Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-11-10 / 255. szám

1925 november 10. J^YÍRYIDÉK 3 Léber János dr. beszéde A nagy tapssal fogadott beszéd után Léber János dr. a Keresztény Magántisztviselők Országos Szövetségének a kiküldöttje ejtnelkedik ezután szólásra. Azzal kezdi beszédét, hogy nekünk nincsen még vasárnapunk, pihenőnk, és csak a hétfők-hétfőjének a hajnalhasadásában járunk, amig ebben az országban minden embert emberré nem teszünk: amig meg nem szüntetjük a nyomort. Majd a «munkás» szó tágabb értelmére rnutat rá. — Nemcsak az a munkás, aki a gyárakban, műhelyekben, - bányákban, mezőgazdaságokban dolgozik, de az az orvos, pap, tanitó, tanár, iparos és mindenki, aki a köz, a nemzet javára munkálkodik — keresztényi értelemben. Kérdi, hogy vájjon itt van-e, mert itt lenne a helye minden keresztény magyar munkásnak és sajnálattal állapítja meg, hogy nincsen itt még mindenki. Sokakat á lehangoltság tart távol, akik reményvesztettek, akiknek már minden mindegy és csak szavakat látnak, de cselekedeteket nem. Hisz magának Bethlen István gróf minisz terelnöknek az a kijelentése is hozzájárul ezek rezignálásához, amikor azt mondta, hogy el kell pusztulnunk. A keresztényszocialisták pedig még nem is estek abba a magyar betegségbe, hogy csak beszélnek és tenni nem tesznek. Még nem beszéltünk eleget. Semmit. Tenni pedig akkor fogunk igazán, ha mind a tízmillió magyart a táborunkban tudjuk. De addig is teszünk, az esetben is, "ha keresztre ' feszítenek érte bennünket! (Általános éljenzés!; Felhív mindenkit, hogy egy-egy apostola legyen a szent magyar ügynek; menjetek el — mondja — a gyárakba, műhelyekbe, a szántóföldekre, nyissatok be a magánlakásokba, emeljétek fel _ az elesetteket, győzzétek meg a da-! cosokat és hozzátok ide, hogy ne- ' csak ennyien legyünk, de mindannyian. Tudom én azt, hogy azok a nemzetgyilkosok, akik vörösposztót tettek a keresztény munkások szemére, hogy ne lássanak tisztán tartják őket távol a saját materiális céljaik érdekében a szociáldemokrata szakszervezetek börtöneiben. A szociáldemokrácia idegen fajtájú vezérkara, a nemzetközi szociáldePIADAL. MOZGÓ 1925. évi november hó 9-én és 10-én, hétfőn és kedden 5, 7 és 9 órai kezdettel Második országos bemutatón óriási sikert aratott! Monlmarlre gyermeke Dráma 7 felvonásban. Főszereplők: CL0 CLO, az uj csodagyerek, AUGUSZT, a csimpánz csodamajom és M. DE FERAUDY, a párisi Comedie Francais művésze. — Kizárólagos joggal játszta november 5 én a Kamara — A francia filmgyártás remekmüve!!! áram halálos kívánság Kalandor dráma 5 felvonásban. •— Főszerepben: Mario Ault és Moore Marriott. Jör • Gsak egy nap! Harry Píel Csak egy napi Jon: mokrácia magyarországi expositurája. Ezek pedig sohasem teremtik meg a jobb, tökéletesebb társadalmi rendszert, mert kirúgták a keresztény hit erkölcsi alapját és a nemzeti alapot politikájukból. Ezek nélkül, helyesebben ezek ellenére pe. dignem lehet boldogabb életet terem teni. A keresztényszocializmus a társadalom belső erőit akarja összhangba hozni. A. munkást a munkaadóval. Ugy mint Széchenyi, aki a legnagyobb magyar keresztényszocialista volt. A szociáldemokrácia nemcsak az Istenünket próbálja elvenni tőlünk, hanem a fajiságunk ellen is tör. A nemzetköziség pedig ostoba, idegen gondolat és csak a betolakodott faj nemzetközi szétszóródásának nemzetietlenségét takarja. Eszköz az ő világuralmi ambíciók megvalósítására. Ehez kellenek nekik a keresztény munkástömegek, akik felett passzióval uralkodnak már most is. Meg van győződve arról, hogy le fog esni a hályog ezeknek' a munkásoknak a szeméről és ide fognak jönni, mert mi jobban szeretjük lenné lett a helyzete, elment közülök messze, hogy elfojtsa a kitörni készülő gyűlöletet, hogy megkímélje önmagát. Menekült közülök, mert érezte, .hogy baj lenne előbb-utóbb s félt a verekedéstől, mert