Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-01-30 / 24. szám

2 ÍÍYÍE¥IDÉK 1925. január 30. szereíné. j A radikális ellenzéknek egyik^ főug- 1 ratómestere, a sikertelen érvényesülésnek valóságos inkarnációja Szilágyi Lajos, féltékenyen látja, hogy a passziv blokkban mindinkább tért hódit az a felfogás, hogy fel kell adni a parlamenti tárgyalásoktól való távolmaradást és a választók megnyugtatására sietve vissza kell térni, nehogy ellenzéki mivoltuk népszerűsége kockáztatva legyen. Figyeljük a belső erjedés folyamatát és lehetetlen észre nem vennünk, hogy a passzivista blokk már-már számol azzal a letagadhatatlan balsikerrel, mely működését kiséri és valamelyes más formában való újjáéledés gondolatát kénytelen felvetni. Beszélnek a munkások és polgárok szövetségének feltámasztásáról, mely nem volna más, mint csendes visszavonulása a passziv ellenzékieknek és uj alkalmi blokk teremtése által uj jelszavak, uj követelmények közhangulatba vetése azzal a kizárólagos törekvéssel, hogy hangadóik vezérkedése a jövőre biztosittassék. A paszszivista blokk vezetőinek mind rezignáltabbakká válnak nyilatkozataik s annak az emlegetése, hogy csak a kormány részéről történhetik közeledés, mindinkább megerősíti gyanúnkat, hogy nem a túlontúl hangoztatott" végleges passzivitásra készülnek fel, hanem éppen az evvel való fenyegetőzés leple alatt kívánnak visszaszivárogni az aktiv politika színhelyére s változtatva eddigi taktikájukon, egy koalíciós kormányzás lehetőségének tetszetős jelszavát dobják be a közvéleménybe. »Ha a miniszterelnök ur lemondana — mondja Szilágyi Lajos, — akkor az egész ellenzék más álláspontot foglalna el.« Ez a kijelentés sok mindent elárul. Nyilvánvalóvá teszi, hogy Szilágyi körömszakadtáig kapaszkodik félreismertnek hitt képességei ujabb és ujabb tréfás ötleteihez s ahhoz az alig titkolt, de be nem teljesülő reményéhez, hogy Bethlen István gróf személyét sikerül majd kiemelni a kormányzat tengelyéből s őt megbuktatva, helyére az ő nélküle alaki;andó kormányba végre besurranni. Szilágyiban ezt a célt, mint régi keletű elérhetetlen vagyat mindenki jól látja és — megveti. Mert soha még a magyar politika fórumán oly akarnokul önérvényesitő, két könyökkel előretörő pártpolitikus nem szerepelt, mint ez a kitűnő radikális férfiú, megszemélyesitője a polgári elv eltévelyedésének. A háborút végig dekkolva a hinterlandi fronton, akkor, amidőn férfilelkek áldozták életüket hazájukért, ő a kényelmes »Külügy és Hadügy« cimü képes lap redakciójából intézte el magára nézve a világháborút. Most ugyanezt cselekszi szocialista elvbarátainak háta mögül passziv kényelembe fullva s a miniszterelnök személyi bukásának alattomban kieszelt eszméjével csinál propagandát, de ugy látszik, kevés sikerrel passzivista .asztaltársai körében. Szilágyi Lajos olyan felfedezést csinált, amelynek szerzői jogát az egykor való jó függetlenségi és 48-as ellenzéki frakciók a múltban már több izben vallották magukénak s avval elégszer próbálkoztak is Tisza Istvánnal szemben. Támadni a miniszterelnök személyét, kihoxirozni őt kormányából a vezető fej nélküli kormányt szétrobbantani, későbbi harrccal és igy elérni a hatalom polcát. Ez a koncepció közönséges kópia, hogy ne mondjuk éppen, plágium, amelynek ötletét kiélték már a múltban Bánffyval, Tisza Kálmánnal szemben is és nem hagyták meg uj felfedezésnek Szilágyi számára. Nem uj az ötlet, de nem uj Szilágyi mindenáron való hatalom rajutási ábrándja sem, még arra sem való, hogy az ócska ötlet felmelegitőjét sziinpatikusabbá tegye. Éles olasz támadás Csehszlovákia ellen. A Popok* d'Italia hosszabb cikkel közöl prágai levelezőjétől, amelyben a/ felháborodva adja lapjának tudomására, hogy a prágai kormány egyik félhivatalosának tekinthető lap a Pravo Lidu, amely négy aktív miniszternek is szócsöve »nívó tlan és aljasan piszkolódó* tónusban pertraktálja az olasz belpolitikai eseményeket, amelyben Mussolinit «delikvens jelzővel ilieli, a királyról pedig per gyáva személyről» ir, mivel annak idején a Rómába vonuló fascisták elől meghátrált. Ezek után azt kérdezi a Popolü d,Italia . hogy vannak-e a csehszlovák törvényeknek paragrafusai, amelyek módot adhatnának a kormánynak arra, hogy méltóiképpen megleckéztesse és Tisztességre tanítsa ezt a felhivatalos kormány szócsövet. A prágai kormány egy lépést sem tett az ilyen hang megnyilatkozása ellen, de ugyanekkor nagyon erélyesnek mutatja magát olyan alkalmakkor, amikor valaki a csehszlovák belpolitikáról mond egy-két őszinte szót. Ez a nagy erély jutott kifejezésre a pozsonyi Híradó cimü lappal szemben, amelynek január hó 9-iki számát elkobozták, pedig abban az a Xitti mondta meg véleményét a csehszlovákiai nemzetiségi kisebbségek sanyarú helyzetéről, akiről pedig senki sem mondhatva, hogy Italia, illetőleg a fasieista uralom barátja cs Csehszlovákia ellensége. A cikk befejezésiéből megjegyzi, hogy tudomásul veszik az inkorrektség ilyen megnyilatkozását, de majd az olasz sajtó is fenntartja magának a jogot, hogy annakidején, amikor jónak látja, megfelelő módon viszonozza ezt a szívességei. — A legolcsóbb szórakozást az Ujságbolt Modern Kölcsönkönyvtára nyújtja. Bernhard Shaw írói arcképéhez. Dr. Mikecz Ödön l

