Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-14 / 210. szám

Nyíregyháza, 1924. szeptember 14. * Vasárnap XLV. évfolyam. * 2 0 szám. Emlékezés az elmúlt időkre. Somogyi Gyula kir. tanácsos, közjegyző levele a „Nyirvidék" szerkesztőségének hozzáintézett azon kérelmére, hogy a város történetéből a jubileum alkalmából közöljön velünk néhány részletet. Tekintetes Hirlapszerkesztő Ur! Azon megtisztelő felszólításának; hogy szülővárosom Nyiregyháza ez év szeptember havában egy évszáz évet betöltő életéből egypár kimagasló, közérdekű eseményről a Nyirvidék Hirlap emlékünnepi számába röviü cikket irjak, szíves készséggel leszek eleget, mert édes jó anyámtól, akinek Isten után életemet, minden szellemi és anyagi, bármennyire szerény méretű javaimat, halóporaikban is áldott összes tanítómestereimtől, akiknek életem legfőbb kincsét, szellemi tudásomat köszönhetem, azt tanultam és erről egész életem tapasztalata is teljesen meggyőzött, hogy minden emberesük ugy és akkor teljesiti Isten, ember és hazája iránti kötelességét híven és igazán, ha mindenben ís mindenkor teljes odaadással bocsátja minden szellemi erejét és kézimunkáját az egész emberiség, elsősorban saját hazája, a saját Szülővárosa közjavának szolgálatára, teszem ezt azért is, mert ezen most bezáruló egyszázadból 1872-ik évtől állandóan most is ilt lakván, Nyíregyháza város összes, főleg fonlosabb közérdekü-ügyeinek közvetlen szemtanúja, megfigyelője, sőt egyik tevékeny munkása voltam egészen 19l8-ik év végéig, t. i. az édes hazánknak állami és közjogi tönkretételét előidéző szovjet kormány és a román megszállás erőszakos, jogiipró uralmának bekövetkeztéig. Meggyőződésem szerint azzal rójuk le igaz hálánkat az Isten és áldott emlékezetű elődeink iránt, akkor teszünk a legbecsesebb és örökre maradandó szolgálatot Nyiregyháza ma és később élő nemzedékének, sőt azzal fogunk mindazoknak, akik Nyíregyháza legközelebbi évszázados mullját tanulmányozni kívánják, a leghasznosabb, léhát legértékesebb szolgálatot tenni, hogy ha ezen most bezáruló egyévszázadnak közérdekű legfontosabb i eseményeit, mozzanatait a tiszta valóság- j nak mezében, tehát hamisítatlan n\iil- j sággal, igazságban mulatjuk be. Bizonyá- f ra igaznak vallja minden művelt — eiío- j gulatlan — ember azí, hogy minden nem" ! zeinek, országnak, városnak és községne.í j szellemi és anyagi miségét, mértékéi és , az általános közjóra hasznos voltát azon j kétségbe nem vonható tények igazoljak, hogy azon város, ország és község lakos,ai- ; nak legeslegiöbbje Istent lélekben és j igazságban imádó, a saját hazáját és em- ! berlársail tettekben is igazán szerelő, ' becsületes és tisztaságos — odadóíag j munkás és takarékos emberekből áll, — j akik minden cselekedetökkel is vallják és megvalósítják a bibliának azt a ianiiását, hogy adjátok meg mindazt, ami az Istené, "istennek; a császárnak (az ország fejének) pedig mindazt, ami a császáré!! Arról, hogy Nyíregyháza város templomaink, köz -és magánépüie1eink felépítésében 1824—1924-ik év időtartama alatt mily nagy arányokban és szépen haladt, ezt, hogy ugyanezen idő alatt a kezdetben létezett egy-két iskoiája miként emelkedett bent "a városban és tanyákon 70« számra, mikor lett ennek előbb egy, utóbb bárom gimnáziuma, felsőkereskedelmi, fiu és leány polgári iskolája, hogy ezen év tizedek alatt Nyiregyháza városban mennyi kórház, szegényház és más közjótékonysági és kulturális épüiet és intézmény létesült, hogy e város mezőgazdaságának minden ága, ipara, kereskedelme mily fokra fejlődött, mindenki a saját testi és lelki szemeivel alaposan, teljes bizonysággal meggyőződheiik. aki Nyíregyháza