Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-07-17 / 159. szám

J&ÍXnBSSL 1925. julius 17. BB^ssEasomsa Szivárvány a Hargitán. (Irta : Köllő Ignácz, ny. alispán m n. tanácios) Hét esztendő óta borítja sürii felhő a magyar Eget. És csupán az utolsó évnek némely percében tet­szett fel egy-egy villanás, egy-egy halvány remény képében; — olyan forma' derengés, mint mikor a sürü-sötét felhőzet némely pontja mintha valamivel világosabbá vál­nék, mintha némely ponton a nap, a világosság erőt próbálna venni a sötétségen. És ismét eltűnt a vil­lanás, ismét egyforma sötét lett a felhőzet, • ismét elhalt minden re­mény, — hogy derül-e még va­laha a magyar ég ? És ime egyszerre, nyugattól ke­letig, Páristól a Hargitáig vilá­gító, ékes égi tünemény jelent meg az ég boltozatán! Látjátok a tüne­ményt ? ! Érzitek-e színeinek ere­jét, "összhangját, melegét, fényét? Érzitek-e, hogy e tünemény je­lenti lelketeket, fogékonnyá, re­ményt termővé teszi sziveiteket, ér­zitek-e, hogy hét esztendő alatt ez a szivárvány az egyetlen érzékel­hető esemény, amely kiinduló pontja egy természeti törvénynek, egy életfolyamatnak, ahonnan biz­tos léptekkel fogunk haladni az emberi és isteni igazság utjain a nagy cél felé, ahol a sokat szen­védett nemzet ismét boldog le­het ! Látjátok a szivárványt, tudjatok már ezt a végérvényes bírói ítéle­tet ? A Párisban székelő Magyar— Rolmán vegyes döntőbíróság a Magyar Földgáz Részvénytársaság­nak Oláhország ellen indított pe­rében hozott ítéletet. Egy megtáma­dott. Ez a döntőbíróság kimon­védelmet a vegyesdöntő bíróság előttt. Ez a döntőbíróság kimon­dotta azt, hogy a megtámadott, ve­szélyeztetett jogot védelmébe fo­gadja és megtiltotta Oláhország­nak, hogy addig is, amig az ügy érdemében végitéletet fog hozni, a magyar jogot bántania, megvál­toztatnia nem lehet és nem szabad. Elvi döntés ez az ítélet, ez a szi­várvány reménység arra, hogy a hazájukból, az állásukból kiüldö­zött, jogaiktói, illetményeiktől megfosztott magyarokat a nemzet­közei vegyes döntőbíróság védel­mébe veszi, hogy az önkény, a rombolás ereje megtörik azon az erős kőszinten amelynek neve : nemzetközi vegyes döntőbíróság 1 Már dereng az eljövendő napnak világossága, mely hivatva lesz betölteni a földet. Akik pedig ké­telkednek, tudják meg, hogy a bé­keszerződéseket legelőször a nagy Nitti, majd Lloyd George, Asquit Baldwin, Chamberlain és legújab­ban a legnagyobb amerikai nem­zetnek hatalmas elnöke, Collidge is rosszul begombolt lajbinak mondják, mely csak ugy reparál­ható, ha kigombolják és rendes, természetes módon gomboltatik új­ra. Addig is orvoslás szükséges a megnyomorított nemzetek életének. Ez az orvoslás Coollidge szerint: a megegyezés vagy a nemzetközi ve­gyes döntőbíróság. A megegyezés ? Aligha lehetséges ... Kétfajta vegyes döntőbíróság van. Az egyik: amelyet a párisi békeszerződések allapitottak meg az egyeseknek és államoknak, a másik állam vagy hatóságaival szemben támasztott vitás magánjogi kérdé­seinek elbírálására, a másik : ame­lyet a nemzetek óhajtanak felállí­tani Hágában, a nemzetek vitás közjogi, nemzetközi-jogi kérdései­nek elbírálására. Előbbi már intéz­ményesen be van állítva és meg­szervezve. Munkáját jelzi a szivár­vány ... A másiknak intézményes­sé tételére Varsóban most küzködik a népek ligája. De egy másik szivárvány is ive­lődik az égen ! Egyik végével Pá­risra, a másikkal Fezz-re támaszko­dik. Színeinek ragyogásában betűk tűnnek feí és mi áhítattal silabi­záljuk a szivárvány színeit túlra­gyogó betűket, melyek kialakulnak ] sorakoznak és szemeink a tüne- I