hát nem ! próbálta ő azt még gyerekkorában j sem. Akkor is mindég csak őt ver- , ték el. Két évig volt távol, hol ' mint juhász kereste kenyerét. Két év után hazament s pont valamj mulatság volt a faluban. A kíváncsiság vitte, hogy vájjon itt még mindig a régi Tóninak nézik-e ? (Elment a mulatságba s amikor belépett a terembe, a falu legénysége összenézett és duhaj kacajba tört ki. Nagyon-nagyon szégyelte magát, de hát mit tehetett ? Nem szólt semmit, csak leült a sarokba és csöndesen nézte a mulatókat. A keserűség marta a szivét, és ugy szeretett volna valami nagyot, valami balzsamosat tenni, hogy lássák ezek, akik kacagnak rajta, hogy mit tud Nyurga Tóni. S nem jutott eszébe semmi, semmi... Egy üveg bort hozatott és abban áztatta fájó keserűségét. Már azon gondolkozott, hogy minek is jött ide, mit keres ő itt, ahol kinevetik, amikor egy legény nagy hetykén elibe állt; (a többiek pedig — fiuk, lányok vegyesen — körülállták) és ugy éve- j lódött vele : ' ! — Hallod-e Tóni, mit búsulsz, nagyra ? Vagy hogy oyan kövér vagy, hogy nem férsz be az ajtón ? . És ö, a jámbor, a szegény, szerencsétlen Tóni még mosolygott is a többi kacagásán. Fájt neki, nagyon fájt és mégis mosolygott. Önmagán mosolygott egy fájdalmas szomorú mosollyal... De a többiek nem igy értették és bátorságot kapva a hetyke legény, kacagva kezdte a Tóni orrát fricskázni... Ez más spk volt és Tóni, a jámbor Tóni dühösen kapott az üveg után, hogy a fejéhez vágja annak, aki igy megszégyenítette, de lefogták a karját és kitették az udvarra. Tóni, szegény Tóni sírt dühében és szégyenében azóta mindig a bosszút szomjazta... Most itt áll az útszéli fa alatt, hogy leszámoljon, hogy tisztára mossa szégyenét ... * Tóni, szegény jámbor Tóni, neki még a bosszú sem sikerült ugy, ahogy gondolta. Bizony elfogták őt iés most a hűs őszi éjszakába hallgatja rácsranyomott forró homlokkal a szekerek zúgását, a bosszú éjszakájának évfordulóját... Őh, azóta kín, gyötrelem volt élete és tnég az a vigasza sem maradt meg, hogy bosszút állt, mert hát csak orvul ütötte le... És mire elnyomta a nappali zaj a szekerek zúgását, mire' bekukucskált a kis ablakon az őszi nap sápadt sugara, Tóni fehéren, holtan csüngött az ablak vasrácsán.,. őket, mint ők, akik felbujtóik tévhatása alatt gyűlölnek bennünket! De jaj a felbujtóknak! — akik ellen az utolsó csepp vérig, menő harcot hirdetjük, mig az irmagjuk is ki nem veszett. Ezért legyen minden keresztény magyar munkásnak elsősorban sziklaszilárd hite, tudása — a saját politikai meggyőződéséhez ép ugy, mint az ellentábor érveléseinek a leveréséhez s akkor nincs mit félni, mert eljő a jobb boldogulás, mert mienk az igazság, mert mienk az Úristen! A helybeli párttitkár beszél Az éljenzéssel többször megszakított beszédet szűnni nem akaró óriási éljenzés és taps követte, melynek elmultával Kiss Ferenc helybeli párttitkár tartott felvillanyozó propaganda beszédet. Munkás szempontból bírálta, a mai uralmon levő politikai és társadalmi rendszert. A keresztény tőke is az idegen tőke lelketlen kizsákmányolása után ment. A profit a szent csak és nem a haza érdeke. A tőke vezette bele a háború vérzivatarába a munkásságot és a 'háború folyományaképpen lezajlott forradalmak is a tőke érdekeit szolgálták éppen ugy, mint az azt kővető keresztény retorzió. Mindig a munkás húzta a rövidebbet, hiszen például a kommün alatt is a munkásnak tök és gersli volt az eledele. Ugy, amint a külföld államainak a szocialista munkásai nemzeti és valláserkölcsi alapon állanak, ők a magyar munkások is csak erre az alapra helyezkedhetnek. MacDonald, akit csak a legnagyobb tisztelet illethet országában is, mert elsősorban angol és csak másodsorban szocialista, kijelentette nyíltan, hogy hit nélkül nem lehet eredmény. Mi akkor Vesztettük el a régi haza kétharmad részét, amikor a szociáldemokraták voltak