Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 224-250. szám)

1924-10-21 / 241. szám

j&imwtK 1924. október 21. Házszabályrevizió. A politikai étet homlokterében kétségtelenül a házszabályrevizió kérdése áll. — Azokat a szomorú és mélységesen sajnálatos jelenségek, melyek a parlament életé

4 ben meghonosodtak s amelyek a nagy múltra tekintő parlamentünk nívóját ország-világ csúfjára olyan hihetetlen mélyre süly tsz le! ték. a kérdést immár elodázhatatíanul aktuálissá tették. Folyik is a kérdés körül a szó és irás-harc nagy lendülettel, de igen kevés tárgyilagossággal. Előkelő politikai lapok is olyan könynyed felületességgel és olcsó szellemes kedésekkel tárgyalják a dolgot, hogy elszomorító . Egy nagyon is komoly és előkelő újság vezércikkében olvasom példáid a napokban, hogy a baj nem a házszabályokban van, hanem az emberekben. Azt irja ez az előkelő sajtóorgánum, hogy rossz intézmények mellett is lehet jó közéletet élni, ha az intézmények keretén belül az lemberek becsiilptesek, komolyak, jószándékuak, mig viszont a legtökéletesebb szabások kőzött is posványba kerül a közügy, ha az intézmények kereteit betöltő szereplők rosszhiszemüek, gonoszok és egész törekvésük a paragrafusok kijátszására irányuló mes[erkedésekben merül la. jEpen azért ennek a komoly újságnak a vezércikkírója azt a következtetést vonja le a dologból, hogy a tervbe vett házszabályreviziótól se vár semmi komoly eredményt, a'zt szinte feleslegesnek tartja, mert hiszen a baj nálunk is nem a házszabályokban, hanem a közélet nyilvános szereplőinek a nivótlanságában, lelkiösmeretlenségében, rosszindulatában stb. rejlik s igy a bajt nem a házszabályokban, hanem az emberekben kell gyógyítani. Az okoskodásnak az elejével teljesen egyetértek. A baj tényleg és főként a közélet funkcionáriusainak elfajult mentalitásában rejlik. Ha ez nem igy volna, akkor; a kérdés nem aktuális, mert hiszen épen az tette szükségessé a revízió kérdését, hogy a parlament tagjainak igen nagy száma a nyilvános szereplést a régi magyar nemzetgyűlések méltóságának, komolyságának, magas nívójának megtagadásával j 'kicsinyes, önös lelkiösmeretie

n magánér- j dekek, vagy kíméletlen osztályérdekek j hajszolására, mások becsületének folytonos támadására, feltűnési viszketegének és összeférhetetlen termeszeiének kielégítésére, a felfele való kapaszkodás, a hatalomra törekvés lépcsőfokául igyekszik kihasználni s ezen törekvései mellett az általános nagy nemzeti érdek szolgálatáról, amelyre pedig hivatva volna, egyszerűen megfeledkezik. Kormányt buktatni és kormányt buktatni mindenáron, még a nemzet érdekeinek egyenes árulásával is: ez lett az uralkodó parlamenti törekvések vörösfonala; hogy az egymásután bukó kormányok rom jain ki-ki a maga kis egyéniségének érvényesülési lehetőségeit hozza egy-egy vonallal előbbre, ha mindjárt ezekben a kormánybuktató manőverekbe maga a nemzet belebukik és bel

