Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-23 / 214. szám

1925. szeptember 23. jfylksribék. Gyermekésszel. — Apukám, de jó ember ez a Kunó bácsi. Ide jött és a boltból hoztak nekem egy öltözet ruhát. — Kislányom, azt a mamának köszönheted, de azén hálás lehetsz Kunó bácsinak is, mert ha nem jött volna, akkor mamukád krumplit vett volna az árán. — Mégis jó ember az a Kunó bácsi, mert ma nem kellett verseket tanulnunk.. — Azt az óvónéniknek köszönheted, aki szabadságot adott az egész napra.. — A katonabandát csak Kunó bácsi íizette, mert te ínondtad, hogy azoknak is élni keli. — Nem, gyermekem, azt az ezredes bácsi küldte ki. — A? utcát csak ő locsoltatta fel, merf ő nagy ur és parancsolhat az embereknek. — Nem, Jucikám, azt a mérnök bácsi csináltatta. — Hát azt a sok zászlót ki küldötte, amelyből én is kaptam egyet? k — A kezedbe jutó darabnak én fizettem ki az árát. — Hát a sok kocsit ki fogadta, ha nem a Kunó bácsi? — Azt, gyermekem, a polgármester bácsi küldötte, hogy az urak ne járjanak gyalog, mert messziről jöttek. — De a virágokat csak Kunó bácsi hozatta? — Nem ,fiacskám, azt a kertész bácsi küldötte. — A rendőröknek csak ő adta azokat a díszruhákat, amelyekben kivonultak. — Nem, lányocskám, azt a főkapitány bácsi osztatta szét közöttük. — Apukám, el is felejtettem neked még megmondani, hogy az utcán kiszakította egy szeg a cipőmet. — Ejnye, adta, vette, teremtette rossz gyermeke, azt már Kunó bácsinak köszönheted. Vulpes. A szelek pólósának nagy misztériuma. A Mac Millan expedíció céljai. — Hangár a végtelen hómezőkön. — Eszkimók és kutyák a tudomány szolgálatában. A «Nyirvidék» megemlékezeti arról a nagyszabású északsarki expedícióról, amely Mac Millan vezetése alatt indult el és amelynek a jelek szerint a legnagyobb kilátásai vannak arra, hogy a kitűzött célt többé-kevésbbé elérje. Mac Millan expedíciójának állomását Grönland északi részén, Etahban ütötte fel egy szíik öböl torkolatánál. — Innen küldi ki kutató útra megfigyelőit olyan területekre, amelyek még eddig teljesen ismeretlenekés amelyek feltárása napjainkra vár. Az expedíció lassú léptekkel halad ugyan előre, azonban annál biz tosabb eredményeket mutathat fel. Byrd és Rerebr repülők legutóbb a Columbia-fok körül elterülő "hegyes vidéket repülték át, hogy ott keressenek egy ujabb bázisra alkalmas terepet. A Mac Millan felderítő csoport második bázisa Etahtól északfelé mintegy 50 kilóm® ternyire van az Ellesmere szigeten, északnyugatra Etahtól, a Smith-csatorna partján, a Sawyeröbölben. Ez a rész Alaszka és az északi sark között terül el és még eddig nem kutatták át. A két amerikai repülő most azon fáradozik, hogy egy ujabb bázist "találjanak, méginkább nyugatra, hogy alkalmasabban tudják átkutatni ezt a még ismeretlen területet és amenynyire lehet, szárazföldön közelítsék meg az északi sarkot. Ez a Mac Millan-féle expedíció tulajdonképeni terve. A második bázis Etah és a sarki tenger közötti félúton van. Byrd jelentései szerint, aki különben a légi expedíció vezetője, állandó kon taktusban vannak az északamerikai tengerészeti minisztériummal. — A' legnagyobb nehézség a repülők számárja a sarki vidéken az, hogy nem tudnak találni megfelelő területet abból a célból, hogy a