Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-14 / 210. szám

6 J&immÉK • A-wjáfl— icmfc<'.' -ii -1 i i iwn nr » i

lnrTlii

fi

t«

fr«iV • •aüstuHaiucwu 1924 szeptember 14. mert hiszen vidéki városban részvény társulati alapon szinház sem addig, sem akkor, sem tudtommal azóta sem épült; miután mindenki, aki e célra részvényt irt alá, előre jól tudta, hogy azon részvénye után hosszú éveken át, vagy talán soha osztalékot, anyagi hasznot húzni nem fog. És ime az ügy a közművelődés igaz áldozatkész barátainak, az én akkor élő jóbarátaimnak készséges anyagi támogatásával mihamar teljes sikert ért el. A legszükségesebb 154, darabonként 400 koronás névértékű részvénytőke a legrövidebb idő alatt aláirva és készpénzben befizetve lett. Alpár Ignác budapesti egyik legjobb hirnevü építésznek, akinek tervei szerint Nyíregyházán, a megye székháza és a városi Korona-szálló is épült, ajándék terve; szerint, — Barzó Mihály és Vojtovics Bertalan azon időben Nyíregyházán legkitűnőbb építőmesterek legolcsóbb verseny ajánlata alapján, a budapesti azon időben legkitü nőbb szakemberek közreműködése mellett Isten segedelmével az 1893-ik év nyarán és őszén felépült, sőt 1894-i,k évi február 6-án ünnepélyesen, hazafias előadással megnyílt az a szerény, egyszerű szinház Nyíregyházán a Dessewffy-téren, amely ugyanott áll, a város által a legközelebbi időben eszközölt lényeges javításokkal, ma is és az idők meggyőző tapasztalatai szerint, a nagyon ritka, rendkívüli alkalmakat kivéve — rendszerint elegendőnek bizonyult 30 éven át a nyíregyházi színházlátogató közönség teljesen kielégítő befogadására. Azok közül a hazafias, városát és annakr közművelődését igazán szerető polgárai közül, akik ennek a fontos kultúrintézménynek létesítését a szükséges telek odaadásával, a nem kamatozott részvények jegyzésével, vagy ennek felépítésében, berendezésében stb. stb. lelkes áldozatkészséggel részt vettek, — már alig vagyunk életben néhányan, legyen mindazoknak az örökéletbe költözött áldozatkész polgártársainknak emlékezete örökké áldott és legyen Isten által áldott örök időkön át a magyar nemzetnek nagy, nemes célját igazán betöltő ez a kultur intézmény. Nagy mulasztást, nagy hálátlanságot követnék el, pedig bármelyiket is elkövetni lelkem-szivemből irtózom, — ha meg nem emlékezném, habár csak röviden is arról: hogy Nyíregyháza vái^os minden lakosa, ifjú és öreg, szegény és vagyonos, vallás, politika, társadalmi állást nem tekintve, mit tettek az 1914-ik év nyarán és a következő években, amikor az emberemlékezet szerint legborzasztóbb, legkárhozatosabb orosz, majd román és végre olasz világháború Magyarországra rászakadt és ezt területében, államiságában és önállósági létében teljes megsemmisítéssel fenyegette. Ha valamikor, ugy ebben a végzetes időben nemcsak érezte, de nagyon jól tudta is azt minden igaz, jólelkű magyar ember, hogy édes hazáját, önmagát, családja minden egyes tagját, hontársát, minden szellemi és anyagi vagyonát, erőinek, sőt életének is feláldozásával lehet csak a végpusztulástól megmenteni. Érezte, tudta ezt jól Nyíregyháza város minden lakosa és a legszentebb igazság szavával mondom, hogy kivétel nélkül mindenki, aki szivében, lelkében igaz — nyíregyházi magyar volt, mindenben és mindenkor teljes odaadással híven és igazán teljesítette honpolgári legszentebb kötelességét. Önmagam és, mint ennek az egész időnek közvetlen szem- és fültanuja, sőt az itthon teljesíthetett emberbaráti nagy munkának' egyik vezetője, Isten és emberiség előtt szent tanúvallomást teszek arról: hogy