Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-05-31 / 122. szám

1925. május 31. JttYüarniÉK 3 Gyulay József miniszteri tanácsos a népjóléti miniszter képviseletében megtekintette a Bnrger-féle alapítványi birtokot. Az igazságügyi minisztérium bérletében levő birtokot minta­szerűnek találta. Értékes direktívákat adott a kuratóriumnak Nyíregyháza, május 30. A Nyir­vidék tudósitójától . Megírta a Nyirvidék, hogy Gyu­lay József miniszteri tanácsos Csá­nyi István minisztériumi számve­vőségi főtanácsossal Nyíregyházára érkezett, ahol a népjóléti jninisz­ter, mint alapítványi felügyeleti hatóság képviseletében megvizsgál­ta a Burger-féle alapítvány szám­adásait. A miniszteri tanácsos, aki a szo­ciális és közegészségügyi alapítvá­nyok ügyének legfőbb irányitója és alapítványi kérdésekben kivá­lóan képzett s az alapítványokban képviselt közérdekért mindig a leg n agy°bb odaadással sikra szálló főtisztviselő tegnap délután meg­tekintette magát az alapitványi birtokot is. « Burger István birtokán Gyulay József miniszteri taná­csos és Csányi István számvevő­ségi főtanácsos a város kocsijain mentek ki a Burger-birtokra, aho­vá Kardos 'István kulturtanácsos, Kausay Tibor vármegyei gazdasá­gi felügyelő és Gyurikovics Lajos városi .gazdasági intéző kisérték ki őket. A miniszteri tanácsost és kísé­retét a birtokon Illés Andor dr. főügyész, az igazságügyi minisz­térium áital bérelt birtok kiváló agilitásu vezetője íqgadta, akinek kezelésében a birtok rövid eszten­dő alatt virágzó mintagazdasággá fejlődött. A felügyelő főhatóság képviselője és kísérete a legna­gyobb elragadtatással látták a májusi pompában viruló vetéseket, és azt a nagy átfogó tevékenységet, amelyet itt főként rabok végez­nek s amelyben a nagy Eötvös József bárónak a fogház javítása, a megtévelyedettek erkölcsi meg­váltása érdekében hangoztatott fenséges eszméi megvalósulást nyernek. i A fiatalkorú bűnözök A bizottság rövid pihenés után i a kastély körül gondozott gyönyö* rü kertben, a gyümölcsösben és szőlőben tett sétát. Egy csapat fi­atalkorú bűnöző dolgozik itt szor­galmasan egy őr felügyelete mel­lett. Boldogok voltak, amikor hal­lották ,hogy a birtokra jöhetnek s Isten napsugaras ege alatt dol­gozhatnak. Szorgalmas, odaadó munka után egy évre próba sza­badságra mennek s ha kiofgástala­nul viselkednek, végképp megsza­badulnak. A miniszteri tanácsos ezután a magtárat, a tanyán folyó uj épít­kezéseket tekintette meg. Minden­ben azt vizsgálta, elég tartós-e és örömmel látta, hogy a most épülő két uj házzal is nagy mértékben növekszik az alapítvány értéke. — Meghallgatta az uj nagy istálló építésére vonatkozó terveket és azok megvalósítását is helyeselte. Megujult lélekkel dolgozó rabok. A birtokon fqjyó ipari tevékeny­ség, a nyersterményeknek ipari fel­dolgozása rendkívül meglepte a mi­niszter képviselőjét. A birtokon kovács, asztalos,, bodnár, kerék­gyártó műhely van, ahol a súlyos évekre ítélt rabok megujult lélek­kel, páratlan szorgalommal dol­goznak. Épp most készültek el a műhe­lyekben dolgoz órabok az uj szeke­rekkel. Négy masszív, ízléses uj szekér állt készen a műhelyek előtt. Gyulay József miniszteri ta­nácsos megtekintette a cselédlaká­sokat, a rabok lakóhelyét, a konyhát, megízlelt e arabok barna, jóízű rozskenyerét. A konyhán az őrök és ipari munkások számára husievest, a rabok részére salátafő­zeiéket főzött egy rabszakács. Meg­tekintette a miniszteri tanácsos az istállókat, a motorházat, a takar­mányt készitő gépeket s a minta­szerű rend, tisztaság, az okszerű gazdálkodás minden lépésnél elő­Dukkanó tényeiről nagy elismerés­sel nyilatkozott. A Bikaszigeten. A társaság kocsira ült, hogy be­járja a birtokot és megtekintse az u. n. Bikaszigetet, amely a csator­na mellett, Oros és Pazony közsé­gek között van és a földbirtokre­form tárgyalásokkal kapcsolatban ronya. — Agyon Isten — fogadta Mári illendően. — Mi jóban jár