Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-05-30 / 121. szám

J^lYIBinilÉK: 1925. május 30. 6 SPORT. Nyíregyháza négy futballcsapatával vesz részt az ünnepi sport­programmon. A Nyirvidék már megemlékezett róla, hogy milyen pünkösdi sporteseményekben lesz része vá­rosunk sportközönségének, meg­írta, hogy a fővárosi vendégeken kivül első alkalom lesz arra, hogy Nyíregyháza futballsportjának fej­lettségét megtekinthetjük, megszem félhetjük mind a négy csapatunk játékát . Ma már hatalmas plakátok hir­detik a nagyszerű ünnepi program­mot ,amely elé már most is nagy érdeklődés nyilvánul meg. Pünkösd első napján, vasárnap a Njrkise Bethlen utcai pályáján délután 5 órakor az Erzsébetvá­rosi Torna Club komplett első csapata játszik a Nőisével, előtte a Nytve együttese mérkőzik a Pos­tás SE jóformában levő tizenegyé­vei . Pünkösd másodnapján a Nytve pálya a mérkőzések szintere, a fővárosi vendégekkel a Nytve leg­jobbjai játszanak, mig előtte a Nykise első csapata mérkőzik a Bőriparosok másodosztályú baj­nokcsapatával . Ha ezekhez még hozzávesszük, hogy elsőosztályu csapataink korri­bináltjai valószínűleg vidéken mér­kőznek megállapíthatjuk, hogy ilyen mozgalmas és érdekes futball­programmban még alig volt ré­szünk és az megérdemli a nagy­közönség teljes érdeklődését és támogatását . * Az ETC a fővárosi másodosz­tály egyik legjobb csapata, különö­sen a tavaszi szezonban jött a szim patikus egyesület jó formába és egymásután győzte le a vezetőket és az igen respektábiiis ötödik helyre küzdötte fel magát. A csa­pat erős, rámenős, gyors de amel­lett nem durva stílust játszik és bizonyosra vehető, hogy játékuk­kal a közönség teljes szimpátiáját meg fogják nyerni . És mégis mindennek az önfelál­dozó hősiességnek, emberfeletti erő­feszítésnek mi lett a vége ? Mi lett a dicsőségből ? A központi hatalmak belső ere­jét, melyek pedig francia, olasz, szérb, román csatatereken min­denütt az ellenfél földjén harcoltak, megőrölték a belső ellenségek kár­hozatos aknamunkájukkal; a hatal­mas Amerika is belépett ellensé­geink táborába és a győzedelmes kard az ellenség földjén kihullott fáradt, elernyedt idegzetű kato­náink kezéből és eljutottunk Tria­nonhoz. Ha Magyarország nem lett volna... Az ellenséges nagyhatalmak, melyek győzelmet nem remélhet­tek és szerény nézetem szerint Amerika közbelépése nélkül soha nem is érhettek volna el, minden gondolatokkal csak a félelmes ve­télytárs, Németország gúzsbaköté­sével voltak elfoglalva, nem sokat törődtek a szétbomlasztott osztrák­magyar monarchiával, hanem az ezeréves Magyarországot, meiyről pedig az angolok egy nagy irója, ha jói emlékszem, Maculay azt irta, hogy «ha Magyarország nem lett volna, ma talán Londonban a Ko­ránt tanitanák«; martalékul dob­ták a kis szövetségeseknek; meg­csonkították ugy ,hogy itt egy tar­tós életképességü Magyarország nem maradt. Középeurópa állandó tűzfészek. Természetesen a Wil­son-féle kisebbségi elmélet, a nepek szabad rendelkezési jogának hangoztatása azonnal sutba' lett dobva, «a Mór megtette kötelessé­gét» és ma ott állunk, hogy Kö­zépeurópa egy állandó tűzfészek, melyben a kisebbségi nemzetiségek a legpéldátlanabb elnyomatást kénytelenek elszenvedni, melyben a rablótársaság állig felfegyverezve őrzi és veszi körül a lefegyverzett, harmadára lecsonkitott kis Ma­gyarországot. Az a gazdasági nyomorúság, mely a béke szörnyszülött uj ál­lamainak létrejöveteiével Közép­európában uralkodik, az elégület­Ienség lángját hamarosan pusztító tűzvésszé fogja nevelni, ezért ugy­látszik, a nagyhatalmak komolyan gondolkozó vezető férfiainak lelki­ismerete is felébredt és a békeszer­ződések igazságtalan, emberietlen voltát belátva, azok megváltozta­tása elől nem látszanak már az eddigi merevséggel elzárkózni. A magyar nemzet nem fegyver­rel, de az örök isteni igazság ere­jébe vetett hittel akar jogainak