mény felett látják Kemál, Abd El • Krim neveit. Lélegzetünk eláll ! Nagy Isten ... Még egy Kemált, még egy Abd El Krímet engedj felragyogni és kész a legtökélete­sebb vegyes döntőbíróság. Még egy Kemál, még egy Abd El Krim és a szent-korona teljes épségben, teljes ragyogásban ékeskedik a szi­várvány felett. . Ez lesz csak az igazi ítélet ! Ferii, női és gyermek­harisnyák legolcsóbb bevásárlási forrása FODOR FERENG és TÜRSAI Zrinyi Ilona-ntca 5. Geduly püspök temette A gyász szertartáson Paulik (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Mis kolcról jelentik, hogy Csengey Gusz táv temetése tegnap, szerdán dél­után folyt le óriási részvét mellett. A temetési szertartást maga Geduly Henrik ev. püspök végezte s jelen volt azon Zelenka Lajos egyház­kerületi felügyelő is. A gyász szer­tartás a templomban folyt le. Elő­ször Pazár István játszott orgo­nán egy praeiudiumot, utána a «Miskoíci Daláregylet» adott elő egy gyászéneket, s ezután tartotta Geduly püspök a gyászbeszédet. A dalárda ujabb gyászéneke után a Petőfi-társaság nevében Havas Ist­ván költő, Miskolc város tanácsa részéről' Níkell József polgármester­helyettes, a Luther-társaság nevé­ben Kapi Béla püspök, az eperjesi ősi kollégium nevében ennek utolsó rektora, Draskóczi Lajos, a jog­akadémia nevében Bruckner Győző dr. dékán, a Lévay József Köz­Csengey Gusztáv költőt. János is beszédet mondott. művelődési Egyesület nevében Bank Sándor igazgató, a volt tanítvá­nyok részérői Paulik János egyház­kerületi főjegyző, a jelenlegi tanít­ványok nevében Dienes József jog­szigorló mondtak búcsúbeszédet. — ^ Majd Tóth József hegyaljai esperes áldást mondott, Pazár István pe­dig gvászinduiót játszott orgonán. Ezután megindult a menet, melyet az udvarból a jogakadémia ifjúsága kisért, akik a koporsó mellett a «Ballag már a vén diák...» kezdetű régi diákdait énekelték, melynek szövege — magyar fordításban — Csengey Gusztáv költeménye. A temetőben a Miskoici Dalár­egylet gyászéneke után a miskolci ev. egyház nevében Hronyecz Pál lelkész búcsúztatta el Csengey Gusztávot, akit utolsó útjára Mis­koic város egész közönsége elkí­sért. A svéd bravurlovas tegnap folytatta útját Budapest felé. Lesújtó vélemény a román népről. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) A «Debrecen» cimü lap munkatársa meginterjúvolta a «Bika» szállóban pihenő svéd ürlovast, aki sok ér­dekes dolgot mondott el utjának eddig megtett részletéről. Az ér­dekes interjút majdnem teljes egé­szében itt közöljük: Von Rasch mérnök ur ezuttai a Bika-szálló nagy előcsarnokában várt reánk térképei és jegyzete,­közé temetkezve, csak ugv áradt arcáról "az északiak nyugodt köz­vetlensége, mikor üdvözöltük, hely­lyél kínált s rögtön áttért a régi -történelmi bravúr modern megis­métlésének ismertetésére, melynek során kiderült, hogy ez a lovaglás nem pusztán-furcsán egy szenvedé­lyes urlovas passziójából történik, hanem annak egy igen érdekes és értékes tudományos háttere is van. Propaganda filmet készítenek az utazásról. Ugyanis von Rasch mérnök, aki a svédországi urlovas versenyek igen sok dijának nyertese, tudomá" nyos körök ösztökélésére teszi mos! meg ezt a hosszú és fáradaimas utat .nemcsak felesége — ak iköz­ben szintén lejött a szálló halljá­I ba s nem kevesebb kedvességet áruit el, mint férje, hanem egy filmoperatőr s egy soffőr társasá­gában teszi meg, váltakozva hol autón, hol lóháton. A terv kivite­lének célja régi eredetű: egy svéd tudományos társaság propaganda célzattal hatalmas történelmi filmet készíttet legnagyobb királyáról, XII. Károlyról