Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-06-07 / 127. szám

1925. junius 7. H6Ü KRÓNIKA. Engedve a közóhajnak, Ismét krónikázom, Hogy mi történt a mult héten Majd elmagyarázom. Igyekezni fogok, hogy ne Maradjon ki sem ni, — Ha valamit nem jól bontok, A Bontónak Tessék megüzenni A fináncot a felekhez Még közelebb vitték, A pénzügyi kollegákat Át- és kihelyezték. Kit kilöktek Tiszalökre, Kit meg Kisvárdára, — Engemet is áthelyeztek A húszasból A hetes szobába. Zsindely ez ik a pénzügyi Palotát is végre S kisült, hogy még egy emelet Kell a tetejébe. Mire talán befejezik A felépítését, Befejezik a pénzügyi Személyzetnek A leépítését. Nem marad ott magnak több, mint Kettő, avagy három. Minek akkor a palota Okát ebben látom : Tekintve, hogy önadózás Jött mostan divatba, — A közönség maga ül be Adót vetni A hivatalokba. A diákok majálisán Kicsit dideregtünk, Károly testvér sátorában Összemelegedtünk Segélyeket oszt ki a Kansz Végre valahára, — Én nem kapok, mert a fiam. Nem jogra jár, Hanem ovodába. Városunknak hű szülöttje Vé Vojtovits itt jár Azt mondják hogy megjavult és Gyönyörűen pingál. Szöget vertek a postások Bús árva fejembe, — Hogy a zátzló-avatáson Milyen mélyen Nyúljak a zsebembe ? BONT A. Ingyen íördőt kell lé­tesíteni Nyíregyházán, Nyíregyháza, junius 6. A Nyir­vidék tudósitójától. Nyíregyházának van strandfür­dője, amelyet mind nagyobb szám­ban keres fei a város közönsége. A strandfürdőről senki se mond­hatja, hogy drága intézmény, hi­szen egy" fürdés mindössze né­hány ezer koronába kerül. Ám ez a néhány ezer korona is nagy pénz a szegény embernek. Már pedig a szegényebb néposztályhoz tarto­zók is fürödni akarnak és hogy fürödjenek, ez a közegészségügy, tehát mindannyiunk elsőrangú ér­deke. Mindezideig az úgynevezett «bányák»-ban fürödtek meg az iparostanulók és a szegénysorsu emberek. Most betiltották a bá­nyákban való fürdést és így Nyír­egyházán vége van az évtizedek óta zavartalanul folyó ingyen für­désnek. Igazat kell adnunk azok­nak a szegény embereknek, akik követelik az ingyen fürdő megnyi­tását. Amint strandfürdőt lehetett létesíteni, éppen ugy lehetne egyik mélyebb, tisztább bányában in­gyen fürdőt berendezni. Ezt a vá­rostól várják a szegény emberek s hisszük, hogy nem várják hiába. Vászonruhák külön fehér és tennisz-nadrágok és esó'kö­penyek óriási választékban Váradi Testvéreknél, Bessenyei-tér 16. A szabolcsi és nyíregyházi ébredők holnap seregszemlét tartanak. Gömbössel, Lendvayval és Ulainnal találkoznak a tiszántúli nagygyűlésen. Nyíregyháza, junius 6. A Nyir­vidék tudósítójától. A tiszántúli ébredők hivatalos lapjából tudjuk meg, hogy a ti­szántúli ébredők, közöttük Nyíregyháza, Nyírbátor és Nagykálló ébredői holnap, junius 7-én, Debrecenben nagy tiszántúli seregszemlére gyűl­nek össze. Az eddigi bejelentések szerint Nyíregyházáról harminckét, Nyírbátorból 20, Nagykállóból pe­dig öt ébredő vesz részt a nagy tiszántúli gyűlésen. A szabolcsia­kon kivül felsorakoznak a nagy­gyűlésre a miskolci, kabai, hajdú­böszörményi, szolnoki, kisújszál­lási és makói ébredők is, akiknek körében megjelennek Gömbös Gyula, Lendvay István és Ulain Ferenc képviselők is, akik a tiszán­túli seregszemlén nagy beszédet mondanak. A gyűlés vasárnap dél­után fél 5 órakor lesz a Bika dísztermében, ahol a gyűlés után, este 8 órakor bankét lesz. A kézmüvesiparosság tüntető gyűlésekre készül. Nyíregyháza, junius 6. A Nyir­vidék tudósitójától. A magyar kézműves és kisipa­rosság gazdasági helyzete