Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 251-275. szám)

1924-11-25 / 270. szám

4 .JÜIMWTK í9?4. november 25 A Nyíregyházi Ref. Nőegylet egyike azoknak a nemes egyesüléseknek,, ame­lyek buzgón igyekeznek helyrehozni ily irányú mulasztásainkat s azokból az ado­mányokból, melyekkel önök ma is meg­segítették azt az egyletet,, rövidesen me­leg ruhácska lesz vézna gyermekeken s cipőcske a hidegtől kékülő lábacskákon. Azok az uj cipöc.kék. "Valahogy-ugy, érzem,, hogy ezek az uj cipőcskék nemcsak a nyíregyházi járdá­kon fognak majd kopogni,, hanem fel­hangzik kopogásuk a magasságokba; ko­pogni fognak érettünk az örök könyörüle. tesség szentélyének ajtaján,, közbenjáró­ink lesznek imáinknál, melyekben lefki békét,, nyugalmat, szerelelet könyörgünk magunknak,, megváltást és feltámadást a mi Szegény elrabolt,, megszaggatott, sa­nyargatott magyar hazánknak. A hangverseny. Dr. Szesztay Zoltán szavai mélyen meg­hatják a közönséget s az alaphang, amelyet ez a beszéd megüt, tovább zsong a lelkekben A megrázóbeszéd után finoman kulturált muzsika varázsa fogta meg a lelkeket. Báró Molnár Viktorné bársonyosan sima, melegen zengő altja, Alexandra N. Lukjanoff inten­ziven csengő szopránja olvad értékes zenei készültséget reveláló duettben, amelynek szárnyán Mendelssohn—Uhland: Sonntags­morgen-je, majd a Herbslied, aztán egy Puccini-ária árad a szivekre. A művészi duett tisztaságával, a kifejezés közvetlenségével, megkapó erővel hat. Az énekszám szép. ségét a finom muzsikalitással adott stílusos zongora kis éret fokozta, amelyet Faragó Ödönné látott el. A műsor harmadik száma özv. báró Vay Arnoldné, szül. Mikes Sarolta grófnő zon­gorajátéka adta. A grófnő nagyszerű zenei készültséggel, abszolút biztos és könnyed technikával, egy elmélyedő lélek gazdagsá­gával hatott. A Bach—Stradal orgonaverseny erőteljes szépségei betöltötték a sziveket, majd Mozart Pastorale változatai bűvölték el a hallgatóságot. Rövid Szünet után Alexandra N. Lukja­noff asszony szóló számaiban gyönyörkö­dött a közönség. Az orosz lélek tüze és bo­rongása áradt az üde csillogással patakzó iszopránból a Verdi Traviatta, Recskunoff: orosz dala, Arditi Valse-jéből és a ráadásul adott dalokból Faragó Ödönné pompás zon­gorajátékától kisérve. Nagy várakozást keltett dr. Vietórisz Lenke előadó száma. Arany János megren­iditően aktuális allegóriáját, Ráchel siralmát szavalta. Siri csöndbe zendültek be az asszonyi sziv észbontó fájdalmá­nak mondatai, amelyeket dr. Vieto­risz Lenke gazdag intellektussal, az előadó művészet klasszikus eszközeivel, ne­mesen szép figurális hatással vitt át a lel­kekbe, kivetítve teljesen a magasztos költe­mény komor szépségét. Az utolsó szám özv. Báró Vay Arnoldné, szül Mikes Sarolta grófnője, aki Schubert, Schytte, Henriquez Frontini, Theodor Espen finom szépségű da­rabjából válogatta meg a legtökéletesebbe­ket s hogy harmatos frissességükben mutas­sa be őket artisztikus játékában. A közönség ujjongó tapssal fogadta, ünneplő óvációkban részesítette valamennyi iszereplőt és nagy elismeréssel nyilatkozott a Református Nőegylet vezetőségéről, a ren­dezést lebonyolító hölgyekről, Szarka László titkárról, akik ezt a tartalomban és tenden­ciában egyaránt szivünk szerint való estét ilyen