Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-14 / 210. szám

Nyíregyháza, 1924. szeptember 14. * Vasárnap XLV. évfolyam. * 2 0 szám. Az elmúlt száz esztendőről és következőnek feladatairól. Irta: Kovách Elek dr. kir. közjegyző, a városi képviselőtestület tagja. A mindennap szürkeségébe szint vegyítő városi ünnep egy kis pihenőt iktat e földi elmúláshoz vezető rohanásba és alkalmul szolgál, hogy visszapillantsunk a múltba és előre tekintsünk a jövendőnek feladataira, amelyeknek okos kitűzése a gyümölcsöző ujabb száz évet biztosítja. A város első lakossága földművelőkből és a primitív életszükségleteket kielégítő dolgokat készítő iparosokból — a lutheránus egyház birtokában lévő rendkívül nagy értékű Annalesek szerint »müvészek«-ből állott. Ennek a lakosságnak intellektuális erejét jelentékenyen megnövelték a megtelepedő ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek, kereskedők, nemesek és polgárok, akik cso-' dálatos módon összeforrottak a Várossal és a földművelő osztály szorgalmas munkájának nagyszerű fölöslegeivel táplálták az uj Város ifjú szervezetét. Ennek a polgárságnak mindenek fölött való erénye volt az a szellem, amely a Város életében összefűzte az akaratot, a cselekvést és ösztönösen megteremtette Nyíregyháza fölvirágozását biztosító közösséget. — Hasonlatos volt az ő életükön uralkodó városi szellem, — természetesen transponálva a homokon élt egyszerű életviszonyokra — a Hansa városok valamelyikében fennálló emlékmű felírásából kisugárzó parancshoz : »Navigare necesse est, — vivere non est necesse«, amit akként lehet átültetni: »A Városért dolgozni kell, — becsületesen és becsülettek. Aki ezt a törvényt megsértette, az meghalt és soha többé fel nem támadt, aminek példáját ösmertem abban a jókedélyü városi tanácsnokban, aki néhány öl tűzifa el nem számolásának gyanúja következtében kényszerült állásának otthagyására. Semmiképpen sem szükséges azonban, hogy az elődöket mi a tökéletesség ruhájába öltöztessük. Bizony emberek voltak, — az ember minden fajtájú gyarlóságával, — jók, rosszak, derék és hitványak. De a jelen távlatából mi csak azt látjuk az ő életükből, ami értékes volt, — a többi eltűnt, miként a sírjaikat borító hant is elvegyült a városi föld göröngyeivel, amelyből a Város szeretete árad felénk és azt kérdi tőlünk : »Ti élők 1 folytatjátok-e a mi munkánkat, becsülettel sáfárkodtok-e és vannak-e utódaitok, akikre rábízzátok a soha véget nem érő munkát ?« A multak szellemének ez a kérdése a jövő felé fordítja elménket és arra ösztönöz, hogy Nyíregyháza jövőjét biztosító föladatok sorrendjével foglalkozzunk. Nyíregyházának önálló törvényhatósággá alakulása rövidesen kell, hogy bekövetkezzék, minthogy a Város erőinek helyes kifejtése a teljes függetlenség megszerzésével jelentkezhetik. Hisszük, hogy ezt a vágyunkat elérjük, amely soha sem volt alkalomszerűbb, mint a gazdasági felszabadulás százéves fordulójának ünnepén. A reánk váró többi feladat két körbe foglalható. — Az egyik : az, ami a fajvédésével függ össze, tehát a csecsemővédelem, — az élet hygienejének fejlesztése. Támogatása és biztosítása a Stefánia-szövetség és hasonló célú egyesületek működésének, a városi vízvezeték és csatornázás megteremtése, a testnevelés és — hogy a' 'földi utat befejező pihenés méltó helyéről is gondoskodjunk — a köztemetők régen elhatározott községesitésének végrehajtása. Kétséget nem tűr, hogy ez nagy célkitűzés, amely a modern Város megteremtésének komplexumát tartalmazza, hosszú időnek feladata és rendkívül