Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-12-25 / 293. szám

IMíő. december 25. js^lotbdée, Bfc • KöfÉfiBöiLMWSifcrtíUfei erdőben üssük fel. A város által ígért anyagi és erkölcsi támogatást olyan alapnak tekintette, meiyre bizton építhet. S ebben a feltevésében nem is csalódott. Azt hiszem minden cserkészbarátnak kellemes emlékezetében vannak a pünkösdi cserkésznapok. S bizonyára nem csalódom, ha azt remélem, hogy sok olyan embert tett cserkészbaráttá ez a két nap, akik azelőtt még azt kérdezték, hogy tulajdonképen mi is az a cserkészet. Aki végigjárta a fák lombjai közé bujtatott sátort, megértő szemmel figyelte azt a sok" napbarnított pirospozsgás uj honfoglalót, a feltétlenül nagyobb hittel mondhatta el a magyar hiszekegy utolsó sorát: «Hiszek Magyarország feltámadásában!» Szabolcs vezér örökálmot alvó hőseinek porladó szivei talán összedobbantak ennek a 800 kis honvédőnek lépteivel. Talán az ő lelkük csendült meg a májusi hajnalt ébresztő száz meg száz erdei dalos harmóniájában, értünk esdő sóhajuk szállt az égnek az esti tábortűz lángnyelvén... Látva, átélve ezeket az eseményeket, neifi tudok szabadulni a rég multak emlékétől s a kis tábort szemlélve mint ködfátyolon át tünt fel előttem a «végeket» dicsőítő Balassa vitézi oskolája s önkéntelenül is fülembe csengett katonaéneke : Vitézek! mi lehet E széles föld felett Szebb dolog a végeknél? Holott kikeletkor A sok szép madár szól; Kivel ember ugyan él. Mező jó illatot, Az ég szép harmatot Ad, ki kedves mindennél De talán nagyon is elragadott a szentimentalizmus a pünkösdi cserkésznapokról emlékezvén. Mindenesetre nagy hála illeti mindazokat, kik ennek megvalósításához hozzájárultak. Természetes, hogy ebben oroszlánrésze ismét Nyíregyházának van, mint amely az erdő átengedésével, tűzifa, építőanyag, szalma stb. s mindenekfelett a szükséges napokig tartó fuvar biztosításával olyan hathatós segítséget nyújtott' a cserkészvezetőségnek, mely nélkül nagyon csekélyre zsugorodott volna a IX. kedog mosollyal nézte a lds árva örömét. Mit hoztál, Juon, mit hoztál? — kérdé kíváncsian- — Juon letette a zsákot és kihúzott abból egy véres fejet. Az Avram feje volt. Bokorné éles sikoltást hallaiott rémültébenJuon a megaludt vért a kezére kente, a fejet hosszú hajánál fogva a baljával n^asra emelte, véres jobbját pedig ökölbe szorította. A kielégített bosszúvágy ült az' arcánife— Ma egy esztendeje — szólott tompa hangon — éppen ilyen véres volt az Avram keze a domna vérétől. Akkor megfogadtam, hogy bosztilatlanul nem hagyom- Oh Arunka, dráguca, ennél drágább ajándékot nem hozhattam neked. S ezzel a véres fejet a bámuló gyermek lábai elé helyezte, miközben könnytől nedves szeme végtelen gyöngédséggel tapadt reá. * Igaz történet. Annak a Juonnak az unokája mesélte el nekem, amikor, mint kolozsvári diák a szünidőben a mezőséget jártam, a rémes idők nyomait kutatva. Juon az oláh nép 'tipusa. Ennek a népnek felkében jói megfér a gyöngédség a véres böszuvággyal, igy összeölelkezve. rület cserkésznapja, holott igy öszszevetve a többi kerületi napokkal nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk a legsikerültebbeknek.. Az eredmény Nyíregyháza cserkészeire nem hozott szégyent, mert a 20 résztvevő csapat közül a legjobb 10 helyezett közt 3 helybeli csapat volt: a kereskedelmi iskola Turul csapata I., az iparostanonciskola Baross Gábor csapata VIII. a Kossuth Lajos reálgimnázium Szabolcs csapata X. dijat nyerte. Sőt elismerésben részekült a polgári fiúiskola Bethlen Gábor csapat ais, «mely kis létszáma mellett is bámulatos. munkakedvvel és akarattal szintén szép eredményt és jó munkát végzett.» Az év nevezetes cserkészeseménye volt még az Erzsébet-hadiárvaház Gizella csapatának a megalakulása, melynek ünnepélyén a fogadalmat a leánycserkészet országos elnöke vette ki a kis újoncoktól. Ez idő szerint egyedüli leánycsapat városunkban, de megjegyezhetjük, hogy a leánycserkészet még csak most van kialakulóban és még nagyon sok város van, melyben legfeljebb ezután fog majd a leánycserkészet megindulni s igy Nyíregyháza e tekintetben is a vezető helyek