s ebbe belekivánta venni az emiékezetes stralsundi lovaglás utvonalának szépségeit is, mivel a filmet közadakozásból készítik, a tudományos társaság felkérte von Rasch mérnököt, mint a svéd ur­lovasok legjobbjainak egyikét, hogy vállalja ezt a kockázatos utat, kiséretüi adva mellé egy operatőrt is. Mivel az útvonal egyes részein i egyenesen lehetetlen alkalmas lova­kat beszerezni, ezeket az utakat az elszánt kis expedíció autón teszi meg, a lóháton megtett ut hossza a mérnök bemondása szerint — körülbelül 1000 kilométer. Mivel a mai oroszországi állapo­tok miatt lehetetlen volt az utat a régi kiindulópontból, az Odessza melletti Benderből megkezdeni, a "kis társaság a romániai Pitestiből indult, illetve Berlin—Bécs—Buda­pest—Szed és Turunszeverinenen keresztüi jöttek Svédországból egész a régi román határ köze­lében fekvő Pitestiig, mint a mos­tani ut kiinduió pontjáig. Rasch mérnök elragadtatással be­széi Budapestről és a Szeged mel­letti tanyákról, ahol — úgymond, ei volt ragadtatva a kitűnő lovak­tól s általában a tanyai élettől. — Mikor Románia felé 'mentek, Cson­kamagyarországon mindenütt tisz­tek társaságában volt — nagyon elismerőleg nyilatkozott a nemzeti hadsereg tisztikaráról s a magyar hatóságoknak szinte a szeretetig menő előzékenységéről. » Ahoi s amikor csak tehették, se­gítségére voltak az expedíciónak mindenben. «Olyan tisztátalan népet, mint a román, még a legsötétebb Oroszországban sem látlam.» Ráncokba borul von Rasch mér­nök arca, mikor romániai kaland­jairól kezd beszélni. Ugyanis annak idején, mikor Pitestibe utaztak autón, a mostani román határon köze! egy félnapot kellett veszte­gelniük, amiből csalhatatlanul lát­ták, hogy a Balkánon* vannak, ezek az impressziók mindinkább erő­södtek, minél beljebb mentek a ré­gi román királyságba. Itt meg­jegyzi a mérnök: »$legirhatja egész bátran monsieur Redacteur, hogy én sokat utaztam a békebeli Orosz­ország legsötétebb perifériáin, de olyan piszokkal, mint Romániában, sehol sem 'találkoztam.» — Ezt mi mérnök ur, jól tud­juk, de ön nagy szolgálatot tenne vei enekünk, ha ezt Svédország­ban is elmondaná. — Oh, legyen nyugodt kérem, nemcsak, hogy el fogom mondani, hanem meg is fogom irni. Ezután a térképre mutatott von Rasch ur és elmagyarázta, hogy a romániai Pitesti-tőí egész a ro­mániai Curtoa d'Arges-ig (kb. 250 km.) hegyi, úgynevezett mokánylo­vakon tették meg az utat, Curtea d'Argestől Nagyszebenig .(kb. 200 km.) szintén lóháton lovagoltak, közben fénykép és filmfelvételeket eszközöltek, gyönyörű pompás vt dék — jegyezte meg' a mérnök. A szászok nagyon panas2kod­nak. Kolozsvár magyar város. A mérnök alig tudott betelni Nagyszeben dicséretével s megem­lítette, hogy azokban a szász fal­vakban, ahol keresztül ment, min­denütt nagy az elkeseredés a ro­mánokkal szemben. Nagyszebenből — szintén lóhá­ton — Kolozsvárig mentek. «Ez a ^'áros beillenék akármelyik ónémet­országi nagy városnak,"már az ut­cák kövei is arrói beszélnek, hogy £z a. város egy nagy hatalmas kul­turnép: a magyar, történelmében mindenha nagy szerepet játszott és Kolozsvár ma is magyar, legalább is mindenhol magyar' szót hallot­tunk ,ahol megfordultunk, majd­nem ugyanez az érzésünk volt Nagy, váradon is, ahová autón mentünk. Örömtől kipirult arccal hallgat­tuk von Rasch mérnök ur szavait s nem állhattuk meg ,hogy meg ne kérdezzük: — Ismerik önök, svédek, a ma­gyar történelmet? Erre a kérdésünkre a mérnök azzai felelt, hogy kihúzott akíatás­Viktor Margueritte világfairii regénye filmeai Szombattól u Apollóban.

Next

/
Thumbnails
Contents