nagy sikerrel készítették elő. Dombrád „november 23. Saját tudó­sítónktól . Tartalomban és formában egyaránt megható hazafias ünnepség színhelye volt vasárnap Dombrád község. A világháború, ban elesett 137 dombrádi hős kegyeletes emlékére a község lakosságának nemes ál­dozatkészsége monumentális szobrot emelt. A közel hatezer leiket számláló vi­rágzó nagyközség központi helgjén a köz­ségháza előtti téren áll áz elese\t hősöket szimbolizáló, rohamrakész állásban az öreg népfölkelő kitűnően sikerültt kőszob­ra magas talpazatán. A talpazat olda­lain márványbavésetten egyenként felsorolva az elesettek nevei. Alatta pe­dig köröskörül a koszorúk és virágcsokrok erdeje hirdeti a hálás utókor kegyeletének hazafias élő emlékezetét. Az egész szobor mintegy figyelmeztetője az uj magyar nem­zedéknek eljövendő nagy kötelességeire és arra,, hogy mig ezek a kötelességek a rét. gi haza határait nem hozzák vissza,, addig nem felejthet a lesújtott magyar. Az égboltot a komorszinü felhők bus leple boritja el. Gyászünnepségre készül a magyar természet is. A község egész lakossága délelőtt 11 órakor már ott áll a ponyvával körültakart emlékmű körül. Ünnepi komolyságu hangulat, a leg­szebb ruhájában és lehetőleg feketében mindenki. A fegyelmezettség egy biztos utat tart szabadon az emlékműhöz, mely­nek közvetlen közelében tágas térség, rajta székekkel és padsorokkal várja az ér­kező notabilitásokat és vendégeket. Pont­ban tizenegy órakor a községháza felőJ már jönnek is : elől Mózer Ernő, a kerület nemzetgyűlési képviselője Nozdroviczky László járási főszolgabíróval és a hadse­reg kiküldötteivel, Zalán Antal és Hajdú Mihály ezredessel; hátrább Kürtiig Fe­renc községi főjegyzővel Nagy Lajos vm. főlevéífcáros,, a törvényhatóság kiküldölte, Harsányi László főispáni titkár, Magyar Lajos vm. tisztviselő, vélök egy díszbe öltözött vármegyei hajdú hozza a vármegye közönségének szép nagy koszo­rúját; majd Szabó László százados,, a Vitézi Szék kiküldötte,, a szomszéd közsé­gek főjegyzői és lelkészei és még sokan mások. Í Amint elhelyezkednek a szobor kö­rül, megkezdődik az ünnepély. Az egész közönség megható átérzéssel elénekli a Himnuszt és utána Mózer Ernő nemzet­gyűlési képviselő méltóságteljes ünnepi alakja jelenik meg az emelvényen. Ünne­pi beszédét áhítattal hallgatják. A magyar nép történelmi tulajdonságait fejtegeti, kiemelve ezekből a harci vitézség nagysze­rű megnyilvánulásait, rámutatva egyben arra is, hogy a magyar nemzet hálája so­hasem feledkezett meg azokról, akik a nemzet érdekében harcoltak és haltak hősi halált. Majd amikor a messze volt vi­lágharctereinek jeltelen, korhadt fakeresz­tes süppedt sírjairól emlékezik meg, a hallgatóság körében az elesettek hozzátar­tozóinak, az özvegyeknek és árváknak fáj­dalmas zokogása sir fel. — Amikor pe­dig kegyeletes szavakkal kifejti, hogy a szerte világon ismeretlen magyar katona­sírok helyett, azokat egybefoglaló közös obeliszkjei helyett állította az utókor el­esett hőseinek a szobrot, lehull a lepei és fenséges alakjában jelenik meg a kegye­letnek és hálának a jövő szent kötelessé­szobra. A bus hozzátartozók mintegy gyer­mekeiket,, férjeiket és apjukat vélik látni az ünnepi pillanat drámaiasan fenséges szent pillanatában ós szivbemarkoló