Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-12-25 / 293. szám

u jsífírsridéel dett álláspont az egyesületek autonómiáját megszüntetni, az egyesületeket összeolvasztani, hanem csak azt, hogy az állam és a hatóságok munkáját szervezett társadalmi mun ka egészítse ki és támogassa, másfelől, hogy egy nagyobb 'közigazgatási egység területén ez a szociális munkásság összhangzó és nagyobb eredményű lehessen- Hiszen minden jótékonysági és szociális egyesületnek meg van a maga külön, alapszabályokban meghatározott, tiszteletreméltó célja, minden egyesületnek meg van a maga szervezete, közönsége és érdekköre, honnan anyagi erejét nyeri és támogatását kapja- Ezt az erőt és ezl a támogatást csak ugy lehet megkapni és mint eleven hatóerőt a cél szolgálatába állítani, ha az egyesületek külön-külön működnek és tevékenykednek. De minden egyesület vezetősége éppen ugy, mint a hatóságok érzik, hogy jobban, szervezettebben, eredményesebben fehet még a célt munkálni. Jó szegénygyámolitás .ugyanis csak ott van, ahol a gondozás bizonyos rend szer szerint történik. A szegényügy története. A szegényügy történetében és fejlődésében három vezető szempont alakult ki. Az egyik, hogy a gyamolitás pillérei, az egyház, a közhatóságok és a társadalom egymást kiegészítve szerepeljenek. A másik, hogy a szegényügy intézését részint tiszteletbeli, részint fizetéses (hivatásos) szervek, részint mind a kettő együttes rendszerben végezzék. A harmadik, hogy a szegénysegélyezés rendszere mindinkább az egyéniesülés felé haladjon. Az őskeresztyén korszakban a szegénysegélyezésnek egyházi jellege volt. A gyámolitási költségek az egyházközségi tagok szeretetadamonyábóí kerültek össze. KoI* dus nem volt és arra törekedtek, £iogy a szegényeket ismét munkaképessé és gazdaságilag önállókká tetegyék. Á középkori városuk egymásután kísérleteznek a szegényügy rendezésével. A fejkídés természetesen az egyes országok szerint különböző volt. Itt a lényege a változásnak az előbbi korszakkal szemben az, hogy az egyházak és egyháztagok helyébe a városi polgárok és hatóságok léptek és a szegényügyi igazgatás polgári rendszerét alakitoták meg. Angliában pl- a szegénysegélyezés közfeladat .volt s alapját az Erzsébet királyné idejében 1601-ben hozott szegényügyi törvény rakta le. A szegényeket közmunkaházakban foglalkoztatták s az ezzel járó terheket közadókkaí fedezték. De a zárt gondozás mellett tért hódit a nyilt segélyezési is s a hatóság munkáját a társadalom egészíti ki. Franciaországban a gyámolitás fakultatív volt s csak később gondoskodott a törvényhozás az aggok, betegek és gyermekek kötelező gyámolitásáról. A munkát a jótékonysági irodák végezték, amelyet felügyelő és tanácsadó testület egészített ki. Hollandiában a szegénygondozás az egyházak és az egyesületek, magánosok kezében van, a hatósági gyámkodás itt háttérbe szorul. Németországban a szegényügyet Németországban a szegény ügyet viszonyokra jellemző, hogy a szegényügy bár községi feladat, a jótékonysági munkát inkább tiszteletbeli erőkkel yégeztetik. A hivatásosak csak ujabban nyomulnak előtérbe. Az elberfeldi rendszer A németországi rendszerek közül a legnevezetesebb és világszerte ismert az elberfeldi rendszer. Ennek előzménye a Nürnberg városában 1525-ben hozott szabályrendelet, mely szerint az alamizsnaosztás helyébe a községi segélyezés lép. — Koldulás nincs. A gyámolitás vezetésével egy bizottságot bíztak meg, a várost négy kerületre osztották és mindenik kerület élére egy szegényügyi felügyelőt neveztek ki ,aki minden segélyezést megvizsgálni tartozott. Az 1853-iki elberfeldi szabályrendelet a gyámolitást tisztán polgári, közhatósági alapra helyezte. Az ehez szükséges összegek közterhek lettek s a gyámolitásba óvatosságot vittek. A gondozás itt is nyilt vagy zárt, aszerint, hogy közsegéllyel otthoni környezetben, vagy intézeti elhelyezéssl segítettek a szegényeken. Az elberfeldi rendszer alapeszméje az őskeresztény diakónus rendszer, a testvéri szeretet és indivídualizálás , vezéreszméje mellett. — Tehát áz eljárás egyéni a sablonos — Micsoda rongy idegeim