Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-08-20 / 187. szám

192Í) augusztus 20 JSfyiEüriDÉK. pontok szerinti szubjektív meg­győződéseket kiindulási pontjuk­hoz vezetem s nagy vonásokban a történelmi konzekvenciáira muta­tok rá, tehátt tárgyilagosan szemlél­ve magyarázom őket, egészen elté­rően általam ismert szociológiai rendszerektől. A társadalmat alkotó egyének ér­telmi, erkölcsi fejlődése, érvénye­sülésének lehetősége elsősorban a születési adottságtól, hajlamok, te­hetség, temperamentum, szexuali­tás, szorgalom, stb. szóval fizikai és pszihikai sajátságok, másrészt a kapott impressziókból, tehát ne­velés otthoni és társadalmi miliőn, korfelfogás, valamint saját korától és fizikai állapotától függő. Te­hát szigorúan determinált).az egyén felfogása és sorsa. Adottságainak kifejlesztésében vagy provizórikus elnyomásában befolyásolják a nyert impressziók, azonban mint egy növény magjában adva van kifejlődési lehetőségének határa, mit el is ér kedvező körülmények között, ugy az egyén is határolt lehetőségekkel születik, amiket kedvező szituációk mellett elér, el­lenkezőleg nem. A memóriánk a dolgokról és fo­galmakról nyert képek által gaz­dagodik, s a képzettársítás révén gondolkodásunk fejlődik. Mind­ennek, amit érzékeink utján az ön­tudatba közvetítünk, nyoma ma­rad kitörülhetetlenül életünkben, s így az ember jelene nem egyéb, mint adottságának, plusz múltjá­nak kényszerű megnyilatkozása, aminek a kriminálpszihológiában nagy jövője van. Fentiből logiku­san következik, hogy ahány em­ber, annyiféle az, s hogy senkire sem oktrojálható egyéniségének meg nem felelő ideológia. Eme sok­féle ember fizikai és pszihikai ösz­szetétele szerint természetesen sok­féle érdekű, törekvésű, vágyu, de végső eredményben mind boldog­ságot, harmóniát kereső belső vi­lágában, valamint külvilági vi­szonylataiban már akár — mint legtöbb — öntudatlanul, akár tu­datosan, azonban mind a maga módján és eszközeivei,, melyből elő­áll az egyén, s rajta keresztül a társadalom és a nemzetek harca. Amint ma vannak, ugy a legré­gibb történelmi időkben is voltak kiválasztottak, akik összegyűjtötték az idők folyamán a társadalmuk­ban lappangó aktualitásokat, mik az egyes koroknak lényeges motí­vumai voltak, s a mindenkori tu­dományos fejlettség mellett rend­szerbe, egységbe foglalták. Ezen eszmék vagy tudományos tételek vagy művészeti irányok for­radalmakat szültek, melyben kö­vetők voltak, kikben már benne élt ugyanazon ideológia, vagy meg­értéséhez kellő készséggel birt, csak nem talált kifejezést addig, s az ellentábor volt az, jnely nem ér­tette meg vagy nem akarta, mert luj volt, s féltette régi ideológiáját. Valakit minél inkább nem érte­nek meg korában, annál inkább a jövő embere az, ki egy messzibb kor ideológiáját hordja magában, különösen ezek az utópiákat ter­melők, kik a maguk végtelenbe szárnyaló lelki fejlődésük meg­nyilatkozásaiban megfeledkeznek arról, hogy intullektuellek csak el­szórtan élnek a nagy emberközös­ségbén s azoknak szellemi fejlődé­sük óriás méretekkel halad, mig a tömeg még ma is gyermekcipőben jár s a dolgok lényegének megér­tésében csigalassúsággal vánszo­rog. A régihez relatíve ujat nyújtó nagy Iátkörii egyének követői a