Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-14 / 210. szám

18 Kyímxűék 1924. szebteoaber 13. (V Yárosi Színház Nyiregnháza 1924. évi szeptember Mén, vasárnap a Nyíregyházi Iparos Ifjúság Önképző Egyesületének közreműködésével: IRREDENTA-EST Katonaztne k

;séiettel. Ebte 8 órai kezdettel. MŰSOR: I. Nyitány. Játsza: A gyalogezred zenekara. II. Az örök masryar. Előtdja: Bata Zoltán. III. Székely lakodalom. Énekli: Simonesz János». IV. A táltos álma. Szavalja: Nagy Kálmán. V. Irredenta dalok. Énekli: Hajdú Anna. VI Táncduett Lejtik: Gutyán Bözsike es Palumby Gábor. SZÜNET. VII. Mígyar népdalegyveleg. Játsza: A gyalogezred zenekara vili. A fekete toborzó. 1 felv. irredenta színmű. SZEMÉLYEK: Anya István fia Zscfika, István menyasszonya Janika, kis uncka Tanyás Cigányprímás Juci, cselédleány Arad Fiume Temesvár Síabadka Nagyvárad Pozsony Kassa Kolozsvár .U^e.DIOGENES LÁMPÁSA. Én te centfnnariumot ülök! Erdey Margitka Katona Andor Berki Irénke Babics Janika Palumby Gábor Hagymási Sándor Matolcsi Viliiké Beiki Bözfike Rosoldy Bözsike Htavaii Annusks Prekopa Ilonka Gutyán Bözsike Labai Ilonka ; Berki Mancika Szepessy Annuska IX. Ig.v fog leniii. (Néma képlettel.) Szaval: Szabó károly. Énekbetétet énekel: Hajdú Anna. Tárogartón játszik : Varga Sándor X. Rákcczi induló. Jatsza: A gyalogezred zer ekaia. HELYÁRAK: Páholy 25 000. Zsöllye I—VIII. 20.000. Támlásszék IX—XVII. sorig 15 000. Erkély I sor 15.000 korona. D'ákálló 10.000 korona. 11 ik emeleti ülőhely 10 000 korona. Jegyek elővételben Jskabovics Ftnntka tőzfdéjé ben és vasárnap U. e a szinháznal valihatók. Amint látják mélyen tisztelt hölgyek és urak, Diogenes is centennáriuraot ül. Most érte el testi állagának 100 kilogrammos jubileumát. Gyarapodjatok és sokasodjatok, mondja a szentírás, s Diogenes ha az utóbbit nem is, de az előbbit föltétlenül megtartja, 50 percentre kiegyezvén a szent könyv által előirt szabályokkal. Megengedik mélyen tisztelt hölgyek és urak, hogy csak igy harmadik személyben beszélek, teccik tudni röstellem azt a sokféle megtiszteltetést, amiben ez alkalomból uton-utfélen részesítenek. Teszem fel itt van például az »Egyszerre csak egy félliter« asztaltársaság legutóbbi tisztújító közgyűlése, amelyen egyhangú lelkesedéssel beválasztottak a számvizsgáló bizottságba. Azt hiszem, ennél nagyobb megtiszteltetés ritkán érhet el embert, s mondhatom, büszkén dagadozott kebelem, amidőn dr. Dernizson Károly ügyvezető elnök ünnepélyes hangon kijelentette, hogy Diogenes tagtársat a számvizsgáló bizottság egyhangúan megválasztott tagjának nyilvánítom. Engedjék meg, hogy egypár részletet elmeséljek ebből a rámnézve örökké emlékezetes közgyűlésből. Mindnyájunk figyelmét megragadta az agilis főtitkárnak, dr. Muslica Gézának az évi jelentése, amelyet az ő megszokott kellemesen raccsoló hangján adott elő, olykor fél beszakittatva az ellenállhatatlanul kitörő tetszésnyilvánításoktól és lelkes koccintásoktól. Szűnni nem akaró éljenzés fogadta hortobágyi Giobolyó Farkas és Egydecitele Lajos tagtársainknak alelnökökké történt egyhangú megválasztását. A tárgysorozat után általános közóhajra Pipa Jóska főszónok emelkedett szólásra és a jókedélyről tartott megszívlelendő előadást általános koccintástól kisérve. Talán mondanom se kell, hogy a közgyűlés a szokottnál is vidámabb hangulatban oszlott szét, bizonyságául annak a törhetetlen összetartásnak, ami az »Egyszerre csak egy fél!iter« asztaltársaság bajtársi szellemét annyira jellemzi. Vagy mit szólnak ahoz, hogy a Köztisztviselők Otthona cimii közélelmezési intézmény ebből az alkalomból centennáriumi dísz disznótort tart mindnyájunk örömére, szombaton és vasárnap este ? Erre a megtiszteltetésre sem számítottam. Ugy látszik, nem fogyunk ki az ünnepeltetésből. Kénytelen vagyok még egyszer visszatérni az »Egyszerre csak egy féiliter« asztaltársaság tisztújító közgyűlésére. Egyes tagtársak ugyanis, mint például yter Pista és Fröccsváry Ödön már a tárgysorozat berekeszfeáefrél (helyesebben a második liternél) azt hitték, hogy a dalárda főpróbáján vannak és olyan éneklést csaptak a Korona emeleti termében, hogy a kávéházi balalajkások kiejtették kezükből a hangszert, s a Kossuth-téren sétáló közönség ijedten kérdezgette, hogy mi az, mi az, mire a beava-, tottak siettek megnyugtatni az ideges embereket : semmi kérem, csak az »Egyszerre csak egy félliter« asztaltársaság tartja tisztújító közgyűlését. Erre a megnyugtató kijelentésre a tömegek izgatott hangulata lecsillapodott. Ezt csak azért írtam meg, hogy el ne felejtkezzem róla, mint azokról az ügyekről, amelyeknek iratait »Csak bizza rám kérem !« bátorító felkiáltással balkülsőalsó zsebembe szoktam siilyeszteni, s mikor már annyira összegyűlnek, hogy a sulyok magára vonja figyelmemet, végső elhatározással bélisztát csinálok közöttük. Ha ennek a lapnak a szük terjedelme megengedné, még igen sok humoros dolgot tudnék irni, de hiába, nem lehet. A fösvény kiadóhivatal nem akar adni elég papirost, s igy a legjobb vicceim bennemaradnak a ceruzámban. No de sebaj, a legközelebbi centennáriumkor kipótolom. A Bessenyei Kör Bessenyei Györgyért. Irta: Téger Béla. Ruha teszi az embert!! Épen ezért saját érdeke, hogy megnézze! Férfi felöltők, öltönyök, dánbőrkabátok, szőrmebekecsek, hosszú és rövid télikabátok, fiu- és gyermekruhák. Lovagló és struxnadrágok stb. óriási választékban kaphatók legutolsó divat szerint, heti és h

