Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-11 / 230. szám

2 DM jföíMIBtÉ* 1925. október 11 Szocialista agrárprogramul. Irta: dr. Vantsó Gyula. Miklor az angol és a német szocializmusnak a liberalizmustól átji-ett ,az a tanítása, melyet Angliában Arthur Young, Németországban pedig Albrecht Thaer fejtett ki, megdőlt és bebizonyosodott, hogy a kisbirtok sohasem fog ugy beolvadni a nagybirtokba, amint a kisipar beolvadt a gyáriparba: előállott annak a kényszere, hogy a szociáldemokrácia agrárprogrammot kodifikáljon. Ha ugyanis a falu tömegeinek támogatása nélkül nem lehet a hatalmat elnyerni, akkor a szociáldemokrácia örökre csak a kisebbség szerepére van kárhoztatva még az úgynevezett ipari államokban is. Igyí okoskodott már Eduárd Dávid is. aki úttörő volt a szocialista agrárprogrammok alkotása terén. Utána egyik agrárprogramm a másik után született meg és egyik a másik után bizonyult értéktelennek. A szocializmus ugyanis az agrárprogrammokkal Scylla és Cnaribdis között hajózott. Ha olyan programmot ad, amely a való életnek és a nép lelkének megfelel, akkor kénytelen megtagadni Marxot és Kautskyt, ha pedig orthodox alapon azt vallja, hogy csak a nagyüzem ér kommunisztikus államban valamit, a földosztás pedig halálos bün, akkor hiába csinál agrárprogrammot, mert egyetlen földműves sem áll zászlója alá. A papirosigazságok vagy az északi hegyoldalba kiültetett üvegházi növények örök sorsának megismétlődése ez. Eszmék, amelyek Íróasztal mellett teremnek, csak akkori állják meg az életben is helyüket, ha ahhoz idomulnak. És mert a szociáldemokrácia mereven ragaszkodott és ragaszkodik ma is a nagyüzemelmélethez, természetes, hogy az agrárprogrammok csak a könyvtárak tanulmányanyagát gyarapítják. Jellemző,' hogy még olyan kaliber is, mint Bauer Ottó, az osztrák'szocialisták egyik vezére, vál- í tozatlanul a nagyüzem mellett kardoskodik, bár azt megengedi, hogy évtizedek kellenek, mig a nép a kis-üzemektől a szociális termelés nagy-üzemeihez pártol át, mert ma Még a kisüzem, minthogy az egyéni önállóságot és az állandó munkaalkalmat jelenti, akkor is kedves a földművelő előtt, ha akár vételárban, akár haszonbérösszegben tulfizetí. Érdekes, hogy ugyanakkor, amikor a magát a kommunizmus elveitől féltékenyen szeparáló szocializmus nyíltan vallja, hogy a földbirtok terén igenis kommunizmust akar az orosz szovjet, amely a kommunizmust már megvalósította, éppen a kisbirtok terén visszatér a kapitalisztikus termelési rendszerhez és a halálraítélt magántulajdonhoz. A szocializmus tehát radikális, a szovjet pedig reakciós agrárpolitikát csinál. És bár az is igaz, hogy az orosz szovjet a bolsevizmus kalapácsával széttöri ugyan a régi nagytőkét, de romjaiból uj kezekbe uj tőkét kovácsol, mégis a szocialista agrárprogrammok gyökértelenségének bizonyítéka, hogy kénytelen visszatérni a magántulajdonhoz. Nem annyira a tőke nélkül való termelés elméletének csődje ez, mint inkább annak az elméletnek a bukása, hogy a tömegeket vonzza a közösség, helyesebben a közös nyomorúság vágya. Az élet mást mond és megtagad minden támogatást minden olyan agrárprogrammal, amely a szociális termelés előcsarnokába egyengeti a földműves útját. Oroszországban legelőbb is legbeszédesebben a szocializált nagyüzem bukott meg és az derült ki, hogy ez a gazdálkodási rend sokkal hamarabb termi meg az önálló kisüzemeket, mint a kapitalista nagybirtokrendszer ugyanezeket elnyeli. Vagyis a szociális termelés szülte meg azokat a kis parasztüzemeket, amelyektől az orthodox szociáldemokraták irtóztak. A vármegye áldozatkészsége hatalmas tényezője a fiatal nemzedék nevelésének. Több mint egy milliárd segélyt kaptak a szabolcsi főiskolai hallgatók az elmúlt iskolai évben. — A testnevelési törvény végrehajtása. A Nyirvidék tudósítójától. A terjedelmes és a