Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-14 / 210. szám

1924. szeptember 14. JSÍYX&tfXŰEK 15 aaa íróiul •. —i »»»— Az anyakönyvek nyelve természetesen más-más időbeli ceruzával, mindenütt magyar s illetve a legrégibb időkben latin. Tudtommal ugyanez a helyzet Hajdumegyében, valamint azokban a szatmármegyei parochiákban is, amelyek a trianoni békekötés előtt a hajdudorogi, s illetve azt megelőzően a munkácsi egyházmegyéhez tartoztak. Már most figyelemmel arra, hogy az orientális egyházakban a nép nyelve és a liturgiái nyelv összeesik s ez az anyakönyvek és az egyházigazgatásnak a nyelve, mit jelent ez a tény az objektív kutatás számára ? Azt, hogy azok a szabolcsi, hajdumegyei és szatmárrészi gör. kath. egyházközségek, amelyekben se nem ószláv, se nem román nyelven vezettettek az anyakönyvek, hanem latinul, majd később magyarul, fajilag sohasem tekinttettek sem az ószláv ritust követő kis oroszok (ruténok), sem pedig az ugyancsak keleti szertartást követő oláhság fajiságához tartozóknak, hanem azoktól fajilag külön állottak, aminek még beszédesebb bizonyítéka másrészt az, amit hosszas felvidéki lelkészkedésem idejéből tudok, hogy ugyanazon időből, amikor a szabolcsi és hajdúsági parochiákon az anyakönyvek latinul vezettettek, az ugyanazon egyházmegyéhez tartozó s ugyanazon egyházi igazgatás alatt álló felvidéki parochiákban viszont az anyakönyvek nyelve a kisorosz, ami amellett bizonyít, hogy a szabolcsi, hajdúsági és szatmárnémeti-i gör. kath. egyházközségek még a saját egyházi felsőbbségük részéről sem tekintettek sohasem fajilag oroszoknak, mert azokat nem a fajiságuk, se nem a nyelvük, hanem csakis a liturgiájuk kötöttsége kötötte az orientális ritust költő egyházmegyékhez s az a körülmény, hogy régi anyakönyveik a keleti egyházak módjára ezekben az időkben mégsem magyarul, hanem latinul vezettettek, az csakis annak a történelmi függvénye, hogy ezek az egyházközségek ugy egyházjogilag, mint egyházigazgatásilag évszázadokon át a latin egyházba voltak kebelezve s igy annak folyományaként a régi anyakönyvek nyelvezete is ehhez a tényleges helyzethez igazodott. Aki ezeknek a szabolcsi, hajdúsági és szatmárrészi parochiáknak a régi anyakönyveit betekinti, az az első pillanatban megállapíthatja, hogy azokban túlnyomó többségű vagy legalább is domináns jellegű a régi tősgyökeres hangzású magyar családnév. Nem mondom, akad szláv hangzású, sőt olyan családnév is, mely etimologice román eredetre vall. Az anyakönyvekbe vezetett családnevek túlnyomó többsége azonban, vagy legalább is a zöme tipikusan magyar. E részben elegendőnek tartom, ha mint közvetlen s bárki által könnyen ellenőrizhető bizonyítékra, a nyíregyházi görögkatholikus egyház régi anyakönyveire és arra hivatkozom, hogy ezekben az 1794-től rendszeresen vezetett régi anyakönyvekben a szabolcsvármegyei konskripciók Ács, Papp, Markó, Kovács, Sohajda, Fazekas, Hrubi, Hajdú, Orosz, .Czifra, Oláh, Nyaczka, Bihari, Napkori, Lázas, Farkas, Nemes, Almási Veres, Zsiros, Molnár, Török, Derzsy, Gábris stb. famíliák nevei dominálnak s hogy sokszor lapoldalakat kell fordítani, mig az ember egy-egy szláv hangzású névre akad. A szláv hangzású családnév sokkal későbben, a 19-ik század második felében kezd csak érezhetőbbé válni természetes folyományaként annak, hogy Nyiregyháza később úgyis, mint szláv nyelvsziget, úgyis, mint egyre jobban és jobban industrializálódó megyeszékhely, egyre több és több gör. kath. existenciát vonzott ide a perifériákról, különösen Zemplénből, Sárosból, sőt még Galíciából is, akik aztán itt rekedtek s kevés kivétellel az ivadékaikban teljesen elmagyarosodtak, beszédes bizonyságául annak, I hogy a nyíregyházi görögkatholikus egyházközség, amelyen az 1752-iki telepítés, már szabad hajdú fészket itt talált, az immátrikulált családnevekből ítélve nemcsak fajilag, nemcsak tradícióinál fogva, hanem lélekben is magyar volt és magyar marad s bizonyos, itt nem érinthető okokból, liturgiájának közössége révén talált csak eddig is kapcsolatot szláv anyanyelvű hittestvéreivel. Már ezeket pedig azért tartottam szükségesnek a centennárium alkalmából, kifejezésre juttatni, mert vannak fogalmak, amelyek annyire belerozsdásodtak már a köztudatba, hogy szinte a lehetetlenséggel határos azokat onnan kicsiszolni. PSICHE LÁMPÁJA. Meg kell vívnom a lélek harcát Mert a lelkem a Psyche lelke Az ős Végzettől üldöztetve Megláttam Érős alvó arcát. 