Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 224-250. szám)

1924-10-24 / 244. szám

2 S»S 1924. október lö. 24 Az élet aranyparitása. Irta : Bartoss Károly. A közgazdászok és matematikusok kiszámították, hogv az egyes közszükségleti cikkek ára mennyire közelitette meg, vagy hatadla tui (aranyparitásban) békebeli értékelését. Hivatalos megállapítás szerint egy aranykorona 17000, illetve 17000-szer annyi papirköronát adni, mint a(hány aranykoronát fizettünk érte bé kében, mert a kereslet-kínálat és spekuláció aranyszabálya körülbelül 20000-szeres drágaságot ró reánk. Ezt a valorizáló parilást megközelítő és meghaladó folyamatot gazdasági konszolidációnak hívják, amely természetes, érthető és elviselhető, hiszen a Ma keservei, többmunkája, gondjai között álmainkban, reményeinkben felénk int a Holnap békéje, nyugalma, sőt talán boldogsága... Az egész vonalon megindult a szanálás nagy munkája, szanálják az állam, a városok, közüzemek, a vállalatok háztartásait, ismét régi megingathatatlan pozicíójába ültetik vissza az arany-koronát és eltol a reaktiváláslól várják közgazdaszaink a nagy csodát, a régi békebeli egyensúly, helyreállását. Amilyen őszinte örömmel látja mindenki, aki meg tudta őrizni emberi gon. dolkodását az elmúlt esztendők vérzivatarain keresztül, a gazdasági konszolidálás nag)' és nehéz munkáját és vállalja a velejáró lemondást és küzdelmet — olyan elkeseredéssel kii konstatálni azt, hogy egyelleii értéket becsül a Ma embere napról-napra kevesebbre: az — emberi életet... Azt a pótol ha tatl áíi~ k in eset, amit valamikor mindenkire az éleié jelentett nem lehet szorzószámokkal valorizálni és a szanálás, a gazdasági konszolidáció során nem lehet átértékelni. De hiszen magának az életnek a fogalma, értéke nem i-; változott, hacsak nem emelkedett, tekintve, hogy a háborúban és azóta annyian vesztették el ezt a legjobban féltett, legtöbbre becsült értéküket... És mégis, olyan könnyen dobják el maguktól e

zt az értéket ma'az emberek, akár abban a formában, hogy öngyilkosságot követnek el, akár pedig ugy, hogy semmiségekért, aranygarasokéri kiközösítik magukat az életből, rabolnak, gyilkolnak, csalnak. Tiz esztendővel ezelőtt is voltak olyanok, akik szabadságuk, életük kockáztatásával hadat viseltek a társadalommal, de ezeknek »ugy sem volt mit veszteniök« — hogy az akkori terminológiával éljünk. Ha időnként előfordult is az, hogv egyegy «értékesebb ember siklott le a becsület utjárób, — a kockázatot talán megérte a sikertől várt eredmény. Akkor a

z emberek egy élet munka és gond nélkül való gyönyöréiért raboltak és gyilkoltak. £» ma? Ma, amikor a horribilis szorzószámok segítségével háromjegyű számmal fejezhetjük csak ki egyetlen gyufaszál «értékét» is, diplomás, társadalmi pozícióval biró emberek köveinek el rablógyilkossá,qot, csalnak, sikkasztanak, vagy sötét szövetségeket kötnek embertársaik élete, vagyona ellen. Emberek, akikből egy. évtizeddel ezelőtt talán még nemcsak valami, hanem valaki is lehetett volna, ma gyilkosok, fegy háztöltelékek lesznek, a legtöbb esetben nagyon kevésről van szó — embertársuktól elvenni remélnek. A gazdasági valorizálás, az aranyparitás megvalósítása csak abban az esetben fog áldásos eredménnyel járni, ha vele | párhuzamosan megindul végre a lelkek szanálása, az emberi élet valorizálása is« Ennek a valorizálási folyamatnak a végrehajtása már nem halasztható tovább. Első fázisa az emberi munka értékének elismerése, amit nyomon fog követni "az emberek önbizalmának mcg