mindenkori progresszívek, s a tra­díciókban élő, s kényszerülten a meglévő vagy régi ideológiákhoz ragaszkodók a mindenkori kon­zervativek. Megjelennek időnkint a tradici­ózus ideológiákat döngető miér­tek, miknek válaszai, uj nézlet alap­jaivá lesznek, mikkel szemben áll a régihez ragaszkodó konzervati­vizmus, mintha a történelmi evo­lúció energiáinak érvényesülése elé jelentős akadályokat egyáltalán le­hetne gördíteni. Róma a józanabbul világító. Mert Rómáé a nagyobb fény. Róma adta meg a végleges választ. Láttam a hatalmasokat, megbámultam azok­nak az arcát, kiknek homlokára aranybetükkel van írva a diadal. Szellemes, okos, ravasz, bölcs ar­cokat néztem. De a legtöbbre an­nak a koldusasszonynak az arca tanított, aki epilepsziásán vergő­dött a hajdani Respublica romjai­nak porában és meghalt a (San Pao­lo-templom küszöbén... Epilepszia! De aki látta az ezer ráncot az ar­con és az ezer csillogást a szemben, az tudja, hogy .az epilepszia csak eszköze volt ennek a meghalásnak. A vágy ölte meg igazán. S micsoda ihletett szépség, az akaratnak mi­csoda dühös tüze lobogott körü­lötte, mikor meghalt. És azonnal eszembe jutott a gondoliéri uno­kájának nagyszerűen angyali arca. S megértettem, hogy a nagyapa rut vonásai mögött is rejtőzött az a szépség. Egyszeri a gondolatok­nak es az érzéseknek raja fojtoga­tott. Megértettem, hogy a szépség nem múlik el a legegyszerűbb em­ber élete fölött semí S a csúnyaság is a szépségtől van. Bennfoglaltatik a szépségben. Minden nagyság és minden pusztulás a.szépségtől ered, mellyel tele van az élet. Az élet, amely iszonyú. És, nem volt lelkem lefogni a haldokló karjait, me­lyek aszottan, remegőn, de a ha­láltusában is makacsul nyúltak ki a romok felé, a Campagna Romana felé s a pineák felé, melyek az ég tündéri azúrjába nyúltak. Hanem inkább fölfohászkodtam, megfo­gadtam, izzóvá fokozott akarattal fogadtam, hogy más ország zsiros, lapos, megnyugvó földjén, más or­szág kábító, csöpörgc\ és ködös ege alatt is: fullánk marad a szépség a véremben, fullánk és emlékezte­tés, hogy semmitől se féljek, még áz élet és a magasba ivelő pálya magyarosan tragikus elszürkülésé­től sem, fullánk és biztatás, hogy érdemes akarni még a pusztában is. Emlékezés azokra, akik hiszik és napról-napra életükkel pecséte­lik azt a hitüket, hogy a szépség mérhetetlen univerzumával szem­ben elő kell idéznünk a magunk­diadalát vagy pusztulását. Emléke­zés Itáliára a megalkuvás országá­ban. Tüzes irás a szivemben: Győz­ni vagy halni' kell! V7 VEGYE MEG MA KÉPÉI CSALÁDI LAPJÁT. AZ EGÉSZ CSALADJA ÖRÖMÉT LELI MAJD BENNE! 7SCO KORONA. 40 OLDAL*. MINDENÜTT KAPHATÓI Virágos autók korzója Nyíregyházán. Magyar­ruhás leányok szórják a röpcédulákat, áz egész város közönsége készül a Szent István napi népünnepre. A Sóstón napok óta puffognak a puskák. Mi lesz a Szent István napi sóstói hangverseny műsora ? Miért megy On ki holnap a sóstói népünnepre ? Liptay Irén, zongorán kiséri Ko­vách Árpád tanár. 