nagy befektetést kíván, tehát a legszorosabban összefügg a termelési lehetőségek biztosításával. Ezeknek legfontosabb föltétele az annyit hangoztatott többtermelés, amelynek megvalósítása Városunk földmivelő lakosságának a modernebb gazdálkodásra való nevelése és az iparosoktatás fejlesztése. Kell, hogy valahára megkezdjük a céltudatos gazdasági oktatást, még pedig a népszerű, praktikus bemutató előadásokkal, amelyeket a hivatásos városi szakértők vezessenek. Egyidejűleg meg kell építeni a tanyák vasutját, amely összekösse a bokortanyák külön világát a várossal, hogy ennek az összekapcsolásnak gazdasági ereje a tanyákban rejtőző vitalitást cselekvésre birja. Az iparosoktatásnak pedig meg kell adni a tanítás és tanulás lehetőségét a tanoncképzést szolgáló iskola-épület felépítésével. Ne feledjük, hogy Nyíregyháza értelmisége jórészt a jóravaló iparosok ivadékaiból rekrutálódott, amely folyamat annál erősebbé válik, mennél inkább növekedik az alapos képzettséget nyert, magyar lélekben nevelt iparosok száma. Ünnepeljünk tehát a múltnak megtisztisztelésével és erőinknek a jövőt biztosító okos felhasználásával, — uralkodjon közöttünk a becsületes ősi nyíregyházi közszellem a Város felvirágoztatására és Nagymagyarország feltámasztására ! A tények beszélnek. Irta Ru'tkay Gyula gör. kath. kanonok, föesperes, parochus. Egyik határszéli községünkben történt, hogy amikor az érdekelt egyházközség érdemes lelkésze kifogyott minden érvből, a mellyel híveinek magyarságát és azt kívánta bizonyítani, hogy a liturgia nyelvéből a fajiságra való következtetés nem vonható, végső szorultságában azt a propoziciót tette a határigazitó bizottságnak, hogy menjenek ki a temetőbe s a sírkeresztekről leolvasható családnevekből állapítsák meg a község faji hovátartozandóságát. Azt hiszem, ez az én igen tisztelt lelkész társam ezzel az indítványával fején találta a szeget. Mert, ha igaz is, hogy az utolsó évtizedek névmagyarosításai következtében a család nevekben bizonyos fokú eltolódás állott elő, az is bizonyos, hogy ez az eltolódás a magyar falut és a nép széles rétegeit nagyobb mértékben nem érinti s a magyjarság zöme és óriási többsége, eltekintve a nyelvfejlődés okozta bizonyos irányváltozásoktól még ma is ugyanazt a család nevet használja, amit az őse s másrészt nincs mégsem sajátosan nemzetibb, mint éppen az ősi családnév, mely legyen bár tipikusan törzsi, avagy csak valamely foglalkozás vagy személyi tulajdonjog kifejezője, mindenkor hü kísérője a faji eredetnek, ami természetesen nem jelenti azt, hogy akinek nincs tipikusan magyar ősi családneve ,az ne lehetne lélekben jó magyar és megfordítva. Ez a kérdés azonban már nem etnikai kérdés, hanem társadalmi s még inkább politikai, amely teljesen kivül esik azon a gondolatkörön, amit az alábbiakban kívánok csak ugy futtában megrögzíteni. Úgyis, mint nyíregyházi lelkésznek, úgyis, mint Szabolcsvármegye főesperesének, számtalanszor volt alkalmam, hogy a gör. kath. egyházközségek anyakönyveibe betekintsek s ily módon különösen két tény szökött a szemembe. Az egyik tény az, hogy egész Szabolcsvármegye területén nem találtam egyetlen egy olyan gör. kath. egyházközségre, ahol az anyakönyvek ószláv, vagy mondjuk román nyelven lettek volna vezetve. [l!llililll||||!IIÍIiil!llllllliiillllll!liiiili!!!H = • i X «M qa oc so I H iroda-, iskola- és templombereiidezéseket a legegyszerűbbtől a legdíszesebb kivitelig készií: VrabelyAn asztalosárugyára Nyíregyháza, Selyem-utca 38. szám. 858 1-1 E. I i se 1 i O i n- |