Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-06-07 / 127. szám

1925. junius 7. JYTÍJŰRIDÉK 3 Egy nap a Hortobágyoa Régóta vártam erre a napra. A magyar turistaegyesület nyírségi osztálya március óta hirdeti, hogy a pünkösdi ünnepeken kirándulást rendez a Hortobágyra. A hívogató szó elhangzott mindenfelé és a Petőfi szemléletes előadásában megrajzolt és megfestett rónaságra vágyott nemcsak a nyiregyházi természetbarát, hanem a miskolci, debreceni és budapesti turista is. A délibábos ég, a tikkadt szöcs kenyájak, a szép kövér gulya, az ábrándos kolompszó, a csikós, a betyárromantika minden színével, a csárda legendás történeteivel fölelevenedik lelkemben és én e képek varázslatos hatása alatt vágyom — sietek e földre. A képzeleti világ eme tündérországába vágyom csak egy napra s itt hagyok minden földi rögöt, minden gondot, but és bánatot: odatér lelkem, hol nyugtot és megújhodást találhat. A pünkösd vasárnapja beköszöntött. A lágyan melegítő nap sugarak szétomlcttak a földön s a délelőtti órák nyári melegében felszállunk Nyiregyházán külön kocsinkba, teli hátizsákkal és ragyogó arccal. Az egyesület elnöksége egyszersmind jó kirándulásvezetőnek is bizonyult Dr. Sasi Szabó László elnök, Maurer Károly alelnök, Takách Miklós alelnök és és Mátray Oyula titkár urak gondosan előkészítették az utat. A debreceni urak is készségesen segítségünkre siettek. A befolyásos intervencióra még a meteorologiai központ sem mert — csak szép időt jósolni erre a napra S a hagyományos pünkösd hétfői esők és zivatarok erre csak lágy felhőtornyosulássá és szelid fuvalommá redukálódott Debrecenben vagyunk. Itt találkozunk a pestiekkel és együtt megyünk a Debrecen—tiszafüredi vasúti vonalon, nyugatra Balmazújvároson keresztül Nagyhortobágyra. A vasút átszeli a nagy területet, amely most legelő és a város tulajdona. Valamikor a török világ előtt mü veit terület volt és hét község terült el rajta. A török háborúkban, a szabadságharcokban hadba vonult a földesúr jobbágy csapatával, az asszonyok, a gyermekek, az öregek otthon maradtak. Ezeknek egy része a portyázó török csapatoknak esett áldozatul a rekvirált nyájakkal együtt, a másik része otthagyta mindenét és a biztosabb városba — Debrecenbe menekült. E bitang terület és jószág aztán — a legtöbb esetben — vétel utján a város tulajdonába jutott. A terület sok helyütt szikes és a mélyebb fekvésüek vízzel vannak borítva és egynéhány nagy kiterjedésű tavat alkotnak. Ezeket a vizeket levezeti a „Hortoi bágy'-ér a Berettyóba. A Tiszaszabályozás előtt nagy kiterje 1 désü mocsarak és nádasok voltak erre — s ma a haltenyésztéshez szükséges vizet a Tiszából nyomják ide ásott csatornákon — alacsony vízálláskor. A legelő bizony silány Alig ta- ; lálni itt-ott egyegy apró fűszálat az idei nagy szárazságban És csodálatos! a jószág mégsem olyan nagyon sovány. — Mondják, a sziki legelőnek roppant nagy tápereje van. A Kivés esztendőkben a .Csárda* melletti körülkerített vásártéren szinte hízott jószágot lehet venni — vásárkor. Az idén bizony — midőn ott 7 hónapja sem volt kiadós eső, sorra viszik haza a gazdák jószágaikat a ménesből, a gulyából — nehogy ott éhen pusztuljanak. Nagyon modern üzem ott a haltenyészet is. Az 5 km. hosszú és 3 km. széles területet különböző nívójú csatornák hálózzák be és táplálják a különféle