lceumi előadásának bevezető része. III. -H°gy '

e

tt ez a

z ember iró s lett-e vájjon művész ? Husz éves korában, miután kenyerét négy évig egy telekügynök irodájában kereste," átkelt a Szent György csatornán abba az orrszágba, amely mintha antipólusa lenne Írországnak, Angliába. A tétlen álmodók népétől ahoz a néphez jutott, amelynek álmai, elvei, hite, érzelmei mind egy célt szolgálnak, — a gyakorlati életet, amely naivul hisz mindent, ami hasznára van, de sohasem képes belátni olyannak az igazát, ami kárára lenne. Abba az országba, amely politikusaink kedves szavajárását használva — a polgári szabadságjogok hona s amellett a legkonzervativebb tradíciók országa, ahol minden ember világpolgár, hiszen övék a tengereken s tengerentúl egy hatalmas birodalom s amellett, amikor szükségük van rá, a legerősebben nacionalisták, ahol 700 év óta birói parancs nélkül nem lehet egy angol embert letartóztatni s még a mult század végén a lázadó indusokat DOBJA EL GONDJAIT 1 f Hallgas meg P6nielsen, szombaton Jancsii i a közkedvelt énekes bohócot )z Apoll lóban. ágyuk elé kötve lövették szét, ahol szabad' választás utján uralomra jut a munkáspárt s a pártvezére évszázados czeremóniákat hiven betartva, mint miniszterelnök, a királyhoz a kézcsók szertartására hajtat, ahol a szociálist^ Lordmayor egy tényleges lordot megszégyenítő méltósággal viseli ünnepi parókáját. Ez a sok ellentét csak egy gyökérből fakadhat s ez az angol faj csalhatatlan gyakorlati ösztöne, amely nem téved soha egy eszme szolgálatába annyira, hogy elfelejtse saját érdekeit, amely konzervatív akkor is, amikor radikálisnak Játszik s radikális akkor is, amikor mi konzervatívnak véljük. Beszéljen újra helyettem Shaw. »Egy angol sem áll olyan alacsonyan, hogy skrupulusai lennének és egy sem áll olyan magasan, hogy ment lenne minden skrupulustól. Csakhogy minden angolnak van valami veleszületett bűvös ereje, amely őt a világ urává teszi. Ha az angol akar valamit, sohasem vallja be magának, hogy akarja. Vár türelmesen, amig, a jó ég tudja hogyan, egyszerre csak az a szent meggyőződés gyullad ki a lelkében, hogy neki er| kölcsi és vallási kötelessége leigázni azokat, i akik birtokában vannak annak amit ő akar. i S ilyenkor az angolnak nem lehet ellentállni. Mint az arisztokraták, azt teszik, ami jól esik nekik s elveszik, amit megkívánnak ; mint a szatócsok, céljait oly kitartással s buzgalommal valósítja meg, amely erős vallási meggyőződésből és mélyen átérzett erkölcsi felelősségből fakad. Soha sem jön zavarba, ahol egy erkölcsös pózzal kell hatni. .0 a nemzeti függetlenség és szabadság fennkölt bajnoka, de azért meghódítja és annektálja a félvilágot s ezt gyarmatosításnak nevezi. És elvből tesz mindent. Megtámad bennünket, mert ez a hazafias elve, rabszolgákat csinál belőlünk, mert ez az imperialisztikus elve, letorkolja a gyöngébbeket, mert férfinak ez az elve, hü a királyához, mert ez a monarchikus elve, leüti a királya fejét, mert ez a köztársasági elve. Jelszava a »kötelesség« és sohasem téveszti szem elől, hogy elveszett az a nemzet, amely a kötelességét nem az érdekeinek megfelelő irányban keresi.« Ez az Anglia szintén a puritán ideologia alapján áll, de ennek az ideológiának másik oldalát hangsúlyozza, a küldetést, a hitet, hogy Isten az emberen keresztül mindig a saját céljait szolgálja s ennek a szolgálatnak a földi mezőkön kell megtörténni. Ezért az angol messze van az ir szem tisztánlátása-