Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-08 / 227. szám

J^ylHElDÉE. 1925. október 8 A „Magyar Külügyi Társasig" nyíregyházi fiókja. Irta: Dlogene*. Nem frisskeletü a terv, hogy megalakítsák a «Magyar Külügyi Társaság« nyíregyházi fiókját. — Vezető körökben régóta tervezik ennek a szervezetnek a szabolcsi kiépítését, ez a tervezgetés azonban mindig megakadt, helyesebben ellanyhult, akcióképtelenné vált. Most végre a fiatalos energiájú Berzeviczy Albert, a magyar tudósvilág büszkesége, levelet írt Kállay Miklós főispánnak, amelyben határozottan kijelenti, hogy jön. Sőt nemcsak hogy jön, hanem magával hozza Praznowszky Ivánt, a kiváló fiatal diplomatát s Eöttevényi Nagy Olivért, a jogtudóst, aki a Külügyi Társaság ügyvezető elnöke, s akinek az igazgatása alá fog kerülni a megalakítandó nyíregyházi csoport. Mert a magyar szellemi ^letezen három kiválósága azért jön Nyíregyházára, hogy megalakítsák a Külügyi Társaság itteni fiókját. — Ugyan mi szükség van erre? kérdezgetik a szkeptikusok, a kákán is csomótkeresők, s azok, akik részint kényelemből, részint inkább szellemi igénytelenségből nem szeretik, ha valami új dologgal jönnek elő, amit ha nem is lényegileg, de legalább nagyjából, meg kell tanulniok. Ma már a történelmi oknyomozás alapján meg lehet állapítani, hogy a régi Magyarország tragédiáját egyenesen az okozta, hogy nem volt «Magyar Külügyi Társaság» és nem voltak annak vármegyénkint fiókjai. Ez az első pillanatra abszurdnak tetsző állítás világosabb lesz, ha annak értelmét tovább firtatjuk: Magyarországon nem törődött senki a külügyekkel. Magyarország külügyét a bécsi Ballplatzon intézték. "A magyar külügy beletartozott a monarchia közös szent triójába. Jóformán nélkülünk intéztek el mindent. A budapesti sajtó európai hírszolgálata a bécsi cenzúra szűrőjén át került hozzánk, természetesen «a helyi viszonyoknak megfelelően átalakítva.* A pesti lapok egyáltalában nem foglalkoztak külpolitikával, nem is értettek hozzá s a közönséget sem érdekelte, hogy mit kotyvasztanak a külügyérek. Mialatt a kisantant propaganda irodái az egész világot behálózták és elárasztották hazug hírekkel és információkkal, mi nem csináltunk semmit. A világ közvéleménye az ő statisztikai térképeik, grafikonjaik és röpirataik alapján ismerte meg a régi Magyarországot. — Szinte csodálkozhatunk azon, hogy ezekután egyáltalában hagytak egy darab Csonkamagyarországot. Ezek különben az utolsó években a háború, forradalom és legfőképen a békekötés keserves tanulságai után, sokszor elmondott, majdnem elcsépelt igazságok, amelyeket azonban sohasem elég újból és újból hangoztatni. Mi szükség van tehát arra, hogy a «Magyar Külügyi Társaság»-nak Nyíregyházán, illetve Szabolcsban fiókja legyen? Szükség van erre azért, hogy' a magyar külügyi érdeket társadalmi úton is magunkévá 'teszük, azoknak fontosságáról a széles társadalmi rétegeket meggyőzzük s azokat minden eszközzel érvényesítsük. A magyar közönségnek, á lateinernek, a kereskedőnek, g.z iparosnak, a gazdának érdeklődését állandóan ébren tartsuk a külpolitikai és világgazdasági kérdések iránt, s őket a külföldi viszonyokról kimerítően és megfelelően tájékoztassuk. Ennek a természetes következménye az lesz, hogy a magyar közönség követelni fogja, hogy a külföldet , viszonyainkról széleskörű propa! gandával tájékoztassák s ennek | szükségét belátva, áldozatot is i fog hozni erre a propagandára. Egy, a viszonyainkról tájékozott külföldet azután könnnyű szerrel meggyőzhetünk a magyar kisebbségek védelmének szükségességéről, amely nem kis mértékben szintén egyik célja a Külügyi Társaságnak. Ezek után azt hiszem, magyar embernek nem kell több magyarázat a nyíregyházi fiók szükségességéről. Hiszen miről van voltaképen szó? Arról, hogy időnkint hagyják abba egy-két órára a kalábert, a korcsmát vagy a korzót, s hallgassanak meg néhány előadást, amit okos emberek mondanak Magyarország külpolitikai viszonyairól és konstellációjáról. Azután áldozzanak néhány koronát a külpolitika céljaira. Ennyi az egész. Ha még ezt se teszik meg, akkor hiába mondjuk el annyiszor a magyar imádságot s hiába várjuk Magyarország feltámadását. A csehszlovák hatóságok nem tartják be a szabolcsi határátlépésre vonatkozó megállapodásokat. Megkönnyítették a szabolcsi mezőgazdasági munkások Kanadába való kivándorlását. — A külföldiek ellenőrzésének szabályozása. — Tűzrendészet. — Alispáni beszámoló a íöldmivelésiigyi miniszter látogatásáról. A Nyirvidék tudósítójától A minden izében érdekes s a közigazgatási élet minden ágára részletesen kiterjedő alispáni jelentésből az alábbi részletet közöljük: Az Amerikai Egyesült Államokba irányuló, évenként bizonyos meghatározott számhoz kötött kivándorlás tekintetében a Miniszter ur ugy rendelkezett, hogy a ; folyó évre 340 főben megállapított • s Magyarország javára eső kvóta terhére kiállítható útlevelek engedélyezésének jogát magának tartotta fenn s elrendelte, hogy egyelőre csupán az Egyesült Államok tferülétén élő magyarországi egyének feleségeinek s 15 éven aluli kiskorú és keresetképtelen gyermekeinek, továbbá azoknak útlevél iránti kérelme terjeszthető fel az útlevél kiadásának engedélyezése végett, akik részére az Egyesült Államok konzulátusa kedvezmé- j nyes vízumot helyez kilátásba. \ A Belügyminiszter ur a mindjobban érezhető munkanélküliségre hivatkozva s ennek enyhítése céljából a folyó év május havában a Kanadába irányuló kivándorlást korlátozó rendelkezést felfüggesztette s ugy intézkedett, hogy me- ; zőgazdasági munkások részére Kanadába kért útlevelek az ő előzetes engedélye nélkül általam kiállíthatok. A folyó év junius hó 1 -tői újból szabályozta a Belügyminiszter ur az ország területén tartózkodó külföldiek ellenőrzését, jelentkezési kötelezettségét és az ezzel kapcsolatos hatósági intézkedéseket, amelv rendelkezés az ellenőrzést az eddigihez viszonyítva állambiztonsági szempontokból is lényegesen hatályosabbá teszi. Az alsóbbfoku hatóságokhoz intézett rendeletemben nyomban gondoskodtam arról, hogy az elrendelt intézkedések pontos és lelkiismeretes végrehajtása megtörténjen. Lényegesen kiegészíti s módosítja a Belügyminiszter ur folyó évi junius hóban 130.000—1925. Bm. sz. alatt kiadott rendelete a tűzrendészetről szóló régi, még 1888. lévi szabályzatot. Vármegyénkben az 1911. évben alkotott «Tüzrendészeti szabályrendelet) s a vármegye ((Építkezési szabályrendelet»-e a tűzrendészet tekintetében megfelelő elvi rendelkezéseket tartalmaz, amelyek ponJos és következetes végrehajtása a Belügyminiszter ur által jóváhagyott alapszabályokkal