Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-23 / 43. szám

2 J^YÍRYIDÉK 1926. február 23 Osztrák példa. Az ominozus frankügy az osztrák parlamentet is foglalkoztatta a napokban, ahol egy interpelláció rendjén került szőnyegre. Természetes dolog, hogy ott is akadtak szép számmal, akik hiven a sok-százesztendős hagyományhoz — most is felhasználták az alkalmat arra, hogy Magyarország ellent hagyományos gyűlöletüknek kifejezést adjanak és ahhoz a koncerthez, ameiy most ellenségeinknek jói összestimmolt hatalmas Drcsesztrumából zug felénk, egy-két mellékzöngévei hozzájáruljanak. Ezt természetesnek találtuk és szinte csodálkoztunk volna, ha másképpen történt volna az osztrák parlamentben, hiszen az osztrákoknak minden okuk meg van arra, hogy szivük mélyén gyűlöljenek bennünket. Négyszáz éven keresztüi tudniillik mi voltunk azok, akik a kétfejű sasnak falánkságávai minden áron meg akartuk okét emészteni ,mi voftunk azok, akik magyar nemzeti királyságaink céltudatos uralkodása alatt őket egy magyar gesammtmonarkiába akartuk olvasz tani, mivoltunk azok, akik négyszáz év alatt őket gyarmatként kezeltük és kiszipolyoztuk, akik az ő nemzeti törekvéseiket minden tőlünk telhető eszközzel bénítottuk, kereszteztük, a külföld előtt önállóságunkat elsikkasztottuk, nemzeti "hőseiket börtönben dédelgettük, bitóra és vérpadra hurcoftuk stb. stb. szóval ml voltunk az ő évszázados elnyomóik.., Vájjon feltéhettük-e, hogy ezeket osztrák szomszédaink nekünk valaha ei fogják felejteni... Természetes és érthető ennélfogva hogy ők az indokolt gyűlöletüknél fogva ezt á mostani kedvező aíkalmat is megragadták foguk fehérének kimutatására. De voltaképen nem erről akartam megemlékezni. Hiszen amint mondtam, ez önmagától értetődő dolog volt. Hanem volt ennek az osztrák parlamenti vitának egy ránk nézve nagyon megszívlelendő momentuma és pedig az az imponáló egység, amivei az osztrák parlament mint egy ember tiltakozott és utasította vissza azt a külföldről szállingó mendemondát, mintha Rintelen tartományi "főnöknek is valami kapcsolata volna a bankóhamisitási ügygyei. Impozáns tiltakozást szegeztek ellene minden külföldről ellenük (irányzott megyanusitásnak, amely arra irányulna, hogy bankóhamisitási ügyek a hivatalos osztrák köztársaságot egyáltalán érinthetnék. Rintelen.ur nem miniszter, nem kancellár. Csak egy tartományfőnök. Olyasféle közjogi* állása lehet, mint nálunk egy főispánnak. És ami kor a suttogás az ő közjogi méltóságához akar férkőzni, akkor az egész parlament áll" szembe a mendemondával 'és az egész parlament (mint egy ember veszi védelmébe a tartományfőnököt és vele együtt az ország becsületét! Ha rágondolunk, hogy ezzel szemben mi történik nálunk!!? Bizony elfacsarodik a szivünk. Hova süíyedt a magyar közélet! Hol van a magyar parlamentnek ez az egyöntető és méltóságteljes egysége — a magyar kormánynak, a hivatalos "Magyarországnak becsületét támadó külföldi gyanúsítással szemben!? Micsoda eszeveszett gyüföfet él itt a szivekben, ha már ilyen kritikus pillanatokban se tudnak egységes frontot csinálni a nemzet képviselői a külföld koncentrikus tamádásávaf szemben! Ha az az ösztönös okosság is kivész az elmékből, amely még a farkasoktól megtámadott oktalan állatokban is meg van, hogy tudniillik veszély esetén öszszefutnak és közösen védekeznek! Hányan vannak nálunk, akik együtt ordítanak a farkasokkal! Mintha azt s tudnák, hogy magyar parlamentben vannak-e, vagy •" az osztrákban avagy a cseh parlamentben ! Maguktartásából inkább azt lehetne hinni, hogy az utóbbiakba képzelik magukat! Sasi Szabó László* Éber Antal előadása közgazdasági életünk kedvező és kedvezőtlen jelenségeiről. Az államháztartás kedvező mérlege, a bankbetétek szaporulata, a Nemzeti Bank részvényeinek árfolyam emelkedése biztató jelei a jobb jövőnek, i mai gazdaság, ipar, kereskedelem helyzete. Nyíregyháza, február 21. (A »>Nyjrv'idék« tüdósitójáHól.) Éber Antal udvari tanácsos, a Magyar—Olasz Bank elnökigazgatója