Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 251-275. szám)

1924-11-26 / 271. szám

1924. november 29. 1924 A inagyar-olasz kapcsolat. A Nyirvidék számára irta: Lovag Zámbríí Alajos egyetemi tanár,, a Corvin Máltás magyar-olasz egyesület főtitkára. Magyarország politikai helyzetéi,, po_ litikai érdekeit vizsgálva önként adódik Magyarországnak Olaszország felé való külpolitikai orientációjának gondolata. — Itália az a nagyhatalom,, amely, minden tekintetben legközelebb áll Magyarországa hoz. Közel áü hozzá ,jnár földrajzi fekvőinél fogva is. (Olaszország Budapestről 14 óra alatt közelíthető meg s ez az idő a tranzitó forgalmat lassiló bürokratikus in. tézkcdések fokozatos megszűnteiésév&i még kevesebbre fog cskökenni.) Szándékosan mellőzzük itt a multat,, a hagyományokat,, a régi idők szellemi kapcsolatait, a közös harcokat,, elmúlt századok közös örömeit,, szenvedéseit, mindmegannyi érzelmi momentum, mely nem mindig döntő tényező két ország politikai barátságánál. De itt van a jelen,, az élet a .jnaga száz meg száz parancsoló követelményével,. amely automatikusan egymás felé hozza a két népet: az olaszt és a magyart. Itt vannak mindenekelőtt a jól felfogott gazdasági érdekek,, melyek kölcsönös kielégítésre találnak a két országban. A nagyobb olasz vállalatok egymás után képviseleteket létesítenek Magyarországban. A magyar ipar versenyképes Olaszországban,, mely. nem fukarkodik megrendelésekkel. Az olasz tőke mindinkább talál elhelyezést Magyarországban. Nagyon gyakoriak immár a többé-kevésbbé hosszú lejáratú olasz hitelek, melyeknek a magyar föld- és házingatlanok teljes garanciát nyújtanak. ^ egy olyan Olaszországban letelepedett magyar vállalkozóról sem tudunk,, aki megbánta volna, hogy tevékenfj ségének hazája határain túleső területeket keresett fef. A tisztességes komoly munkának mindig nagy becsülete volt Olaszországban s még nagyobb becsülete van a mostani nemzeti alapon álló Itáliában. A külkereskedelem mindinkább enged merevségéből. A vámsorompók lassankint megnyitnak. Az egészséges olasz-magyar kereskedelmi összeköttetéseket nagyban elő fogja mozdítani az annyira sürgetett ofasz-magyar kereskedelmi szerződés. Es épp az a körülmény,, hogp sürgetik, mutatja mennyire érzik hiányát Olaszországban és Magyarországban. A gazdasági tényezőn kivül a szellemi tényező is döntő fontosságú két idegen nép politikai közeledésében. S szellemi téren is teljesen helyreállt a régi jó viszony a két nép között sőt mondhatnia hogy e tekintetben az állapotok kedvezőbbek,, mint voltak a háború előtt. Magyarország immár szabad,, független ország. Természetes tehát,, hogy a külföld jobban érdeklődik szellemi élete iránt, mint régen Magyarország irodalmát szeretik es becsülik Olaszországban. — Zeneszerzői, dramaturgjai második hazára találtak Olaszországban. Nem kisebb kultusza van az olasz irodalomnak Magyarországon, Klebelsberg őexcellenciája középiskolai reformja következtében mindinkább terjed az olasz nyelv és irodalom ismerete. Természetesen ugy gazdasági,, mint kulturális téren sok még a teendő s minden erőt erre a két területre kell összpontosítani. Tökéletesen igaza van annak az Olaszországban állomásozó kiváló magyar diplomatának, aki azt állította, hogy a mai szomorú időkben a politikai propagandának kevés célja van és hogy sokkal hasznosabb, ha gazdasági es kulturális téren igyekszünk nemzeteinket egfjmáshoz közelebb hozni. Ennek a közeleoésnek az előfeltételei meg vannak; ga

zdsági és szellemi téren a két nemzet már egymásra talált!! A politikai közeledés önként fog kifejlődni. Ép azért hisszük és valljuk, más kézzelfogható politikai orientációja nem lehet a megcsonkított Magyarországnak ,mint Olaszország felé . | Mikuiaspapir kapható I az Ujságboltban KEDDEN ssssatas legény csapasra mv ESKÜ bátor kalandjai vadnyugaton a Diadalban. Előadások kezdete 5, 7 és 9 órakor. — Menyasszonyi ajándékot kap Csór

