Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-12-25 / 293. szám

líii. december 25. jsíyíkítidék 15 Pénzügyi és közgazdasági kérdések. Irta: Tóth Bálint min. tanácsos, kir. pénzügyigazgató. A mai nagy nyomorúságunkban ezek a legaktuálisabb kérdések. A tisztviselőnek kevés a fizetése, a munkásnak, iparosnak, kereskedőnek és gazdának a keresete és jővedelme. A terhek nagyok, a megélhetés nehéz, a karacsonyestének gondtalan vidámsága helyett nyomasztó gond. Mintha hazánk megrablói elvitték volna a karácsony vidám és boldog melegségét is. Ilyen gondterhes napokban mindenki várja a szabadulást, a jobb jövőt, mint valamikor régen az Öszövetségi népek a Megváltót. Nézzünk szét tehát milyenek a kilátásaink és mit várhatunk. A vesztett háború, forradalom, kommunizmus, megszállás és az ország megcsonkítása, majd később pénzünk leromlása teljesen tönkre tette az országot és azzal együtt lakosait. Az inflációs korszak csak látszat volt, nagy számok és nagy jövedelmek, melyek mögött ott rejtőzködött a mi nagy szegénységünk. Mihelyt ezt a szegénységet rejtő fátyolt eltávolították, előtűnt a való a maga ridegségével. Ezt a valót tárta fel előttünk a szanálás. Helyre kellett állítani az államháztartás pénzügyi egyensúlyát és semmiből, papírból kellett teremteni stabil, aranyértékü pénzt. És ez az óriási feladat egy megcsonkított ország elszegényedett lakosságára várt. Ma a szanálás müve közeledik a befejezéshez. A mü sikerült. Van stabil pénzünk, deficitmentes államháztartásunk és ez olyan teljesítménye Magyarország lakosai áldozatkészségének, mely jutalmazatlanul nem maradhat. A közel jövő okvetlen meghozza a közterhek csökkentését. Megszűnik teljesen 1926 julius 1-től a folyó évben már csökkentett kincstári házhaszonrészesedés, és ezt bizonyára követni fogják a különböző kincstári árrészesedések, majd a küszöbön álló kereskedelmi szerződések megkötésével a vámok leszállítása. Á dohánytermelőknek nyújtott előnyös hitel fokozni fogja a termelést. Lesz dohánykivitelünk bőségesen és ezzel olcsóbbá és jobbá válik a belföldi gyártmány. Az építkezési, útépítési és vízszabályozási beruházási kölcsönök nemcsak munkát, keresetet adnak, hanem csökkentik a közmunka hozzájárulási költségeket is. A hosszú lejáratú mezőgazdasági hitel nemcsak intenzivebbé, hanem olcsóbbá is teszi a termelést és igy emeli a fogyasztást. Az államháztartás egyensúlya helyre van állítva. A magyar adózó megtette kötelességét és most már be kell következni a közgazdasági élet szanálásának. És ez a jelek szerint be is fog következni. Megindul a tőke, vállalkozás munka. — Lesz kereset és nagyobb fogyasztás, tisztességes megélhetés. A munka nehezebb részén tul vagyunk és reméljük, hogy most mar elkövetkezik az az idő, midőn a becsületes munka mindenkinek biztosítja a tisztességes megélhetést. Legszebb, legolcsóbb, legkedvesebb újévi ajándék A KÖNYV! Ifjúsági könyvek ó iád választékban az Ujságboltban Koldusok éneke a rossz emberekhez. Megyünk . . , megyünk . . . mert csal a délibáb S keressük a nagy ezüst-palotát. , . Gazdagnak álom, nekünk tiszta hit — Bujdossuk érte erdők titkait, Vezet a felhő, gerlezokogás . . . Aranykenyérről örök álmodás, Ha nap lángol, ha szélvihar suhog . . . Mi vagyunk a rajongó koldusok ! Szemünk mosolygós, az ajkunk lesárt, Nem rebbentjük fel a dalos madárt, Nyiló virágból kezünk nem szakaszt, — Mi koldusok nem fosztjuk a tavaszt — Sok a hitnek, mi a vágynak kevés : Térrel s idővel szent megbékülés . . . Nekünk mind szépek : mohák s cédrusok . . . Mi vagyunk a szerető koldusok ! Mindig látjuk a hajnal-pirkaclást S a nap hevén nem érzünk tikkadást! Síkról oromra egy érzés csal át S mindenütt értjük az Isten szavát! Mélység előttünk vagy utlan homok, Mi mindig látunk Messiás-nyomot . . . Nem széditnek a felhők s bércfokok . . . Mi vagyunk az utlátó koldusok ! Hadd öltsön bibort dáridós pogány Mienk a könny a drága Golgotán ! Balzsam vagyunk vérző ember-sziven, ős-cselekvés, mely sohasem pihen, Kínpadra hágunk s mi tudjuk : miért! A Fiúért, ki jövendőt igért! Végsóhajaink örök himnuszok . . . Mi vagyunk a hozsánnás koldusok ! Magunk sem tudjuk még meddig futunk, De végig járjuk szent, jövős utunk ! Égből száll le, vagy mélység veti fel, — Mi tudjuk; az Igének jőni kell! Kinő a szárny, mely csillagokba visz ! Épül hitünkből arany-piramis ! Kihalt sziklákon nőnek cédrusok! Győzni fogunk magvetők !. . . Koldusok ! KEÉKY ISTVJN. Anyagbeszerző, elosztó intézet. Az országos »takarékossági« bizottság egyik ülésén került szóba, br. Szterényi József ny. keresk. miniszter indítványa alapján, a címben foglalt intézmény létesítése. A »takarékossági« bizottság pedig nem azért szerveztetett, hogy takarékoskodjék az ujabbnál-ujabb gondolatok kitalálásában, hanem azért, hogy megtakarításokat spekuláljon ki a csonkaország államháztartása részére, ennélfogva gondolt merészet és nagyot és tervbe és javaslatba vette, hogy ezentúl takarékoskodni fogunk. Hiszen a vak is láthatja, hogy akkor, ha központilag szerzünk be mindent és központilag osztjuk ezt a sok mindent széjjel, akkor megtakaríthatjuk azoknak az adófizetőknek a keresetét és jövedelmét, akik ilyen anyagok készítésével és adásvételével foglalkoznak. Csak el kell gondolni, miféle hatalmas nagy megtakarítás lesz elérhető, ha minden nyomtatványt , pl. minden hivatal részére egy he- j lyen és saját regie-jében szerez be I az állam. Ugyanígy minden tü- í zelőanyagot, minden papirost, tintát, tollat, asztalt, széket, szekrényt bútort stb. És mily nagy megtakarítás lesz pl. elérhető akkor, ha azután javítani kell ezeket a bútorokat és mind felküldik a központi reparáló intézetbe és onnan vissza a »helyszinre«. Vak, aki nem látja, hogy micsoda nagy megtakarítás érhető pl. el azzal is, hogy a hadsereg minden szükségletét, a posta, a vasút, stb. intézmények szükségletét amúgy központosán szerzik be és intézik. Nem kell holmi apró iparosok, meg kereskedőkkel árlejtéseket tartani, hanem majd a trösztök és nagybankok tesznek ajánlatokat. De még egyszerűbb lesz, ha ezek kartellbe lépnek és akkor csupán csak egyetlen egy ajánlattal kell bíbelődni. Igazán oly gyönyörű perspektíva hyílik itt meg a takarékoskodás irányába tekintve, hogy az vaíami nagyszerű. És ez a perspektíva remekül kifejleszthető is. v El Ikell gondolni, hogy pl. micsodái óriási megtakarítás érhető el jaz!adminisztrációterén, ha mindent, egy tételben, az egész állam területére, maga az állam, a maga szervei. utján sízerez be. De mi lenne még akkor, ha nemcsak az állam, hanem a vármegyék, községek, az összes kebelükbe tartozó közüzemek is mindent ettől a jól átgondolt és mélyreható pontossággal megszervezett központtól kapnának ? Hiszen csak egy rendelet kell és Szterényiesen be lesz szerezve minden, szét lesz osztva minden. A takarékossági bizottság például olyan aprósággal csak nem foglalkozik, hogy mi lesz majd azokkal az iparosokkal és kereskedőkkel, akiknek mégiscsak akadt némi dolguk ezeken az utakon és, akik majd ezután, az állam részére megtakarított keresetük és jövedelmeiket nem tudván megszerezni, nem is tudnak majd adózni. Hát ilyen apróság nem fontos. Elvégre azok az iparosok és kereskedők még mindig elmehetnek kapálni, ha tudnak. Mily impozáns lenne pl. a perspektíva kifejlődése terén az a megtakarítás, amit a tisztviselők összes házi szükségleteinek beszerzése és elosztása, de sőt, termelése terén is el lehetne érni ? Aki ezt is fel nem foghatja, annak ugyan hiába magyaráz takarékosságról a bizottság. Csak egyet jó lenne tudni. Vájjon akkor, ha ilyen központosán szerzi be majd az állam és az étvágy növekedtével minden közület a központtól összes szükségletét, kik lesznek azok, akik a beszerzéshez szükséges összegeket befizetik az államkasszába? Mert ha majd minden iparos és kereskedő napszámossá válik, vagy , legfellebb ipari munkássá, akkor kevés lesz az a kereseti adó, amit a tabella szerint ezek keresetéből le lehet vonni, a beszerzések céljára és a különböző költségvetési szükségletek 'fedezésére. Ugy rémlik, mintha ez a kö'zpontos beszerzés és szétosztás, mintha egy kissé késői gondolat volna. Hiszen emlékszünk még arra, hogy valami ilyesmiről szó volt már.. De ugy rémlik, mintha akkor is csődöt mondott volna. Sőt a tökkáposzta táplálkozás idején nem is szerették ezt a központos ellátás dolgát. Mindenki megcsömörlött tőle. De ugy fest a dolog,fmintha éppen olyan eredménnyel járna államilag csinálva ezt a takarékosságot, amint az az egyénnél is festene, ha... Ha t. i. mindenki maga vetné meg ágyát, amikor!"felkel, maga takarítaná lakását, maga menne a piacra bevásárolni; maga főzné meg ebédjét és mindent, ami kell saját maga részére, maga készítene el, rúnát, fehérneműt, lakást, minden fő- és mellékmunká1 val. Hát bizony ez az ember megtakarítana mindent, ami kiadása lenne, de... ? De nem tudnál megélni, mert elpusztulna jövedelem híj ján. Isten tudja ! De mintha régért kitalálódott volna a társadalmi munkának kooperatív volta ? Csak' Szterényi ne tudná ezt ? Az iparosok és kereskedőknek, de nemcsak, hanem minden magyarnak védekeznie kell ilyen szörnyszülött takarékosság ellen, hogy el ne pusztuljon szegény csonkaországunk ! PiSsXer János, Elegáns kivitelű nőiruhák a legjutányosabban készülnek Kállói-ntca 8. szám.