kelmea ilyen késő este. — Hát amibe... este szoktak jár­ni. Vagy lopni... vagy visszaköve­telni. — Ne-te-ne! Mi vön' magának rajtam követelni valója? — Hogy mi? — Még kérdi? •— Hát csak nem is hallgatóméi! Ekkor már az ajtóban álltak s farkas szemet néztek egymással. Az asszony ugy érezte, hogy akkor cselekszik jol, ha kissé nehézzé te­szi az ember helyzetét. — Engedjen be! — Nem engedem én, mig meg nem hallom jövetele sorját) — Az asszonyt akarom! Itt van! Láttam. •— Ha látta kend, érje be vele. Most mán nem látja. Bentrül riadt nesz hallatszott. — Borka! Gyere ki! — Nem megy. — Borka! •— Nem engedem! Az én védel­mem alá menekült, nem hagyom kendnek ide-oda lökdösni! Két — egy — testvér gyermek vótam az anyjával! — Hát tudja mit? Ne okoskod­jék ,most... mert rájok gyújtom a Inázat! Felpiritom magokat, hogy kijön akkor, de még maga is. — Hogy az én házamat? Az én tisztességes, becsületes özvegyi haj­lékomat? Aki apád vót, ne ijeszt­gess, hanem takarodj. Nan-na, hogy még a jóságomért... eszt er­demlem. Borka megjelent az ajtóba, a ba­tyut a kezébe vette, aztán lassan előre lépett, lehajtotta a fejét és sirt. Az öreg Boronya megfogta i. kezét, megrántotta: — Gyerünk! A kutya felnézett rájok, de nem ugatott. Két első lábára eresztette a fejét, behunyta a szemeit s bé­kességesen csóválta a farkát A' véfl Mári behajtotta utánok a verécét s mikor hallotta, hogy az utca ajtó is becsapódott mögöttük, fel­sóhajtott : — Hála Istennek! — és felakasz­totta az edényeket a falra. — Egy uj tálat veszek már a csütörtöki vásáron... Vájjon mit csinált a me­nyivel a vén Boronya? E miatt kissé nehezen ment le­fekvés, meg az elalvás. De azért sikerült. erős vita tárgyát képezi. Ezen a területen a bérlő igazságügyi kincstár olyan nagyszerű bolgár­kertészetet folytat, hogy a konyha­kerti vetemények fejlettség, szép­ség tekintetében jóval felülmúlják a városi bolgárkertészek produk­tumait. A csatorna vizét motor hajtja fel a magasról lejtő csator­nakba. Hagyma, karalábé és egyéb zöldségnemüek virulnak itt beláthatatlan messzeségben. — A bolgárkertészet termeivényeibői élelmezik a rab munkásokat. A fö­lösleg £ városba a kórháznak és a fogháznak élelmezésére jut vagy a piacra kerül. Az alapitványi főfelügyelőség képviselője, akinek igen helyesen az a felfogása, hogy a közjóté­konyságot szolgáló alapitványi bir­tokok a földbirtokreform szempont jából érinthetetlen javak, a Bikaszi­geten megállapította, hogy ennek a résznek az alapitványi birtok testéből való kiszakitásával helyre­hozhatatlan sérelmet szenvedne a Burger alapítvány. Szép a vetés. A vetések között robogó kocsik­ból szivet-lelket üditő kép tárul/ * fővárosiak elé. A festői szép, eny­hén hullámzó szabolcsi táj kedves pikturája. Az őszi árpa hamvas zöldje, a rozs, búzatáblák májusi tablója most a legszebb. A vetés mindenütt elsőrangú. Igen jó bur­gonyatermés is Ígérkezik. Gabona­futrinka vagy fagykár csak kis mértékben látható. A vetések is a leggondosabb kezelésre vallanak és a mintaszerűen gazdálkodás ered­ményei. A tanya művésze. A társaság gyönyörködve szem­lélte a pompás állatállományt, a nagyszerű teheneket, a gulyát, a pompás méneket, a tenyészállatvá­sáron szerzett kosokat, a juhállo­mányt. A birtokot szegélyező szép akácos mentén találják a látogatók a kondát. A számadó szikár fiatal­ember: Nagy József. A hazáért vé­rüket hullató Nagy Józsefek közül való. öt súlyos sebet kapott, kö­zöttük egy tüdőlövést. Ötven szá­zalékos rokkant. Nagy József a puszták mélyén rejtve élő ősma­gyar művészi erő egyik megnyilat­koztatója. Kezében gyönyörű ka­rikás van. A nyele művészi intar­zia. Nagy József a centennáriumi kiállitáson is részt vett népművé­szeti tárgyaival. A kocsik visszafordulnak és a társaság a késő délutáni órákban tér be a tanyára, ahol a miniszteri tanácsost és kíséretét Illés Andor dr. főügyész vendégül látja. A vendéglátást és a tanulságos