amikor 1914-ik év augusztus havában megkezdve a kitört világháború első harcszinterére, Galíciába és tovább a mi véreinkből származó katonáink sok-sok százezreit számlálhatatlan nagyszámú vasúti kocsikon Nyíregyházán át elszállították, ezeket a halálba rohant vitézeinket megszakítás nélkül nappal és éjjel Nyíregyháza városának minden lakosa a vasúti állomáson lakadalmi bőséggel ellátta étellel, itallal, szivarral, sőt a hideg ellen megvédő ruhanemüekkel, a Nyíregyházán 1882-ik évben megalakult és ettől kezdve célirányosan a háború bekövetkeztére hangya szorgalommal gyűjtött és előkészült Magyar Vöröskereszt Fiókegylet a helybeli Máv. állomáson gyors orvosi segélyt nyüjtó kórházat rendezett be és tartott fent az 1919- év tavaszáig. Az 1914-ik év augusztus havában sebesült, vagy beteg katonák számára, akiket a harcszintérről ide szállítottak, — előbb a Bethlen-utcai református leányinternátus, később a községi polgári fiúiskola, majd a gazdák otthona épületében előbb 100, majd 200, sőt a végén 250 betegággyal teljesen ellátott kórházat rendezett be és tartott fenn a nyíregyházi Vöröskereszt Fiókegylet és pedig hosszú időkön át a saját megtakarított pénzéből és a vetélkedő áldozatkészséggel hozzájárult nyíregyházi és megyebeli honpolgártársaink áldásthozó adományaiból, — később pedig a Magyarországi Vöröskereszt Egylet nagy összegeket kitett pénzforrásából. Ezekben az összes betegszobákban városunk legkitűnőbb orvosai által rendszeresen kitanított és oklevéllel ellátott önkéntes ápolónők, a szükséghez képest 20—30, ugy nappal, mint éjjel hiven, teljes odaadással teljesítették mindenben és mindenkor szamaritánusi szent hivatásukat, — ezen egész idő alatt 6—8, sőt 10 nyíregyházi polgárorvos, ugy mondva ingyenesen teljesítette a kórházban elhelyezett összes beteg harcosokkal szemben legnemesebb emberbaráti szeretetét. Ebben a világháborúban megsebesült, vagy beteggé lett harcosok számára fenntartott kisegítő kórházainkat a városban 1916-ik évi május hó 27-én, — a vasúti állomáson pedig 1919- évi február hó 28-án oszlattuk fel és minden bevételeinkről, mint minden igazolt kiadásainkról ugy a helybeli Vöröskereszt Fiókegyletnek, mint az Országos Vöröskereszt Egylet központi igazgatóságának hiteles okmányokkal és adatokkal felsorolva véglegesen elszámoltunk. Édes hazánkért sok 100 ezer, sőt millió számot is kitevő magyar vitéz vérét, életét hősiesen feláldozta — akik közül a legtöbbje »névtelen hős» maradt, sok — nagyon sok magyar igaz honfi és honleány, aki idehaza maradt, — ezen világháború idejében, — szellemi és testi minden erőivel szolgálta hiven, önfeláldozóan édes hazánk iránti legfőbb, legszentebb kötelességét; ezek legtöbbjének neve sincs semmiféle közelismeréssel megjelölve. Legyen e harci vitézeknek, legyen az itteni önfeláldozó munkásoknak emlékezete leghőbb imáinkba zárva, Isten által örökké áldott! Nyíregyháza városra pedig megteremtésének, — széppé, naggyá emelkedésének egy évszázadot betöltő ünnepén kívánjuk szivünk legszentebb érzésével, — lelkünk legszentebb erejével a mi koszorús költőnk áldó szózatának örök időkre szóló megvalósulását. »És álljon e város a nagy multak jele, kímélve bánjon az idő is vele. Körözze mindég színe-telt majorság, hogy lássa hasznát Isten, ember, ország !