repülőgépe«<^teszálhassanak, vagy ha már találtak, olymódon kell azt megjelölni, hogy könnyen meg lehessen találni. Mihelyt ' a Mac Millan-expedició ilyen területet talált, minden tizenötpercben lelocsolják a repülőteret, ha nincsenek ott az aeroplánok, hypermangánoldattal. A hó az oldat színét felveszi és piros szinben tűnik elő és mi sem természetesebb, minthogy a végtelen fehér hómező Közepette elterülő vörös foltot a repülőgépek már messziről meglátják. Három repülőgépe van az expedíciónak, ezek közül kettő állandóan uton van, a harmadik tartalékul szolgál. Mindhárom repülőgép rádiókészülékkel van felszerelve. A repülőgép állandóan visz magával megfelelő mennyiségű élelmet, muníciót, tüz élesztéséhez alkalmas eszközöket, végül könnyen összeállítható és szétszedhető, könv nyü és mégis szilárd sátoralkairészeket. A bázisok jól vannak megszervezve, rádióleadó és vevőkészülékkel kiépítve. Van az expedíciónak mechanikus műhelye is, hogy az esetleges bajokat nyomban meg tudják javítani. Minden bázison van egy eszkimó és egy eszkimókutya arra az esetre, ha a repülőgépeknek hosszabb ideig kellene a bázison tartózkodniok. Az eszkimót azért tartják, mert kitűnő vadászok és friss hússal "látják el állandóan az expedíciót. A Mac Millan-expediciójának tulajdonképen nemcsak az a célja, hogy az északi sarkot elérje. Meg akarja közelíteni a «megközelithetetlen pólust» is, amely az északi szélesség 84. és a nyugati hosszúság 160. pontjánál található. Ez a megközelíthetetlen pólus, amely a föld mágneses pót tusával esik egybe, óriási jégmezők I

közepén van, ahol föld egyáltalán nincs. Ez a pólus a leghidegebb pontja a földnek. Itt hidegebb van, mint az északi póluson és Gyemig* PaTENTHARíSKYUK * Cipőárubázban Nyíregyháza, Zrínyi l.-u. 5. Telefon 195* azt tartják, hogy az állandó hőmérséklet itt mínusz 45—50 fok, tehát hidegebb, mint a szibériai Verhojanszk város átlagos temperaturája. Mac Millan ki akarja még kutatni azt is, hogy melyik a földnek az a pontja, ahonnan a szelek indulnak ki, vagyis í ho] van a szelek pólusa. Azt hiszi Mac Millan, hogy ez Grönland közepén található és föltalálása nem fog nagyobb nehézségekbe ütközni. Természetesen ez mind csak föltevés, amelyről bizonyosat még eddig nem tudunk. — Grönland klímája a szárazföld belsejében rendkívül hideg, azonban nincsenek benne erős légáramlatok, mi|ga partjain óriási erővel dühöng akárhányszor a szélvihar és Mac Millan azt hiszi, hogy ezek a vihara, hogy az élet, születésével megvonta tőle azt, amiért világra jött, a szerelmet, minden szeretetét és minden érzéki gondolatát, amik ilyen meghasonlott életű embereknél még halmozottabbak, a muzsikában élte ki. Amit látni nem akart az életben, hogy ne fájjon, azt a muzsikában nézte és kereste; amit mondani nem mert hangosan, hogy magamaga előtt nevetséges ne legyen, azt zenében fájlalta el és azokat az életérzéseket, amikkel nem találkozott, mert nem, találkozhatott, muzsikában és másokkal való zenei beszélgetéseiben érezte meg. Mikor Beethoven a maga vehemens, ambiciózus energiájával, technikailag készen, de muzsikálisan nyersen hozzá került, ugy örült, mint mikor faun az erdő szélén, egy fiatal, egészséges emberre talál. Első dolga volt, hogy azokat a bravúros