városát, részben pedig ennek ezen évszázadra termett ünnepi kiállítását megszemléli, de sőt azok is meggyögyőzödhetnek, akik "Nyíregyháza sáros azon egy évszázadának ezen aika;omra TTi- i f valalosan megírt "történetét és ezenfelül az ugyanerre vonatkozó hírlapi közlemé" nyeket is figyelmesen elolvassák. Arról, hogy Nyiregyháza város mostani összes lakossága miként gyakorolja .vallásos hilét, sajái szemeivel í^kz lelki örömére méggyőződhetik mindenki minden ünnepen és vasárnapon, amikor a város összes iakosaiL felekezeti különbség nélkül, tisztes öltözékben bevonulni látja, kit-kit a saját vallásfelekezete szerint ünneplő templomba s hallja az égig l'ethaló, áhilaíos éneklést és sziveL-;elkeí meg inditó imádkozást. Igy történt ez hiven és buzgósággal a mosl letűnő évszázadon át mindenkor. E város összes lakosai vailásfelekezeti különbség nélkül hiven és igazán követték a klasszikus nagy német költőnek az Egy Istent hirdető tanítását »Der Zeit, der Griche und Hottentote, verehren Kindiich Einen Gott» és ekként egymást, kit-kit a saját becsületessége, emberszerető és közérdekű hasznos munkássága alapján, — igazán szerették, becsülték és tehetségük szerint támogatták mindenben és mindenkor. E városban soha, sem az 1848—49, sem az 1918—19-ik években, sem egyáltalában semmikor nem volt ta] aj a, híve a kommunizmusnak, vagy a zsidóembert vallásában is üldöző untiszemiiízmusnak, eltekintve a minden nagyobb városban ismeretes azon csekélyszámu kalandorok lói és kétes existenciáktói, akik becsületes munkálkodás nélkül kívánnak boldogulni önmaguk és erőszakoskodnak, jogtalankodnak embertársaikon. Azt, hogy. Nyíregyházán még a Tiszaesziáron lángba boriiotL Solymosi Eszler vérvád pőrének az egész Szabolcsvármegye, sőt Magyarország nagv részét faj- és vallásgyüiölettől elárasztott idejében sem érvényesült a maga kárhozatos kitöréseiben, az antiszemitizmus bizonyítja és minden ellenkezőt megsemmisít az a tény: hogy az 1848-ik nyarán bekövetkezett országgyűlési képviselő válasz ás kot* alkalmasnak találták a magyarországi antiszemiták az időpontot arra, hogy a tűzhányó Tiszaesziár község közel szomszédságában áüó Nyíregyháza város önálló kerü

te ében egy vezető antiszemitát országgyűlési képviselőjelöltnek fel léptessenek. Kedvezőnek mutatkozott az az időpont és az ^akkori pártpolitikai helyzet azért is, mert a nyíregyházi függetlenségi és 18-as párt, mely liosszu évtizedeken át mindvégig nagy többségben volt és Magyarország teljes függetlensége, teljes önállósága iránt tántoríthatatlan hűséggel, minden törvényes erejével ragaszkodott és ezen po i ikaj meggyőződéiből az országgyűlési képviselő választáskor az akkori egyik legkitűnőbb miniszterelnökét, később pedig a lutheránus vallású magyar igazságügyminisztert is megbuktatta, a régi, elvhű, de az éietbez alkalmazkodni nem tudott országgyűlési képviselje helyére, fiatalabb, a város összes közügyeivel odaadással 'foglalkozó polgártársát kívánta megválasztani és ezt, akinek nevét ezen szűk keretbe bevenni felesleges, de aki a köztudomás szerint évtizededen áL egyik lelkes híve, vezető tagja volt ugy ''a nyíregyházi függetlenségi 48-as politikai pártnak, mint a városi képviselőtestületnek minden ellenkező politikai nagyobb és kisebb faktorok machinációi ellenében .az összes választók Kétharmad szótöbbségé vet Nyiregyháza város képviselőjévé, mesebeli fehér hollóként tündöklő önzetlenséggel, — meg ís választotta, amely választás a képviselőházban is fennakadás nélkül igazolva lett. Ez * képviselő választás az én lelkem meggyőződése szerint meg nem cáfolható bizonysággal tanúsította azt: hogy Nyíregyháza