Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-11 / 230. szám

1925, október 11. 3 a kiképzett oktatók lelkes és hazafias összhangzó közös munkájára van szükség, hogy a LeventeEgyesületek intézménye, a bennük lefektetett nemzeti gondolat az általános köztudatba átvitessék, s a kitűzött nemzetépítő feladatának megfelelhessen. Az Apolló dupla szenzációja! r • aris lángokban (Villámsujtott város) Regény a borzalmak városából 6 felvonásban. V Mi történik a íocarnoi konferencián ? j Rudapfstre UTAZTÁBAN Chamberlain megvalósítja Németország második körülzárását ^ JÉKa^ tekintse meg >i II és BILL WILL (Diákélet Amerikában) Kis kamaszok nagy háborúja 6 ütközetben. w fel 1 1 Szombat, vasárnap az Apollóban, A «Nyirvidék» bécsi munkatársától. A Íocarnoi külügyminiszteri konferencia a hatalmas gazdasági világkrizis jegyében zajlik le. Az ántánt államférfiai sohasem határozták volna el magukat, hogy szerződést kötnek a legyőzött Németországgal, ha az egyre roszszabbodó gazdasági viszonyok nem kényszerítenek erre. Franciaország 3733 millió dollárral tartozik Amerikának. A francia kormány 62 esztendőn át kénytelen lesz az állami bevételek tiz százalékát az Északamerikai Egyesült Államoknak átengedni az adósság törlesztésére. Az angol kormány az utolsó esztendőben egyre-másra külpolitikai kudarcokat szenvedett. Német ország viszont a Dawes-terv első esztendejét 4.3 milliárd márkát kitevő deficites kereskedelmi mérleggel zárja le. A békekötés hetedik esztendejében újra ott tartunk, ahol 1918-ban, a külügyminiszterek ismét összejönnek tanácskozni a bé kéről. A konferencián kétségkívül gazdasági okok fognak dönteni a határozatok meghozatalánál. A német iparban jelentős átcsoportosulás van folyamatban. — A Stinnes-koncern összeomlása bebizonyította, hogy a kellő selejtezés és választék nélkül terjeszkedés csak az infláció idejében volt lehetséges. A Stinnes-összeroppanás azonban nem gyakorol befolyást a német iparra, amely hatalmasabb, mint valahaKirsch professzor, a neves német nemzetgazdász kiszámította, hogy a német ipar kapacitása már elérte a háború előtti produkció nivóját. Ez azt jelenti, hogy a német ipar az eddigi deffenziv állásból offenzívába mehet. * A német montániparban két mamut-blckk van alakulóban egy nyugati és egy keleti. A két tröszt, amely a közeli hetekben hivatalosan is megalakul,, a birodalom azon részein terül el, amelyeknek sorsa szorosan összefüggésben áll a biztonsági paktummal: a Ruhrvidéken és Felső Sziléziában. A nyugati vagyis Ruhr-montántröszt magában fogja foglalni a Thyssen, Phönix, Rajna-ElbaUnion (azelőtt a Stinnes-érdekeltséghez tartozott Német-Luxemburgi, Gelsenkircheni és Bochumi bányamüvek), Rheinsthall és Krupp koncerneket. Ez az 5 koncern, amelyek mostan hatalmas trösztté tömörülnek, évenként 8 millió tonna nyersacélt állit elő, ami több mint felét teszi ki egész Németország produkciójának. A tröszt elnöke Thyssen Frigyes, ügyvezető Vőgler vezérigazgató, az öreg Stinnes egykori jobbkeze lesz. A nyugati Ruth-tröszt páriaként keleten megalakul a felsősziléziai montán-tröszt, amelynek első feladata az lesz, hogy az egyes társaságok rövidlejáratú hiteleit hosszúlejáratú, nagy amerikai kölcsönné változtassa át. John Pierpont Morgan, aki ugyanazon napon, amikor a locarnói konferencia