Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 251-275. szám)

1924-11-06 / 254. szám

2 Játimmm III— mm i IIIWIBIIIIIII IBI HU I— 1924. november 6. Nehézségek a kisbirtok hiteligényei körül Irta: Nyulászy János dr. m. kir. kormányfőtanácsos. A kisbirtok hiteligénye ezidőszerint nem jelentkezik nagyobb méretekben, mert akisgazdaközönség általában ma még nem tud magán segiteni. A birtokreform azonban egy uj réteget juttatott ingatlanokhoz; a falu lakosságának vagyontalan, vagy nagyon kisvagyonu rétegét. Az uj birtokosnak a kapott ingatlanok árát ki fog kelleni fizetnie, építkezéseket kell majd foganatosítania, a birtokrendezéseket előteremtenie. Egészen kétségtelen, hogy nemcsak a kisbirtoknak általában, de különösen annak a földbir*toknak is, amely a földbirtokreform utján jutott el a kisgazdákhoz, igen jelentékeny hiteligényeik fognak jelentkezni. Ezen hiteligények kielégítése tekintetében azonban számos nagy nehézséget idéz elő a birtokreform. Az 1920: XXXIII. t.-c. 76. §ia értelmében az O. F. B. által juttatott ingatlanok csak oly korlátok közt képezhetnek hitelfedezetet, mint aminő korlátok az úgynevezett családi birtokra nézve vannak megállapítva. A törvény 71. és 72. §-ai értelmében pedig az ilyen birtoknak sem állagát, sem haszonélvezetét végrehajtás alá nem lehet venni, az fedezetet csakis az Országos Földbirtokrendező Bíróság hozzájárulásával képezhet és csakis akkor, ha a nyújtott kölcsön feltételei bizonyos, a földmüvelésügyi miniszter és a pénzügyminisZter, valamint az O. F. B. által megállapított feltételeknél nem kedvezőtlenebbek. Ennek a kölcsönnek a típusát azonban ezek a hatóságok mind mai napig nem állapították meg és nem is állapithatják meg oly formában, amely nem kötvénykibocsátással fogjlalkozó intézeteknek a hitelezést lehetségessé tenné, mert a kölcsönnek legalább is 20 évi lejáratúnak kell lennie és a hitelező nemfizetés esetén többet, mint az esedékes annuitásokat nem követelhet. A kötvénykibocsátás lehetősége ma minimális. Az ingatlanhitel is csak a betétre támaszkodhatok. De betét alapján felmondás nélküli kölcsönzést nyújtani nem lehet s igy a kisbirtok hitele el van vágva az ő természetes éltetőjétől, a vidéki pénzintézettől és a kisebbméretű szövetkezettől, mert ezek nincsenek abban a helyzetben, hogy betéteikből felmondásnélküli kölcsönöket nyújthassanak. De ha nyújthatnának, akkor sem lesZ kedvük hitelnyújtásra, mert attól kell félniök, hogy árverés esetén nem tudják érdekeiket megfelelően megvédeni. A birtokpolitikai törvény' árverés esetére is biztosítja az államnak az elővásárlási jogot. Az elővásárlási jog gyakorolhatása azonban annyira elhúzza az eljárás befejezését, hogy senkinek sem lesz kedve arra, mikép árverésen vásároljon és ott jelentékeny Összeg pénzt, esetleg hiába, óvadékul letegyen A törvény azon további rendelkezése, hogy nyilvános számadásra kötelezett vállalatok csak különös engedély alapján vehetik meg árverésen az ingatlanokat, lehetetlenné teszi a hitelező intézetre nézve azt, hogy az árverésen eredményesen konkurráljon s vevőként felléphessen. A hitelezésnek tehát egyrészt objektív, másrészt a hitelező lelkületére nehezedő pszichikai nehézségei vannak és nagyon természetes, hogy igy a kisbirtok hitelhez nem fog juthatni. Miután pedig kétségtelen az, hogy a kisbirtoknak pénzre szüksége lesz, nagyon félek attól, hogy ennek nagyon szomorú lesz a következménye. Vagy fel fog virágozni a falu uzsorája oly mértékben, mint aminő méreteket a 'múltban még csak elképzelni sem tudtunk, vagy pedig megtörténhetik, hogy az agyon bujtogatott kisgaz'da meg fogja tagadni az általa kapott ingatlan vételárának kifizetését és azt a magyar gazdát, aki a legpontosabb fizető, bele fogják vinni a körülmények s izgatók abba, hogy az abszolút negáció álláspontjára helyezkedjék. | ; [ | | 1 Rózsahegyi Rózsahegyi Rózsahegyi