szombaton a déli gyorssal érkezett a fővárosból Nyíregyházára hogy itt feszült érdeklődéssel várt előadását megtartsa közgazdasági életünk aktuális problémáiról. A kiváló közgazdasági szakférfiú kíséretében Geiner Béla, D'Scalci és Bokor Géza igazgatók jöttek Nyíregyházára, ahol nemcsak a szűkebb értelemben vett pénzügyi szakkörök, hanem egész városunk értelmisége szeretettel és várakozással fogadta őket. Délután hat órára nemcSak hogy zsúfolásig megtelt a városháza díszterme az Éber Antal előadására érkezőkkel, de igen sokan be se íjütottak r terfcmbe. Ez a páratlanul impozáns érdeklődés kétségtelenül annak a jele, hogy ma a közgazdasági kérdések állanak a figyelem központjában. Az előadáson ott láttuk vármegyénk és városunk földbirtokos, 'kereskedő, iparos, kisgazda, tisztviselőtársadalmának képviseletét, dr. Kállay Miklós főispánt, Virányi Sándor főjegyzőt, az alispán helyettesét, dr. Bencs Kálmán kormányfőtanácsos, polgármestert és Nyíregyháza valamennyi hatóságának, intézményének vezetőférfiait. A magjelent közönség meleg óvációvai fogadta a terembe lépő Éber Antal elnökigazgatót, akinek magasszinvonalu, biztató perspektívákat feltáró, sok uj szempontot adó előadását hálás figyelemmel hallgatta és tetszésnyilvánítással" kiserte. Baruch Arthur a közgazdasági előadást rendező Kereskedők és Gazdák Körének elnöke a Nemzeti Hiszekegy' zsotozsmás szavai után üdvözli Éber Antalt, akitől, mint a májusi esőt (váró gazda az Aneroid-tól várjuk a biztató szót, hogy nem soká tart már a gazdasági élet válsága, szenvedése. Éber Antal udvari tanácsos, elnök-igazgató tartja meg ezután előadását. Megtiszteltetésnek, értékét meghaladó megbecsülésnek tartja, hogy Nyíregyházán, ebben a gy önyörű városban, ennek az impozáns," díszes hah gatóságnak kell előadnia. Megnyugtatja azonban az a tudat, hogy neki itt az Aneroid szerepe lesz, már pedig az Aneroid is sokszor tévedhet. Aktualitásokról akar beszélni, tehát keresztmetszetet ad a mai gazdasági hefyzetről, mert az ilyen keresztmetszet, ha csak félig találó is, megmutatja a kedvező és kedvezőtlen momentumokat, nyújthat talán reményt, tanulságot," sőt némi utmutatást is. Az állam pénzügyi helyzete. Az eiső kedvező momentum az állam pénzügyi'helyzete. Az államháztartás az elmúlt évben 63 millió aranykorona felesleget mutat. — Ehhez járul még a 24 millió aranykorona olyan kiadás, amelyet kölcsönökbe fektettünk be, dé amely időközben már befolyt, ugy, hogy 87 millió aranykorona a tiszta felesleg. ' f Tudja, liogy a közvéleményben erős ellenzést váltott ki „z a felesleg, azt hangoztatják, hogy a gazKüzdelem az óriáskígyóval. Irta : Debreczem Gyula. Vasárnap délután volt. Aszkáriaim boldogan élvezték a dolce far mentiét s én tétlenül őgyelegtem a folyó partján. Fegyver, revolver nélkül, csupán Ali boyomtól kisérve, kit nyílt természetéért s a harcok alatt tanúsított bátorságáén különösen kedveltem. Érdeklődve nézegettem az egészen a viz fölszínére lellajló évszázados faóriásokat, a majdnem áthatolhatatlan uszó növényeket, melyek fojtó öleléssel tapadnak a hatalmas törzsekre. Szemlélődésem közben mindig beljebb és beljebb nyomulva az ős-* erdőbe, mindig ujabb és ujabb természeti csodák bilincselték le tekintetemet. Itt apró zöld kanári madarak rikácsoltak, — ott fölriadt mókusok iramodtak a fákra, akrobata ügyességgel ugrálva ágakrólágakra, majd egy-egy apró majom dobta át magát nekilendülve a szomszédos fára. Mindig tovább s tovább furakodva be a folyondárok útvesztői között haladunk előre. Boyom hátra hátra maradozva követ, vad erdei gyümölcsök után szemlélődve. — Néha-néha kiáltani kell utána, nehogy teljesen szem elől tévesszem. ' Körülbelül jó félórát haladhattunk igy az erdő belseje felé, mikor egyszerre zajos nyáni (kutyamajom) ugatás, Iármázás üti meg füelimet. Érdeklődve veszem arra lépteimet s látom, hogy körülbelül 10—15 kutyamajom nagy félköralakban, részben a földön állva, Ifés'zben a fáik ágain függve, éktelenül zajonganak, szidnak