vármegyei élet minden részére kiterjedő alispáni jelentésnek a főiskolai hallgatókra és a testnevelési törvény végrehajtására vonatkozó részét az alábbiakban közöljük: A tanév folyamán 217 szegénvsorsu, vármegyénkből származó' főiskolai tanuló részesült rendszeres havi, vagy egyszer s mindenkorra szóló segélyben, amely segélyezésekre 1.056,686.740 koronát utaltam s fizettem ki. Fedezet volt erre a községek 1924. évi költségvetéseiben biztosított 33652 aranykorona, Nyíregyháza város által felajánlott 200 mm. buza 4700 aranykorona értékben, a közművelődési alapból e célra fordítható 5700 aranykorona; a vármegyei háztartási alapban biztosított 1500 és a községek 1925. évi költségvetésébe beállított 14800, összesen tehát 60352 aranykor., vagyis 1.025.984,000 papírkorona. A mutatkozó 30,702.740 korona hiányt magánosok pénz- és terménybeli adományai fedezték. A segélyezett tanulók tanulmányi Á Minden reklám mellőzésével bejelentem, hogy a jövő héten érkezem. TOM MIX. I eredményei a legmesszebbmenőig igazolták, hogv a tek. th. Bizottság nemes áldozatkészsége ezúttal is elérte célját s mely hatalmas tényezője egy értékes erkölcsi tulajdonságok birtokában levő, köteIességteljesitésre és komoly munkára szokott, tanult és képzett fiatal nemzedék nevelésének. A tek. tjj. Bizottságtól kapott felhatalmazás alapján a főiskolai tanuló ifjúság anyagi támogatásának az eddigihez hasonló folytatása iránt a mozgalmat a folyó tanévre is megindítottam s a tek. th. Bizottság tagjait és vármegyénk vagyonosabb polgárait közvetlenül felkértem, hogy e célra szánt adományaikkal a mozgalmat támogassák s ismerve a tek. th. Bizottság psa vármegye

1 lakosságának e mozgalommal szemben minaig tanús, tott megértő áldozatkészségét, nem kétlem, hogy a siker ez évben sem fog elmaradni. A kiküldött segiélyző bizottság f. évi szept. hó 4-én "tartott ülésében bírálta el a beérkezett 243 segély iránti kérvényt s azokból javaslatomra 223 folyamodót; talált az akció terhére segélyezendőnek, 10-et'a mileniumi alap terhére utalt át, 10 kérelmet pedig elutasított. A segélyt kérők anyagi helyzetének, tanulmányi eredményeinek és más fontos körülményeinek gondos mérlegelésével a bizottság a havi segélyeket 200.000 korona legkisebb és 750.000 korona legmagasabb összeg között állapította meg s az ezután érkező kérvények elbírálására engem hatalmazott fel. * A testnevelési törvény végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri rendelet ertelmében a törvényhatóságok feladata a 12—21 éves korban levő ifjúság továbbnevelésére szükséges és hivatása magaslatán álló oktatói karról gondoskodni. Ebből a célból a rendelkezésemre álló anyagi eszközök keretein belül julius hó fdlyamán három hetes oktató-képző tanfolyamot szerveztettem, amelyen 28 önként jelentkezett, nagyobbrészt tanítókból és jegyzőgyakornokokból alakult csoport nyert a vármegyei testnevelési felügyelőség vezetőjének, s társadalmunk néhány lelkes tagjának elismerésre méltó közreműködésével megfelelő kiképzést. Hatóságaink és társadalmunk s Zenész fejek. Schubert. Irta: D. Ringer Lili. Nagy zsenik és nagy szellemek legtöbbször egészen kistávlatu gondolatfészekben növekednek. — Mintha a sors szüleiket csak ösztönös eszközöknek használná és már elvonná tőlük azokat a gondolatokat, azokat az eszméket és ér zéseket, melyek azután mind egy új kis életbe zsúfolódnak össze. Azért látnak messzebb ezek, a végzet szerelmének gyermekei, mert több ember látása néz a szemükből, azért fáj nékik minden jobban, mert többszörösen éreznek minden legkisebb bántást; azért égnek hamarabb el, mert több élethez való tűz emészti az energiájúkat és azért olyan félszegek a köznapi életben, mint a hajóra tévedt fregattmadár, melyet gúnyolva piszkálnak bagós pipával a gondolatrobotba szokott, újeszméket kötő, durva matrózok. Csak