megkezdődött, Londonba érkezett, hajlandó ezt az üzletet megcsinálni. Amerikában már tárgyalt von Wielfeld volt .német amerikai nagykövettel, a Krupp-müvek jelenlegi igazgatóiával és mostan a hatalmas üzlet perfektuálása csak a locarnói konferencia eredményeitől függ. — Ha Morgan ugy látja, hogy kilátása van új zavarokra és háborúra amelyek a montán-trösztöknek új nagy jövedelmeket jelentenek, úgy az üzlet kétségkívül létrejön. Stressemann német birodalmi külügyminiszterről közismert, hogy a német nagyipar érdekeinek képviselője. ö bizonyosan el fogja fogadni Chamberlain ravasz tervét, amely tulajdonképen Németország második körülzárását, de egyben Nagybritánnia hegemóniáját biztosítja a többi európai hatalmak felett. Chamberlain terve Franciaország sakkbantartása Németország által. Németország sakkeszméletét. Szeme elhomályosodott verejték csapott ki homlokán és vitatkozó, erőszakos hangon! mondta: — Nem, nem igaz, itt nem fekszik Beethoven! Azután lecsillapodott, nyugodtan nézett körül és lágyan, utoljára elmosolyodott. — Barátaim, — riadt fel hirtelen és a falnak támasztotta kezét — barátaim, most... most végein van! — A sápadt arcot elöntötte valami leírhatatlan üde,i fiatalos pirosság, azután lehanyatlott és lassankint, mig lecsukódott a szeme, a halál rávonta merev, viaszkos maszkját. Életéről, arról a rövid harmincegy esztendőről sokat lehetne beszélni. Nála is azok a bajok halmozódtak haladhatása elé, amik kicsik és mert szembe nem merik máig megvannak minden nagy ember életében: hogy félnek tőlük a megtámadni, apró kis piszkálásokkal próbálják elkeseríteni' az idejét. Schubert annyira megedződött, hogy a szerény, érzékeny költő a legdurvább ellenfél lett, ha hozzá próbáltak férkőzni. A Bogner-kávéházban történt egyszer; hogy néhány zenekari zenészszel találkozott, akik a «Kártnertor»-szinházból jöttek és kérték, komponáljon valamit az ő tervbevett konzertjükre. Schubert nem akart. — Miért nem ? — kérdezte egyik. — Azt hiszem, Schubert ur, mi is vagyunk annnyik, mint ön! Mi is vagyunk olyan művészek. Egész Bécsben nem talál külömbet! Schubert dühösen itta ki a poharát felállt ési hangosan kiáltotta: — Művészek?... Művészek?... Muzsikusok vagytok, semmi mások. Egyik része az a basjouba harap, a többi a pofáját fújja fel a vadászkürtjén. Ezt nevezitek művészetnek? Mesterség, közönséges mesterség, amit csináltok, ami jövedelmez s azzal punktum. Művészek ti?!... Én vagyok művész. Én,Schubert Ferenc, aki nagyot és szépet alkottam, amit ti fel sem fogtok, és aki még szebbeket fogok teremteni. A legszebbeket! Kantátékat, quartetteket, operákat, szimfóniákat! Igen... Mertén nem vagyok az a «Lándler komponista», aminek a buta újságok mondanak! Nemén... én Schubert vagyok! Igen. ö Schubert. A legnagyobb dalköltő, aki talán valaha élt és akinek a szivében az átok is dallá változott és akinek a kezében a bunkó is csak simogatni tudott. Mindenber érez és