egy előttem láthatatlan valamit. Csodálatosképen nem menekülnek el jöttömre, hanem csak kissé hátrább húzódva Szidkozódnak tovább. Én kíváncsian kutatom haragjuk lokát s a száraz fűben jobbra-balra tasZítgatok lábaimmal, azt gondolva, hogy biztosan valami kisebb 'rablovadnak a barlangbejárata lehet ottan. Egyszerre valami vastag, ruganyos "tömegbe ütközik lábam. Nem tudom elképzelni, mi lehet az ? Féi lig hervadt fűtői eltemetve, szekérkerék nagyságú, gömbölyű valami. Feléje rugók ! Még egyszer. S ebben a pillanatban minden vér (megdermed ereimben. Rémületet keltő sziszegéssel szökik fel egy — óriáskígyó. Fejét körülbelül három méter magasságra emelve, tátja felém irtózatos nyitott száját. Szemei üvegesen meredSnek rám s szájában orsó módra pereg-rezeg undok nyelve. A majmok rémült sikoltással menekülnek egymás hegyén-hátán. Én kiáltani akarok, de csak ártikulátlan hangokat birok kinyögni. — Gyáva ember éppen nem vagyok s akkor már több kisebb-nagyobb harcban vettem részt s nyugalmam Sosem vesztettem el, — ele most a váratlan meglepetéstől reszkettem minden tagomban ... A kígyó pillanat alatt elkapja farkával egyik közelálló fa törzsét' s embercomb vastagságú testét kart jaim és derekam köré csavarva, kezd a ia felé húzni. Tudom, ha odaszorít, ugy el vagyok veszve, iszonyú erejével széjjel lapítja, széjjel zúzza testemet. Minden erőm megfeszítésével húzom ki karjaimat halálos öleléséből s mindkét kezemmel szorítom át nyakát s tartom távol magam-; tói, nehogy haraphasson. Ezáltal akadályozom némileg abban is, fliogy á fához ne préseljen. Dicsekedhetem azzal, hogy izmos'' karjaim vannak s hogy kora ifjusá-< gom óta Sportot űzök, de itt minden erőm megfeszítésével is alig-alig tudtam vonagló és csapkodó testét kezieimmel tartani. A bestia mindig összébb és összébb huzzá gyűrűit s 'irtózatos erejével mellemét kezdi mindjobban s jobban összészoriNehéz lélegzésem lassanként hörIgésbe megy át s csak kapkodva vehetek levegőt. Az emberfeletti megerőltetés folytán szakad a hideg verejték homlokomról. Hajam öszszecsapzódva hull szemembe. Egész testem elkezd lassan remegni. A kígyó mindig közelebb és közelebb huz a fatörzs felé. Nyakát szorító karjaimat zsibbadni érzem. A tehetetlen düh, az irtózat, halálfélelem idegeimet a szétpattanásig feszíti. Tovább már nem bírom ! Bensőmben elkeld valami vibrálni s végső kétségbeesésemben szívszaggató, fuldokló zokogás tör fel ellenállhatatlanul torkomból. Igy nézünk még pár percig farkasszemet, A kígyó kegyetlenül mereszti rám hideg, üveges szemét... Rettenetes, undok halállal pusztulok el. Karjaim lassanként erot| 'lenné válnak, szemeim elhomályofeiiinak s egy pillanatra egész eddigi életem végigcikkázik szemem előtt... Másra nem emlékszem ... Amint ismét magamhoz térek, derék boyomat, Alit látom aggodalmasan "fölém hajolva : t — Mbwana ! Mbvcana mkubvi-a ! usife ! Uram, nagy uram ! meg n« halj ! — La,.sanként eszmélni kezdek s a vérfagyasztó küzdelem egész valójában' áll szemeim előtt. A kígyó levágott fejjel még mindig vonagolva vergődik közelemben Boyom támogatásával, minden i izemben reszketve vánszorgok táborunkba. Ágynak esek s ket héten keresztül 39—40 fokos ideglázban fekszem. Csak lassan-lassan, hónapok multán nyerem régi erőmet ési egészségemet vissza. Boyom, mint később, fölgyógyulásom után elbeszélte, éppen' akkor pillantott meg, mikor a kígyó erőtlen testemet már a fához akarta pré selni. A rémület első pillanata után őrületes düh szállotta meg. Odarohan]!, kirántotta a négereknek mindig maguknál hordott upáng!ját (kefe) s egyetlen irtózatos vágás'sai lemetszette a kígyó fejét ott, hol erőtlen kezeimmmel már csak íalig-alig tartottam. A kigyó 6 és fél méter óriás testén erőszakos rángás futott végig s aztán erőtlenül, petyhüdten oldódzott le élettelen testemről. A majmok nagy kiabálással, csaholással tódultak ismét oda s élénk-, szidalmak és gyalázások közepette hősies bátorsággal dobálták meg galyakkal a holt szörnyeteget...