Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-12-25 / 293. szám

20 jsítírsidék 1935. december 25. gyűltek a távol szereplő gordonkaművész játékába. Vendéglátó barátunk megnyugtatott, hogy valaki ugyanezt az állomást keresi. De meglehet, hogy csupán boszszantásból teszi azt is, mert ez az egyetlenegy sértés, melyet megtorolni nem lehet. A rádiótulajdonosok teliát ugy is tudják egymást bosszantani, ha egymást nem is látják. Erre pedig ittunk egyet, mert nekünk rádiónélküli halandóknak éppen ellenkezőleg megy a sorunk, sokszor azon bosszankodunk, ha valakit látunk. Myl. Tiszaparti magyarok regéket mondanak Bessenyeiről. Bessenyei-emlékek Paszabon. — A vasnyakravaló. A nagyerejü Bessenyei. Tavaszról-tavaszra fölsarjad a Tiszapart szines és muzsikás élete, kezdetét veszi a mindennél, szebbet, többet mondó hallgatás, amelynek csak a nagy természet ihletett szerelmese számára van értelme, de ez aztán mélyebb és boldogitóbb minden nagyszerű megnyilatkozásnál. Petőfi Alföld-dalain mlgérzik, hogy mélyen elfogódottan nézett a tiszaparti tájak szépségszemébe, amelytől ittasulva suttogja dalának fenségesen egyszerű szerelmi vallomásait. Mikor a Magyar Turista lEgyesiilet Nyírségi Osztályának első gyűlését követő tiszaparti kiránduláson, az évezredes szabolcsi földvár ormáról Cholnoky Jenő tudósunk az Alföld sajátos szépségéről beszélt, láttam, hogy a Tiszamente nemcsak a kongenialisan alföldi magyar poéta, hanem' a világ természeti csodái előtt is hódolattal állt tudós lelkét is inspi^ rálja. Harmatos, rigófüttyös nyári reggelen, tiszaparti sétáimon a parti füzek és nyárfák csodálatos koloraturáju pasztelljében gyönyörködve, sokszor kerestem a csöndes és mély szépségek motívumait ésiéreztem, hogy itt a természeti szép vonalait és színfoltjait, fény- és hanghullámait az a szivet átfogó romantika teszi intenzivebb hatásúvá, amely a magyar Tisza-part felett borong, emlékezővé tesz és reflexiókat ébreszt. Én a Tisza-partnak Ber oel—Paszab menti szakaszán, ahol járni szoktam, a Bessenyeiekrq gon dolok. A magánosan álló Cakód, ez a néhány hatalmas tölgyből álló erdő maradvány, a Bessenyeiek immár ezen a vidéken kihalt családjáról mond regéket. Ha á ragyogóan fehér paszabi templom harangja zsong és a tiszagátra állva Paszab felé nézek, látom azt a helyet, ahol egy évszázaddal ezelőtt még a Kelincz nevü gyümölcsös és méhes kert fái susogtak Bessenyei Sándor lovaskapitányról, aki itt é fák alatt fordította magyarra Milton Elveszett paradicsomát s itt e_ kertes helyen pihent nyugvóra is. Sirja körül ring a kalászos buza, de magát a sjrt a ref. egyház ma is őrzi. Ma már elfogyoban vannak a családi erdő tölgyfái, az egykori Kelincz helyén szántóföldek, rétek virulnak. Sokszor foglalkoztatott ez a kérdés: vannak-e még itt az élő, öreg magyarok között, akiknek lelkében pislákol a Bessenyei család emlékezete ? A berceli tiszai gátak és vízmüvek felügyelője, a festő-poéta lelkű Hrabovszky Samu állott e kérdés megfejtésében is —mint minden másban, ami irodalmat, kulturát érintő ügy volt — segítségemre. Bessenyei emlékek Paszabon Egy nyári napon Hrabovszky Samuval Paszab község lelkes, agilis ref. lelkészéhez, Tomory Lászlóhoz azzal a kéréssel fordultam, hogy mutassa meg a Bessenyeiékre vonatkozó emlékeket. A nagy tiszteletű ur szives készséggel teljesítette kérésemet. Megnéztem a Bessenyei-címeres ref. templomot, amelyet időről-időre a Bessenyei-család hozzájárulásával építettek ki vagy renováltak. A templom szép bárok ajtaja felett