Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)
1925-09-02 / 197. szám
2 J &mm&k. 1925. szeptember 2. Svájcba s tovább. Ez tisztán egyházi alapon szervezett és folytatott életmentés, a világpusztitás szenynyes özönéből. Jóformán a politika háta megett, — a politika pokoltüzének oltogatása végett, legyes kiváló prot. lelkészek, tanárok, körutakat is tettek a nevezett országokban, templomi és társadalmi előadásokat tartottak, lapközleményekkel árasztották el az illető orfszágokat s igy tartották és tartják ébren azt a jótékony érdeklődést, mely tiszta belátásra vezeti a bekötött szemű politikát is. Nagyon sok és jelentős világgyiilés tartatott, a háború még'mindig füstölgő romjainak oltogatása és eltakarítása céljából, mely gyűlések nagyrésze egyházi jellegű s a legkiválóbb világi férfiak is vettek részt benne, — a prot. egyházszervezet természete szerint, — kiknek szavuk a politikában is kellő I súllyal bir. E gyűléseken, magyar j református egyházunk is kellő kép- ^ viselettel jelent meg a főként az £ (rablott részek vallásos ügyeit tárták fel s állították a gyüiesek lelkiismerete elé. Két világgyülést, mint leghatalmasabbat, emlitek ez alkalommal, a ránk vonatkozó határozatom kat ajánlva megérdemlett figyelembe. Az egyik a presbiteri világszövetség, — melynek a magyar ref. egyház is hivatalos tagja, — gyűlése, az angolországi Cardiffban, junius 23-tól julius l-ig, melyen 26 ország küldöttei tárgyaltak s ránk vonatkozólag a következő határozatot hozták egyhangúlag: «A ref. egyházak viiágszövétségé köszönetét fejezi kf a Világszövetség keleti és nyugoti osztályának, azért az éber érdeklődésért és buzgóságért, mellyel az európai ref. egyházak életet figyelemmel kisérte és jelentéseiket tudomásul veszi. A ref. világszövetség nagy keserűséggel állapítja meg, hogy Közép- és Keleteuropában még mindig folytatódik az a politika, melynek folytán az ott levő ref. egyházak szabadságukban korlátoztatnak, tevékenységűkben megakadályoztatnakbirtokaiktól megfosztatnak és egyházi életök kifejtése lehetetlenné tétetik. Tiltakozik a ref. egyházak világszövetsége az ellen is, hogy államférfiak, vagy kormányok inkorrektül megtagadják, vagy kifogásolják azokat a végérvényes kötelezettségeket, amelyeket a békeszerződéseknek a kisebbségek jogait biztosító szakaszai tartalmaznak. Ezt a politikát nemcsak önmagában véve is méltatlannak, de veszélythozónak is minősiti a ref. # ílágiszövetség, a világ békéjére nézve és éppen azért ismételten is f ölkéri a Népszövetséget arra;, hogy szüntesse meg ezt a helyzetet ,amely ilyen szemrehányásra okot ad. Ez a Világszövetség abban a nézetben van, hogy nagy hiány és balsiker volna a Népszövetség részéről, hogyha ezeket az alaptörvény jellegű rendelkezéseket, amelyek a kisebbségek jogainak védelmére alkotott jogszabályokban foglaltatnak és' az ő különös oltalma és védelme alá helyeztettek, nem támogatná. Egy ilyen balsiker erősen meggyöngítené a Népszövetség magasztos eszményeinek legodaadóbb és legerősebb támogatóit: az egyházakat és megerősítené azokat, akik ugy vélekednek, hogy a Népszövetség vajmi kevés gyakorlati és reális értékkel bir az emberiségre nézve.» íme, az egyhangú határozat. S ha meggondoljuk, hogy e határozat meghozatalát minő benső, lelki hangulat előzte meg, minő i közös vélemény nyilvánult meg a I mi keserves dolgainkról, annál in- j kább értékelhetjük annak súlyát s I várható eredményeit. Nehéz a vá- j[ rakozás, az igaz, de az is igaz. hogy gyorsíthatjuk a jobb jövőt, élnivalóságunk és élni akarásunk komoly megbizonyitásával. «Segits