mélységű ásott medencéket A vizet a magasabb medencékből zsilipeken keresztül áteresztik az alacsonyabb fekvésű medencékbe és ez végre egy mély fekvésű csatornában elfolyik. A halakat persze táplálni kell és erre használják főleg a csillagfürt magját, a konkolyt egyéb szemekkel darálva és agyaggal péppé gyúrva Az etetés rendszerint éjjel történik. Érdekes, hogy a tápanyagot Szabolcsból szállítják oda, mert itt termesztik. Bizony van minálunk sok mindenféle. Csillag is, fürt is, kiszállítani — kivetni való konkoly is, épülő halcsarnok is, csak hal — az még nincs — de lerz — csak nem a hortobágyi haltenyészetből, mert ezeket a halakat különerre a célre épült — medencés vasúti kocsikban — élve külföldre szállítják. Mi a jó tiszai halakat fogjuk fogyasztani, ha a genfi ut meghozza a várva-várt fizetésemelést. A halak különféle medencékben — elkülönítve fajnagyság, kor szerint vannak el, helyezve s szinte pontosan lajstromozva. Az ivó — fiatal házas — ikrát rakó halak medencéje a szeméremérzet nevelése céljából egy magas nádsövénynyel van körülkerítve. Ne nézzen ide be senki. — Ne irigykedjék itten se hal — se ember. — A lajstromozás oly pontos, hogy ha pl. az irodából kitelefonálnak a 18-as számú őrházba: Hozzák be az 1.865,739 számú csukát, hát egy fél óra múlva ott csuklik tőle minden bámuló. A vassínekkel behatolt ide a kultura s a Hortobágy ma már nem arravaló, hogy költői képek anyagául szolgáljon, hanem hogy termeljenek rajta. Nem is vagyunk már a nagy beláthatatlan pusztaságban, itt vagyunk az élet — a mozgás közepében. De a természet, a festői képek, az ég esak a régi és még mindig szép. Délután 6 órára kiérünk a Nagyhortobágy állomás mellett lévő csárdába, amelynek falában van elhelyezve a relif Petőfi ottani tartózkodása emlékéül. A csárdában jó hűsítő ital és még jobb étel vár ránk elég olcsón — és az a meglepetés, hogy künn hálunk a karámban, Isten •zabad ege alatt. A csárdabeii szint elfoglalta egy budapesti kereskedelmi iskola. — Nem baj! Az idő szép, felhő az égen nincs, a mosolygó hold, a ragyogó csillagok szinte hívogatóan mutatnak a szalmára, ame»fc-et számunkra kihoztak — de csak alomnak. A társaság fiatalabb része nincs megbékülve a helyzettel. Megnézi, hogy fest a valóságban: «Korcsmárosné, száz szál gyertyát, száz itce bort ide az asztalra.»... JÉs a juhász, a csikós, a gulyás, a bojtár a haramia sötét aranyfoitként megjelenik a tornácon s beleharsogni a vig társaságba és a sötét éjbe: «Korcsmárosné! Aranyvirág! ide a legjobbik borát! Vigan folyik a dal, a furulyaszó a pirosló hajnal hasadtáig. Csak az volt a baj, hogy a melódia a szunnyadó társaságot nem ringatta álomba, hanem álomból. Ez megzavarta az egész rendet. Senki sem taiálta magát bele az uj helyzetbe. Mindenki azt hitte, otthon van. Egy száilodát járó ifjú kitette a cipőt szép rendben s ráirta krétával a talpára a 21. számot. Egy másik turista hadonász a kezével, biegüti a szomszédja fejét s midőn ez riadtan kérdi mit akar, azt mondja, hogy keresi az éjjeli— szekrényt, ahová este a sapkáját tette. — Egy fiatal menyecske lefekvés előtt keresi a villanykapcsolót,, hogy szokása szerint eloltsa a lámpát stb. Senki sem mer aludni nehogy álmában elárulja legféltettebb titkát. Pedig a társaság azért helyezkedett el egy cigány egy király elve alapján, hogy