elérke­zett ahhoz a határhoz, amelyen tul már csak a teljes összeroppanás következheíik. A kisipari műhely-ele üresen, a különféle gépek tétlenül állanak; megrendelő, vevő nincs; az üzleti tőke s a jobb időkből megmaradt megtakarítás régen felemésztve; segítség, jobbulás, hi­tel sehonnan nem várható s e vigasztalan helyzetet a rettentő közterhek sokasága teszi még nyo­masztóbbá. Ha valamiféle módo­kat nem nyújtanak a "kormánykö­rök — még pedig a legsürgőseb­ben — e helyzet orvoslására, ak­kor a magyar nemzetnek s a ha­zafias társadalomnak az ország ujáépitésében nagyrahivatott ez a rétege menthetetlenül elvész s nemcsak mint adóalany megy tönkre, de félő, hogy a legszélső­ségesebb politikai hazardőrök ke­zébe kerüi. A magyar kézműves iparosság vezetői állandóan foglalkoznak ez­zel a problémával s az Ipartestü­letek Országos Szövetsége most egy olyan lépésre készül, amely kell. hogy a vezetőkörök figyelmét az iparosság kétségbeejtő helyze­tére felhívja. Arról van ugyanis szó, hogy a fővárosnak és környé­kének iparossága junius 17-én, délelőtt panaszait és kívánságait kiviszi az utcára és a szabad ég alatt tartandó monstregvülés ke­retében foglalkozik azokkal a te­endőkkel, amelyeket a kormány­zattól vár s amelyeket sorsának megmentésére alkalmasnak tart még az utolsó órában is. Ugyan­akkor az ország minden nagyobb városában gyűlésre hívják össze a vidéki vezető ipartestületek a já­rások testületeit s ugyanazzal a napirenddel követelik a megélhe­tésnek és munkájuk folytathatásá­nak eszközeit. Az ország kézműves és kisipa­rosságának ilyen megmozdulására még nem volt példa s ha figye­lembe vesszük, hogy mintegy há­romszázezer önálló exisztenciáról s adóalanyról van szó, hinnünk kell, hogy a kormányzatnál ennek áz értékes államfentartó tényező­nek a jajkiáltása nem fog süket fülekre* találni. Az országos mozgalmat vezető Iposz ezúton is felhívja az összes ipartestületek, társulatok, egyesüle­tek, szövetségek és iparoskörök fi­gyelmét a junius 17-én tartandó tűntető nagygyűlésre; a részletes programmot kellő időben fogják a lapok is közölni. A nyíregyházi „Hoffmann Adolf" cég alapítá­sának hat évtizedes évfordulója. 1865. junius 2-án nyitotta meg Hoffmann Adolf az Orosi­utcában azt a fűszeres boltját, ahol ma a nagyvárosi színvonalú, fényes üzlet áll. A cég tulajdonosai: Hoffmann Mihály és Hoffmann Ferenc példás fiúi kegyelettel idézik fel a hat évtizedes multat. Nyíregyháza, junius 6. A Nyir­vidék tudósitójától. A Korona épülete, amelynek Kossuth téri frontján a «Hoffmann Adolf» cég fényes üzlete van, a város szivében helyezkedik el. — Ide futnak össze az ég minden tája felől a központba nyíló utak, ide robognak be az idegeneket Nyíregyházára röpítő autók és ko­csik. És éppen ig) r központi helyen, a tisztelet, nagyrabecsülés és sze­retet középpontjában van Nyiregy­háza polgárságának tudatában az a kereskedőcsalád, amely ennek az üzletnek alapitója és felvirágozta­tója a nagy kereskedői házakat jellemző erényekkel, az üzleti szo­lidsággal, a közügyek, a város ér­dekei iránt tanúsított megértő tá­mogatással. Nyíregyháza város szeptemberben ünnepelte városi lé­tének százéves évfordulóját, ebből a százesztendőbői azonban való­jában csak az utolsó ötven a váro­siasodás, a fejlődés, a lendület ideje. Es ezt az ötven évet a Hoff­mann Adolf cég együtt tette meg a fejlődés utján a várossal, amely­nek kereskedelmi és kulturális éle­tében igen jelentős tényezőként ha­tott közre. A hat évtizedes évfordulón a cég jelenlegi