vannak — gondolta bosszúsan és megrázkódott. Ma ez, holnap az keríti a hatalmába. Uralkodnak fölötte az érzései s nem ö fölöttük. Ez baj. Ez förtelmes betegség. ördögöt fest falra. Eszmeképzetek khaosza. De ez itt... ez a Szárnyas csoidabogár. Ezt talán ő festette. Elővette a katalógust. Csakugyan Erdey László... Vágy ... s az arc... az arc az, aki nem régen, pár perc előtt a tükörből vissza nézett reá... s milyen csodás kékesfényü szárnyak ! Honnan vette ezeket Erdey László az ő feje köré, ia vállaira? S ez az arc... csakugyan ilyen ? Vágy ... mennyire sugárzó, követelő ! Az Erdey Gáspár vágya az ő arcán. Erdey Gáspárnak minden vágya ehhez az archoz tapadt... ráhullt könnyedén beleidegződött s innen harsog viszsza reá, és... mindenkire. Ebből a két elemből, az ő arcátófts az Erdey Gáspár vágyától összetevődött ez a... csodabogár. Nevetett. Az emberek, az a pár ember, . aki most itt megjelent, a kép elé csoportosult. Az asszony még jobban a szemébe húzta a kalapot. (Valahogy meg ne ismerjék. Hogyan in festhette meg ilyen élethűen. Hiszen sohasem akart neki ülni, hiába kérte... Emlékezetből... ez... Szép... furcsa. Csodálatosan élethű Alig bírta otthagyni a képet. Hazament és nem volt nyugalma. — Visszacsendült fülébe a többi néző dicsérete : Ez a kissé nyitott száj... ezt nézzétek : a forró lehellet rajta ég, mintha élne ... s a szem ... elérhetetlenségekbe tekintő kínos tüz izzik benne s a végtelenbe''lendül. | Elhatározta, hogy a képet megveszi, hazahozatja. Mire Erdey Gáspár hazajön, itt találja. De miért is utazott el ? Miért nem őrül ott a csodálatnak, amit a képe kivált a nézőkből? Dacol? Kivel? Nem akarja élvezni a sikerét ? Erdey Gáspár csak egy hét múlva jött hazít. A kép akkor már ott függött a szép özvegy szalonjában. Ahogy bejött, friss volt, telve kedvvel, a régi bátortalansága teljesen eltűnt. A képre pillantott. — Látja, megvettem — mondta az asszony halkan, szelíden. — Én tudtam, hogy hazahozza. Ebben benne vagyunk. Én az ön szivében, Klára. S megfogta az asszony kezét. Az nem ellenkezett. Szelíd engedelmességgel lehajtotta a fejét s engedte, [hogy a férfi a fehér nyakára egy hosszú égő csókot csókoljon. tömegeljárással szemben. A gyámolitást a városi tanács végzi tiszteletbeli erők Ijözremüködésével. — A várost több kerületre osztották s a kerületek élén a kerületi elöljárók állottak. A kerületeken belül járásokat alkottak s minden járás részére külön szegénygondozót jelöltek ki. A járást ismét kisebb körzetre osztották ugy, hogy egy szegénygondozóra csak 3—4 család jutott, akiknek aztán nemcsak anyagi segítséggel szolgáltak a gondozók, hanem tanáccsal és útbaigazítással is. Itt a sikernek az az előfeltétele, hogy a város legjobbjai" és legderekabbjai szenteljék magukat, mint tiszteletbeli közegek a szegényügynek. Nagyobb városokban, pl. mint Hamburgban, az elberfeldi rendszer nem vált be- A lelkesedés idővel lelohadt és a lelkes ^gyámolítok serege "lassanként meggyérült. — A gondozókban is hiány állott be. — Aztán nem odavalók is kerültek a gondozók közé, kik vállalt kötelezettségüknek nem tettek eleget. — Az összeköttetést is nehéz volt fenn (tartani a nagy metropolisokban a hivatal és a tiszteletbeli közegek között. Ezért a munkába bevonták a nőket és a munkásokat is mint gondozókat. A nők bevonása járt különösen nagyobb sikerrel, mert a szociális munka iránti fogékonyságuk, jószivük és kitartásuk tette alkalmassá őket erre a hivatásra. A központi hivatalok nagyobb hatásköre is kialakult és a tiszteletbeli gondozók mellett a hivatásos tevékenység egyre nagyobb tért hódított . Az elberfeldi rendszertől lényegesen eltért az u. n. strassburgj rendszer. Itt a szegényügy élén a polgármester elnöklete alatt működő 20 tagból álló szegényügyi tanács van. A várost 12 kerületre osztották. A kérvényt a központi szegényügyi hivatalban kellett előterjeszteni, amely a helyi vizsgálatot hivatásos gondozókkal végeztette. Aztán a beérkezett javaslat alapján határoztak. A szegényügy Magyarországon. Nálunk a szegényügy az 1886. évi XXII-ik t. c. 145-ik szakaszán és az ezt