itt is a Bessenyei-család címere van, mint Tiszabercelen. A templomban mindenütt ragyogó fehérség, most fejezték be a legfrissebb renoválást. Vonzóan csinos és tiszta ref. iskola mellett megyünk el, viola, őszirózsa, akác, jegenyefa. Meleg sziv, emelkedett' lélek szószólói. A templom udvarán van a Bessenyei; sírbolt, amelyről kevesen tudnak. Ezt a sírboltot Bessenyey László, a családnak ezen a vidéken utolsó férfisarja építtette. A sírboltot diszes rács keriti és fekete kőoszlop emelkedik felette a következő felírással : »A nagybessenyői Bessenyei-család sírboltja. Nyugodjanak áldott poraik az Úrban. Áldott emlékezetű szüleinek állította Bessenyei László«. A sírkő felírásán kivül egyéb írott adat nem igen szól arról, hogy hányan és kik nyugszanak ebben a sírboltban. Tomory László ref. lelkész tudomása szerint ebben a sírboltban heten vannak eltemetve. Bessenyei László, atyja, anyja, testvére. Ide temettékl Bessenyei Lászlót is, aki az 1900-as évek (elején Qáván halt meg s akit aztán idehoztak Paszabra. A Bessenyeisirt szép érckoszoru és virágok diiazitik, a ref. egyház hü gondosságának jelei. Bessenyey László végrendelete a paszabi határban, lévő Bessenyei birtokot, 105 holdat a ref. családnak hagyományoz. Mondják, 'hogy a hagyatékot aj rokonság perrel támadta meg, de ennek nyoma nincs az egyébként igenf értékes relikviákban gazdag paszabi ref. egyházi levéltárban. A ref. ' parochia tanácstermében találkozunk Bessenyei László arcképével. Nagyon szép, kifejező pasztell-kép, Hrabovszky Samu kiválóan sikerült müve, amelyet 1908-ban készített arról a fényképről, amelyet Bessenyei László nevelt lányától, Horváth Gyulánétól kapott. A paszabi ref. egyház irattára, amelynek lapjairól az egyház történetét Tomory László ref. lelkész most dolgozta fel, természetesen több adatot szolgáltat a birtokos, táblabíró, áz egyházi életben'intenziven résztvevő Bessenyeiekről. Erkölcstörténeti szempontból rendkívül értékes jegyzŐKÖnyvek beszélnek arról a múltról, amikor az egyház kezében erős fegyelmező eszközök voltak a szilaj indulatok fékentartására. íme egy néhány jellemző sor az édesanyjával illetlenül bánó legény megfenyitéséről, 1819ből : »Édesanyjával "illetlenül bánt, dorgálás után is káromló volt : negyven pálcával büntesse a helység bírája, Bessenyey András táblabíró parancsára«. Bizony ma is sokszor elkelne Bessenyei András* táblabíró parancsa és az egyházak fegyelmező, büntető joga. Rttg'k Bessenyeiről. | Paszabon a ref. egyház Bessenyei emlékeinek megtekintése után Hrabovszky Samu elvezetett a legöregebb paszabi magyarokhoz, a hoszszu évtizedeken át volt kurátorhoz, Gencsy Sándorhoz, Radeczky János és Akay Imre paszabi gazdákhoz, akik még tudnak a paszabi Bessenyeii-pof tárói lenn maradt emléktöredékekről. Pásztortüzet gyujtunk a Tiszapartján, megtelepedünk és az öreg paszabi magyarok pipa füstjéből meseszavak kelnek. Regék, amelyek mind egy Bessenyeiről szólanak, aki rettentő erejű, nagy étkü, mindenben felülmaradó hatalmas ember, igazi vasember, Vas-Bessenyei volt. És minden emlékszálat őrá fonnak, akiről tudják, hogy »vas« szobra áll a megye székvárosban, amelyet nem egyszer megbámultak mikor a kisvasút a Tiszapartról Nyíregyházára vitte őket. Lassan, vontatottan, bátortalanul índui meg a mesélés, pedig (egyikök a három közül, Akay Imre avvai dicsekedhet, hogy gróf Vay Ádámnál két évig vári huszár volt a vajai kastélyban s vérbeli uraktól is sokszor hallotta a nagyerejü Bessenyeiről 'szóló csudás dolgokat. ö beszélt ei