Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 251-275. szám)

1924-11-25 / 270. szám

1924. november 29. 1924 0!ltílllillllill!!llll!ll!lll!lll!!!!!!!í!i!!!!!!l!i!l!!!il!IIHHill!líllllUIII«MIHII!f 1 OUPLA SZÉLES I I SZÖVETE ' minden színben Jean Legrand a Nyíregyházán készült „L'image" c. film rendezőjével, Jean Angeló az „Atlantis" c. film főszereplőjével, HENRY WOOD angol iró „Withnite Maze" c. világhírű regénye színmű 6 felvonásban. Harold Lloyd legjobb vígjátékában : Vigéc 0 Fensége hétfőtől—szerdáig az Apollóban % 41 _ CÍPŐÁRUHÁZ8AN MVIKEGYHÁtA ÍR1NYI 1LQN*-Ü"IC/A 1 SlkM Javításokat elfogadunk. Felhangzik a kopogásuk a magasságokba, kopogni fognak érettünk az örök könyörületesség szentélyének ajtaján. A Református Nőegylet hangversenye. Dr. Szesztay Zoltán beszéde a könvörüfeíessécrői Guttmannál | m Ujsásbolttal s/oinben NnifiiftiiiiiiiiiiiiiiftiínfiiiiiriíEiiiiiiLiiiiiiiiiiÉsriiiiiif fiiiiiiiHiiiumoff mi ^^^^ mü!t nyugalma üli most már meg a pályaudvar képét. — Némán, lopva siető utasoK, legfeljebb egy-egy terrorcsapat vonata indul nagy haraggal és feltűnéssel. Uj jelenés a mozi vásznán ! Betelik a végzet... jönnek az uj katonavonatok ... azonban magyar fiuk helyett gőgös, rabló, idegen hordát zúdítanak reánk... ugy mondták, — hogy megmentésünkre.. . És most végére jár a kép ! — Egy pár elkésett, komor vonat fut még be rajta, hozza a hétéves fogság mártírjait és idegen földön, értünk elesett fiaink rég elporladt holttesteit. De indul is egy-egy — hogy elvigye Svájcba, vagy Hollandiába a jótékonyság kenyerét enni azokat a szegény csenevész vértelen, magyar gyerekeket, akiket mi már nem tudnk, — vagy nem akarunk magunk erejéből megmenteni az életnek. Az első katonavonat idegenbe vitte meghalni Békemagyarország büszke Jelenjét s ezek a szomorú gyermek vaggonok ugyancsak idegenbe repítették ujraé.edni Csonkamagyarország elcsigázott jövőjét. • Mit tanultunk, mit felejtettünk ? A háborúban megtanultunk ölni, gyűlölni, rabolni s - elfelejtettük a szeretetet és az irgalmat. Ha ezeket ismét megtaláljuk és megtanuljuk, meggyógyulhatunk, máskülönben nem lehet reményünk egy, szebb jövőre. A szeretet és könyörületesség gondolatai, érzései .és tényei olyanok az emberek lelki életében, mint a színes ragyogó hímes fonál szálak, melyek az emberi szolidaritás nagy szövőszékén össztalálkoznak és összeszövődnek egy óriási és gyönyörű szőnyeggé, amely összeköti a szegény szenvedő földet a magasságokkal. — Ezen az uton juthat fel a mi hitünk és reményünk az égi magasságokba s ezen az uton jöhet le a Megváltó hozzánk, a mi vigasztalásunkra és gyógyulásunkra. A vesztébe rohanó emberiség ebiyen a két nagy eszmében kezd lassan-lassan ismét rátalálni önmagára és az utolsó évek talán egyetlen igazán szép és nemes megniyalatkozását láthatjuk abban a "nagyarányú akcióban, amellyel Hollandia, Svájc és Belgium siettek a nyomorgó magyar gyermekek megmentésére' Öröm és szégyen. Ezrével szállították ki a vonatok a sáppadt, sőt sokszor éhező magyar gyermekeket, hogy azután hónapok múlva megpirosodva s kedves emlékekkei és ajándékokkal megrakodva térjenek haza. Hallottunk holland polgár családokról,, kik a hat gyermekük mellé fogadták oda szeretettel hetediknek a magyar gyerekei. Ugyan vizsgáljuk meg magunkat, ugy igazán és őszintén, hány magyar család vállalt volna hetedik gyermeknek egjyj kis sápadt, vézna, idegen hollandus gyermeket és