sorában van. Meg kell még emlékeznem a nyári táborozásokról. Igaz ugyan, hogy csak két csapat rendezett ilyet az idén, de mindkettő cserkésztestvéri szeretettel vitte magával az itthon maradt csapatok táborozni szándékozó tagjait. A Szabolcs a Tisza mentén Remetezugon, a Bethlen Gábor pedig Szamosujlakon ütötte fet sátorát. Mindkét csapat a legnagyobb megértéssel és áldozatkészséggel "találkozott mind a város polgársága, mind a táborhelyek jólelkű mecénásai részéről. Igazán csak a legmélyebb hála és köszönet illetheti mindazokat, akik a legcsekélyebb adománnyal is lehetővé igyekeztek tenni, hogy ifjaink egész évi elméleti és gyakorlati munkásságuk gyümölcsét: a »nagy tábort« élvezhessék. Az egyes csapatok évi munkásságát vizsgálva, különös figyelemben kell részesítenünk az idén megalakult Baross Gábor csapatot. Ennek a csapatnak kétszeres jelentősége van az ifjúság nevelése terén. Ez tudniillik nemcsak az általános cserkész-eszméknek tesz hasznos szolgálatot, de jótékony befolyást gyakorol az iskolai fegyelmei nélkülöző iparos ifjaink lelkületének kialakulására s főképen megannyi végvárak a munkásságot mindenáron kisajátítani törekvő nemzetköziség ellen folytatott küzdelemben. Meg vagyok róla győződve, hogy az igazán cserkész iparostanuló engedelmes, szolgálatkész, szorgalmas magaviseletével mestereik meg vannak elégedve- —' Hiszen csakis erre vezethető viszsza az a nagy áldozatkészség, mellyel kis cserkészeiket elhalmozzák; ezt a különleges elbírálást bizonyítja a város több milliós adománya is részükre, mely fúvós zenekaruk felállítását oly közel vitte a megvalósuláshoz, hogy rövidesen kezdetét veszi a betanítás. — S még egy fontos szerepe van az iparos cserkészetnek. Az a bajtársias viszony, mely egyik cserkészt a másikhoz köti, nagyban hozzá fog járulni a társadalmi osztályok közt lévő válaszfal ledöntéséhezA másijk csapat, mely szintén külön említést érdemel, a Szabolcs. Tagadhatatlan, hogy városunk e legrégibb csapata egy pár éven át nem mutatott fef haladást- Azonban az elmúlt évben valóságos újjászületését érte meg- Elmondhatjuk, hogy kevés csapatban folyt olyan buzgó és eredményes cserkészmunka, mint ebben. Életrevalóságuknak fényes bizonyítéka gazdagon felszerelt cserkészotthonuk, milyennel városunkban egy csapat sem dicsekedhetik. Szertáruk egyik szép darabját, gyakorlatias szerkocsijukat ők is a városi tisztviselők adakozó jókedvének köszönhetik. Nem volna teljes krónikám, ha megfeledkezném a legújabb alakulatunkról, a Magyar Nemzeti Szövetség helybeli fiókjának a védő szárnyai alatt megalakult öreg cserkészek csapatáról: a Nyírségről. A szükség hívta életbe ezt az intézményt is, nem pedig a mindenáron való szerepelni vágyás. Sok iskoláját végzett cserkész érezte, hogy annyira összeforrott már a cserkészéíettel, hogy hivatalos elfoglaltsága mellett is szívesen szakit rá időt, hogy diákkorában elkezdett jó munkáját tovább folytassa. Kerületünkben ilyen'csapatot is Nyíregyháza alakított még csak ezideig, nem szólván arról, hogy az egész országban még csak most kezd kialakulni az egész mozgalom. A léha szórakozás helyett őrsi órákra összejövő ifjakat méltán illeti meg a legnagyobb elismerés, valóban rászolgálnak legmesszebbmenő támogatásunkra. Seregszemlét tartva a kis csapatok felett, jói eső érzéssel állapithatjuk meg, hogy Nyíregyháza a cserkészet terén sem maradt hátra egy tapodtat sem várostársai között, sőt hivalkodás nélkül elmondhatjuk, sok tekintetben vezet e téren is. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy most már nincs Js pótolni való e tekintetben. Eelso19 ' rolva az egyes csapatokat, azonnal kitűnik," hol van még tenni való. Csapata van a Kossuth Lajos reálgimnáziumnak, felsőkereskedelmi iskolának, Jókai Mór polgári fiúiskolának, Kir. kath. gimnáziumnak, iparos tanonciskolának, Erzsébet hadiárvaháznak, Magyar Nemzeti Szövetségnek. Hiányzik még a tanítóképzőnél, leánygimnáziumnál, polg. leányiskolánál, női ipariskolánál, kereskedő tanonciskolánál. Ha mindezeken a helyeken megalakulnak a csapatok, 12 csapattal fog dicsekedhetni NyirI egyháza. | Ilyen élénk