a vasnyakravaló históriáját is. A vasnyakravaló. Ugy volt az, mondja, hogy Bécsben a németek nagy testőrmulatságot rendeztek. Ott volt a hires Bessenyei is. Egyszer csak, amint javában lakomáznak, feláll egy kis német és egy jókora vasrudat vesz elő- Rettentő erő lakhatik a kis németben, mert a vasrudat puszta kézzel meghajlítja. Odaszól nagy fennen a testőruraságoknak, hogy no lám, ki csinaíja ij,tána a kunsztot. Senkise meri megpróbálni. Ám egyszer csak feláll a mi 'Bessenyeink, odamegy a kis némethez, fogja a vasrudat, a kis német nyakába teszi és egy-kettőre befonja, mintha fonatos kalács lenne, olyan könynyen, befonja a kis német nyaka köré nyakravalónak. Es mikor ezt a testőr urak nagy ámulatára ilyen könnyen megteszi, a kis németnek csak ennyit mond: - Kérlek, vedd le a nyakkendődet. De biz az hiába erőlködik, próbálkozik, a vasnyakkendőt lenem tudja oldani. Utoljára a testőrök nagyhangos kacagása közben ekként szói Bessenyeihez: Kérlek, vedd le a nyakkendőmet. — Bessenyei megszánta és leoldozta nem éppen kellemes másliját. A kérkedő erős kis német ezekután elismerte, hogy Bessenyei sokkalta erősebb nála. A furmányosok szekere. A volt huszár meséje a vasnyakravaíóról felbátoritja Gencsy, Radeczky uramékat js. Gencsy. bácsi szépen lefestegeti, milyennek hallotta a Bessenyeiék kastélyait és kertjét, Aztán sorra kerülnek a nagyerejü Bessenyeiről szóló csudás dolgok, amelyeket a fonók és fosztókák tartottak fenn és ruháztak reá. Miként birkózott meg a medvével ő maga egy vadászaton. Egy egész sonkát és kenyeret meg tudott enni. Rettentő erős volt, de sokat is kellett ennie. Lakomákon mindig ott volt mögötte szolgája, aki figyelmeztette, mikor telt be a szükséges mérték. Egy télen megtörtént, hogy a hidast (a komp hatalmas hidját) maga vonta félkézzel a havas parton, mint gyermekek a kis szánt. Hát mikor a furmányosok szekere elakadt ! Ott történt a kastély közelében, a laposban. Bessenyei rájuk szólt, hogy fogják ki a lovakat, aztán megkapta a szekérrudat és félkézzel rántotta ki a lapos sarából. Hát mikor egyszer rá akartak lőni? Ez akkor volt, mikor a fovát egyszer beállította a heretáblába. A gazdatiszt rászólt a kerülőre, hogy Iőjjön a tilosban legeitetőre. A kerülő nem akarta megtenni s így a gazdatiszt maga emelte rá a fegyvert. Bessenyei a kocsit emelte fe.í rudjánát fogva, igy ismerék meg, hogy ki az, akire már-már rá akartak lőni. * A tiszamenti szél tépi a czakódi erdő lombját, a paszabi füzeseket, elrohan a daliás testőr, Bessenyei Sándor sirja felett és egy hajdan erős, szépséges magyar nemesi család emléke elhalványodik az ifjú generáció lelkében. A mondaképződés ismert pszifchioTógjájaszerint a nyers erő 'tiszamenti hősévé lesz annak a Bessenyeinek daliás és elegáns alakja, aki nem a test, hanem a lélek fegyvereivel, nem karddal, hanem tollal hasított be a nagy, nehéz ködbe, ameíy akkoron busán födte a magyar horizontot s amely most egy évszázada a magyar álmok hajnalává pirosodott. Mégis kedvesek, naivságukban is nagy értékeket felvetitők a tiszamenti öreg magyarok regéi, a virtuson való ámulat, az a látás, amiként ők látják a nagyot, az erő csodálata. Hisszük, hogy a magyar Tíszamente ma is a magyar erő kirepítő fészke, hogy a Bessenyei riadója még egyszer felzendül és utat fog vágni abban a nagy magyar ködben, ameíy ma újra mindent busán beföd. Téger Béla. Olcsó, szép és elegáns levélpapír a Jóbanyomdában kapható! | imjjJJ^niíR í Nyomatott Jóba Elek laptulajdonos könyvnyomdájában Nyíregyházán.