magadon!» — ez a kiinduló pont. S ha ez elmarad — minden elmarad. Ha a külországok egyházai összefognak a mi javunkra, százszoros kötelességünk ittb?nt a magunk összefogó jóakaratú munkája. Andrássy Kálmán. Közönségünkhöz! WHMBHHHMaMaHB Hálánk jeléül uj évadnak elindulásánál, pénteken szeptember 4-én hozzuk már a nagy attrakciókat KOKAINT, mely megrenditő realizmussal jelenti meg korunk izgalmas problémáját az emberi szenvedélyek romboló eltévelyedését. A film főszerepét a Kokainszenvedély miatt fiatalon elhalt Wallace Reid amerikai filmművész özvegye alakítja. Diadal és Városi Mozgó igazgatósága. Uj nagyurak, nemes urak, seniorok. Eayedy Zoltán vezér: a Bethlen Gábor lör elnöke. Uj vezér: Víetórisz Józssí. lemre, a magyar diákság lelkében annak az Auróának fénye árad, amely most egy évszázada egy nagy magyar diáknak, Vörösmartynak lelkében felvirradt, hogy merész ajakát hadi dalnak eresztvén, a riadó vak mélységet felverje szavával. Táborozás a tűzoltó laktanyában. A Szabolcs Törzs szombati táboNyiregyháza, szeptember 1. — A Nyirvidék munkatársától. Szeretnék a nagy magyar zürzí> varban a törzsekben egyesült diákság fegyelmező szavával «szilenciumot» kiáltani, hogy ja nyomában támadt csendben elmondjam: a magyar diákság a szebb jövő törhetetlen hitével éli martir életét: küzd, tanul és készen áll a magyar feltámadásért való elszánt küzdeA magyar protestáns egyházak munkája magyarságunk érdekében i. Politikai lapjaink elég szükszavulag s nem is mindig kellő tárgyilagossággal emlékeznek azon áldásos tevékenységről, mellyel' hazai protestáns egyházunk kiváló egyénei, vagy egyetemes képviselői, munkálják megcsonkított hazánk feltámasztását. Általában a mi politikai és társadalmi lapjaink, szinte kivül helyezik az egyházi élet tényeit, az emberi életre ható s akaratára irányító tényezőkön. «Pap dolga a Miatyánk!» — állapította meg a régi példaszó, amely megállapításnak pedig, szinte frivol helytelensége nyilvánvaló a gondolkodni is szerető lelkek előtt. Hasznosnak látom a közvélemény tisztázása céljából, (hivatkozva még lapunk legközelebbi számában «Vétkes mulasztásod cim alatt megjelent közleményre) néhány igen fontos ténykedésre hivni fel e lap olvasóinak figyelmét, mely ténykedések ma is folyamatban vannak nemzeti jogaink s szinte elemi emberi jogaink érvényesülése ügyében. Előre bocsátva, hogy protestáns, főleg református egyházunk, kezdettol fogva ápolta a müveit külíföld; református egyházával való szellemi egymásrahatást, amit a Habsburg politikai érdekek sohasem láttak szívesen' s ahogy tudták, meg iá akadályozták sokszor a legdrasztikusabb eszközökkel; — mostani nyomoruságunkból ocsudásunk kezdetén mindjárt azonnal megindult Hollandiával, Svájccal, aztán Amerikával, Angliával, Svéd, Norvég, végül Franciaország ref. egyházaival, előbb csak egyéni, régibb időből származó ismeretség alapján, levelező, majd személyi érintkezés, aztán hivatalos testületi küldöttségek, kölcsönös látogatások révén. Ez uton kezdte a külvilág ismerni a rajtunk ütött embertelenség nyomorát és szégyenét. Ez alapon kezdődtek a gyermekvándorlások Hollandiába, Kicsapott az Ipoly vize. Irta Palóc. Csodaszép volt a vidék a hegytetőről nézve. A tekintetes ur is belefelejtkezett. A nógrádi hegykerités egy szép terraszáról ereszkedtek lefelé a csallókuti völgybe. Inkább völgykatlanba. Olyan volt az egész, mint egy mesebeli óriás mélytányérja. A kis házak a völgyben — egy kis ételmaradék a tányér alján. Eső is esett délután. A fák, füvek boldogan tisztálkodtak. Harmatban füredtek, napsugárba