemzetmentő nagy munkában egyenlő nagy elhatározással, az együtt dolgozók között igaz testvéri szeretettel vívhassunk — ha kell, a békés munka verejtékével, ha kell, a harcok véres fegyverével — örök eszményünk : a hatalmas, a boldog Nagymagyarország, feltámadásáért, szabadságért !... Az ünnepélyt megnyitom. Dr. Vietórisz lelkes éljennel fogadott megnyitóbeszéde után a Városi Dalárda Jakab József karnagy vezetésével a Hiszekegyet énekelte megindítóan szép előadíásban. Péter Károly tanár ünnepi beszéde. A Hiszekegy áhítatot keltő imája után Péter Károly, a nyíregyházi ág. ev. Ko&suth-főgimnázium tanpra, az ünnep szónoka lép az erkély re és elmondja nagy koncepciójú, igaz magyar fájdalomtól áthatott, de végső konklúzióiban lelkesítő reményt fakasztó be zédét. Előbb a hősök temetőjében jár borongó képzelete s a sírokból a daliás idők jelenetei támadnak elé, hogy az enyészet helyett a nagy harci erények örök győzelmét hirdessék. — Mint a hősi eposzok seregszemléjében, felvonulnak a közönség előtt Kossuth szabadságharcának diadalmas hősei, akik hitet, bizakodást, ébresztenek a szomorú jelenben. A poétikusan szép és lelkes hangulatot keltő bevezetés után Péter Ká«( roly a következőket mondotta : lü Remek tavaszí diuafcipöK Kérjük kirakataink megtekintését! naponként folyton érkeznek, kroko, gyik, francia sevrő, lakk és antilop minőségekben pazar színválasztékban és formákban a Hungária Cipöáruházban, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 5. szám. Telefon: 195. szám. Egyes szám ára 20Qffi korona.