Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-02 / 197. szám

1925. szeptember 2. jfösötidék. rozásának mélységesen szép pillanatai, a vitézi multat visszaidéző stílusa az ott felhangzó szárnyaló, inspiráló erejű beszédek, társadalmunk komoly, munkás vezeíőférfiainak az ifjúsággal való szoros kézfogása, mindaz, amit az officium ünnepi pillanatában felfogtam, az inofficium komoly szépségeiben megvillanni láttam, ami a fidelitás szivárványosan derűs idején felragyogott előttem s amit éjfélnek idején a »silentium triste« szivet tépően fájó egy percében átvillant bennem: meggyőzött, meg erősített, uj reményekre biztatott. A táborozás most a tűzoltó laktanya nagy termében volt s a vacsorát Varga őrmester ebben is mesteri képzel intézte. A rendezésben Deák András közgyám járt el lekötelező szívességgel. — A vacsora nyolc órakor kezdődött és közéletünk több kimagasló egyénisége sorakozott fel a törzs nagyurainak szallagjával, élükön Mikecz István alispán patronussal, frki a szabolcsi diákságot gyámolító nagy nemzeti értékeket kiváltó mozgalom éltető lelke. A magister bibendi, praeses, krónikás, kincstárnok megválasztása után megkezdődik a vacsora. Silentium! Áhítatos csend lesz az első «Szilencium», amikor fölhangzik Enyedy Zoltán vezérnek a kormányzót köszöntő gondolatos beszédet. Vietórisz József az ifjúságot magunkhoz kapcsoló szeretet hatalmáról beszél lelkesítő hévvel. Az officium első mozzanata Enyedy Zoltán vezéri beszámolója a Szabolcs Törzs értékes tevékenységéről azután a nagyurak, ne mes urak és seniorok avatásának ünnepi percei következnek. Off'cium* A nyíregyháziak közül dr. Kovách Élek, dr. Szopkó DezSő, dr. Vietórisz István, a fővárosiak közül Buday Barna, Mózer Ernő, László Gyula, Szesztay László, Vámossy Zoltán a törzs uj nagyurai. Kovách Elek dr., Vietórisz István dr., Szojpkó Dezső dr. leteszik a .fogadalmat, majd Szesztay Zoltán nagyúr üdvözli klasszikusan szép beszédben az uj nagyurakat, akiknek nevében Kovách Elek mond beszédet a minden magyar embert egy táborba vonó nagy célkitűzésről. A felavatott uj nemes urakat dr. Hubay Balázst, dr. Vietórisz Gyulát, Fráter Ivánt, dr. Valent Miklóst, dr. Gaisler Gyulát, Téger Bélát dr. Szesztay András örökös vezér üdvözli mélyen a szivekbe vésődő szavakkal s nevükben dr. Vietórisz Gyula válaszol az elesett bajtársakra való megható emlékezéssel és fogadalom tétellel. Az uj seniorokat dr. Klekner Károly nagyúr lelkesíti szeretetre és munkára gyújtó hatású beszédben s a mélyen meghatódott seniorok nevében Teles László válaszol. Amig a vezér e fogadalom szövegét olvassa s a felavatottak áhítattal köre tik, a háttérben felzeng a Szózat rendületlen erőre lelkesítő dallama. Uj vezér választása. Most az uj vezér választása következik. Szesztay Zoltán dr. előíterjeszti a senátoroknak a vezércseréről szóló jelentését, amelyből kitűnik, hogy Enyedy Zoltán vezért a Bethlen Gábor Kör elnökévé váJasztotta s ezért a törzs vezérségéről lemond. Enyedy Zoltánt erre tiszteletbeli, örökös vezérré választják a törzs lelkes ünneplése közben. Szerepkör vállalás ez csupán, mondja a távozó vezér. Továbbra is: munka minden áldozattal! Uj vezérré dr. Vietórisz József alvezért választják meg, akit felavatása után Szesztay