4. Popper : Magyar rhapsodia. A Nyíregyháza, augusztus 19. Nyirvidék munkatársától. Pompás nyári napsütés, nagysze­rű idő. Ezt megnyugvással állapít­ják meg Nyíregyházán, és a várme­gye nagyobb községeiben, uradal­imaiban. Mert ez; a megállapítás ma nagyon jelentős. Holnap lesz Szent István ünnepe és holnap lesz a Ko­vács István vértanú emlékmüve ja­vára rendezett hatalmas népünne­pély. Virágos autók suhannak holnap délelőtt át a város korzóján és a magyarruhás lányok, akik a katonazenekar hang­jai mellett autóznak át az utcákon, röpcédulákon hívják fel a közön­ség figyelmét a nagyszabású nép­ünnepre. Persze ez a látványos fi­gyelmeztetés ünnepi külsőség csu­pán. A holnapi népünnepély meghí­vója olyan mélyen van a szivekbe Írva, hogy egész városunk közön­sége kivétel nélkül a népünnepélyre készül már napok óta. Puffognak a puskák napról-napra a Sóstón. Az agyag­galambok fekete foltja szerte" pat­tan egy-egy jól irányzott lövés ha­tására, már pedig a legjobb lövők gyakorolják itt a galamblövészetet. Szomjas Gusztáv és fiai, Jármy Bé­la dr. volt főispán, Rhédey, Virá­nyi Sándor vettek részt tegnap a tréningben, de itt van már a vi­lághírű olimpiai bajnok, Halasi Gyula is, akinek szereplése olyan izgalmassá teszi a holnapi mérkő­zést. A hangverseny egyik fénypontja a népünnepnek és értékes, komoly müszámaival doku­mentálja, hogy ennek a népünnep­nek mélyén nagy,.és szent elhatáro­zások, magasztos célok rejlenek. A hangverseny műsora a következő lesz : 1. Marconnay Tibor felolvas. 2. a) Lalo: Chautsrusses b) Popper : Tarantella. Előad­ja Hoffmann Pál, gordonkaművész zongorán kiséri Kovách Árpád ta­nár. 3. Lavotta Rudolf : Honnan jő a fény. Mezei bokréta. — Tolnay Ala­jos : Oh mért oly későn. — Káldy Gyula : Csalogánydal. Énekli : Előadja Hoffmann Pál gordonka­művész, zongorán kiséri : Kovách Árpád tanár. 5. Marconnay Tibor : Mi lett a hajdan' tűzből... Csudás, nagy élét. Előadja : M. Garay Etta elő­adómüvésznő. 6. Chopin etűdök. a) As dur op. 25. b) C-moll op. 10 (Forradalmi) Előadja Vertse Mártha zongoramű­vésznő. Az impozáns műsor egyik ellen­állhatatlanul vonzó erőforrása a holnapi népünnepnek. Miért megy Ön ki 20-án délután a sóstói népünnepre ? Ez a kérdési olvasható a városban ezerszámra szerte röppenő cédulá­kon és a kérdésre adott felelet meg­mondja mi-mindenért érdemes, sőt kell kimennünk a Szent István napi ünnepre. Miért megy tehát Ön ki a sóstói népünnepre ? Mert ezzel szent kötelességet tel­jesít önmagával, családjával, ha­zájával szemben, mikor Kovács István vértanú emlékmüvére áldoz. ' Mert a belépődíj mindössze 6000 korona, amelyet le sem kell fizetni, ha megváltja a 15.000 (tisztviselők­nek 10.000) koronás villamos jegyet amely a Sóstóra oda és vis ­sz t érvényes. Mert a Sóstón soha nem látott sátortábor és angolpark százféle lát­ványossága kápráztatja el. Mert résztvehet egy világhírű agyaggalamblövő-versenyen, ahol Halasi Gyulával, a párisi olimpiász világbajnokának izgalmas küzdel­mét láthatja a Szomjas olimpiko­nokkal. Mert láthatja a gazdag ezüst tár­gyakért folyó férfi- és női csónak­versenyt. Mert hosszú időre kikacaghatja magát a veretlen szamarak verse­nyén. Mert este a békeévek óta nem lá­tott tündéri tűzijátékban gyönyör­ködhet. Mert résztvehet a 8 órakor kez­dődő hangversenyen, ahol M. Ga­ray Etta, Vertse Márta, I.ipthay ÜST Csütörtökön Pénteken Iván Mosjoukine Natália Xdssenko attrakció FllilT A LA CO MEDIA Főszerepben IHosjoukine Li»aenkó.

Next

/
Thumbnails
Contents