érkezik próbál játszik pénteken pénteken pénteken Rózsahegyi először Vén Gazemberben lép fel Rózsahegyi szombaton játszik Rózsahegyi másodszor „Süt a nap"-ban lép fel Rózsahegyi vasárnap utazik Rózsahegyi estélyekre váltson jegyet Rózsahegyi ünneplésén mindenki ott lesz Egy élettörténet. Irta : Krúdy Gyuta- J (6.) Jó darabig, — például a tiszaeszlári por után is, — nem volt okozója annak, hogy ha egy kisasszony, eltűnik hazulról. Dehogy is szöktették meg, — megölték a zsidók, mint Solymosi Esztert, — és csak akkor változtatták meg nézetüket az emberek, amikor a leányzó, esetleg kisbabával a karján visszatért a szülői házhoz. Nem volt okozója a nyíri vinkó az éjjeli zenéléseknek sem, holott az már olyan nagy divat lett, hogy valamiféle baktériumra kellett volna gondoliji, nem pedig mindig arra az agyoncsépelt szerelemre, amelyre könnyűszerrel rá lehetett fogni mindent. A mult században még nem csinált semmi bajt a nyíri vinkó. Az emberek jól táplálkoztak, kevés gonddal éltek, megszokták, hogy életük nagy részét teritett asztal mellett töltsék el, ahonnan legfeljebb egy kis szerelem kedvéért állottak Tel, Hogy Szegény ember is van a világon, azzal valóban nem volt szokás törődni. Ha szegényr miért nem megy dolgozni, mondták rideg igazságossággal a nyíregyházi tirpákok, mert ők valóban reggeltől estig dolgoztak és senkitől sem kértek ajándékot. (Nem csoda, hogy igy kifejlődött Nyíregyházán az úgynevezett tirpák-önérzet, megdolgoztak, megfizettek érte.) De maradjunk a nyiri vinkónál. Tulaj donképen csak ennek a százsadnak az entellektueljei kezdik észrevenni, hogy a nyiri vjinkó kész veszedelem. A mult századbeli reformerek, a Széchényiek, Kossuthok még nem sokat törődnek a nyiri vinkőval, messzibb célokra van függesztve a tekintetük. Ebben a században azonban, — különösen a század elején sommázni kezdik Nyíregyházán is, mint mindenütt az egész világon az elmúlt század eredményeit és fülön csipik a nyiri vinkót, amely annyi hibának volt okozója. Ráfogják, hogy őmiatta nem dolgoztak az i^rak, ő volt az oka a gentry pusztulásának, a tanulatlanságnak és a müveletlens'égnek. ő volt oka, hogy nem tudtak itt magasabbra szárnyalni a lelkek, hogy közel maradtak a földhöz az emberek gondolatai. | i Kitalálták, hogy a nyiri vinkó okozója a ködnek, amely az agyvelőkre ül, elborítja a nyírségi falvakat és országutakat, a kúriákat és az udvarházakat, őmiatta nem tudnak világra jönni a költők és a tudósok, a próféták és a látnokok, mert a hyiri vinkó kerékkötője minden nagy lendülésnek, nekifutamodásnak, égfelé való röppenésnek. A nyiri vinkó az asztalhoz vagy. a téli kályha mellé ragasztja az embereket; ápolója az öregek babonas,ágainak; szűkíti az amúgy is szűk látóköröket. A nyiri vinkó az okozója, hogy a Nyírség annyi ideig megmaradt a maga ősi, retrográd mivoltában, ő volt az oka, hogy az ablakos tót hiába kiáltja az ősz beköszönését a házak jelőtt, az emberek inkább papirossal ragasztották be a törött Üvegeket, ő. volt az oka, hogy itt a magyarok jobban szerettek a suton ülni, mint a piacon táncolni, ö volt az oka a nyírségi melankőliának, a mélabunak, az elkeseredésnek és a duhajkodásnak. Ő vezette a. fokos nyelét és ugyancsak ő adta a szájakra azokat a busuló nótákat, amelyeket ezen a tájon hallani lehetett, őmiatta k^ restünk felejtkezést Benczy Gyula hegedűjében, a Sóstói mulatságokban, sőt meg az őszi disznótorokat js a nyiri vinkóval hozták Összefüggésbe az uj század gondolkozói. Szegény nyiri vinkó! Mennyi mindent is ráfogtak! A mult idők minden hibájáért, bűnéért téged tettek felelőssé A pusztulásért, az elszegényedésért, a földhöz ragadtiságért. Te miattad írták alá a váltókat és csinálták a könnnyelmü adósságokat. Na hiszen, jó 1 elbántak veled az uj században, szegény nyir ivinkó, — még jó, hogy törvényt nem hoztak ellened. (Folytatjuk.) a®' Istenitélet...