András dr. tiszteletbeli örökös vezér üdvözöl. Klekner dr. az uj vezér szüleit köszönti meghatóan szép szavakkal, majd az inofficium kezdődik. InofficiumDr. Gaisler Gyula nemesur mindvégig nagy figyelemmel hallgatott, értékes dolgozatát olvassa fel az emberről, mint a tudományos kutatások tárgyáról. Az előadást élénk tetszéssel fogadják, majd Kovách Dénes dr. hegedűjén zendül művészi előadásban Grandegger Pferot szerenádja. — Taps és lelkesedés, majd előkerül a cimbalom is, amelvet a törzs egyik bajtársa Kubacska junior mesteri módon kezel. Megkezdődik a fidelllas, felhangzik a Gaudeamus igitur. FídelííasPohárköszörftők gondolatai gyújtanak áldozati lángot. Dr. Vietórisz István rámutat arra, hogy éppen ma 399 éve játszódott le a mohácsi tragédia, de abból, ami utána történt, erőt menthetünk a jövendőre. Szmolár Sándor senior közvetlen meleg szavakban ad kifejezést annak a végtelen hálának ,amellyel Szabolcs ifjúsága Mikecz István alispán iránt érez dr. Vietórisz József a tábor viharosan lelkes együttérzésével méltatja Mikecz Istvánnak a leventemozgalom és a diáksegitőakció terén kifejtett nemzeti és szociális jelentőségű munkásságát. Mikecz István alispán patrónus válaszában kifejezésre juttatja, hogy a levente mozgalom erősödése, a diákakciónak a tanulmányi eredményben iga zolódó sikere mindig örömmel töltötte el s az ifjúságot munkára, tanulásra serkenti. Enyedy Zoltán örökös vezér a törzs nagyurainak érdemeit méltatja, akik a szabolcsi diákok városi eletét meleggé, közvetlenné tették. Silentium triste... Komoly, lelkes beszédek, dal, muzsika, pohárcsengés után eljön az éjfél órája. A silentium triste. Egy perc komolysága és fájdalma árad a szivekre és a lehunyt szemekben megcsillan a Kárpátok ezüstje. Magyar nóták sírnak fel, magyar szivek tüzesednek, mint magasba lobbanó lángok a fekete éjszakában. Egy órakor elérkezik a ballagás ideje. A tűzoltó udvarban kialszik a parázs, a daltól zengő terem elcsendesül, de a magyar diákszivek parazsa ég tovább, ég örökké. Tankört i$vek, füzetek, irószfrek, iskolatáskák Ferenczi-féle könyvkereskedésben. 7 Diadal és Kert Mozgó. •BaB^HBaBHBBHai Ma kedden utoljára 7, 9órai kezdettel a Diadalban. 7 és 9 órakor a Kert-Moziban Az álomkóros FIX és FOX Burleszk 7 félvonásban. Főszerepben FIX és FOX. Nősül a nagyherceg Szatirikus vígjáték 6 felv. Főszerepben ÉVA MAY. Jön Jön Donelli grófnő Főszerepben Henny Portén. A legszebb bútorokat legolcsóbban Suhanesz Lajos bútorgyáros kárpitos és butorárucsarnokában szerezheti be. Nyíregyháza, Gör. kath. parochia. Hajlított székek nagy raktára. 52^5 13 Hirdetések felvétetnek Budapesten: RUDOLF MOSSE hirdetési Irodájában, VI., Podmaniczky-utca 49 és a MOSSE fiókokban: Győrött és Szegeden. — Hogy vannak ebben az eldugott fészekben, Sarolta? Ugy mint Budapest kellős közepén Tennénk. Dolgozunk. Senkit sem bántunk. Bennünket sem bánt senki. Legalább eddig nem bántott. Most meg István hallgatott el. Nem tudott mit felelni a leány kesernyés szavaira. Isten tudja miért, de István valahogy részesnek érezte magát abban, hogy ez a leány olyan komoly, olyan fanyar. Hogy leány maradt.. Otthon Sarolta anyja fogadta őket. Egészen ellentéte a leánynak. Emez magas fejedelmi alak, a mama .el

