Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)
1924-09-21 / 216. szám
187 1924. szeptember 25 Mi, nyíregyház iasszonyok, vissza gondolva az érszázados múltra, azt kérdezzük, mit tettek akkor a mi asszonytársaink, azok a dolgos, munkás asszonyok, kik tanúi voltak a felszabadulás ujjongó örömének? És látjuk őket a küzdelemben. Az örökváltság nagy összegét kivetették az egyházakra, családokra s az egyesekre eső rémes forintokért megindul a kettőzött ,megfeszitetit munka. Fokozni kellett a munkateljesítményt, fokozni kellett a lemondást. És ebben a fokozott munkában, fokozott lemondásban ott látjuk az asszonyi sziv, asszonyi lélek, akarat, szorgalom és takarékosság erényét, mely végeredményben egy hatalmas öszszeg megtér emtéséh»z v egy hűbér jobbágyi sorsból leiszabadult virágzó város alapjának biztosításához vezetett. Mi, nyíregyházi asszonyok, mi magyar asszonyok áldón gondolunk vissza az évszázad előtt itt küzdő dolgos nyíregyházi asszonyokra és a centennárium ünnepén, sorsunkat az ő sorsukhoz hasonlítjuk. Mert hiszen mi is szabadságunkéri küzdünk, szét akarjuk törni mindnyájunk rabbilincsét, mi 'is egy szebb, virágzóbb, boldogabb jövendőnek akarjuk megvetni az alapját. A mi lobogónkat is ez a szent hevülés, az uj feltámadásért való forró vágyakozás bontotta ki. Minden magyar erő, magyar érték összefogásával kell dolgoznunk *a magyar örökváltság rénes forintjaiért, azért' a hatalmas szellemi, erkölcsi és gazdasági tőkéért, mely mint ennek a tettekre hevült csonka országnak ereje meg fogja váltani a mi szomorú rabságunkat. ! A Mansz már cselekszik, mi magyar asszonyok mind dolgozunk, a centennáriumi ünnepet a szövőszkéek kattogása, a munka dala köszönti. Rendületlenül hiszünk kitűzött célunk elérésében. Ebben a szent célkitűzésben a munkában való előhaladásban bátorítanak a mi nagyaszszonyaínk. Fővédnökünk a Főméltóságu kormányzóné, akinek neve beragyogja a mi "lobogónkat, nem lehet közöttünk, de szerető szivünk az ő nevét dobogja, és ünnepi közgyűlésünkön a hódoló tisztelet szava felé száll. Végtelen örömmel üdvözöljük körünkben Tormay Cecil őméltóságát, elnökünket, a magyar asszonyi lélek reprezentánsát, akinek a «Bujdosók könyve» immár a külföldön, francia világlap hasábjain beszél a töviskoszorus Magyarország vérző sebeiről. Üdvözlöm a mi kedves vendégeinket. Üdvözlöm Nyiregyháza vávros képviselőjét dr .Bencs" Kálmán kormányfőtanácsos, polgármester urat, aki minden munkás törekvésünkben készséggel támogat minket. Meleg szeretettel üdvözlöm a testvérvárosokból idejött asszonytestvéreinket egymást támogató szeretetöket, üdvözlöm a közgyűlés minden egyes tagját. Lelkesedésünk forróbb, akaratunk acélosabb, munkakedvünk lobogóbb lesz, látva itt ezt a nagy rokonszenvet, m«ly megnyilvánul a Mansz iránt. Ezt a rokonszenvet megköszönve, a Mansz nyíregyházi csoportjának közgyűlését ezennel megnyitom. Az elnöki megnyitó után taps köszönti az elnöknőt, majd Plank Gyula dr. titkár felolvassa Mikecz István alispán távirati üdvözletét és a többi üdvözletet, azután megteszi a Mansz nyíregyházi csoportjának működéséről szóló jelentését. A Mansz országos elnöknője, Tormay Cecil és a Mansz - vidéki csoportjának küldöttei a titkári jelentésből örömmel állapították meg, hogy a fiatal nyíregyházi csoportnak már eddig is több mint ötszáz tagja van, akik