cserkészmunkásságot kifejtő város joggal tarthat igényt bizonyos adminisztratív önállóságra, melyre egyébként az országos szervezet is módot nyújt a vármegyei bizottság megalakitasával. Hogy ezt még meg nem alakítottuk, mulasztásnak látszik. — Azonban a helybeli csapatok vezetői már tavasszal megindították az erre irányuló mozgalmat s nem rajtuk múlott, hogy a vármegyei bizottság működését még nem kezdhette meg. Hála Istennek, az előkészítés munkája már olyan állapotban van, hogy a következő cserkész esztendőt eweí áz örvendetes eseménnyel kezdhetjük maidS akkor aztán még fölemeltebb fővei köszönhetünk egymásnak «Jó munkát.» Tamáska Endre, a 189. Bethlen Gábor cs. cs. parancsnoka. A budapesti Operától a honolului tam-tam muzsikáig. Utazás a föld körttl egy jól befűtött szobában, egy kedélyes téli estén, mondjuk disznótoros vacsora keretében. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) — Olyan vaskos ellentmondás van a fenti címben, hogy rögtön magyarázattal keli szolgálni, nehogy olvasóink karácsonyi pihenése idejét felesleges gondokkal terheljem meg: a rádióról lesz szó az alábbiakban. Annyi komoly, szakszerű, propaganda és más eféle cikk után legyen szabad megszólalnia annak a riporternek, akit egy jókedvű barátja friss hurkakolbász elfogyasztására invitált meg, amely, amint jelezte is a vendéglátó barát, rádióval lesz egybekötve. Egyszóval disznótoros rádió, vagy ha jobban tetszik, rádiós disznótor képezi e kis cikk tárgyát. Nem irom le a rádiót, még a gyengébbek kedvéért se, mert még jaz lesz a vége/ hogy azok se ismernek rá, akik szakemberek e kérdésben. Ellenben in medias res^ azon kezdem, hogy a vacsora jó volt, még csekély soványságom is. kigömbölyödött «a la Diogenes» az illatos cigarettafüst s az asztalon elhelyezett palackok csak fokozták bennem a jól táplált ember derűs nyugalmát. Ebben a jó hangulatban nyomott a barátom a kezembe, amint ő mondta, egy 2000 ohmos fülhallgatót, hogy tegyem a fiileimre, mert rögtön bekapcolja a gépet. Mint a gyakorlat embere,* ezeket a fülhallgatókat még rádió nélkül is merem ajánlani az elálló fülüeknek, mert ilyen testhez álló szerszámot, mely ilyen jól odaszorítja a kobakhoz a füleket, még nem láttamAmint ezen tűnődtem, egyszerre csak olyan éles fütyülés, krákogás, recsegés rezegteti meg dobhártyámat, "mintha a kiszenvedett fonográfok valamennyi lelke tartana egyszerre indemnitási vitát abban azegv hallgatóban. Mig én megrökönyödtem, az én barátom arca átszellemült, mert ez a sok túlvilági zörej egy állomás jelenlétét adta tudtomra, — mondta őÉs valóban, lassan, amint a masina gombjait forgatta, elsimultak a zörejek és halk zene zendült, mely egyre fokozódott s végül — .— de ezt már tréfán kivüi kell megállapítani — teljes szépségében csengett egy «Lándler» melódiája. S ha a zene végén nem koccintottuk volna össze poharainkat, még magam is elhittem volna, hogy Breslau egyik hangversenyterméoen ülök. Ettől kezdve azután megkezdtük barangolásainkat az elektromos hullámok szárnyain siéles e nagy világban. Münchenben egy komoly tudós tartott német nyelven angol nyelvtani órákat. Mivel a jóltápláltság vajmi nehezen fér össze a szellemi foglalkozással, vagy amint azt a latin közmondás tartja: «Plenus venter non studet libenter» — a társaság némi undorral követelte a házigazdától, hogy valami más tájakra kalandozzon el s nyilt szavazással arra szavaztunk, hogy csavarintson egyet a gombon s hallgassuk meg a berlini leadóállomást. Berlinben már sokkal jobban jártunk- Egy Wagner operában " gyönyörködtünk, igaz, hogy a harmadik felvonástól kezdődőleg, de mit tesz az. Jó volt s ha a vége jó, minden jó. Berlin után Róma jött sorra. Nem hiába, hogy sok napsugár ragyog a taljánok felett, derű, jókedv" ragyogott még a muzsikájukból is. Jaz band birizgálta a taljánok idegeit, de bennünk is fokozta a vaduló indulatokat. Minek vegyem sorra, hogy milyen állomásokat hallgattunk még végig, hiszen végigkalandoztunk e sáros földtekén. Egyet azonban még meg kell említenem. Az egyik legszebben induló műélvezet közben valami május éjszakai macskaszerenád disszonáns hangjai ve-