Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 251-275. szám)

1924-11-25 / 270. szám

1924. november 29. 1924 0!ltílllillllill!!llll!ll!lll!lll!!!!!!!í!i!!!!!!l!i!l!!!il!IIHHill!líllllUIII«MIHII!f 1 OUPLA SZÉLES I I SZÖVETE ' minden színben Jean Legrand a Nyíregyházán készült „L'image" c. film rendezőjével, Jean Angeló az „Atlantis" c. film főszereplőjével, HENRY WOOD angol iró „Withnite Maze" c. világhírű regénye színmű 6 felvonásban. Harold Lloyd legjobb vígjátékában : Vigéc 0 Fensége hétfőtől—szerdáig az Apollóban % 41 _ CÍPŐÁRUHÁZ8AN MVIKEGYHÁtA ÍR1NYI 1LQN*-Ü"IC/A 1 SlkM Javításokat elfogadunk. Felhangzik a kopogásuk a magasságokba, kopogni fognak érettünk az örök könyörületesség szenté­lyének ajtaján. A Református Nőegylet hangversenye. Dr. Szesztay Zoltán beszéde a könvörüfeíessécrői Guttmannál | m Ujsásbolttal s/oinben NnifiiftiiiiiiiiiiiiiiftiínfiiiiiriíEiiiiiiLiiiiiiiiiiÉsriiiiiif fiiiiiiiHiiiumoff mi ^^^^ mü!t nyugalma üli most már meg a pályaud­var képét. — Némán, lopva siető utasoK, legfeljebb egy-egy terrorcsapat vonata indul nagy haraggal és feltűnéssel. Uj jelenés a mozi vásznán ! Betelik a végzet... jönnek az uj katona­vonatok ... azonban magyar fiuk helyett gő­gös, rabló, idegen hordát zúdítanak reánk... ugy mondták, — hogy megmentésünkre.. . És most végére jár a kép ! — Egy pár elkésett, komor vonat fut még be rajta, hozza a hétéves fogság mártírjait és idegen földön, értünk elesett fiaink rég elporladt holttesteit. De indul is egy-egy — hogy elvigye Svájcba, vagy Hollandiába a jótékonyság kenyerét enni azokat a szegény csenevész vértelen, magyar gyerekeket, akiket mi már nem tudnk, — vagy nem akarunk magunk erejéből megmenteni az életnek. Az első katonavonat idegenbe vitte meghalni Békemagyarország büszke Jelenjét s ezek a szomorú gyermek vaggonok ugyan­csak idegenbe repítették ujraé.edni Csonka­magyarország elcsigázott jövőjét. • Mit tanultunk, mit felejtettünk ? A háborúban megtanultunk ölni, gyű­lölni, rabolni s - elfelejtettük a szeretetet és az irgalmat. Ha ezeket ismét megtaláljuk és megtanuljuk, meggyógyulhatunk, más­különben nem lehet reményünk egy, szebb jövőre. A szeretet és könyörületesség gondo­latai, érzései .és tényei olyanok az emberek lelki életében, mint a színes ragyogó hímes fonál szálak, melyek az emberi szolidaritás nagy szövőszékén össztalálkoznak és össze­szövődnek egy óriási és gyönyörű szőnyeggé, amely összeköti a szegény szenvedő földet a magasságokkal. — Ezen az uton juthat fel a mi hitünk és reményünk az égi magassá­gokba s ezen az uton jöhet le a Megváltó hozzánk, a mi vigasztalásunkra és gyógyu­lásunkra. A vesztébe rohanó emberiség ebiyen a két nagy eszmében kezd lassan-lassan ismét rátalálni önmagára és az utolsó évek talán egyetlen igazán szép és nemes meg­niyalatkozását láthatjuk abban a "nagyará­nyú akcióban, amellyel Hollandia, Svájc és Belgium siettek a nyomorgó magyar gyermekek megmentésére' Öröm és szégyen. Ezrével szállították ki a vonatok a sáppadt, sőt sokszor éhező magyar gyer­mekeket, hogy azután hónapok múlva megpirosodva s kedves emlékekkei és ajándékokkal megrakodva térjenek haza. Hallottunk holland polgár családokról,, kik a hat gyermekük mellé fogadták oda sze­retettel hetediknek a magyar gyerekei. Ugyan vizsgáljuk meg magunkat, ugy igazán és őszintén, hány magyar csa­lád vállalt volna hetedik gyermeknek egjyj kis sápadt, vézna, idegen hollandus gyer­meket és hány magyar kastély