bíró Tűzoltó Szövetség fokozatos kiépítése, a községekben kötelező vagy Önkéntes Tűzoltó Egyesületek folyamatban levő megszervezése és megfelelő tüzoltószerek beszerzése iránt az alsóbbfoku Igatóságokhoz intézett rendeletben a szükséges intézkedéseket. megtettem s hiszem, hogy az anyagi nehézségek elhárításával sikerülni fog vármegyénk tűzrendészetét a mai viszonyok által követelt színvonalra emelni. Vármegyénk gazdaközönségének élénk érdeklődése kisérte a Földinivelésügyi miniszter urnák mái jus hó 23—25-ig tartott vármei gyénkben tett, látogatását s körútját, amikor Nyiregyháza város Császárszállási legelő" birtokát, az ott lévő állatállományt, majd a következő napon a Felsőszabolcsi Ármentesitő Társulat tiszai árvédelmi vonalát, dombrádi és tíszaberceli zsilip müveit és árvédelmi berendezését megtekintve, alkalma volt mezőgazdasági kultúránk e fontos tényezőit tanulmányozni s vármegyénk gazdaközönségével is közelebbről és közvetlen érintkezésbe lépni. Folyó év augusztusában szóvá tette a. Közigazgatási Bizottság a jelenlegi cseh-szlovák határmenti lakosság köréből felmerült gyakori panaszokat amiatt, hogy a csehszlovák hatóságok és hatósági közegek a nemzetközi határbejárások alkalmával létrejött megállapodásokat be nem tartva, a Győröcske, és Nagy-Tárkány, Zsurk és Atvány s Eperjeske, illetve TiszaSzent-Márton és Szalóka községek közötti komp- és csolnakjáratokat minduntalan önkényüleg megszüntetik, az átjárást csak a Záhonyi hidon engedik meg, s ezzel az említett magyar községek lakosainak tulajdonát képező, jelenleg cseh-szlovák állami fönnhatóság alatt álló területek gazdasági megművelését jóformán lehetetlenné teszik. Közigazgatási Bizottságunk hivatkozva a határbejárások alkalmával létrejött, emiitett megállapodásokra, — kérte a Miniszterelnök urat arra, hogy azoknak esetleg diplomáciai uton szerezzen érvényt. Hogyan áll ma az állampolgársági ügy. A magyar állampolgárság fogalmával, kerdésével a háború végéig egyáltalában nem volt baj. A régi állampolgársági törvény, az 1879. évi L. t. c. azt mondja ki, hogy mindaddig, amig idegen honosságuk be nem bizonyittatik, magyar állampolgároknak tekintendők azok fakik a magyar; korona ország területén születtek, vagy az az idegen is, aki 1875. és 1879. évek között má«" Magyarországon lakott és valamely községben fel volt véve az adózók jegyzékébe. Ennek bizonyítása 1918. évig nem is volt nehéz de nem igen volt rá szükség, mert nagyon kevés volt az esetek száma, ahol kifejezetten ezen körülmények igazolását kívánták a magyar belügyminisztériumtól. Jött azonban a trianoni békeszerződés állampolgársági része, hazánk megcsonkítása, s ezért mindenféle fokozaton mind gyakrabban megkívánja a közigazgatási hatóság sok egyén állampolgárságának tisztázását. Ugy, hogy iezen kérdés soha sem volt anynyira fontos, mint napjainkban és szövevényes volta miatt soha sem volt vele annyi baj, mint ma. A változott országhatárok következtében annyi sok uj helyzet, ténykörülmény állott elő, amelyek mind szükségessé teszik az állampolgárság igazolását. Ennek következtében ugy a magyar állampolgársági törvény és eljárás bonyolultsága, nehézkessége, mint a csehek brutális, hontalanságot erőszakosan előidéző rendelkezései miatt a szak- és napi E héten Ön is megláthatja Parist!