erősödése. — Hogy ha békebeli munkájával ugyanazt szerezheti meg magának a dolgozó ember, mint a békében, bizonyára nem fogja ezeket a lehetőségeket megkockáztatni, kötéllel, vagy fegyházzal felcserélni" néhány aranyfillérért... A szenzációs ófehértói aranylelet a Szabolcsvármegyei Jósa Muzeumba került. Mikecz István alispán akciójának sikere. Hogy kerültek a bronzkori aranytárgyak a lelszinre? Vad András, az aranytárgyak megtalálója kemecsei ember. Az aranyleletet eddig az állampénztar őrizte. A lelet továbbra is az állam tulajdoniban marad Nyíregyháza, október 23. A Nyirvidék tudósítójától . Még 1922. május 1-én történt, hogy Vad András kemecsei származású leveleki gazda Öfehértó határában lévő szőlőjében 26 darab, összesen 936 és fél gramm sulyu aranyleietet talált. Az arany lelet a mely bronzkori huzalokból és karperecek bői állott, országos figyelmet keltett, Vad András ásója a maga nemében gyönyörű bronzkori dokumentumokat emelt a felszínre, amelyekhez hasonló a leggazdagabb muzeumokban is kevés van. A nagy muzeális értéket képviselő tárgyak a törvényszabta uton az állam tulajdonába jutottak és mindmáig a

z államkincstár őrizte őket. Az első pillanatban nyilvánvaló volt azonban, hogy a vármegye bronzkori kulluráját reprezentáló aranytárgyak a vármegyei múzeumba valók, mert csakis itt felelnek meg a föld mélységéből felszínre került emlékek nagy nevelő hivatásának, csak itt, az ugyancsak a vármebronzkoráról regélő tárgyak mellett azokkal együtt van egy ősi korszakot jelző halóerejük. Ezt a szempontot Mikecz István alispán, aki vármegyénk múzeumának hivatása magaslatára emelése érdekében az ősi föld iránt énr

zett rajongó szeretetével és kiváló kulturális érzékével minden időben odaadó fáradsággal fejti ki irányító tevékenységét, olyan sikerrel képviselte az illetékes körök előtt, hogy a nagyértékü lelet az államkincstárból vissza került egyedül méltó helyére, a Jósamuzeumba. V

ad András megtalálja aranytárgyakat. at Hogy kerültek a régi aranytárgyak több e

zer évután a napfényre? Olyan kérdés, mely a szenzációs lelettel kapcsolatban erősen izgatta a fantáziát. Munkatársunk Kiss Lajostól, a Szabolcsvármegyei Jósa Múzeum igazgatójától ,aki Mikecz István alispán megbízásából először szállt ki a lelőhelyen s most Budapestre utazik a lelet átvétele céljából, a kővetkező felvilágsoilást nyerte: Vad András kemecsei gazda, leveleki Iakós, akinek Öfehértó határában szőlője van 1922 május 1-én szorgalmasan homlitott az ófehértói határban. Ásója már több mint egy méter mélységben járt, mikor a májusi napban megcsillant a szabolcsi homok. Sárgarézszerü drótcsomó tünt elő s érdekes, hogy Vad Andrásnak az első gondolata az volt, milyen szerencsés ember ő, éppen ma akarja megkarikázni a sertések orrát s ime jtt van hozzá az akkurálos rézdrót. Nagyott nézett aztán,, mikor a szép sárga dróthuzalokon kívül kecses női karokra Való fényes karperecek kerültek föl. Akkor már Vad András tudta, hogy, nem lesz a fényes drótból sertés orrára való karika, mert ez az volna, amiről a közmondás beszél: «disznó orrán aranyperec*. Bizony, a szép ragyogó tárgyak, amelyek töredezett cserépedényből kerültek elő, aranytárgyak voltak . « Vad András hazavitte a leletet Levelekre, ahol a szomszédok nagy csodálkozással mondották, biz az színarany mind egy szálig. Volt olyan, aki azt mondotta: tartsa meg, az övé, de az okosabbak szavára hallgatott, akik megmondották, hogy" biz az nem az övé, azt be kell szolgáltatni El is vitte a szépséges tárgyakat a tisztelendő úrhoz, akivel a jegyző úrhoz vitték át az aranyleletet. Értesítették a szolgabíró urat, jegyzőkönyvet vetlek fel, telefonáltak Mikecz István alispánnak, aki azonnal intézkedett, hogy Kiss Lajos muzeumőr vegye át a leletet. ViGYÁZZ HA JÖN A VONAT PÉNTEKTŐL A DIADALBAN. FŐSZEREPBEN: "LTotg FANTOM nm iri FILM!