meglesse, nem-e vall a nyomorult... A fékzendergésből a felkelő nap pirosió tányérja ébreszti föl a társaságot. Széles nagy korong alakjában emelkedik ki a sikból. — A jTárás ég tompítja sugarait s erősen nagyítja tányérját. Átmérője legalább ötször akkorra, mint nappal az égen. Felséges látvány! — Nem győzünk gyönyörködni e ritka tüneményben. Aztán lassan megszólalnak a madarak, megindul a szokásos hajnali szelő, a gólya felemelkedik fészkéből s Kelepel, a kútágas csikorog, egy távoli lónyerítés hallik s lassan-lassan ébredezik minden. Mindenki felfrissülten lélegzik s kéjelegve szívja magába azt az isteni energiát, amelyet a reggeli nap elomló sugarai szétárasztanak e tájon. Cihelődünk s sietünk reggelizni a csárdába, miután előzőleg kellő alkoholmennyiséggel kiöblítettük szánkat. De hol van a Duci bácsi? Né! ott van a Hortobágy- partján dressben fürdik és Kneipol s százszorosan "élvezi a reggeli képet. — A vonat fütyül s megyünk a 4 km-nyire fekvő halastóhoz. Kiszállunk és íme itt van a mi szeretetreméltó elnökünk kedves leányával.* Melegen üdvözöljük és a pünkösdhétfő bájait együtt éljük át. A halastó megtekintése után gyaiog megyünk a törzsgulya és a ciframénes mellett el — vissza a csárdába. A nap már jó magasan áll, felmelegítette a levegőt s megjelenik az első délibáb. A déli tájon pontosan az ég alján feltűnik egy vékony fehér sáv — a tenger és abban a körülötte álló tárgyak tükörképe. — A rezgő léghullám sietve halad nyugat felé, mozgásba hozza az árnyakat és színesíti. Az árnyak emelkednek — ki a vízből — nőnek, mig a szellő hirtelen elfújja. De ni! Amott balra, a két facsoport között, ott lépked a hosszúlábú tarka gulya, s mintha nagyon félne a viztől — ugy ágaskodik. Mozog, már ott van a ligetben és... eitünik. Tovább megyünk. Újra egy kép . Előttünk a sziget a tengerben, rajta a kettős-hármas gémeskút, mögötte a felnyúló torony valamely faluból, a levegő hullámzik, rohan és a kép csak volt. Egész nap gyönyörködtünk a változatos jé| delibábos képekben különöseit arról a hosszú és magas kőhidról, amely a csárda meilett a Hortobágy éren átvezet. Az igazi délibábot, a közeli s magasabban álló fordított képeivel még nem láthattuk, miután a nap még nem oly erős s a szél elég nagy volt. Szinte érdemes volna ezért egy forró nyári napon kimenni. Az ízletes halebéd után vonatra lülünk s telve szép emlékekkel utazunk Debrecenbe. Itt egy kellemes meglepetés várja a nyiregyházi és miskolci turistákat. A figyelmes és udvarias pestiek meginvitálnak tanyájukra, a «Kis pipá»-ba és egy kedves és felejthetetlen táncot rögtönöznek — a gyorsvonat indulásáig. Az úttól és a tikkadt hőségtől fáradtan érünk haza és el-elandalgunk a szerzett emlékeken. Szép volt, tanulságos volt. Nem jártunk magas, égbenyúló hegyeket, zord tájakat, az Alföld — a magyarság szivébe hatoltunk bele s magunkba szívtuk azt az energiát, amely feltámadásunkhoz vezet. -y -t. | Diadal Junius hó 6, 7 ssombat, vasárnap Natália Kofánké íőszsraplésével A titkok asszonya 6 fejazet. Egy gazdátlan lélek életéből Ezenkívül a kisérő műsor. Előadások: 7 és 9 órakor. Vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. Szombattól hétfőig az Apollóban. Yilágfílmje Amit nem lehet megvásárolni (MUTTER UND KIND) ((JJ u

y, soritmeíiiji. irta: birr Iái Szombattól héttőig az Apollóban.