szorgalmas működést fejte/zek ki. Tormay Cecil üdvözletet hoz a kormányzónétól. A titkári jelentés után általános figyelem és érdeklődés fogadja Tormay Cecil felszólalását, aki forró magyar asszonyi lélekkel fanatikus hittel, az ellenforradalom lázának szenvedélyes hangjával szól az októberi eseményekről, a kommunizmusról, a magyar tragédiáról. Bánatba ejt, vádol, majd megváltást igér, buzdit, lelkesít. Nyíregyházán még nem hal/ottak ilyen fanatizáló erejű nagy asszonyi szónokot s midőn beszéde végén a vármegye dísztermének festményein átsuhanó mondatait azzal fejezi be, hogy Szabolcs vezérként építsék meg a nyíregyházi asszonyok itt a homokon az uj magyar várat, a szeretet várát, tomboló lelkesedés viharzik felé és a nagy terem közönsége állva tapsolja, ünnepli percekig. Tormay Cecil azzal kezdte beszédét, hogy üzenetet, üdvözletet hoz a kormányzóné Őfőméltósága szeretét tolmácsolja és sajnálatát, hogy a nyíregyházi ünnepi közgyűlésen nem vehet részt. Majd az országos elnökség nevében meleg köszönetet mond Csiky Istvánnénak, és munkás, kedves, hü asszonytársainak, akik régi csorbát köszörültek ki, mikor megszervezték a nyíregyházi Manszot. Ezzel befejezték azt a munkát, amely 1918-ban elkezdődött. A Mansz szervezetében immár a van vonva valamennyi városunk. Most, hogy belépett ebbe a terembe, egyszerre mintha két gondolat lelkét érezte volna. A város század előtti éve gondolatának és a nyíregyházi Mansz első éve gondolatának a lelkét. Száz év előtt kis jobbágy község nagyot álmodott, szabadságról álmodott. Látom a homokra épített falut — mondotta — a palánkok mögött megbúvó kerteket. A kapukat este bezárták, hogy vigyázzanak a polgárok életére. Látom a kis várost, amelynek lakosai viszik az aranyakat, hogy lefizessék a földesúrnak. Évről-évre igy ment ez, mert a kis község szabadságról álmodott. Tenni akart, és tenni tudott. Mi volt itt a csoda Egy hatalmas érzés, végtelen erő, az önérzet volt. Ez vitte és emelte Nyiregyháza városát a jobbágysorsból az első városok sorába. Az önérzet városa: ez az Önök vdrosa. Hiszem : ez lesz a jövő száz évben is. Mikor pedig az egy évre gondolok, Nyiregyháza asszonyaihoz szólok. Mi hozta létre azt, mi indította arra a magyar asszonyokat, hogy megfogják egymás kezét, hogy felekezeti különbség nélkül magyar elszántsággal, akarattal tömörüljenek. Ugyanaz at önérzet volt, amely a régi napokban Nyiregyháza népét lelkesitette és késztette arra, hogy lefizessék az örökváltság aranyait, ugyanaz volt, amely 1918-ban a magyar aszszonyokat lelkesitette, hogy felragadják az eldobott nemzeti zászlót. A hitét vesztett férfiaknak a magyar aszszony visszaadta önérzetét. A magyar aszszony hitt. Tormay Cecil ezután a forradalom és kommunizmus rémségeit idézte fel. A magyar asszony nem engedhette elvenni értékeinket : a hitet, hazaszeretetet, az otthon szeretetét. Ma erőt, összetartást, szeretetet hirdet, hogy a forradalom pusztításai után uj élet támadjon. A vármegyeház dísztermében lévő képeken tekint át: Tisaa, Kossuth, Rákóczy mind a magyar tragikumot hirdetik; Szent István az örök dicsőséget, az elválaszthatatlanul egységes Magyarországot jelképezi. Tormay Cecil beszéde után Csiky Istvánná bejelenti, hogy a Mansz augusztus l.