kiegészítő 51.000—1899. B. M. szabályrendeleten nyugszik. — A törvény hivatkozott szakasza azt mondja, hogy amennyiben a .jótékony intézetek segélye és egyesek könyöradománya a község szegényeinek ellátására tjém elegendő, a község tartozik gondoskodni azokról, akik magukat segély nélkül el nem tarthatják. A szegények ellátása tehát Magyarországon közséjgi feladat, de csak abban az esetben és oly mértékben, amint azokról a társadalom nem gondoskodik. Az ellátás részleteit a törvény nem szabályozza és a közigazgatási hatóságokra bízza. Ezért országszerte szomorú volt a "helyzet és a szegény ügy sokáig mostoha gyermeke volt a közigazgatásnak. E tekintetben az 51.000—1899. számú rendelet hozott némi javulást . Ez a szabályrendelet ugyanis a közsegélyre szorulók összeírását és nyilvántartását rendeli el- Megállapítja az eljáró hatóságok illetékessegét és fokozatait. Különbséget tesz tartózkodási és illetőségi község között és míg a törvény csak az illetőségi község segélyezési kötelezettségéről beszél, addig a szabályrendelet már a tartózkodási köz ség átmeneti segélyezését is előírja. De még ennéí is fontosabb újítása, az, hogy elrendeli a közsegélyezés gyakorlásába a társadalom bevonását és kimondja, hogy olyan községekben, hot e feladatra műveltebb egyén önként vállalkozik, a közsegélyre szorultak felügyelete erre bízandó. 1925. december 25. A nyiregyházi jótékonyság. Városunkban a polgármesteri hivatal nyilvántartja a szegényeket, havonként 50 ezer korona közsegélyben részesít 86 családot, rendkívüli esetekben külön segélyt folyósít, az Ínségeseket eltemetteti, elhagyott munkaképteleneket a városi szegényházban ápol és gyógyít (számuk jelenleg 63), szegény iskolás gyermekeknek cipőt ad, 15 évnél fiatalabb elhagyott gyermekeket az állami gyermekmenhelyen elhelyez és gondoztat. A hatósági orvosok a szegényeknek ingyen rendelnek és gyógyszert az országos alap terhére díj nélkül kapnak. Ajótékonyságl egyesületek közül a Jótékony Nőegylet és Izr. Nőegylet nyilt segélyezésben részesít felnőtt ínségeseket. A Szociális Missió Társulat ingyenes népkonyhája naponként 30—40 elesettnek ad meleg levest, Charitas foglalkoztatója pedig fiatal leányoknak ad kenyérkereső munkát. A gyermekek iotékonyságát a Leányegylet, Ag. h. eV. Leányegylet és Ref. Nőegylet végzik, kik a felekezetükhöz tartozó iskolásgyermekeket látják el -ruhával, cipővel. A József Szanatórium Egyesület tüdőbeteg rendelő intézetében ingyen vizsgálja meg a szegénysorsu tüdőbetegeket és részükre gyógyszert rendet, tejet ad. A Stefánia Szövetség szociális és egészségügyi tanácsokat ad anyáknak, ínségeseknek ingyen rendel ugy a csecsemők, mint a.z anyák részére és természetbeni segélyeket oszt ki. Az Országos Gyermekvédő Liga tartja fény náfunk az iparostanulók otthoná't. Az állami hadiárvaház gondoskodik a hadiárva leányok elhelyezéséről, taníttatásáról és neveléséről, az Élim Nyomorékgyermek Otthon pedig a szerencsétlen ny omorék kisgyermekeket ápolja é;S gondozza . Mit kellene tenni? Itt Nyíregyházán az egyesületek kiküldötteiből, egyházak vezetőiből, iskolaszékek elnökségeibői álló városi együttes jótékonysági bizottságot kellene megalakítani már a december 29-iki összejövetel alkalmával, amely bizottságnak az volna a feladata, hogy a jótékonyság ügyeit a hatósággal együtt irányítsa és szervezze. A várost kerületekre és körzetekre kellene osztani s az egyesületek által bejelentett önkéntes vállalkozókból a szegényügyi gyámok és gondozók rendszerét kell életbeléptetni. Ilyen gondozók és gyámok férfiak és nők egyaránt lehetnének. Ezek tartják nyilván a keriifetükbe, körzetükbe tartozó segéleyzésre rászorult ínségeseket, környezettanulmányokat készítenek, javaslatot és véleményt adnak. Az egyesületek pedig bejelentenék a városi ügyosztálynak, hogy kiket milyen mértékben segélyeznek. Igy lehetne a közsegélyezés gyakorlásába a társadalmat és egyesületeket belevonni a város minden utcájára kiterjedőleg olyan egészséges és életrevaló szervezetet létesíteni, mely nagy mértékben mozdítaná elő a szegények istápolásának nagyfontosságú ügyét.