iny Jenő fényképésztől (Bessenyei-tér 7.) levelező-lap után 1 darab 18x24-es 6 darab 18x24-es után 1 dar

ab 30x40-es nagyítást. Délután 3 órától a felvételek villany világitásnál készülnek. 3x — Háztartásbeli alkalmazottak női kabátot a legolcsóbban a Gólya Áruházban szerezhetnek be. A madarak világából. Irta : Vertbe Albert. I. Ha képet akarunk magunknak alkotni arról, milyen volt réges-régen a madarak élete Magyarországon, pár száz esztendővel vissza kell tekintenünk a múltba. Egészen más világ volt áz, amely lényegesen különbözött a maitól. A hegyvidékeken nagy kiterjedésű ősrengetegek terültek el, melyekben még a bölény is otthon érezte magát, a lapályos részek, rónaságok pedig még nem voltak megművelve, legelőnek használták azokat állattenyésztő őseink. Megművelt földeket csak elszórtan találunk, leginkább városok és falvak közelében. A pár száz év előtti magyar vidékek képe azonban főleg abban különbözött a maitól, hogy óriási területeket borított el a vadvíz. A folyók szabadon terjeszkedhettek, s megdagadt vizüknek senki és semmi nem szabott határt. Mikor azután a folyóvíz visszahúzódott, tavak és mocsarak ezreit hagyta maga után. Ezekben a vadvizekben valósággal hemzsegett a madárélet. Olyan madarak, melyeket ma már jóformán csak a múzeumokból ismerünk, itt nagy telepeket alkotva költöttek. Az óriástestü gödény, a kócsagok, gémek, sirályon különböző fajtái csapatosan lesték a prédát a magyar vizeken, s a fekete ibisz (másnéven patla), abban az időben még tömegesen látogatott el hozzánk, piramisok koszorúzta hazájából. A mocsarak sekélyebb helyein, a partok közelében, zátonyoknál az apróbb vízi madarak : a cO-nkók, partfutók, sárszalonkák ezrei futkároztak a vízi bogarak után, vagy ijedt füttyögetéssel nyílsebesen húztak el a víz színe fölött, megrémülve a váratlanul megjelent réti héjjá vésztjósló közelségétől. Nyiláivá röpült, fészkelt, zsibongott a nagy madártanya — mondja Hermann Ottó. Az az idegen tudós, aki akkoriban ittjárt, elragadtatásában így kiáltott fel: sMagyarország a madarak legnagyobb tanyája !« Színdús, pompás kép lehetett ez. * »Ezek a madarak valóságos dajkái voltak a szegénységnek« — írja Hermann Ottó — ha ellenség dúlta az országot, a föld népe a mocsarakba menekült. A nád adta a konyhát, tüzelőt, a hal, a madár az élelmet. Nem volt nehéz a fogása, ismerte a szerzés minden fortélyát a rétjáró ember. De nemcsak veszély idején lakta ember a mocsarakat, hanem máskor is. Megvolt ennek az állandó lakója: a páká&z, aki állandóan vadászott, halászott, s igy mindég a nádast bújta. Tőrt, hurkot vetett, hálókat rakott ki, s evvel egyidejűleg természetesen figyelte a zsákmányul ejtett állatoknak, főleg a madaraknak, az életmódját is, hogy megismerve azok szokásait, munkáját minél nagyobb siker koronázza. Igy hamar megismerkedett a madár egész életlefolyásával. Előbb megismerte a tojást, később a madárfiút, majd az anyányivá felnövekedett fiatal példányt. Az előbbi kettőt könnyen megszerezhette éleimül, az utóbbi elfogása már nagyobb bajjal járt. Azt is észrevette, hogy az egyik madár nagyobb termetű, mint a másik, s a húsa is jobb, mint a többié, sőt több tojást is rak. Erre vadászott hát leginkább, s ezt szelídítette meg ezer kedvezéssel háziállattá a pákászok őse, valamikor a történelem előtti időben. Hermann Ottó írja, hogy a mult században még élt egy ilyen ember a pákászok utolsó mohikánjaként a Sárrét nádasaiban, aki a nádasba rejtett kunyhójában kezessé szelídítette a vadrucát. A rétjáró, mocsárlakó emberek megíéltek a madarakból. A madarak húsa és tojása kitűnő, bő táplálék volt számukra, s az em! berek nem is hagyták kiaknázatlanul e dús élelmiszer forrásokat. Mikor eljött a fészekrakás ideje, boldog, boldogtalan stikmonyoGENOVÉVA ^