hány magyar kastély és urilak nyílhatott volna meg minden nagyobb megterhelés nélkül egy-egy magyar gyermek előtt, hogy ne ez idegen nemzet fiai végezzék el helyettünk azt,, ami igazán a mi kötelességünk lett volna En megvallom minden gyermekvonat indulásakor az az öröm mellett a szégyen érzete is hatalmába vett. örült bennem az emberbarát s szégyenkezett a magyar ember. Hétfőn-kedden a Diadalban Hetet egy csapásra egy gyáva szabólégéry bátor kalandjai vadnyugaton. Ezenkívül: CSAK FIK OMÁN amerikai burleszk 2 felvonásban. Előadások kezdete 5, 7 és 9 órakor Nyíregyháza, november 24. A Nyirvidék tudós í tójától. Vasárnap este nagy nemzeti értékeket reprezentáló, diszes közönség jelent meg a Korona nagytermében, hogy áldozzon a krisztusi jóság parancsára, áldozzon a könyörületesség oltárán. A Nyíregyházi Református Nőegylet ezen az estén tartotta előkelő nívójú hangversenyét, amelynek jövedelméből a karácsonyi ünnepeken segíteni fog azokon, akiknek nem jut meleg ruha, meíeg cipő. A Református Nőegylet, amelyet csak nem régen hivott életre a cselekvést sürgető, igaz evangéliumi jóság, ezalkalommal is felsorakoztatta vármegyénk, városunk társadalmának jelentős képviselőit, ugy hogy a Korona nagytermének hangverseny közönsége impozáns képet nyújtott. Társadalmunk egészséges szellemét dokumentálta az, hogy a református estén tekintélyes számban jelentek meg minden más felekezetek képviselői is. A hangversenyt dr. Szesztay Zoltán nyitotta meg, aki ezalkalommal is megmozdította a sziveket cselekvést sürgető lelkes szavaival s rámutatott mulasztásainkra, megláttatta a szeretet nélkül valóság nemzeti veszedelmét és szégyenét. Mit mondanak a pályaudvarok ? Dr. Szesztay Zoltán a következőket mondotta : Ha egy nép életét szemléltető módon a népélet külső nyilvánulásaiból akarjuk megvázolni, akkor erre alig találunk alkalmasabb helyet és megnyilvánulást, mint ha • megfigyeljük egy-egy nagy pályaudvar nyüzsgő és változatos életét. Az utolsó évtized borzalmas színváltozásait pl. mennyire elibénk tárja egy ilyen nagy pályaudvar képe. Gondoljunk vissza az utolsó békeévek vonatindulásaira ! Egészséges, nagy, nyugodt, — de egyhangú forgalom az állomásokon. Egyik nap olyan, mint a másik, egyik vonat olyan, mint a másik ; — ahol még az is szenzáció számba megy, ha egy miniszteri szalonkocsit kapcsolnak a vonathoz, vagy ha egy-egy fehér csokrot rejtegető fiatal asszonykáról s párjáról fedezik fel az újdonsült nászutazópárt. A háborúval s az első induló katonavonattal olyat változik a kép, mint mikor szenzációs uj film kerül a mozgószinház vásznára. Sorra indulnak — eleinte virágerdővel, — aztán csak a bánat és aggodalom fátylával borítva — a katonavonatok. Indulnak a mi drága fiaink — dalolva — meghalni a hazáért. Azután, — vissza-visszatér egy-egy, majd egyre több-több ezek közül a katonavonatok közül, de virágdísz helyett vöröskereszt díszíti a kocsikat, s harcidalok helyett fehérruhás orvosok és ápolónők és elborult arcú hozzátartozók néma csapata fogadja szegény vérző, megcsonkított hőseinket. Ez marad a kép hétről-hétre, évről-évre, — mintha ezek a könyörtelenül egyre induló vonatok lassacskán minden örömöt, minden erőt, minden reményt el akarnának v/nni ebből sr országból. Aztán egy borzasztó, reménytelen, szürke őszi napon befutnak az utolsó visszatérő katonavonatok is, s hozzák haza a letört, porba tiport lobogókat. A terror holt és ré-