« Hazafias üdvözlettel nagyrabecsülő polgártársa : A 80-ik' életévébe lépett Somogyi Gyula nyíregyházi polgár lakos Tóth Mari női kalap divatszalon Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 7. sz. Tisztelettel értesítem t. megrendelőimet, hogy a legújabb divatú filc- és bőrkalap modellek megérke2tek és a legjutányo abb árban kaphatók. Átalakításokat minden formában vállalok. Két beszédtárgy.Irta: Heduly Henrik ev. püspök; A templomi beszédek, az egvházi szónoklatok általános nemzeti művelődéstörténeti. sokszor pedig részleges kortörténeti adatnyujtás szempontjából eleddig eléggé fel nem kutatott ós meg nem becsült része a szónoki művészet reliquiáínak. — Pedig sokszor élesen rávilágítanak egy-egy; nemzedék egy-egy vidék vagy helység általános vagy különös erkölcsi viszonyaira, népszokásaira, erényeire és gyarlóságaira, eszményeire és mulasztásaira, a nemzeU és társadalmi viszonyokba való belekapcsolódásaira, gyászára, örömére, reményére és törekvéseire, Egy-egy vidék egyházi beszédeinek összegyűjtése kellő kortörténeti kommentárral kísérve nemcsak érdekes, de nemzeti művelődéstörténeti szempontból alig felbecsülhető hálás foglalkozás volna a kutatónak és számos oly kérdésre derítene világosságot, ami ma még homályban áil a tudományos világ előli . Nyíregyháza centennáriuma alkalmából az itteni evangélikus egyház birtokában levő egykori föl jegyzéseket tartalmazó fóliánsok közt lapozgatva, reábukkanunk kéí egyházi beszéd vázlatának a feljegyzéseire, amelyek a százados forduló határmesgyéjén ugyancsak lekötik érdeklődésünket. Az egyik Goseffy Pál 1823. jun. 5-én tartott püspöki canonica visitatió-ja alkalmából Farbaky Dániel lelkész állal mondott beszéd vázlala, amelyet a krónikairó a következőkben örökít meg: »Róm. XIII. 8—10 versekből az idő körülményeihez alkalmaztatott beszédében figyelmezleté hallgatóit a pünkösd ünnepe fontosságára és a főpásztor ur jelenlétére, aztán természetes renddel átment a kitűzött leckéből folyó főtárgyra és szólóit a keresztény szeretetnek nagy bécsérői és kifej tette, hogy ezen szeretetnek kútfej eire nézve tisztának, az ő megitéltetésében bizonyosnak, cselekedeteiben elevennek s következéseiben üdvösnek kelletik lenni. Végre előadá Istennek ama nagy kegyeimét, mely szerint ő hűséges pásztorokat küld az Ecclesiákhoz, kik ezen keresztyén szeretetet, mint szent vallásunk legerősebb talpkövét, hathatósan ajánlják, sürgetik s önpéldáj ukkal ís gyakorlására ösztönöznek.® A másik ugyancsak Farbaky Dániel lelkész azon beszédének a vázlata, amelyet az örökváltsági eljárást befejező ünnepélyes birtokbahelyezési (resignatio) aktus alkalmából tartott hálaadó istentiszteleten (1824. okt. 22.) mondott s amelyet Nagy Sámuel, a nyíregyházi evang. egyház későbbi híres krónikása, a következőkben vetett papírra. — Efezus -V. 15. s következő verseiből arról szólt, mikép kell a keÖBsztyén embernek szabadságával hasznosan élni, azaz milyen embereknek kell lennünk, ha szabadságunkat haszonra fordítani akarjuk? s mutogatta: hogy Istenfélők, jóerkölcsüek, igazságosak, egyetértők, jól gazdálkodóknak kell fennünk, egyszersmind röviden érinti, hogy Nyíregyháza 1637 körül hajdú városoknak volt egyike, azután az idő mostohasága és háborúk miatt elszegényült s faluvá jett, ily állapotban maradt 1753-ik esztendeig. Ekkor gróf Károlyi Ferenc ezen pusztán gyarmatot kezdett alapítani és kivált evang. tótokat óhajtott itt megnépesiteni, hogy Nyíregyháza már 1786. vásári szabadalmat nyert, — 1803. gróf Dessewl'fyháztól magát megváltotta és már ekkor hasonlót akart volna tenni gróf Károlyi családnak felerészére nézve is, ha ez oly felette nagy summát nem kíván vala, — jelenleg már gróf Károlyi háztól is tettleg" kiváltotta magát s ezen szavaira a templom körül kiállított mozsárágyuk keményen durrogtak:® A centeniiárium ünnepségei közt el-