Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-23 / 214. szám

1925 szeptember 23. rok mind a szárazföld belsejéből 'áramlanak a tengerpart és innen az egyenlítő felé. Misztikum ez, amelyet Mac Millan akar földeríteni. Távirat. JL A porontyokat hazaküldtük, ma este a „Vándor Madarak"-ban Buster úrral együtt a Városi és Diadal mozgóban ott leszünk. Szerdán-csütörtökön pedig Thunder-t a hires farkaskutyát fogjuk kisérni az AKATÁN-ban Zcro és HURU. sa'Méle M — világhírű, leggazdaságosabb űzemű és legegyszerűbb szerkezetű petróleumtraktorok, szántás, vontatás és cséplés céljára. Továbbá Melichar-féle sorvetőgépek, kettősnyomásu gyors • működő szőlőprések slb. gépek legelőnyösebben beszerezhetők L, Lukács Vilmos gépkereskedésében Nyíregyházán, Ugyanott traktorekék bérszántásra kaphatók. 5749-1 ! Diadal és Városi Szinház Mozgó. ; Szeptember 23., 24 én Szerdán és csütörtökön Zoro h Huru Vándormadarak 5 felvonásban. V AZxatán Főszerepben Thünder, a nagyszerű farkaskutya. A szezon legizgalmasabb kutyafilmje 6 felvonásban. Előadások kezdete pont 5. 7 és 9-kor. A kultuszminiszter Ígéretet tett, hogy Nyíregyháza kuliurtörekvéseit támogatni fogja. A miniszter tiszteletére rendezett vacsorán a város társadalmának minden rétege képviselve volt. — Politikai és knlturprogrammját nagy figyelemmel hallgatta a Korona nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség. Nyíregyháza, szeptember 22. A Nyirvidék tudósítójától. A kultuszminiszter nyíregyházi látogatását a Korona nagytermében tiszteletére rendezett vacsora fejezte be, mely emelkedett hangulatával méltón illett a minisztert váró és fogadó város ünnepi mozzanatainak sorába. A vacsora alatt ősi magyar szokáshoz hiven több pohárköszöntő hangzott et, melynek sorát Kállay Miklós főispán nyitotta meg, aki a kormányzó életére ürítette poharát. Figyelemreméltó pohárköszöntőket mondtak Geduly Henrik, dr. Vietórisz József, Bányay Béla, dr. Zelenka Lajos, Pauhk János, dr. Klekner Károly. A pohárköszöntők során természetesen a legnagyobb figyelem a miniszter beszéde iránt nyilvánult meg, akinek politikai és kulturális életünk nagy feladatát taglaló beszédét az alábbiakban közöljük : A miniszter beszédeIgen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A város képviselője, egyik igen tisztelt minisztertársam és a főispán ur ismételten'felhívta a figyelmemet arra, hogy ennek a virágzó, szép, nagy városnak iskola ügyében még bizonyos hiányok mu tatkoznak és hogy ennek következtében szükség van bizonyos intézkedésre. — Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! £n teljesen elhibázottnak tartanék olyan kormányzást, amely a zöld asztaltól, aktajelentések alapján és a való életnek; helyi viszonyoknak az ismerete nélkül akar nagyobb jelentőségű kérdésekhez hozzászólni. Ettől a meggyőződéstől áthatva utazom be az országot és kapcsolatot igyekszem nyerni mindenhol a vezető tényezőkkel, meg akarok ismerkedni a helyi szervekkel, hogy enn;k alapján azután közvetlen tapasztalásokra támaszkodva tehessem meg azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek és amelyek a magyar államnak mai helyzetében tehetők. Én ezekbe a kultúrpolitikai intézkedésekbe sohasem akarok belekeverni abból a szérumból valamit, amit mi pártpolitikának nevezünk és amely szérumtól Magyarországon minden kérdés ellaposodik. £n azt tartom, hogy a kultúrpolitikának egy általanos nagy nemzeti ügynek kell lennie, egy olyan ügynek, amely szint valljon és amelyet a felelős vezetőknek ugy kell venniök, hogy abba mentől több, lehetőleg minden jó magyar ember beleszólhasson. Ennek a súlypontnak a megtalálása és ennek következtében a kultúrpolitikának kiemelése a pártpolitika szük keretéből és egy altalános nagy nemzeti üggyé tétele : életem főtörekvése. (Éljenzés.) Ezért mindig éles határvonalat húzok két dolog között. A között, hogy hogyan járok el, mint kulturpolitikus, amikor — amint mondottam — ki óhajtok terjeszkedni minden térre és a között, hogy mikor beszélek, mint a Bethlen-kabinet minisztere — amely kabinettel természetes szolidáris vagyok és amely nek politikáját képviselem. Tisztelt Hölgyeim és Uraim ! i£n több mint egy évtizeden át szolgáltam a miniszterelnökök egész sora mellett, akik megtiszteltek bizalmukkal. Az volt az érzésem, hogy az egymást követő miniszterelnököket — majdnem kivétel nélkül — egy érzés izgatta: ugy érezték, hogy a nemzet az ő becjs.