Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-01-30 / 24. szám

2 ÍÍYÍE¥IDÉK 1925. január 30. szereíné. j A radikális ellenzéknek egyik^ főug- 1 ratómestere, a sikertelen érvényesülésnek va­lóságos inkarnációja Szilágyi Lajos, fél­tékenyen látja, hogy a passziv blokkban mindinkább tért hódit az a felfogás, hogy fel kell adni a parlamenti tárgyalásoktól való távolmaradást és a választók meg­nyugtatására sietve vissza kell térni, ne­hogy ellenzéki mivoltuk népszerűsége koc­káztatva legyen. Figyeljük a belső erjedés folyamatát és lehetetlen észre nem ven­nünk, hogy a passzivista blokk már-már számol azzal a letagadhatatlan balsikerrel, mely működését kiséri és valamelyes más formában való újjáéledés gondolatát kény­telen felvetni. Beszélnek a munkások és polgárok szövetségének feltámasztásáról, mely nem volna más, mint csendes vissza­vonulása a passziv ellenzékieknek és uj al­kalmi blokk teremtése által uj jelszavak, uj követelmények közhangulatba vetése azzal a kizárólagos törekvéssel, hogy hangadóik ve­zérkedése a jövőre biztosittassék. A pasz­szivista blokk vezetőinek mind rezignáltab­bakká válnak nyilatkozataik s annak az em­legetése, hogy csak a kormány részéről történhetik közeledés, mindinkább megerő­síti gyanúnkat, hogy nem a túlontúl hangoz­tatott" végleges passzivitásra készülnek fel, hanem éppen az evvel való fenyegetőzés leple alatt kívánnak visszaszivárogni az ak­tiv politika színhelyére s változtatva eddigi taktikájukon, egy koalíciós kormányzás le­hetőségének tetszetős jelszavát dobják be a közvéleménybe. »Ha a miniszterelnök ur le­mondana — mondja Szilágyi Lajos, — ak­kor az egész ellenzék más álláspontot fog­lalna el.« Ez a kijelentés sok mindent el­árul. Nyilvánvalóvá teszi, hogy Szilágyi kö­römszakadtáig kapaszkodik félreismertnek hitt képességei ujabb és ujabb tréfás ötle­teihez s ahhoz az alig titkolt, de be nem teljesülő reményéhez, hogy Bethlen István gróf személyét sikerül majd kiemelni a kor­mányzat tengelyéből s őt megbuktatva, he­lyére az ő nélküle alaki;andó kormányba végre besurranni. Szilágyiban ezt a célt, mint régi keletű elérhetetlen vagyat min­denki jól látja és — megveti. Mert soha még a magyar politika fórumán oly akar­nokul önérvényesitő, két könyökkel előre­törő pártpolitikus nem szerepelt, mint ez a kitűnő radikális férfiú, megszemélye­sitője a polgári elv eltévelyedésének. A há­borút végig dekkolva a hinterlandi fron­ton, akkor, amidőn férfilelkek áldozták éle­tüket hazájukért, ő a kényelmes »Külügy és Hadügy« cimü képes lap redakciójából intézte el magára nézve a világháborút. Most ugyanezt cselekszi szocialista elvbará­tainak háta mögül passziv kényelembe full­va s a miniszterelnök személyi bukásának alattomban kieszelt eszméjével csinál pro­pagandát, de ugy látszik, kevés sikerrel passzivista .asztaltársai körében. Szilágyi La­jos olyan felfedezést csinált, amelynek szer­zői jogát az egykor való jó függetlenségi és 48-as ellenzéki frakciók a múltban már több izben vallották magukénak s avval elégszer próbálkoztak is Tisza Istvánnal szemben. Támadni a miniszterelnök szemé­lyét, kihoxirozni őt kormányából a vezető fej nélküli kormányt szétrobbantani, ké­sőbbi harrccal és igy elérni a hatalom pol­cát. Ez a koncepció közönséges kópia, hogy ne mondjuk éppen, plágium, amelynek öt­letét kiélték már a múltban Bánffyval, Ti­sza Kálmánnal szemben is és nem hagyták meg uj felfedezésnek Szilágyi számára. Nem uj az ötlet, de nem uj Szilágyi mindenáron való hatalom rajutási ábrándja sem, még arra sem való, hogy az ócska ötlet felmele­gitőjét sziinpatikusabbá tegye. Éles olasz támadás Csehszlo­vákia ellen. A Popok* d'Italia hosszabb cikkel közöl prágai levelezőjétől, amelyben a/ felháborodva adja lapjának tudomására, hogy a prágai kormány egyik félhivatalo­sának tekinthető lap a Pravo Lidu, amely négy aktív miniszternek is szócsöve »ní­vó tlan és aljasan piszkolódó* tónusban pertraktálja az olasz belpolitikai esemé­nyeket, amelyben Mussolinit «delikvens jelzővel ilieli, a királyról pedig per gyá­va személyről» ir, mivel annak idején a Rómába vonuló fascisták elől meghát­rált. Ezek után azt kérdezi a Popolü d,Italia . hogy vannak-e a csehszlovák törvényeknek paragrafusai, amelyek mó­dot adhatnának a kormánynak arra, hogy méltóiképpen megleckéztesse és Tisztes­ségre tanítsa ezt a felhivatalos kormány szócsövet. A prágai kormány egy lépést