fáj­dalmas zokogásban törnek ki. E fájdalom egy pillanat alatt áthatja az egész közön­séget és közös fájdalom felemelő, fensé­i ges érzésévé magasztosul és a következő pillanatban nincs szem,, amely könnycsep­pet ne volna tele. Végezetül a hősök szel­leméhez fordul beszédében az ünnepi szó­nok és arra kéri őket, hogy a jó Istennél esedezzenek a letiport, megcsonkllolt sze­gény magyar Hazának feltámadásáért, j A gyönyörűen felépített és igaz magyar fájdalmakat kifejezésre juttató, de a jövő 1 újjászületésében szilárd hittel bizakodó be­széd elhangzása után a községi vegyeskar Pataky Lajos tanitó ügyes dirigálása mel­lett Mosonyinak a Szentelt hantokon cimü énekét adta elő jó feldolgozásban. Majd Kraszics Gyulának Hősök emléke c. költemé­nyét szavalta el Bertha Ferenc főgimnáziumi VIII. o. t. hadiárva, kitűnő előadó művészet­tel. Azután az emlékmű megáldása és fel­szentelése következett a helybeli lelkészek által. Somogyi József ref. lelkész magas­szárnyalásu imában, Leuchtag Ferenc izr. rabbi pedig tartalmas ünnepi beszédben áldják meg a szobrot. Ezután a férfikar Ve­ress Gábornak Nyugosznak ők.. . c. dalát adták elő Abod Imre tanitó vezetésével. — Majd Kézy György tanitó Kántor M-nek Tiz éve mult.. . c. versét szavalta el. Követ­kezett az emlékmű megkoszorúzása. A tör­vényhatóság nevében Nojitdroviczky főszol­gabíró, a m. kir. honvédség nevében Zalán ezredes, a Vitézi Szék részéről Szabó szá­zados, a község nevében Nagy Gerzson fő­bíró, majd a ref. egyház, az életben maradt bajtársak, az iparosok és kereskedők, a Földmives Szövetség, iskolák és egyéb közü­letek nevében, végül pedig a személyes hoz­zátartozók helyeznek el koszorúkat a szo­bor talpazatára. A községi főbiró átveszi a szobrot a község nevében és annak hü gon­dozását biztosítja. A Szózat eléneklésével a szép ünnepség véget ért. Déli 1 órakor százteritékes bankét volt a Mónus János-féle vendéglő nagytermében, ahol szebbnél-szebb felköszöntők hangzottak el, amelyekből különösen kiemelkedő volt Nagy Lajos vm. főlevéltáros pohárköszöntő­je, amit a hősök hátrahagyott özvegyeire és árváira mondott. > Nem feledkezhetünk meg annak meg­állapításáról, hogy az ünnepség áldozatkész­séges létrehozásának és pedáns megrende­zésének a főérdeme a község nagytudásu, lelkes és agilis főjegyzőjét, Kürthy Ferencet illeti elavulhatatlanul. A szobor Görömbey Imre nyíregyházi származású, nagytehetségű fiatal szobrász­művész alkotása, akinek ez a negyedik hadi­emlékmüve, amit az ország területén leleplez­tek. Kőből kihozva is kiváló munka és a ki­fejezés fánomságát és hü magyar motívumait K:33391/1924 Árverési hirdetmény. Közhírré tesszük, hogy Nyíregyháza város 1 irb. 3 éves piros-tarka bikája lábfájás miatt folyó íó 25 én (kedden) délután 3 órakor nyilvános árve­•ésen a legtöbbet ígérőnek el fog adatni Az árverés izinhelye a városmajori bika-istálló. Nyíregyháza, 1924. évi november hó 24. 5008-1 VÁROSI TANÁCS. JSAJÍ SURGZll 0 Az „Atlantis-' c. film főszereplőjével hétfőtől szerdáig „Kisértet az erdőben" szinmü az Apollóban Leleplezték a hősök szobrát Dombrádon. — 137 dombradi hős neve van megörökítve a szobor talapzatán. A leleplezési ünnepség. Az emlékmű Görömbey Imre szabolcsi szobrászművész munnáia

Next

/
Thumbnails
Contents