városnak legnagyobb részben mezőgazdákból és kisebb részben iparosokból, kereskedőkbői és értelmi fogtalkozásuakbóí á.lott választói ezen választásukkal tiltakoztak a zsidót vallási Iiiie és faji születése, nem pedig gazdasági és pénzügyi túlkapásai miatt őrülten üldöző «antiszemilizmus ellen, és kétségbe nem vonható igazságként 'bebizonyították, hogy Nyiregyháza városa nagytöbbsége vauási íiilre, fajra különbség nélkül tiszteli, megbecsüli és egyenjogunak vallja minden egyes honfitársát, aki a magyar hazát szereli és ennek szen~ tesitetl törvényeit megtartja. Ezek a politikai küzdelmek már lezajlottak, ennek a politikai pártnak kitűzött legfőbb, legszentebb céljai előtt Ausztria különválásával minden akadálya megszűnt az uj éspedig szabad független, habár a kérlelhetetlen végzet által földig lesújtott Magyarországnak, most már 4—5 év óta a haza leghívebb polgárainak nagy többsége állal megválasztott kormányférfiai intézik alkotmányunkhoz, szabadságunkhoz és a legszűkebbre szorított függetlenségünkhöz híven a hazának összes ügyeit. Adja az Isten, hogy híven, bölcsen és igazságszerelettel szerezze vissza még ez a kormányunk édes hazánk évezredes egységes területét és emelje ezt Európa legműveltebb, szellemileg és anyagilag megáldott országai, nemzeti sorába!! Azoknak pedig, egyenként és összesen, akik a most lezáruló évszázad idejében bármikor is hiven, önzetlen odaadással küzdöttek édes hazánk közjogu függetlenségéért, polgárai teljes szabadságaiért és egyenjogúságaién, legyen emlekezetük haló porukban is áldott. Minden müveit embernek szellemi közszükségieléhez tartozik a városban egy, a mai kor szellemét lehetőség szerint kielégítő színházi épület és színielőadás. Az, aki "Nyiregyháza városának jelenlegi színházát kivül-belől, úgyszintén a legközelebbi években és a folyó évben megtartott szinieiőadásait ismeri, mindezekről alapos, illetékes Ítéletet mondhat. Ez a jelen idő állapota. Arról, hogy mikor, miként létesült ez a Nyíregyházán a Dessewffy téren most álló színházépület és annak felépítése előtt hol és miként tartottak színi előadásokat, a tiszteit olvasó szives engedelmével a következő néhány sorban elmondom. Az 1894-ik évi február 6-ik napját megelőző egész idő ajatt évről-évre vándor színészek tartottak leginkább a városi régi, a mostani Bessenyei kerl helyén állott, vendéglő nagytermében, az Í880-a

e években pédig a mostani m. ki", államr endőrség épülettel kének ke.e.'i tigen állott, teljesen fából és deszkából épiiett bódéban (arénában) szinieiőádásokaí. Nagyon természetes, hogy ezek a tűzveszélyes, rossz berendezésű és a hidegségtől megdermesziő helyek Nyiregyháza város egész közönségére nézve tűrhetetlen rosszak, közveszélyesek voltak és ugy a város vezetői mini. a polgárok legjobbjai éveken át fáradoztak, terveket csinállak afelett, hogy Nyíregyházán egy, a mai kor jogosult kívánalmainak megfelelő színházi épütet létesíttessék és abba megfelelő színvonalon álló színész!ársulat szerződ lessék. Ebhez azonban megfelelő, akkor is tekintélyes összegű tőkét és telket az akkori pénzügyi súlyos helyzetben sem maga a város, sem egyes polgárok rendelkezésre bocsátani vagy nem tudták, vagy igazán nem akarták. Igy szüfemlett meg — az Isten sugalatából éppen bennem, e sorok öregkoru írójában — az az áldásos eszme, hogy építsük meg alkalmas, akkor a központhoz nem éppen közei eső helyen, kisebb, de 30—50 évre a helyi viszonyoknak megfelelő méretű, szilárd anyagbői készítendő állandó színházépületet a város hozzájárulásával közadakozásból, de ezen célra megalakítandó részvénytársaság által. Ez az eszme szokatlan volt, sőt bizarnak látszott,