és urilak nyílhatott volna meg minden nagyobb megterhelés nélkül egy-egy magyar gyer­mek előtt, hogy ne ez idegen nemzet fiai végezzék el helyettünk azt,, ami igazán a mi kötelességünk lett volna En megval­lom minden gyermekvonat indulásakor az az öröm mellett a szégyen érzete is ha­talmába vett. örült bennem az emberba­rát s szégyenkezett a magyar ember. Hétfőn-kedden a Diadalban Hetet egy csapásra egy gyáva szabólégéry bátor kalandjai vadnyugaton. Ezenkívül: CSAK FIK OMÁN amerikai burleszk 2 felvonásban. Előadások kezdete 5, 7 és 9 órakor Nyíregyháza, november 24. A Nyirvidék tudós í tójától. Vasárnap este nagy nemzeti értékeket reprezentáló, diszes közönség jelent meg a Korona nagytermében, hogy áldozzon a krisztusi jóság parancsára, áldozzon a kö­nyörületesség oltárán. A Nyíregyházi Refor­mátus Nőegylet ezen az estén tartotta elő­kelő nívójú hangversenyét, amelynek jöve­delméből a karácsonyi ünnepeken segíteni fog azokon, akiknek nem jut meleg ruha, meíeg cipő. A Református Nőegylet, amelyet csak nem régen hivott életre a cselekvést sürgető, igaz evangéliumi jóság, ezalkalom­mal is felsorakoztatta vármegyénk, városunk társadalmának jelentős képviselőit, ugy hogy a Korona nagytermének hangverseny közönsége impozáns képet nyújtott. Társa­dalmunk egészséges szellemét dokumentál­ta az, hogy a református estén tekintélyes számban jelentek meg minden más feleke­zetek képviselői is. A hangversenyt dr. Szesztay Zoltán nyi­totta meg, aki ezalkalommal is megmozdí­totta a sziveket cselekvést sürgető lelkes szavaival s rámutatott mulasztásainkra, meg­láttatta a szeretet nélkül valóság nemzeti veszedelmét és szégyenét. Mit mondanak a pályaudvarok ? Dr. Szesztay Zoltán a következőket mon­dotta : Ha egy nép életét szemléltető módon a népélet külső nyilvánulásaiból akarjuk megvázolni, akkor erre alig találunk alkal­masabb helyet és megnyilvánulást, mint ha • megfigyeljük egy-egy nagy pályaudvar nyüzsgő és változatos életét. Az utolsó évtized borzalmas színválto­zásait pl. mennyire elibénk tárja egy ilyen nagy pályaudvar képe. Gondoljunk vissza az utolsó békeévek vonatindulásaira ! Egészséges, nagy, nyu­godt, — de egyhangú forgalom az állomá­sokon. Egyik nap olyan, mint a másik, egyik vonat olyan, mint a másik ; — ahol még az is szenzáció számba megy, ha egy minisz­teri szalonkocsit kapcsolnak a vonathoz, vagy ha egy-egy fehér csokrot rejtegető fia­tal asszonykáról s párjáról fedezik fel az újdonsült nászutazópárt. A háborúval s az első induló katona­vonattal olyat változik a kép, mint mikor szenzációs uj film kerül a mozgószinház vásznára. Sorra indulnak — eleinte virágerdővel, — aztán csak a bánat és aggodalom fátylá­val borítva — a katonavonatok. Indulnak a mi drága fiaink — dalolva — meghalni a hazáért. Azután, — vissza-visszatér egy-egy, majd egyre több-több ezek közül a katonavonatok közül, de virágdísz helyett vöröskereszt dí­szíti a kocsikat, s harcidalok helyett fehér­ruhás orvosok és ápolónők és elborult arcú hozzátartozók néma csapata fogadja szegény vérző, megcsonkított hőseinket. Ez marad a kép hétről-hétre, évről-évre, — mintha ezek a könyörtelenül egyre induló vonatok lassacskán minden örömöt, minden erőt, minden reményt el akarnának v/nni ebből sr országból. Aztán egy borzasztó, reménytelen, szür­ke őszi napon befutnak az utolsó visszatérő katonavonatok is, s hozzák haza a letört, porba tiport lobogókat. A terror holt és ré-

Next

/
Thumbnails
Contents