sem tett az ilyen hang megnyilatkozása ellen, de ugyanekkor nagyon erélyesnek mutatja magát olyan alkalmakkor, amikor valaki a csehszlovák belpolitikáról mond egy-két őszinte szót. Ez a nagy erély ju­tott kifejezésre a pozsonyi Híradó cimü lappal szemben, amelynek január hó 9-iki számát elkobozták, pedig abban az a Xitti mondta meg véleményét a csehszlo­vákiai nemzetiségi kisebbségek sanyarú helyzetéről, akiről pedig senki sem mond­hatva, hogy Italia, illetőleg a fasieista ura­lom barátja cs Csehszlovákia ellensége. A cikk befejezésiéből megjegyzi, hogy tu­domásul veszik az inkorrektség ilyen meg­nyilatkozását, de majd az olasz sajtó is fenntartja magának a jogot, hogy annak­idején, amikor jónak látja, megfelelő módon viszonozza ezt a szívességei. — A legolcsóbb szórakozást az Ujság­bolt Modern Kölcsönkönyvtára nyújtja. Bernhard Shaw írói arcképéhez. Dr. Mikecz Ödön l lceumi előadásának beve­zető része. III. -H°gy ' e tt ez a z ember iró s lett-e vájjon művész ? Husz éves korában, miután kenye­rét négy évig egy telekügynök irodájában kereste," átkelt a Szent György csatornán abba az orrszágba, amely mintha antipólusa lenne Írországnak, Angliába. A tétlen ál­modók népétől ahoz a néphez jutott, amely­nek álmai, elvei, hite, érzelmei mind egy célt szolgálnak, — a gyakorlati életet, amely naivul hisz mindent, ami hasznára van, de sohasem képes belátni olyannak az igazát, ami kárára lenne. Abba az országba, amely politikusaink kedves szavajárását hasz­nálva — a polgári szabadságjogok hona s amellett a legkonzervativebb tradíciók or­szága, ahol minden ember világpolgár, hi­szen övék a tengereken s tengerentúl egy ha­talmas birodalom s amellett, amikor szük­ségük van rá, a legerősebben nacionalisták, ahol 700 év óta birói parancs nélkül nem lehet egy angol embert letartóztatni s még a mult század végén a lázadó indusokat DOBJA EL GONDJAIT 1 f Hallgas meg P6nielsen, szombaton Jancsii i a közkedvelt énekes bohócot )z Apoll lóban. ágyuk elé kötve lövették szét, ahol szabad' választás utján uralomra jut a munkáspárt s a pártvezére évszázados czeremóniákat hi­ven betartva, mint miniszterelnök, a király­hoz a kézcsók szertartására hajtat, ahol a szociálist^ Lordmayor egy tényleges lordot megszégyenítő méltósággal viseli ünnepi pa­rókáját. Ez a sok ellentét csak egy gyökér­ből fakadhat s ez az angol faj csalhatatlan gyakorlati ösztöne, amely nem téved soha egy eszme szolgálatába annyira, hogy elfe­lejtse saját érdekeit, amely konzervatív ak­kor is, amikor radikálisnak Játszik s radiká­lis akkor is, amikor mi konzervatívnak vél­jük. Beszéljen újra helyettem Shaw. »Egy angol sem áll olyan alacsonyan, hogy skrupulusai lennének és egy sem áll olyan magasan, hogy ment lenne minden skrupulustól. Csakhogy minden angolnak van valami veleszületett bűvös ereje, amely őt a világ urává teszi. Ha az angol akar va­lamit, sohasem vallja be magának, hogy akarja. Vár türelmesen, amig, a jó ég tudja hogyan, egyszerre csak az a szent meggyő­ződés gyullad ki a lelkében, hogy neki er­| kölcsi és vallási kötelessége leigázni azokat, i akik birtokában vannak annak amit ő akar. i S ilyenkor az angolnak nem lehet ellentállni. Mint az arisztokraták, azt teszik, ami jól esik nekik s elveszik, amit megkívánnak ; mint a szatócsok, céljait oly kitartással s buzgalommal valósítja meg, amely erős val­lási meggyőződésből és mélyen átérzett er­kölcsi felelősségből fakad. Soha sem jön za­varba, ahol egy erkölcsös pózzal kell hatni. .0 a nemzeti függetlenség és szabadság fenn­költ bajnoka, de azért meghódítja és annek­tálja a félvilágot s ezt gyarmatosításnak ne­vezi. És elvből tesz mindent. Megtámad ben­nünket, mert ez a hazafias elve, rabszol­gákat csinál belőlünk, mert ez az imperialisz­tikus elve, letorkolja a gyöngébbeket, mert férfinak ez az elve, hü a királyához, mert ez a monarchikus elve, leüti a királya fejét, mert ez a köztársasági elve. Jelszava a »köte­lesség« és sohasem téveszti szem elől, hogy elveszett az a nemzet, amely a kötelességét nem az érdekeinek megfelelő irányban ke­resi.« Ez az Anglia szintén a puritán ideologia alapján áll, de ennek az ideológiának másik oldalát hangsúlyozza, a küldetést, a hitet, hogy Isten az emberen keresztül mindig a saját céljait szolgálja s ennek a szolgálatnak a földi mezőkön kell megtörténni. Ezért az angol messze van az ir szem tisztánlátása-

Next

/
Thumbnails
Contents