'Azóta bolyongok szüntelen Bús kétségeknek útján jártam Örvénylő bánat szélén álltam És nem pihentem egy percre sem. Vénus kegyetlen hatalma rajtam És bár lehajtom könnyes arcom Kis lámpásom kezembe tartom S ujjong a lelkem, mert megláttam 'Az arcod Érős ! Gyönyörű Érős ! ! GARAY ANNA. ÖSZI blVflTLflPOK LEGNAGYOBB VÁLASZTÉKBAN AZ UJSÁGBOLTBAN KAPHATÓK. dicséret és il hangján szó ,,Vossische Zeitung" 1924. jui. 26. A közönség a cselekményt több Ízben szakította íélbe hangos, hosszantartó tetszésnyilvánítással A leggyakorlottabb mozilaiogatót is, aki már minden filmszenzáciöt ismer, magával ragadott e film. És valóba n qz £i francia lövészárokban felneveit, Alaska hósivatagjaiba átültetett német farkaskutya az intelligenciának valóságos csodáit mulatja, tökéletesen játszik és valósággal megcáfolja eddigi feltevéseinket az ösztön és az idomítás határairól. , Die Zeit" 1924. jui. 26. ...az előzetes jelentések nem túloztak a film valóságos esemény. Egészen újszerű és olyasmit nyújt, ímire szívesen emlékszünk vissza... az egész nagyon m-ggyőző és elragadó és az ember szívesen átengedi magát az elragfdiétásnak. „Neue Berliner Zeitung" 1924. jui. 25. A Rin Tm-Tin értékei mlndezideg példátlanok... Alaska hó-nezőhek nagyszerűsége é. végtelen sivársága pompás nanguíatképekben érvényesül Rin-Tin Tinnek, a német farkaskutyának az idomítása bravúros, emberek és allatok ellen intéze t támadásai természetesen hatnak, a farkssokkal való harcí-i és a gyilkos üldözése pedig olyan élethűek, hogy szinte elfelejtjük, hogy filmet nézünk. ,.B Z. fcm Mit ag" 1924 jul. 25. ...Mindezt pedig annyira átsugározza a szép állat iránti szeretet, az erdei jelenetele, cfmts filmről, a hóvibar, az üldözésben, a küzdelemben, az ember és állat közötti intim összeköttetésben nyilvánuló természetes vadság, hogy a legfínyásabb iziés is szívesen nyilvánítja legteljesebb tetszését „Deutsche Allgem. Zeituny' 1924. jul. 27. ...a képek vad szépsége hangos elragadtatásig viszi az emberi... „8 Uhr Abendblatt' 1924. jul 25. Amit ez a kutya nekünk érzésben és okosságban, jóságban és szelíd humorban nyújt, oly lenyűgöző, hogy ez a sors vaksággal könnyekig megindít. „Berliner Börsen Zeitung ' 1924. jul 27. Ez a kutya olyan lénnyé válik, amelynek sorsát épp olyan figyelemmel kísérjük, mint egy emberét, sót mé? nagyobb figyelemmel, mert e film jeliemzője, hojv az állat háttérbe szoritja az emb.rt. A film feltételei festőiek. „Berliner TageblatU i 924 jul. 27. ...Képek, amelyek nemcsak kutyatulajdonosokra és kutvabarátokra hatnak, hanem az állati ösztön illusztrációi. Rin-TinTin sz'nészi produkcióiát eddig még ember nem multa fölül „Der Montag Morgen" 1924. jul. 28. Ezt a csodaszép filmet látni kel), egészen rendkívüli. A legszebb benne az a szeretetteljes és finom mód, amellyel a rendező a kutya lelkét visszaadja. Éppen • ' >m 3587-1 ezért ez a filmszempontból kiváló alkotás több, mint filmművészet. „Vorwarts" 1924. jul. 27, Rin-Tin-Tín mindig örömmel és kedvvel vidáman dolgozik. Azok a jelenetek... a melyekben szerepel, biztos hatásúak. „Berliner Morgcnpost" 1924. jui. 27. A nagyszerű négylábú színész. A kutya e filmen, más filmekkel ellentétben, ha szabad mondani, saját szerepkörében marad, ugy, hogy az idomítás ugy hat, mintha természetes ösztön * ezetné cselekedeteiben a kutyát. A film fotográfiái szempontból is kiváló. Téli képei tele vannak iinomságokkal és hangulattal. „Deutsche Zeitung ' 1924. jul. 27. Ez már nem játék, hanem amennyire az állat k fejezésmódját érzéseinkkel összehasonlítjuk, valóságos élmény. „Der Westen" 1924. jul. 26. Amit Rin-Tin-Tín produkál, utolérhetetlen, sosem látott alakítás elsőrangú látványosság „Berl. Lokalan eiger" 1924. jul, 27. Annyira tetszett a film, hogv különleges sikerről lehet beszélni. A csodaállaton kivid igen szépek az Alaska hómezőin készült felvételek. „Der Deutsche" 1924. jul. 26. Rirf-Tin Tin oly jól játszik, hogy az ember, mikor a mozgószínházat elhagyja, szeretne egy ilyen kutyát venni