1 minden hangjában él. Miséiben is mindég lelki momentumok kifejezését keresi és mindent lírikus beállításban próbál hanggal megfesteni. Szinfóniáiban is azok a részek, ahol elszabadul a kötött formák követeléseitől és csak maga beszél. Sok nehézTEKINTSE MEG késség és sok hosszadalmasság van néhol zenéjében, de mindenben az érzik, hogy mindenről többet akart mondani, mint amennyit időben ki tudott fejezni. Ezért nem hat minden dolga egységesen. Ugy jött a muzsikába, mint egy varázsos lantos, aki uj hanggal, és uj hangulatokkal szórta tele mindazt, ami körülötte volt. Méhe volt az érzéseknek, aki a muzsika minden virágjára rászállt, de aki nem vitt, hanem hozott mézet. Az ő Iehelletétől érzőbb lett? a dal, melegebb a "kantáték alaptónusa, áhítatosabba mise, dacára, hogy nem az aszkézis soványságát festették harmóniái, közvetlenebb a kamarazene és egyénibb a hangszeres muzsika. Schubert tanított meg arra, hogy a zenében hogy kell a hétköznapi élet szomorúságait is szépnek látni és hogy büszkének kell lenni minden legtorzabb lényre is abban a pillanatban, ha él. Ezt a hallatlan tőkét, amitgrandseigneuri gesztussal közénk dobott. még aránylag nagyon kevesen értékelik. De azok, akik megértik és megérzik Schubert lelkivilágát — s ez a gárda naprólnapra kell, högy növekedjék — mindég valami jóleső melegséggel nyitják ki képzeletben a lichtenthali szülőháza kis kapuját,, hogy az emlékezés szeretete, ha csak pillanatokra is, de besurranjon rajta. IV„ KOSSUTH LAJOS-UTCA 9. BUDAPES T L EGOL CSÓBB DIVATHÁZAELEGÁNS ÉS DIVATOS COSTUriÖHBU*, KÁBÁTOKBAN, RUHÁKBAN £s BLOUS OK BAH bantartása Franciaország által és végül Oroszország sakkban tartása Németország áltaj. Szóval a legzseniálisabb kölcsönös sakkbantartási szervezet, amely ezenkívül teljessé teszi a Franciaország és Oroszország közé szorított Németország elszigetelését. Stresemann mégis el fogja fogadni Chamberlain tervezetét, mert a német nagyipar igy kívánja. Locarnóban a külügyminiszterek a béke biztosításáról tárgyalnak, de ismét uj konfliktus magvait hintik el. Diáksztrájk Becskereken. Sztrájkolnak a nyolcadikos gimnazisták. Újvidékről jelentik : Kínos eset történt a velikibecskereki gimnáziumban, amelyről a mai napon hivatalosan a következő részleteket közölték : Szombaton délelőtt a harmadik és negyedik óra között, amikor a tanulók szüneten voltak, a lépcsőn csengetés után, a szolgálatban lévő tanár észrevette, hogy két tanuló rendetlenül jött fel a lépcsőkön az első emeletre. Az egyik tanulót már a korábbi szünetkor rendreutasította és mivel a rendetlenkedés megismétlődött, kihívó viselkedéseik miatt Jovánovics tanár hozzájuk lépett ési mindkettőt arcul ütötte. Abban a pillanatban Mesterovics Gyula VIII., oszt. tanuló viszonozta az ütést és a tanárra kiáltott: »Tudja-e Ön, hogy VIII-os vagyok Nincs joga felpofozni engem«. A tanári kar ez ügyben értekezletet tartott, amelyen ugy határozott, hogy Mesterovics Gyurát a főgimnáziumból örökre kizárja. A döntést közölték a VIII. osztállyal, mire a tanulók elhagyták a termet és sztrájkba léptek. A diákok ezzel szemben igy mond ják el az esetet: A tanár első ütése után a tanuló, aki különben szorgalmas és jóravaló diák, megjegyezte, hogy »Nincs jogában engem felpofozni, mert VIII-os vagyok^ mire másodszor is arcul ütötte azzal, hogy »mit oktatsz a jogaim felől«. Erre a diák viszonozta az ütést. A tanári kar határozata, a tanulók szerint, elvágta a tanulás lehetőségét aj diák elől, akinek szegénysorsu szülei nem tudják más varosban a felszaporodott költségeket viselni. A sztrájkra vonatkozólag kijelentették a diákok, hogy addig nem térnek vissza az iskola padjaiba, amig a közoktatás