ki­küzdéséért harcolni. A remény felcsillanó sugara A remény felcsillanó sugara biz­tat bennünket, hogy az örök igaz­ságba vetett szilárd hitünkben nem fogunk csalódni, fel akarjuk tehát emelni szavunkat a népek ítélő­széke előtt, kérve példátlan meg­aláztatásunk orvoslását. Mikecz Dezső udv. tanácsos, el­nök a szavaira felhangzó lelkes éljen után meleg szavakkal üd­vözli Tanfi Iván igazgatót és Varga Béla irói, a központ kiküldötteit és a közgyűlést megnyitja. A Nemzeti Szövetség munkássága. A megnyitó beszéd után dr. Szesztay Zoitán kormányfőtaná­csos, ügyvezető elnök jelentést tesz a Nemzeti Szövetség szabolcsvár­megyei és nyiregyházi körének működéséről. Előbb a szövetség or­szágos mzüködését méltatja, rámu­tatva a külföld eredményes felvilá­gosítására. Azután rátér a helyi­csoport munkásságára, amely fő­ként az ifjúsági pályamunkák nagy sikerében mutat eredményt. Ismerteti a Levente Egyesületet, az iskolánkivüli oktatás fejlődésének előmozdítására irányuló akciót és dicsérettel szól Pillér József, Bö­kényi Dániel és a «Nyirvidék» szer­kesztőségének hazafias munkássá­gáról . A jelentéshez Varga Béla iró, a központ sajtóosztályának vezetője szól hozzá. Az európai helyzetről biztató képet festő, nagy szabású beszédében fejti "ki a szövetség akcióinak jelentőségét. — A központ nevében meleghangú el­ismeréssel és köszönettel szól a nyiregyházi kör elnökségéről és munkásságáról. — Nagy Lajos le­véltárnok a pénztár állapotáról tesz ezután jelentést. Békereviziótí " A közgyűlés kiemelkedő moz­zanatához érkezik, amikor Szesztay Zoltán kormányfőtanácsos,- elnök szólásra emelkedik, hogy előterjesz sze a revízióra vonatkozó határo­zati javaslatot . A nemtelen indulatok szabadultak fel. A természettudósok megállapí­tásai szerint •— mondotta Szesztay dr. — a kiömlő vér látása és szaga a végletekig képes felfokozni a fenevadak kegyetlen vérszomját és fékezhetetlen vadságát. A világháború rettenetes lángjai és vérözöne az emberek lelkében is felszabadította nemtelen indula­tokat: a bosszúnak, gőgnek és kegyetlenségnek, ezeknek a vér­szomjas és fékezhetetlen fenevad­jait s csak ez lehet a magyarázata annak ,hogy létrejöhetett egy olyan béke, melyre ma — a kijóza­nodás és tapasztalat nehéz évei el­multával — a legyőzöttek lelki és erkölcsi sebektől borítva s köny­nyesen, a győzők pedig szégyen­kezve, lelki csömörrel s a jövő fe­letti méltó aggodalommal tudnak visszatekinteni. Eszmények helyett gőg és kegyetlenség! A kisebbségek védelme, a nem­zetek önrendelkezési joga s az em­beri kultura gyönyörű eszményei­nek köntösében burkolózva mond­ták ki a kérlelheelen győzők a va­lójában fegyverrel le sem győzött népekre felebbezhetetlen ítélet gya­nánt ezt a békét, melyet ezen eszmények helyett a bosszú, gőg és kegyetlenség diktált. «Jaj a legyő­zötteknek.» . A nemtelen forrásból eredő Ítél­kezésnek eredménye nem lehet más mint nyomorúság, szenvedés és ve­szedelem. Terjed a bolsevizmus bacillusa. A sírba taszított nemzetek a gaz­dasági érdekközösség ezernyi szá­lával rántják magukkal sírjukba megrontóikat. A letiport államok­ban gyújtogatok s a bolsevizmus baciilusait terjesztők nem gondol­tak arra, hogy a tűzvész és a ra­gály nem igen szokta nyilvántar­tani és respektálni a Párisban dik­tált uj határokat s Európa böl­csei immár arra ébredtek, hogy «Iam proximus ardet Ukalegon.» Ennek az ébredésnek és ennek a fenyegető veszedelemnek kö­szönhetjük mi magyarok, hogy ma már a győzedelmes nagyhatalmak hivatalos államférfiaitól kezdve, Uoyd George, a valamikor kérlel­hetetlen békediktálóig, belátják a békerevízió elkerülhetetlenül szük­séges voltát s viszont mi már-már megfulunk szük börtönünk leve­gőtlenségében, nem tudunk kenye­Nyíregyháza város társadalmi egyesületei a Nemzeti Szövetség hívó szavára egy ember­ként szállottak sikra a békereviziő mellett. A Nemzeti Szövetség szabolcsvármegyei