esántul isi! Hát igen. A közmorál a lehető legsúlyosabb betegségben sínylődik. Am én ebből nem azt a konklúziót vonom le, famit az illető nagy újság tisztelt vezércikkírója hogy itt azután minden céltalan és minden felesleges és igy a házszabályrevizió is ér1 téktelen kísérletezés, amivel nem érdemes foglalkozni. Nem, sőt ellenkezőleg. Ha a parlament nyugodt és méltóságos,-komoly munkájának nincsenek meg a személyi garanciái, akkor meg kell teremteni ennek a munkának a tárgyi garanciáit,az intézményes garanciákat, ámenek a feltörő egyéni kalózkodásokat kellő gátak és korlátok közé szorítják és az élősdiek kíméletlen nyesegetésével megmentik magát a terebélyes tölgyet, nehogy elpusztuljon, a koronáján szaporodó fagyöngyök pusztító és káros hatása alatt! I Akkor, amikor a szereplő egyének becsületes felfogásában, komoly hazafiságában, tiszta szándékaiban meg voltak a személyi garanciái egy nívós parlamenti életnek, akkor a mostani házszabály is megfelelt a célnak, mert annak fogyatékosságait nem igyekeztek nemtelen csalafintaságokkal kihasználni, megkerülni, azokkal visszaélni. De most, amikor azok a személyi garanciák hiányoznak, akkor az intézményes garanciákat kell erősítem és a szereplési tébolyra kell megfelelő orvosságokat, ha kell kényszerzubbonyt ke- ' resní, nehogy az elfajulás, aminek naprólnapra szemtanúi vagyunk, eleméssze magát a parlamentárizmusnak amúgy is j-ccsegő-ropogó ősi intézményét. Ki kell rekeszteni a parlament légköréből a személyeskedéseket. Azokra immár senki se kíváncsi. Akit valamelyik kerületnek választó polgársága alkalmasnak, megfelelőnek talált (lelke rajta, ha rosszul választott) annak a személyét, múltját, becsületét a parlamentben senkinek és semmi körülmények (között ne legyen joga támadni, sebezni, sárba gyalázni!! Legyen a parlament |tomoly pofitikai érveknek ütköző tere |és nem járásbíróság elő tartozó hitvány becsületsértések és" rágalmazások elkövetésének méltatlan színpada!! — Legyen a parlament méltóságos színhelye a nemzet, az állam érdekeit előmozdító, építő alkotásoknak és ne egyéni érdekek, vagy osztályharcok vásári torzsalkodásainak heti piaca!! Az ilyen rákfekélyeket le kell operálni s az egészséges alkotó munkának ti lehetőségeit minden áron biztosítani kéli. Ezért igenis szükség van a revízióra. Dr. S. Szabó L. A rudniki csata hőseinek emléke a 65-ösök ezrednapján. Gyászünnepély a hősök temetőjében. Ezredgyűlés a városháza nagytermében. Nyíregyháza, október 20. A Nyirvidék tudósítójától. Rózsaszínű parolis, magasrangu katonatisztek, nyílt tekintetű, ünneplőbe öltözött magyarok, valamikor harctereken szenvedő s most még a szenvedésekkel teljes napokra ís boldog büszkeséggel emlékező ifjú emberek tartottak találkozót szombaton városunkban, hogy az 1914. év október 15—18. napjain vívott, sok hősi halottat követelő rudniki csata tiz éves évfordulóját kegve'ettef megünnepeljék. Az ünnepséget gyászistentisztelet előzte meg, melyen Énekes János prépost kanonok mondott misét a gyalogezred zenekarának közreműködésével. Háromnegyed 11 órakor a miséről jövő 65-ös bajtársak a templom előtt gyülekeztek, hogy kegyeletadójuk lerovására elzarándokoljanak valamennyien a Hősök temetőjébe s az északi temetőbe. Gyülekezés közben érdek

es volt megfigyelni az arcokat. Egy kérges tenyerű, napbarnitotta arcú magyar vágja magát vigyázz állásba egy ezredes előtt. Ezredes ur káplár Kovács tisztelettel jelentem, én is eljöttem az ezrednapra. Az ezredes egy darabig nézi káplár Kovácsot, a szeme valahova messzire téved s egyszerre csak magához öleli káplár Kovácsot, mert emlékszik a harctér egy-két epizódjára, melyben az ezredes ur és káplár Kovács eggyé forrott. Azután megindul a beszélgetés, csatlakozik hozzájuk egy ma már hajlott hátú népfölkelő s hogy derül fel az arcuk, amikor egy-egy harctéri élményt tárgyalnak meg, amikor jött a »gépszarka» mondja a népfölkelő... s utána felnevetnek valamennyien: a gépszarka, persze, de le is szedtük. Megfürösztik lelküket valamennyien, a véresen fájdalmas, de a mai napoknál ezerszerte dicsőségesebb és magyarabb napok emlékében. Egynegyed 12. az óra, amikor megindul a menet a Hősök temetője felé. Hoszszó kigyóvonaCban húzódnak végig az utcákon a hősök bajtársai. Elől három hatalmas bábér és élővirág koszorút visz két volt 65nös népfölkelő, és egy nemzeti hadseregbeli katona. A menet élén a 65-ösök volt parancsnoka: Sztanajlovics altábornagy halad. Utána^tisztek, régi ezredruhájukban, civilek, polgári ruhában. A levegő mord. A napsugarak felhő mögé bújtak. Azt mondják, hogy a rudniki csata napján is ilyen mord volt az idő. A

f Hősök temetőjében Nagy Lajos ref. lelkész áhítatos imája nyitotta meg az ünnepséget. A lelkeket megindító gondolatok visszavarázsolták egy pár pillanatra a vérrel áztatott harcterek, a névtelen hősök, a megpróbált családok s a legjobban megpróbált magyar nemzet egykor dicsőséges képéi, hogy azután annál erőteljesebben szálljon fel az egybegyűllek óhajtása, imádsága az Egek Urához erőért, egyetértésért, akaratért, mellyel meg lehet építeni a leromlott nemzeti oltárt. Utána Sztanajlovics altábornagy koszorúzza meg a Hősök emlékoszlopát e szavakkal: «Mint a volt cs. és kir. 65. gyalogezred ezredparancsnoka az ezred nevében leteszem ezt a koszorút a sok ezer hős emlékére, akik a királyért és a hazáért a harctéren hősi halált haltak.» Majd Zalán ezredes, állomásparancsnok koszorúzza meg az emlékmüvet s szavakkal: «EIesett hősök!! A ti áldozatkészségetek mindnyájunk részére egy; mementó, melynek nyomában támad fel a régi nagy Magyarország.® A jelenlévők ezután végig sétáltak a temető sirdombjaí között s megszemlélték a 65-ös halottak sirhantjait. Innen a Hősök temetőjébe zarándokoltak ki, ahol Csornák Kálmán hadnagy Csak két napig! Hétfőn-kedden az Apollóban Világfilm! Fern Andra főszereplésével: Zalamort! (AZ FJ LOVAGJA)