kalau­zolást Gyulay József miniszteri tanácsos köszöni meg, aztán visz­szatér kíséretével a városba. Az ala pitványi főhatóásg képviselője szin ről-szinre látta, hogy a Burger-ala­pitvány sorsa a legszerencsésebb fordulatot vett, amikor a birtok az igazságügyi kormány bérletébe, Illés Andor dr. főügyész kezelé­sébe jutott, ahol a továbbfejlődés a jókarban tartás, a belső értékgya­rapodás minden feltételei megvan­nak és ahol a fogház lakóinak a szabadban való foglalkoztatása által, a munka nemesítő hatása alatt olyan szociálpedagógiai ered­mény is megközelíthető, amely az alapítvány ethikai hatóerejét nagy mértékben fokozza. Az alapítvány keze­lésének direktívái, Gyulay József miniszteri taná­csos az alapítvány ügyeinek be­ható vizsgálata után rendkivül ér­tékes direktívákat adott az alapít­vány kuratóriumának. Ez az elvi tekintetben s a soraiból kisugárzó rendkivül értékes mentalitás szem­! pontjából is becses és tanulságos «Pro memoria» a következő: A kuratórium dicsérete Az alapitványi számadások felől cs&k a részletes felülvizsgálás be­fejezése után nyiiatkozhatom ; azonban vizsgálataim eredménye­ként már most kijelenthetem, hogy az alapítvány érdekeinek szolgála­tában ugy a város vezetői, valamint a kuratórium tagjai részérői annyi jóindulatot tapasztaltam, hogy az minden elismerést és köszönetet megérdemel. Erre a jóindulatra apellálva ké­rem a Kuratórium urait, fogadják megértéssel a következő megálla­pításokat és javaslatokat: Nem alkalmas az idő nagyvonalú tervekre Amikor a világ népeinek existen­üális érdekei sem ethikai, sem gaz­dasági vonatkozásokban nincsenek kielégítve és minden Irányban bi­zonytalanság uralkodik, , amikor úgyszólván állami létünk is bizony­talan, mert útjában vagyunk a ben­nünket körülvevő, állig felfegyver­zett ellenséges népeknek, sajnálattal be kell látnunk, hogy a jelenlegi viszonyok nem alkalma­sak nagyvonalú tervek végrehaj­tására. Tartozunk Burger István emlékének. Ezzel nem azt kívánom mondani, hogy a kuratórium ne készítsen terveket a jobb jövő számára. — Készítsen! mert nem mondhatunk le a jobb jövő reményéről. — A főcél azonban, ami mellett az át­meneti idő alatt minden egyéb háttérbe szorul, csak az lehet, hogy az alapítvány értél keit kon­zerváljuk és átmentsük a jobb jö­vő számára. Ezzel is tartozunk Burger István emlékének . Megóvni a törzsvagyont Mindenekelőtt tehát arra kérem a kuratórium urait, hogy az ala­pítvány törzsvagyonának: a föld­birtoknak értékét óvják meg a jö­vő számára olyképen, hogy a tisz­ta jövedelem túlnyomó részének felhasználásával létesítsék mind­azokat a karbantartásokat és beru­házásokat ,amikre elsőrendű min­tagazdaságnak szüksége van. Nem tudni, hogy mit hoz a jövő; nem tudni, meddig tart a földből eredi jövedelem konjunktúrája. Használ­juk fel tehát jól az időt és az ala­pítvány rendelkezésére álló anyagi eszközök segítségével hozzuk az alapitványi birtokot olyan előnyös helyzetbe, hogy sikeresen dacolhas son minden elkövetkezendő idők viharával. Mezőgazdasági ipar Gondoljunk az alapitványi föld­birtokon olyan mezőgazdasági ipar meghonosítására is, amelynek ter­mesztvényei feltétlenül versenyké­pesek s az alapitványi vagyon jö­vedelmeit nagy mértékben fokozni alkalmasak . ­Készpénzvagyonra is szükség van. Egyidejűleg gondoskodni fog a kuratórium arról is, hogy az ala­pítvány mindig jelentékeny kész­pénzvagyonnal is rendelkezzék; mert a mobilitás hiánya a viszo­nyok kedvezőtlenre fordulása ese­tén katasztrofális következmények­re vezethet. Egyéni segélyezést csak keveset. Csak a vagyon értékeinek kon zerválása és biztosítása után fogha­tunk hozzá a nemesleíkü alapító intenciójának megvalósításához, so hasem tévesztve szem elől azt a tényt, hogy boldogemlékeaetü né­hai Burger István közjótékonysági cél szolgálatára szánt alapítványt létesített, tehát az alapítvány jö­vedelmiből egyéni segélyezés

Next

/
Thumbnails
Contents