erőprodukciókat, amiket apja hangsúlyozva forszírozott, mint művészi értéket elvegye tőle. Megmutatta, hogy a zenében nem a külső csillogások, hanem az érzéseket, gondolatok és a kerek fogalmakat festő felfogás, a szellemes elgondolás, a sziv a fő. Hogy mit adott evvel Beethovennek, azt ő egy mondatban fejezte ki legrészletesebben és leghálásabban, mikor férfikorban visszanézve gyerekéletére, azt írja: «Apám a zenében járni, a drága Neeffe nézni tanított meg.» Gondolataik és észjárásában egy jezsuita nevelője adott egészen különös irányt avval, hogy állandóan hasonlatokkal, közmondásokkal és példabeszédekkel zaklatta. Ennek a nyomát is megérezzük muzsikájában és főleg a, lassú tételű részek alaphangulataiban. A zongora szonátái közül akárhány ilyen témájú, majdnem zsoltáros" izü. Nem tudjuk pozitív, mihez hasonlít, de nem is tudhatjuk, mert mind eredeti és mégis, áz az érzésünk, mintha valamikor, valahol erre emlékeztetőt láttunk, vagy hallottunk volna. Valahogy nagyon közel vannak Beethoven elvont érzései és gondolatai a hétköznapi robobs élet helyzeteihez. Sokszor egészen benne vannak. Beethoven alkotásait talán a legtöbben akarták magyarázni és az ő produkcióiban próbáltak legtöbben és próbálnak még ma is, történési értelmet, szóval — mesét belekomponálni. Sokat vitatkoztak már azon, hogy a hangoK hangzása némikép szellemi kapcsolatban van a szavak csengésével és így természetesen egy gondolatú témák (zenében é9 szóban) összecsengését hitték megtaláltnak. Ez a kérdés tulajdonképen az a válaszfal az irodalom és zene között, ami megvan emberek és állatok meg nem értése közt. Sokan foglalkoztak «nnek a megállapításával theoretikusan és praktikusan, de mert az igazság valóságától határozottan messze áll ennek a megoldása, Buernsnek az álláspontját fogadjuk el, hogy legalább poézis legyen biztositéka bizonytalanságának, mert ő, ez a népies hangú szellemi tücsök mondta: Vájjon mi .szebb? A zene vagy az irás, a szó-e, vagy a hang, és vájjon mit értünk meg jobban. Mi van messzebb tőlünk és érzéseink mihez vannnak közelebb, mi az igaz és mi a mesterségesebb és hangulatban van-e különbség a kettő között? Melyik lát többet és melyik érez kevesebbet és melyik az a kettő közül, amit érdeme szerint továbbra becsül az idő? Ha a zenét és az irodalmat paralell egymás mellé állitanók, hogy ezeket a szempontokat megfigyeljük rajtuk, nagyon . bizonytalan helyzetb ekerülnénk, dacára" annak, hogy az emberek átlagtömege határozottan az irodalom, vagyis a gondolatok szavakbani kifejezését mondaná hozzánk és megértésünkhöz közelebb. Mindenesetre a muzsikában találnának mesterségeset, mert hiszen már megjelenésében mesterségeshez kötött és biztos, hogy nagy meglátások, appercipiálása, nagy előregondolások megértésére és megértetésére az irodalmat veszik csak tömegeszköznek és igy természetes, hogy a tovább fennmaradásra ő a hivatott. De kérdés, hogy a szó mindig igaz-e, még akkor is, ha közvetlennek hisszük és, hogy mikor beszéddel megértjük egymást, lelki kapcsolatban nem-e vagyunk távolabb, mind mikor muzsikát hallgatva idegenül egymásra nézünk. •IBHHIIHiHBHHHHaBIMtNBaBHBHawe ';i nm——————•• II I •• • Általános; híashivánatm! Pénteken 1 napig Az Apollóban, Ki a Ghettóból Pénteken 1 napig Az