és nyíregyházi körének impozáns közgyűlése. Mikecz Dezső, Szesztay Zol­tán, Sasi Szabó László beszéde. A revíziót sürgető egye­sületek csatlakozása. Nyíregyháza, május 29. A Nyir­vidék tudósitójától. A vármegyeház aranycirádás disz termében tegnap délután egybe­gyűltek az ország megcsonkítását vérző szívvel, napról-napra átérző szomorú magyarok, hogy állást foglaljanak a nyugateurópai állam­férfiak által mind erősebb hang­súllyal hirdetett békerevizió szükségessége mellett. A revízióra vonatkozó mozgalmat a Nemzeti Szövetség helyi köre in­dította meg és a kör hívó szavára csatasorba állottak városunk társa­dalmi osztályainak reprezentánsai. A diszterem széksorait egyházi és világi emberek, gazdák, kereskedők, 'iparosok, közigazgatási, pénzügyi tisztviselők, birák, ügyvédek, taná­rok, tanítók, orvosok, bankemberek munkások, altisztek, diákok és a különböző társadalmi egyesületek képviselői, a nőegyletek képviselői. A nagyterem elnöki székében Mikecz Dezső udv. tanácsos, volt alispán ül, mellette Mikecz István alispán, Tanfi Iván és Vargha Bé­la központi kiküldöttek, dr. Szesz­tay Zoltán kormányfőtanácsos, ügy vezető-elnök, Énekes János kano­nok, Klekner Károly dr. főorvos, Sasi Szabó László kormányfőtaná­csos, Pillér József, Nagy Lajos, Bökényi Dániel titkár fog­lalnak helyet. A megcsonkított hazára, az el­szakított testvérekre, a nyomorra, szenvedésekre gondolás komor han­gulata nehezedett a teremre és kép­zeletünkben ott feketéit Hungária ravatala. Azután, amint az elhangzó beszédekből földerengett a magyar igazságba vetett hit fényességé, át­Imoraj lőtt a tömegen a dacos harag, az elszántság megnyilatkozása. Mikecz Dezső beszéde. Az impozáns közgyűlést Mikecz Dezső udv. tanácsos, elnök nyitot­ta meg a következő beszéddel : Árulás, hitszegés. Az 1914—18. évi világháború a jövő történetíróinak kétségtelenül nagy és tanulságos adatokat fog nyújtani munkálkodásukhoz. Mert mig egyrészt az utókor szemei elé fogják vetíteni azt az önfeláldozó hősiességet, mellyel az emberek milliói lelkesedéssel eltelve, dallal ajkukon, virággal csákójukon men­tek a halálba, áldozatul hozva fia­tal, reményteljes életüket hazájukért egyúttal eme felemelő, csodálatra és hódolatra keltő kép mellett fei fogják tüntethetni az emberiség minden aljas indulatainak, ösztö­neinek sivár és elrettentő képét. Sze repel itt a tervszerűen véghez vitt árulás, a kapzsiság, mely a mások vére hullásából magának aranyat kovácsol, az álnokság, hitszegés, a nagy jelszavakkal való félrevezetés, mely jelszavakat azonban az illetők, mihelyt azokat ő rájuk is alkalmaz­ni kellene, rögtön, • gondolkodás nélkül félredobnak,, aztán a nagyra vágyás és önzés, amely hatalmi cél­jainak eléréséért képes millió em­bert romlásba dönteni, ezer éves államokat megsemmisíteni. Egyszó­ral a poklok mélységéből feltámadt minden emberi gonoszság és bün kavarog itt egy szennyes, kárhoza­tos, romboló áradatban. A nagy világháborúnak katonai eseményei is tanulságosak lesznek az emberiségre. Vessünk egy pillantást a 10 év előtti eseményekre m. t. Közgyűlés. Most van tizedik évfordulója a központi hatalmak egyik legnagy­szerűbb hadi tényének, a gorlieei áttörésnek, mely az orosz kolosszus óriási hadseregét visszaverte, még pedig akkora erővel és lenndületteT, hogy az ellenünk szövetkezett nagy­hatalmak ezen számbelileg legerő­sebb tagja ettől fogva megszűnt a háború jelentős tényezőjeként sze­repelni és később külön békével ki is vált a szövetségből. Dicsőséges események. Aztán jöttek a többi dicsőséges események, az álnok Szerbiának, mely a háborút kirobbantó trón­örökös-gyilkosságot rendezte, majd a semlegességet fogadott, de ké­sőbb bennünket hátba támadó Ro­mániának letiprása, aztán a fényes német haditettek a francia harcté­ren, Páris városának titokzatos messzehordó ágyukkal való löve­tése !

Next

/
Thumbnails
Contents