törülköztek. Olyan hamar felszáradt minden, hogy a kaszálókon javában folyt a szénagyíijtés s közben daloltak. Hozta a szél az utasok füléhez a jókedvű hangokat. Kicsapott az Ipoly vize messzire. Valamennyi barna kislányt elvitte. Fogja ki hát mindenki a magáét. Ne szeresse senkii ne csókoljni eenk* a másét) Alkonyatfelé járt az idő. István tekintetes ur élvezte a gyönyörű panorámát, de azért megszólította a kocsist, hogy jobban fékezzen. Az ut nagyon lejtős és nagyon köves. Nagyon rossz. Azt hiszem erről írhatta Mikszáth, a jó palóc, hogy bizonyosan nem lakott erre még egy szolgabíró szeretője sem.. Azért nem csinálták meg az utat. Igazán nem tudom hát, ki vagy mi volt az oka annak, hogy a mi utasunk kocsija alól egyszerre csak kikívánkozott az egyik kerék s István, ha meg nem kapaszkodik hiftelen a kocsis ülésbe, bizony még nem áll az árok fenekéig. Pedig be sok benne a csalán! Hogy mit kívánt jobbra-balra István a vármegyének, a községnek, ,az utbiztosnak, kocsisának, lovának, azt hagyjuk el, de kiragyogott a szeme, mikor Ferkó kijelentette : — Hála Istennek ,épen"á ÍJov'S'S háza előtt vagyunk. — Erigy hát be érte és húzzátok be a kocsit. Hamar csinálja meg. A lovaiat meg takard be, nagyon megizzadtak. Meg ne fázzanafi* Jön is mar vissza Ferkó. — Nincs itthon a kovács. Hogy a .... — Hát hol a csudába jár? — Aszongyák, hogy valami felhőszakadást neszeltek a hegyek között. Valami telefon gyütt. Félti a szénáját. Azt hordják most itt valamennyien. Hogy a... Egyik jobban "káromkodott, mint a másik. Fejébe vágta István a kis pörge kalapját, hogy csak ugy reszketett rajta a sertebokréta. Kiállt az ut közepére. Két kezét a nadrágzsebébe dugta. s ha lett volna aprópénze, bizonyára csörgette volna. (Arra már £sak a nagyon-nagyon öreg emberek emlékeznek, hogy ho gyan csinálták.) Dühösen pislogott ki a kalap karimája alól. Épen egy szénás szekér közeledett az uton. Az ökrök alig látszottak a magasra rakott széna mellett. Mintha a szekér maga döcögött volna a falu felé. A szekér mellett un ruhás, de be kötött fejű nő lépegetett. Hatalmas, de arányos alkatú, napsütötte arcú, de finom vonású leány volt. A keze kidolgozott kéz, a lába magasszáru lapossarku cipőkbe bujtatva. A kezébe gereblye. Az arcán a szája sarkáig egy-egyvonal húzódott. Még nem mély, de már látható. Az önfegyelmezés, a vágyak temetése, a férfiszerepvivés kimélyítik idővel. Akkor már igazán vénkisasszony lesz. Savanyu, mint az ecetágy. Komoly nézésű barna szeme ijedten szalad végig a bus ember alakján, de a következő percben ő már ismét zárkózott pedáns Sarolta kisasszony, akiről azt mondják, hogy igen korrekt leány, de nincs bennne kedély. Ész az van veszedelmesen sok. Erély még több. Épen elég arra, hogy a kérőket elijessze. — Jó napot István, látom baj (van a kocsijával, jöjjön addig hozzánk' megpihenni. Edes anyám nagyon fog örülni Magának. Boldog, ha a régiek közül valakivel beszélgethet. Komolyan, de szívesen hivta Istvánt. — Hát csak az édes Anyja örül nekem, Sarolta? Kapta fel a szót a férfi. Boldog volt, hogy valami fonalat megragadhat, amibe kapaszkodva megkezdheti a beszélgetést. J A leány nem felelt, de a homlokára ború ült ki. Ez hát nem jó fonal, keressünk mást! Mielőtt cipőszükségletét az őszi r#mil«ii»jiii O Citnrln? álland(5an a legjobb minőségű iskola-idényre beszerezné szíves K|R||lTlf1f1Tl ú Ofl lll nö (> férfí é s gyermekcipők kedjék Szabolcsvármegye legrégibb • " IUUIIIUIIII VUIIUUI j utáliy 0s árban kaphatók. SÜT eipőáruházát a céget (Városház-palota) felkeresni, ahol Telefonszám 285. 5287