-i közgyűlése Zalán Antalnét diszelnökké, Füzesséry Elemérnét igazgatóvá választotta. Zalán Antalné köszönettel és a lelkes támogatás készségével veszi tudomásul megválasztását. — Füzesséry Elemérné ezután megesketteti a vasutas, postás, iparos szakcsoportok elnökeit. Az újonnan alakult csoportok eskütétele után a díszközgyűlés egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy üdvözlő táviratot intéz Horthy Miklós kormány zóhoz és a kormányzóné főméltóságu aszszonyhoz, a Mansz fővédnökéhez, majd az üdvözlések következnek. Felolvassák Klebelsberg Kunó közoktatásügyi miniszternek és nejének üdvözletét. Berta Ilona a Katholikus Nővédő Egylet, Gregersen Lujza a Magyar Protestáns Nőegyletek Szövetségének nevében mond hatásos üdvözlő beszédet. Mindenekelőtt keresztyén magyarok vagyunk és nem lehet kérdés, hogy katholikusok, reformátusok vagyunk-e. Pataky Mária a fővárosi leányegyletek, Orlinger Béláné a deb receni Mansz, Poynár Gézáné a miskolci, Tormay Gézáné a nádudvari, Honkó Pálné a diósgyőri Mansz nevében mondott üdvözlő beszédet. 'A Hiszekegy költőjének emlékezete Az üdvözlések után Ruszinkó Emiiné meghatottan emlékezett meg a Hiszekegy költőjének, Pap-Váryné Sziklay Szerénának elhunytáról. Mélyen meghatva kérem a kedves ünneplő közönséget — mondotta — engedjék meg, hogy mielőtt a gyűlést bevégeznénk, áldozhassunk a mi fenkölt Nagyasszonyunk Pap-Váry Elemérné Sziklay Szeréna dicső emlékének. Megrendülve keresem a szavakat, amelyek hűen fejezzék ki azokat a gondolatokat, amiknek minden kis atQmja egy szép mese országba vezet, ami azelőtt, mint valóság, talán nem szerzett oly boldogító örömet, mint amilyen magasztos ajándékkal ajándékozza meg most lelkemet. A büszke Kárpátok pompás előkertje, Rozsnyó Gömörmegyében van az a mese ország, ahol az eszmét egy női szívbe helyezte el az isteni gondviselés. Ott élt ő mint gyermek s szedte le virágát minden helynek örökre szivébe zárva a Sajó vizének andalító zenéjét, a lombos erdők' rejtelmes zúgását. Azok közt acélozta meg lelkét egy nagy fenséges szeretet számára, amit nem pazarolt sok felé, de akit szivébe zárt, azt onnan kiküszöbölni nem lehetett többé, ű a legnagyobb hatalommal rendelkezett, azzal a krisztusi szeretettel, amely boldog valóságként tünteti fel naponként a csüggedő lelkében a feltámadás nagyszerű érzetét. Neki ott kellett élnie azok közt a hegyek közt, amelyek ugy látszott biztos menedékül szolgálnak mindnyájunknak, hogy amikor mégis bebizonyosodott, milyen csekély az ember hatalma s kiűztek várunkból, akkor legyen közöttünk őrt álló lelke s midőn mi elvesztve hitünket rossz szellemünk szavára hallgatva odáig sülyedtünk, hogy elmondhattuk : y>Testvért testvér, apát fiu elad'i. A legsúlyosabb porcekben fenséges egyszerűséggel kiáltotta szemébe az egész világnak hitvallását: »Magyarország feltámadását^ Mint az égen végigvonuló üstökös, olyan fény villant át minden magyar szivében s áhítatos lélekkel rebegte el a Hiszekegy csodálatos imádságát. Büszke öröm töltötte volna el mindnyájunk lelkét, ha e nagy alkotás a mi nevünkhöz fűződnék, de az nem tehetett másé mint az övé, mert a mai világban még nagyobb áldozatot kíván a haza megmentése. Pap-Váry Elemérnének, amikor hatalmas hitvallását kijelentette, átszellemült lelke s most a sürü ködöt áttörve tér vissza közénk magasztos szelleme, hogy naponként belesirja minden magyar imádságába az elrana este JAGÜUSE! az AP° llóba n