veven, csöpp, mozgékony teremtés. A leány szeme fekete és csukott ablak, a mamáé kék, mint a nyári égbolt és a lelke fenekéig lehete beláni. Kitörő örömmel fogadta Istvánt, de jóságos két orcáján könnyek peregtek le, mikor egyik kezével megfogta a férfi jobbját, a másikkal meg a vállát veregette. — Miért is nem jön maga soha felénk István? Pedig tudja, hogy... az Édesanyjával milyen jó barátnők voltunk. Elhallgatta, hogy a gyerekeket Saroltát és Istvánt — mindig egymásnak szánták. Uzsonna is került az asztalra. Az U alakú ház ölében, csupa virág között, kőasztal állott. (A szokolyai református pap küldte. Ott a jószágot is ilyen szép tiszta kővályuból itatják.) Sarolta került, fordult s az asztalon állott a friss kalács, meg a hideg kávé. Csendben költötték el. A kocsis jött jelenteni, hogy a kerék csak reggelre lesz készen. Hol hálássá a lovakat? — Az Ipolv is megnőtt, de nem csapott ki csak egy helyen, a Holvagy Jóska kertjében. El is vitte a Holvagyné fehérített vásznát. Ugy kell neki! Miért teríti £>lyan közel a vízhez. i. Akad itt hely, ugy-e anyám? Kérdezte Sarolta méjyen rezonáló hangján. — Akad bizony! Régen nem volt vendéglő az istállóban. De vendég sem nálunk, tette hoazá szomorúan az özvegy. Istvánnak szörnyű káromkodhatnékja támadt. El is ment egy kicsit a kocsissal a kapu felé, hogy legalább valamit könnyítsen a lelkén . Közben leszállt az este. Vacsora után kevés szóval még ültek egy egy kicsit az asztalnál. Sarolta bement a szobába, az anyját meg a cselédlány hivta be a kamrába, hogy adjon, korpát a malacoknak reggelre. István maga maradt az asztal mellett. Csodálatos nehéz volt a szive. Valami halk szomorúság nonolt ebben a házban, ami megülte a lelkét. Mi lakik ebben a leányban, hogy ilyen fáradtja az életnek? Pedig valamikor, az öreg ur életében rózsanyilásos János napján, de sokat mulattak ebben a házban. Micsoda szép, eleven lány volt akkor Sári! — Nem Sarolta, — mint most. A félhomályban kivette még az öreg eperfa alakját ptt a szín és a tyúkól között. Ugy tíz év előtt ez alatt a fa alatt csókolta meg Sárikát. Zálog kiváltásnál szaladt el előle. Azóta tízszer virágzott és termett az eperfa. A csóknak azonban nem lett folytatása. Nem is igen találkoztak, pedig csak két faluval odébb volt a gazdasága Istvánnak. Szeretett mulatni ez a nagy darab magyar. Nagyokat ittak választás, névnap, disznótor, pap, o»gona, templom, zászló stb. szenteIés és mas hasonló falusi ürügyek alatt. Eszébe sem jutott a házasság. Saroltára különben is haragudott, mert a fülébe jutott, hogy egy nagyobb társaságban ezt mondta róla: — István túlságosan passzív, mindenbe belenyugvó ember. Ha egész éjszaka becsurogna a menynyezetén az eső az orrára, nem menne odébb, de boldogan sóhajtana fel reggel: Hála Istennek, hogy békák nem potyogtak rám. Ezen persze jól mulattak a jelenvoltak, de István nem tudta Saroltának megbocsátani. Csallókuton élt a leány. Élte az ő férfiasan kirajzolt munkás életét. Túlságosan tökéletes volt ahhoz, hogy kiütközzön belőle a nő. Ezt érezte István is. Összecsuklott benne minden energia, mikor Sári kutató, fekete szeme belekapcsolódott az övébe. Mindig azt Attrakció a világvárosi Kokain büntanyákról 7 felv. Attrakció a világvárosi Kokain bűntanyákról 7 felv.