uralmon, mert nem volt bennük nemzeti érzés. Pedig a nemzeti alapon álló, igaz szocializmus, amely az égbekiáltó igazságtalan ellentéteket igyekszik kiegyensúlyozni, a legnagyobb államfenntartó erő. Nálunk rettentő élesek az antiszociális állapotok. A politikusok ép ugy nem igyekeznek rajta segíteni, mert nincs érzékük hozzá, mintahogy a lapok is inkább az agarászatról és bálokról firkálnak, de nem ilyen égető társadalmi kérdésekkel foglalkoznak. — Csupán «jezsuita» szociálpolitikát' lát a mai közélet porondján. Majd a hatóságok egynéhány helyi intézkedését tette bírálat tárgyává. — Végül baráti jobbot nyújt a szociáldemokrata munkástestvéreknek és meghívja őket maguk közé, hogy eloszlatnák azt az egyetlenegy elvi ellentétet, ami közöttük fennáll . A beszédet hatalmas éljenzés fogadta. « Müiler Antal beszéde. Következőleg Müiler Antal központi főtitkár ecsetelte a kormány szerinte egészségtelen, munkáselle"nes közgaadasági politikáját. Minden ország jóléte attól függ — úgymond — hogy milyen közgazdasági politikát folytat, illetve, hogy ez a gazdasági politika mily mértékben érvényesül az általános politika terén. Á vámkérdést teszi először szóvá. A drágaság egyik oka a rossz vámpolitikánk. A vámtételek magas alkalmazása. — Ez tönkre teszi a kisipar és a kézműipar érdekeit. Súlyosbítja a munkanélküliséget is. ' Másodszor: rossz az adóztatási rendszer, mert amint a pénzügyminiszter is beismerte, a fogyasztási adókon alapszik, mely adók egyenlően terhelik a szegényt és gazdagot, Krausz Simít épugy, mint a legutolsó munkást, holott az egyenesadókon kellene alapulnia, azokra áttérni, amely a progresszivitást jelenti. A forgalmi 'adó is a szegény emberek rovására megy és antiszociális, mert ahánykézen keresztül megy az áru, annyiszor van forgalmilag megadóztatva. Át kellene térni az egyfázisos rendszerre. Mi ezzel kapcsolatosan, biztosítottuk is a kormánynak, hogy tulmenőleg is megkapja azt az adójövedelmet, ami a szanálási programmba be van áltíitva e cimen, ha az egyfázisos rend szerre tér át. A forgalmiadó átalányozása is rosszul ütött be, mert felemelte a mar előbb, reálisan megállapított adóalapokat két-három-ötszörösére, s igy hiába szállította le 3-ról 2 százalékra az adót, mégis az addigi 3 százalék helyett ma 6 —7—8 százalékos adót fizetünk. A hitelnyújtás kérdése is sür-t gős megoldásra vár, amit kezesek felmutatása nélkül is, ugy, amint laz ma már a külföldön is megvan ingójelzálog-kölcsönök formájában kellene bevezetni. Vagyis külföldön a meglévő termelő eszközökre, a gépanyagra és a raktáron lévő árukra, mint fedezetre, is Jiyujtanak hitelt. Igy segütslen Jegalább a kormány a kisiparon és a munkásságon, ha már nem is juttat neki a külföldi kölcsönből, abból a 82 millió aranykoronából, • amit ezen célra, beruházásokra, köz munkákra szabott meg a népszövetség. De bezzeg juttat ebből nagy Itételeket a nagybankoknak és nagyvállalatoknak, hogy jobban zsirosodjanak, a kisipari üzemek meg munka nélkül vannak. Ez fáj legjobban a munkásságnak. Nem kell munkanélküli segély, mert az sérti a magyar munkás önérzetét i Munkaalkalom kell ! A munkanélküli, •segély egyébként is forradaImosi(t. A főváros ha tudott 120 milliárdot megszavazni a közmunkák megi,* ditására, az állam hathatósabban

1 is megteheti ezt. Befejezésül a szoíciáldemokraták veszedelmes előretöréséről szól, akik elérték azt, hogy a parlamentben a Tisza István és Návay Lajos emléktábláin a Ház elnöke a rémuralom szót forradalom szóra változtatta meg. A városházán pedig már a kaszárnyákat követelik lakások céljaira átalakítItatni és a szakszervezeti tagok gyermekeinek minden iskolában tandíj mentességet kérnek — nyilvánvaló" célzattal. Végül ama fájdalmának ad kifejezést, hogy Nyíregyházán az üzletekben mindenütt destruktív újságokat látott olvasni. Beszédét élénk helyesléssel fogadták a jelenlévők.