tulajdonosai Hoffmann Mihály és Hoffmann Ferenc nemes lelkületüket jellemző, példátadó ke­gyelettel idézik fel a több mint fél­százados ut emlékét. Az ünnepi évfordulón tartalmas értékes és szép céglevelet adtak ki, amelynek lapjairól a multak, az elődök mély­séges tisztelete ,a város iránt való fiúi szeretet és hódoíat sugárzik felénk. A levél egyik egész ívnyi oldala gondosan összeállított, ta­nulságos várostörténelmi repetó­rium, amelyben kronologikus sor­rendben követik egymást a neveze­tes évszámok és események 1865­tői, a Hoffmann Adolf cég megala­pításától kezdve 1921-ig. 1865-ről például a következőket irja: «I. Ferenc királyunk összehívja az or­szággyűlést. Az első követválasz­táson Bánó József iett megválaszt­va)). "921-ről ezt jegyzi fel: Appo­nyi Albert grófot a város díszpol­gárává választják. Az utolsó négy évről ezeket mondja a röpirat: A legutolsó négy év eseményei szemünk eiőtt folytak le és még emlékünkben van. A háború for­radalmak, oláh megszállás, Trianon stb. suiyos helyzetbe jut­tatta Nyíregyházát is. " A békés, szorgalmas lakosság folytatja az elődök által megkezdett munkát. — Városunk épül, szépül s az 1924. évi centennáriumi ünnepségek al­kalmából itt járt idegenek elragad­tatással beszélnek a mi kedves városunkról. Isten áldja és óvja ezután is a mi kedves Nyíregyházánkat! A levél egyik külső oldalán Nyir­egyháza város polgármestereinek és országgyűlési képviselőinek név­sorát látjuk időrendben 1865-től 1925-ig. Megkapóan kedves jelei a város iránt vaió polgári ragasz­kodásnak, igaz meleg szereletnek. Nádfedelü házak, feneketlen sár. Egy darab kulturhistória, a «Hat van év eiőtt« cimü irás, amelyet a cég tulajdonosai a közönséghez intéznek. Két kép disziti az írást. A hatvan év előtti kis bolt rajza és az impozáns modern üzlet fény­képe. Megható és eszméitető igy egymás mellett a mult és a jelen. A képek beszélnek és ezeket mondják : 1865. junius 2-án nyitotta meg Nyíregyházán az orosi-utcában (most Kossuth-tér) Hoffmann Adolf élelmiszerüzletét. Nádfedelü házak, feneketlen sár, világítás hiányában este vak sö­tétség jellemezték a falusias kiné­zésű kis várost, Nyíregyházát. A primitív igényekhez mért sárgára meszelt kis boltocska volt ez az üzlet, ahol a városi és falusi fo­gasztók szívesen vásárolták be liszt ,só és élelmiszer szükségle­tüket. Az üzlet szolid vezetése mindinkább közismertté lett s né­hány év elmultával a forgalom lé­nyeges emelkedése következtében nagyobbítani és bővíteni kellett a bolthelyiséget. A lakosság józansága és kitartó munkássága a város vezetőségének bölcs előrelátása meghozta a maga gyümölcsét s a város rohamos fej­lődésnek indult. A földmüvesnép páratlan szorgalommal műveli földjét, az ipar hatalmas lépések­kel halad előre, kereskedelme óriási lendületet vesz. Összefog a polgárság minden rétege, a fele­kezetek tiszteletreméltó, békés lel­készei, a kiváló tisztviselői kar, a lelkes tanítóság, a lakosság többi osztályaival együtt dolgoznak vá­rosunk fejlődése érdekében. Az ut­cákat kikövezik, járdákat építenek, az utcasarkokon, tereken petró­leum lámpákat helyeznek el, a ná­das viskók helyett kőházak épül­nek, iskolák és kulturális intézmé­nyek létesülnek. Nyiregyháza csak­hamar túlszárnyalja a vármegye többi községeit, aminek természe­tes következménye iett, hogy a vár­megye székhelye és a törvényszék a 7Ö-es évek elején Nagykállóból Nyíregyházára helyeztetett át. Aki a mai szépen fásitott, ker­tekkel megrakott, forgalmas és

Next

/
Thumbnails
Contents