ületes törekvéseiket nem 'érti meg egészen. És én sokat töprengtem azon, hogy mi lehet ennek az oka és arra jöttem rá, hogy; az az oka, hogy a magyar államférfiak elmulasztanak valamit, — amire a nagy demokrata államokban, mint Amerikában — a legnagyobb súlyt helyezik, — hogy a politikus necsak a választások küszöbén és a választások ideje alatt érintkezzen választóival, hanem egyébként is szóljon lehetőleg tárgyilagosan a nemzethez, amit a társadalom politikai felvilágosításnak nevez. — Ez kötelessége a politikusnak és ezt azoktól a férfiaktól, akik a nemzet bizalmára aspirálnak, méltán elvárhatjuk. Azért engedjék meg nekem azt hogy egy rövid visszapillantást vessek a legutóbbi intézkedéseket, követő eseményekre és iparkodjam megvilágítani azt, nogy mi miért tettük meg azokat. És minthogy nemcsak a számtanban van ellenpróba, — mint mondjuk az összeadásnak próbája a kivonás — ugy a politikában is van próba : a politikának a próbája az, hogy mi állt volna elő akkor, ha bizonyos intézkedéseket, amelyeket tettek, nem tettek volna. Az első nemzetgyűlésbe tudvalevőleg két párt jött be meglehetős egyenlő számban. Nagyon rövid idő alatt nyilvánvalóvá lett, hogy ilyen párt megoszlás mellett kormányozni sikeresen nem lehet, mert c?ak koalícióban lehetett kormányozni. Koalíció pedig igen laza politika ahhoz, hogy egy olyan nehéz helyzetben, mint aminőben akkor a magyar volt, koalíció utján kormányozni lehessen. Éppen azért nyilvánvalóvá vált, hogy egy egységes pártra van szükség, egy "többségi pártra. És akkor mi — mint akik akkor pártonkívüli pozícióban voltunk, tizenegyen csatlakoztunk az akkori kisgazdapárthoz és elő állt a parlamentben lett többség. De t. Hölgyeim és Uraim! Nagy tévedés az, ha valaki azt gondolná, hogy a parlamenti folyosókon pártokat lehet találni. A választások alatt belügyminiszternek lenni, nem tartozik az élet legnagyobb gyönyörűségeihez. — Mégis vállaltam ezt a feladatot, mert át voltam hatva annak tudatától, hogy ha ebben az országban egy egységes többség létre nem jön és annak alapján nem jön létre stabilitás, nem tudunk kormányozni. Vizsgáljuk meg t. Hölgyeim és Uram, hogy mi következhetett volna be akkor, hogyha ebben a parlamentben van öt-hat-hét frakció, egyik sem többség. És a miniszterelnök nem azokai a férfiakat hivja meg a kabinetbe, akiket arra alkalmasnak tart, hanem minden párt előáll a párt arányai szerint, hogy az ő pártjának hány miniszteri tárca jár, amit aztán ki kell osztani a miniszterelnöknek tekintet nélkül arra, hogy van-e alkalmas ember igen vagy nem. Hát igen t. Hölgyeim és Uraim, én azt hiszem, hogy a magyar nemzet mai hejyzetében csak akkor élhetünk meg, ha mindenki odaadja mindenét, egész lelki erejét egy feladathoz, a kormány munkájának támogatásához. Mert egy koalíciós kormány különböző pártokból összetákolt kabinettel egységes poli'ika vitelét lehetetlenné tette volna. A külföld bizalma a kormány iránt. Itt van például Poroszország, Olaszország és Franciaország. Rövid, nem egész négy évre terjedő miniszterségem alatt négy kollégám volt. Kérdem, hogy a miniszteri állások ilyen gyors változása mellett lehet-e céltudatos munkát végezni? A mi kormányunkban levő stabilitás nekünk óriási előny. Méltóztassanak fontolóra venni m. t. hölgyeim és uram, micsoda előny az, hogy minket a külföldön Bethlen István, az öszszes vezető államférfiak között a legrégibb — több mint négy, közel öt éve hivatalbeli miniszterelnök képvisel. Ugy, hogy ma mindenütt az egész világon ebben a konszolidációnak, a stabilitás bekövetkezésének jelét látják. Létrejött tehát az egységes párt,a többségi párt, amelyre az a körülmény, hogy a nemzet bizalmával ilyen nagy mértékben kitüntette, óriási kötelességeket rótt rá. Nagy munka várt erre a pártra. — Egyik nagyobb, mint a másik. A' szanálás, a házszabály-reform megalkotása és a választói \ognak a politikája. Az adóreform T. Hölgyeim és Uraim. Én azt hiszem, hogy a régi időben, az országgyűlésnek a békés korában bármely feladat elvégzése elég lett volna arra, hogy az országgyűlés munkaképtelen legyen és összeomoljon. Gondoljunk csak vissza a választójogi reform és a házszabályreform vitáira, hiszen egész országgyűlések bomlottak fel. És a nemzetgyűlés ezt a három feladatot rendre megvalósította. Hát igen t. hölgyeim és uraim! Adóreformról ritkán dicsekszik egy kormány, mert hiszen az adózás óriási terheket rak az adózó közönség vállaira. Azonban addig, mig egy modern alkimista ki nem találja azt, hogy valamilyen anyagból miképen lehet vegyileg mesterséges aranyat előállítani, addig leromlott állami kaszszánkat nem lehet másként újra talpraállitani. A városok kölcsöne A magyar városok, a magyar dolgozó közönség javára bámulatos energiával megvalósította a külföldi kölcsönt e megyének egyik fia, Kállay Tibor. Mi lett 'T/olna, ha nem valósította volna meg. — Bekövetkezett volna a koronánk további zuhanása és lett volna egy olyan közgazdasági állapot, amelynél lehetett volna vagyonokat szerezni, de amelynél egy dolog biztosan lehetetlen volt; a becsületesség. A külföldi kölcsön megszerzése megállította tehát koronánk további zuhanását, ugyanakkor, amikor Franciaország nem volt képe

c megállítani a frank további romlását. A házszabály-reformEzután meg kellett valósítani a házszabályreformot. Akik az ujsáVásárlás előtt a saját érdekében tekintse meg Taub Laio dúsan felszerelt férfi és gyermekruha raktárát Nyíregyháza, Z-inyi Ilona-utca 4. sz