a" r0í7letfl7ptmp is n

agy°

n kedvező Vj mZmll/GlBdlG feltételek mellett. Schwarfz Jenő férfi- és fiuruha áruháza, 3E52-8 Nyíregyháza, Takarék-palota (sarok). A LEGÚJABB ŐSZI ÉS TÉLI DIVATLAPOK KAPHATÓK AZ UJSÁGBOLTBAN a Mikor 1920-ban, a Bessenyei Kört uj szellemben életrehivó előkészítő értekezleten a jelenlévők melegen felkarolták a Bessenyei-kultusz tervbevételét s azt beiktatták az alapszabályokba is, boldogan gondoltam arra, hogy ez az elhatározás meg fogja teremni gyümölcseit, hogy a Bessenyei Kör olyan akciót indít meg amelynek a Bessenyei-probléma felszínen tartása, többoldalú megvilágítása, a nagy költőfilozófus szelleméből áradó ösztönzésnek megfelelően a kérdésre vonatkozó tennivalók végrehajtása lesz az eredménye. A Kör, amig a gazdasági helyzet lehetővé tette, ennek a programmnak végrehajtásához sikerrel fogott hozzá s ez a munkássága a Bessenyeiünnepekben, különösen pedig a nagy jubiláris Bessenyei-nap eseményében kulminált. A kérdés teljes megoldásától azonban távol vagyunk s mintha e téren egy idő óta, belátom, megfelelő anyagi eszközök hiánya miatt is, megállottunk volna. A centennáriumi ünnepségen az a kérdés foglalkoztat, hogy a magam részéről a Bessenyei-kultusz terén a legközelebbi időben mit gondolnék keresztülvihetőnek. Mindenek előtt az irodalmi kérdések iránt komolyan, lélekből érdeklődők koncentrálására volna szükség. Kisebb asztaltársaság, mondjuk Bessenyei-asztal megszervezésére azokból, akik a mindennapi élet törődéseiből havonkint néhányszor szívesen sereglenének össze intim irodalmi, művészeti, tudományos eszmecserére. Ez a kis irodalmi együttes sok értékes ötletet, tervet és megoldási lehetőséget vetne a felszínre és amikor a meghitt tanácskozásokon kialakulna a tennivalók sorrendje, tisztázódhatnának a gyakorlati keresztülvitel kérdései is. A Bessenyei nevéhez fűződő irodalmi táborozás gondolata megfelel a testőrgárdán belül kialakult irodalmi csoportnak ; ennek emlékét is ápolná. A kis társaság szive melegével, féltő gonddal érlelné a Bessenyei-kultusz gondolatkörét egész a cselekvésig, amelyekből a kultura ereje áradna. Törődne a Bessenyei-szoba kérdésével s addig, míg a felépítendő kultúrpalotában méltó helyiséget nem biztositana a Kör számára, gondoskodna ideiglenes teremről vamelyik kaszinóban vagy másutt. Ötletet adna, hogy miként lehetne a Kör anyagi erejét biztosítani, fokozni. Itt a kezdet, ezen múlik