nagyon ritkán tudnak elhelyezkedni a polgári élet kis intrikás és külsőséges világában, mert ők mások. Nekik több szín, több hely, több levegő, több szeretet, több megértés kell, mert ők magukban is többen vannak! Muzsikában különösen sok ilyen szárnyazfijtt albatrosszal taláíleokozunk, akik magasról jöttek megpihenni, de pihenésük mindég a legkétségesebb hétköznapi ember tülekedése, csalódásos meghasonlása és a kimerülésig próbálkozó, tüktető akarása lehetett csak. Szerelemmel, élettel, fájdalommal ai" kotják legkisebb melódiájukat. — Munkájuk olyan, mint a gyöngykagyló sebzése: minél tovább heged, annál több szinü és annál kerekebb lesz a gyöng>

r, melyet büszkén viselnek, de mindég az érdemetlen könnnyen hozzájuk jutott mások. Mikor most százhuszonnyolc éve körülbelül, hogy az egyszerű Fritz Erzsébetnek, aki arra volt büszke, hogy jó szakácsné, híre volt az egész környéken, fia született, tulajdonképpen nemcsak egy kis porontyot csapott meg az élet levegője, akinek élni lett joga! S mikor a férje, Schubert Ferenc, a szorgalmas tanító haragosan azt mondta, mert füzetjavitásban zavarta a kicsi sirása: — Ugy visít ez a gyerek, mintha az egész világ az övé volna ! — akkor már a kis Schubert-ben nemcsak egy gyerek uj élete, hanem egy egész világ hangzott. Az az uj nagy világ, amit magával hozott s amely máig utolérhetetleniil uralja : A muzsika poézise! Ha a naiv gyerek próbálkozását mutató harminckét oldalasí zongora fantáziájától kezdve, melyet 1810 április 8-ával keltezett egészen a nagykoncepcióju alkotásáig végignézünk, mindenikben egy »csupaérzés«-lélek sóhajtásait érezzük. — Schubert a legnagyobb lelki emóciókat le tudta egyszerűsíteni ugy, hogy hatásukban ne veszítsenek és viszont a legkisebb hangúIatocskát a Iegmagasztosabban tudta beállítani, de anélkül, hogy a legcsekélyebb túlzást éreznénk ki belőle. Inkarnált költő volt, aki a régi iskolás, merev vonalakat meghajtotta és' a rideg fekete kottafejeket ugy rakta össze, hogy azok nemcsak hangot és harmóniát jelentettek, hanem érzést, gondolatot, lelket. Egyszerű közvetlen ember volt a muzsikában, aki a legérzékenyebben és titkokat nem tűrő nyelven, a zenében is meg merte vallani, hogy érez, hogy Szenved, hogy örül, hogy kínlódik és sokszor nagyon szomorkodik. — Hogy megcsalták, hogy meghasonlott és gyűlöli az embereket és hogy mégis mindenen keresztül szereti őket! Zárkózott lélek volt. Legszívesebben hangokkal beszélt. Ötéves korában atyja tanítgatni kezdte a betűvetésre. Csodálkozva nézte az ákombákjait és azt mondta : — Inkább olyan' fekete pontokra taníts apám, mint amilyeneket Ignác ir. mert azok olyan szépen hangzanak ! ( Mikor zenei hajlandóságát észrevették, apja hegedűre fogta, bátyja zongorára kezdte tanítani. Rövidesen túltett mesterein. Hatéves "korában a lichtenthali iskolába került. ahol élete legkedvesebb idejét töltötte és ahol komoly zenei studiumokra fogták. Holzer volt mestere, az ottani templom karmestere, aki nagyon szerette a gyereket és mikor látta rajongását a muzsikáért, át-átvitte olyan helyekre, ahol jobb zongorákon próbálkozhatott, mint amilyen szegényes otthonában volt. 1808. októberében a konviktusba került, ahol Salieri folytatta képzését. Spaun volt az egyetlen bizalmas barátja: Egyik óraközben megvallotta neki : — Magát szeretem legjobban a konviktusban. Más barátom nincs is ! Schubert súgva mondta ezt és mikor Spaun csodálkozva nézett rá, szégyenkezve elpirult. Ez a pirulás férfikorában is, utolsó percéig megmaradt és mindég valami nagy belső érzésnek a megérését jelentette. Mikor Eszterliázy Karoline grófnőnek eljátszotta dalait, akkor is arcába szökött a vér és 1828. november ^18-ánis.j (mikor tífuszban gyötrődött és barátaira meredt, akik ágya mellett lesték, mikor tör ki utolsó erővel a láz és mikor veszti el az